Pfv.20387/2012/8 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A teljes bizonyító erejű magánokirattal szemben is helye van ellenbizonyításnak. Pfv.I.20.387/2012/

1. szám A Kúria a dr. Mező Béla ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szabó Judit ügyvéd által képviselt I. rendű, valamint II. rendű alperes ellen hagyatéki hitelezői igény iránt a Székesfehérvári Városi Bíróság előtt 17.P.20.082/
2. számon folyamatban volt és a Fejér Megyei Bíróság 2.Pf.21.427/2011/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fejér Megyei Bíróság 2.Pf.21.427/2011/
5. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 80.000 (Nyolcvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A 270.000 (Kettőszázhetvenezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az örökhagyó
6. szeptember 29-én hunyt el. Közte, valamint a felperes között
7. november 18-án gondozási szerződés jött létre, amelyben a felperes mint gondozó a az akkor még az örökhagyó tulajdonát képező lakásban való lakhatásért vállalta azt, hogy az örökhagyó gondját viseli. A felperes a szerződés megkötésének a napján a lakásba beköltözött. A szerződés szerint a gondozás költségeit az örökhagyó, a háztartás kiadásait, a közüzemi díjakat - beleértve ebbe az élelmezés költségeit is - a szerződő felek fele-fele arányban viselték.
8. október 29-én az örökhagyó mint eltartott és a felperes mint eltartó között tartási szerződés jött létre, amelynek alapján perbeli lakás - tartás fejében - a felperes tulajdonába került a II. rendű alperes haszonélvezeti jogával terhelten. A felek a szerződésben az ingatlan értékét 5.600.000 forintban, a vállalt tartási szolgáltatás értékét havi 80.000 forintban jelölték meg. A szerződés
9. pontja a következőket tartalmazta: „Eltartott kijelenti, hogy Eltartó már
10. óta gondoskodik a tartásáról. Ezen időponttól Eltartó a saját lakásából Eltartotthoz költözött, tekintettel arra, hogy Eltartott súlyos betegsége miatt állandó felügyeletre és gondozásra szorul. 2004-től kezdődően Eltartó folyamatosan ellátja az
11. pontban felsorolt feladatokat. Eltartott kijelenti, hogy kizárólag a havi nyugdíjából él, megtakarítással nem rendelkezik. A havi nyugdíja nem elegendő az életviteléhez szükséges kiadásokra, ezért élelmezését, valamint a lakás rezsijét a megjelölt időponttól kezdődően Eltartó viseli. Munkadíjat sem tud fizetni Eltartó részére az előzőkben megjelölt anyagi helyzete miatt. Eltartó kijelenti, hogy
12. óta a fentiek szerint Eltartó által viselt költségének jogcímén továbbá a személyes munkavégzésének ellenértéke fejében 2.700.000 forinttal tartozik Eltartónak." Az örökhagyó
13. szeptember 28-án „Fizetési Elismervény." elnevezésű tartozáselismerő nyilatkozatot tett, amely szerint elismeri, hogy gondozójának, azaz a felperesnek 2.700.000 forinttal tartozik a
14. november 18-tól
15. október 29-ig ki nem fizetett gondozásért. A nyilatkozatban az örökhagyó kéri a II. rendű alperest mint feleségét, hogy ezt az összeget a felperesnek fizesse ki. Az örökhagyó rokkantnyugdíjas volt, a
16. szeptember 1-től
17. június 30-ig járó rokkantsági nyugdíjának összesen 723.712 forintos összegét a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság
18. június 5-én utalta át a részére. A gondozási szerződés megkötésekor az örökhagyó havi 110.000 forint körüli nyugdíjjal rendelkezett. Ugyanebben az időszakban a felperesnek 70-75.000 forint volt a havi nyugdíja. Az örökhagyó és a II. rendű alperes házastársak voltak, közöttük a házastársi életközösség
19. április 18-án megszakadt és az később már nem állt helyre. Az örökhagyó törvényes örököse a gyermeke, az I. rendű alperes. A hagyaték összértéke 1.760.000 forint volt. A felperes keresetében egyetemlegesen kérte kötelezni az alpereseket 2.700.000 forint és ennek
20. október
21. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére. Kereseti kérelmét az I. rendű alperessel szemben hagyatéki hitelezői igényként, a II. rendű alperessel szemben házastársi közös vagyoni tartozás jogcímén terjesztette elő. Kereseti kérelmében a gondozás ellenértéke keletkezésének időtartamát a
22. november 18-tól
23. október 29-ig terjedő időszakban jelölte meg. Az alperesek kérték a kereset elutasítását. Vitatták annak jogalapját és az összegszerűségét is. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a felperes által becsatolt elismervényre mint okiratra tekintettel az alpereseket terhelte annak a bizonyítása, hogy az abban foglalt tartozás nem áll fenn. A felperes személyes előadása, az eljárás során kihallgatott tanúk vallomása és a becsatolt okirat tartalma alapján úgy ítélte meg, hogy az ellenbizonyítás eredményre vezetett, a felperes nem nyújtott olyan szolgáltatást az örökhagyónak, amely ellenszolgáltatás nélkül maradt volna, arra is figyelemmel, hogy a gondozás ellenértéke maga a lakhatás volt. Meghatározó jelentőséget tulajdonított a felperes perbeli nyilatkozataiban rejlő ellentmondásoknak, így annak, hogy a keresethez képest - személyes meghallgatása során - egy másik rövidebb - időszakot jelölt meg arra vonatkozóan amikor a tartozás keletkezett; továbbá, hogy az örökhagyó rendelkezett olyan jövedelemmel, amelyből az ellátását biztosítani tudta. Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében a felperes állította, hogy az alperesek a keresetét egyértelműen alátámasztó két okirati bizonyítékkal szemben ennek valótlanságát nem tudták igazolni. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a szükséges mértékben lefolytatott bizonyítási eljárás során feltárt adatok alapján a tényállást helyesen állapította meg, és a bizonyítékok megfelelő értékelésére figyelemmel mindenben helytálló az abból levont jogi következtetése is. Rámutatott, hogy a felperes részben olyan időszakra vonatkozóan terjesztette elő az igényét, amikor az örökhagyóval még nem állt semmilyen kapcsolatban, az ezt meghaladó időszakban nyújtott szolgáltatásai ellentételezése pedig konkrétan és egyértelműen meghatározásra került. A felperesnek ebben az időben a rezsi és az élelmezés költségeihez is fele részben hozzá kellett járulnia, az örökhagyó pedig még nem volt olyan elesett mint a későbbi években. A lakhatás ellenértékét is figyelembe véve úgy ítélte meg, hogy a keresetlevélben állított követelés még akkor sem keletkezhetett volna megtérítési igényt, ha a lakás teljes rezsijét és a két fő élelmezését kizárólag a felperes biztosította volna. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a keresettel egyező új határozat meghozatalára irányult. Hivatkozott arra, hogy a tartási szerződéssel mint teljes bizonyító erejű magánokirattal szemben valóban megengedett az ellenbizonyítás, de az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás eredményeként még mérlegelés alapján sem lehetett volna megállapítani azt, hogy az örökhagyó tartozáselismerése, vagy a tartási nyilatkozata nem felel meg a valóságnak. szerződésben Az I. és II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében jogerős ítélet hatályában történő fenntartását. tett kérte a A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. 275.§