Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.33/2013/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi március hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: A másodfokú bíróság a testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt I.rendű vádlottés társa ellen indult büntetőügyben a Pécsi Törvényszék 7.B.198/2012/
- számú ítéletét helybenhagyja. Indokolás A Pécsi Törvényszék I.rendű vádlottat társtettesként elkövetett testi sértés bűntette, valamint társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettének kísérlete miatt halmazati büntetésül 2 év 4 hónap börtönre, valamint 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy I.rendű vádlottbüntetése fele részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható. A II.rendű vádlottat társtettesként elkövetett testi sértés bűntette, társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettének kísérlete, valamint a Pécsi Városi Bíróság 11.Bk.632/2011/
- számú végzésének hatályon kívül helyezése és a próbára bocsátás megszüntetése folytán további garázdaság vétsége miatt halmazati büntetésül 2 év 2 hónap börtönre, valamint 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlottak terhére büntetésük súlyosítása, a vádlottak, valamint védőik enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján is az ügyészi fellebbezést fenntartotta; mindkét vádlottal szemben a fő- és a mellékbüntetés tartamának súlyosbítására, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A bejelentett fellebbezések nem megalapozottak. A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§
(1)bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az hiánytalan, teljes körűen felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, melynek során felderítette és megvizsgálta a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat. Azok részletes, a logika szabályainak is megfelelő értékelésével adott számot ténymegállapításairól. Az elsőfokú bíróság a tényállást alapvetően a bizonyítékok egyező tartalma alapján tisztázta; figyelemmel volt a vádlottak beismerő vallomására, a sértettnek azzal túlnyomó részt összhangban álló előadására, valamint a személyi bizonyítékokat kiegészítő orvosszakértői véleményre. A vádlottak, valamint a sértett nyilatkozatai között mindössze a vipera használatának kérdésében, illetve a sértett adósságának összege vonatkozásában mutatkozott eltérés. A viperával való bántalmazást az elsőfokú bíróság ilyen eszköz használatára utaló sértetti sérülés hiányában megalapozottan vetette el. Az adósság összege a cselekmény minősítése szempontjából jelentőséggel nem bírt. Az elsőfokú bíróság bizonyíték értékelő tevékenysége mindössze annyi helyesbítésre szorult, hogy mellőzni kellett az elsőfokú ítélet 5. oldal 4. bekezdésében szereplő, a sértett bírósági tárgyaláson történt elbizonytalanodására utaló megállapítást, ugyanis a sértett tárgyaláson való meghallgatása elmaradt. Az elsőfokú bíróság az ítélet korábbi részében maga hivatkozott arra, hogy a sértett nyomozás során tett vallomását felolvasással tette a tárgyalás anyagává. Az egyebekben a bizonyítékokkal összhangban álló helyes, hiánytalan tényállás a Be.351.§
(1)bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban is. ------------------------E tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett mindkét vádlott büntetőjogi felelősségére mind a testi épség, mind a köznyugalom elleni bűncselekmény vonatkozásában. A vádlottak terhére megállapított bűncselekmények minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Miután a sértett megverésének indítéka az volt, hogy a vádlottak I.rendű vádlottjogosnak vélt vagyoni igényének erőszak alkalmazásával érvényt szerezzenek, ezért az önbíráskodás bűntette kísérletének a megállapítása mindenben megfelelt az irányadó ítélkezési gyakorlatnak. Az elsőfokú bíróság helyesen tett különbséget a két vádlott köznyugalom elleni bűncselekményének minősítése között, és a felfegyverkezve elkövetés miatt megalapozott volt az I.rendű vádlottcselekményének súlyosabb minősítése. ------------------------- Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket csak részben ismerte fel helyesen. Mellőzni kellett I.rendű vádlottvonatkozásában a büntetlen előélet enyhítő körülményként való értékelését figyelemmel arra, hogy az I.r. vádlott fiatal felnőtt kora mellett a büntetlen előélet enyhítő körülményt nem jelenthet. A II.rendű vádlottterhére további súlyosító körülmény volt a kettőt meghaladó halmazat. Mellőzte a másodfokú bíróság a testi épség elleni cselekmény vonatkozásában a szándék enyhébb, eshetőleges formájának megállapítását. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az ún. életveszélyt okozó testi sértés megvalósulása esetén a szándéknak csak az enyhébb, eshetőleges alakzata alapozhatja meg az említett minősítést. Egyenes szándék megvalósulása esetén ugyanis a cselekményt már súlyosabban, élet elleni cselekménynek kellene minősíteni. Az elsőfokú bíróság az egyebekben helyesen feltárt bűnösségi körülmények alapján a törvényi minimumot némileg meghaladó büntetést szabott ki mindkét vádlottal szemben. Ez a büntetés eltúlzottnak nem tekinthető, az mindkét vádlott esetében szükséges a Btk.37.§-ában megfogalmazott büntetési célok eléréséhez. A másodfokú bíróság a cselekmények tárgyi súlyára, az okozott sérülés maradandó fogyatékossággal gyógyuló voltára, a cselekmények motívumára figyelemmel nem látott törvényes lehetőséget enyhébb büntetés alkalmazására. Nem volt figyelmen kívül hagyható az elsőfokú bíróságnak az I.rendű vádlottvonatkozásában alkalmazott méltányos rendelkezése, amely lehetővé tette számára a szabadságvesztés fele részének letöltése után történő feltételes szabadságra bocsátást. Ugyanakkor a másodfokú bíróság az enyhítő körülményekre figyelemmel a büntetések lényeges súlyosítását sem tartotta indokoltnak. A kifejtettek miatt mind a súlyosítást, mind az enyhítést célzó jogorvoslati kérelmek alaptalanok voltak. Miután az első fokú ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek voltak, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. P é c s,
- március
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Halász Etelka s.k. előadó bíró, Dr.Tóth Sándor s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 7.B.198/2012/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.33/2013/
- számú végzése folytán
- év március hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált mindkét vádlott vonatkozásában. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke