A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bhar.III.313/2007/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
- év december hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t : A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlottak ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.1274/2005/
- számú ítéletét a II. rendű vádlott tekintetében helybenhagyja. I n d o k o l á s A Heves Megyei Bíróság a
- szeptember 14-én meghozott B.368/2005/
- számú ítéletével a II. rendű vádlottat emberöléssel kapcsolatban elkövetett bűnpártolás bűntettében mondta ki bűnösnek, s ezért őt 1 év 5 hó börtönre, valamint a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. Ugyanakkor a II. rendű vádlottat az ellene különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett a II. rendű vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időnek a szabadságvesztésbe történő beszámításáról és megállapította, hogy az előzetes fogvatartásban a kiszabott börtönbüntetést kitöltötte. Kötelezte őt 54.642 forint bűnügyi költség megfizetésére is. A kölcsönös fellebbezések folytán másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla a
- január 25-én kihirdetett 3.Bf.1274/2005/
- számú ítéletével a II. rendű vádlottat az emberöléssel kapcsolatban elkövetett bűnpártolás bűntettének vádja alól felmentette, egyben megállapította, hogy a vele kapcsolatosan felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság ítélete ellen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség jelentett be fellebbezést a II. rendű vádlott terhére a bűnösség megállapítása érdekében. Ebben megalapozatlanságra hivatkozással - vitatja a másodfokú tényállás kiegészítést abban a részében, mely szerint az I. rendű vádlott elmondta az ügyeletes orvosnak, hogy megütötte a sértettet. Ezért e tény mellőzését indítványozta a tényállásból. A fellebbviteli főügyészség álláspontja értelmében a II. rendű vádlott a büntetőeljárás megindításának szándékos megakadályozására törekedve, tudatosan hallgatta el az ügyeletes orvos előtt a történteket. A sértett betegségének hangsúlyozásával szándékosan igyekezett olyan látszatot kelteni, hogy a sértett természetes halállal és nem ölési cselekmény következtében halt meg. Ezzel pedig az emberöléssel kapcsolatban elkövetett bűnpártolás bűntettét megvalósította. A Legfőbb Ügyészség a BF.465/
- számú nyilatkozatában - és a nyilvános ülésen jelenlévő képviselője is - a II. rendű vádlott terhére irányuló fellebbezést fenntartotta. Egyetértett a tényállás kiegészítést érintő kifogással, mivel az I. rendű vádlott - a másodfokú bíróság által idézett - nyomozati vallomásában az is szerepel, hogy a II. rendű vádlott volt az, aki telefonált az ügyeletes orvosnak és a kiérkező orvossal is csupán ő beszélt. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a II. rendű vádlott azzal, hogy - anélkül, hogy arról az elkövetés előtt az I. rendű vádlottal megállapodott volna - az ügyeletes orvos előtt azt állította: a beteges sértett az éjjel meghalt, s előkereste a zárójelentéseket is, majd több intézkedést tett, hogy a sértettet mielőbb eltemessék, a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekedett, amelyet az I. rendű vádlott terhére megállapított emberölés minősített esetével kapcsolatban követett el. Ezért a Legfőbb Ügyészség indítványozta a II. rendű vádlott bűnösségének megállapítását és azt, hogy a harmadfokú bíróság az első fokon kiszabott fő- és mellékbüntetés tartamát súlyosítsa. A fellebbezés nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság, mint harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet, valamint az azt megelőző első- és másodfokú eljárást a Be. 387.§-ának
(1)bekezdése értelmében felülbírálta, s annak eredményeként úgy ítélte meg, hogy olyan eljárási szabálysértés, amely az érdemi elbírálást lehetetlenné tenné, nem merült fel. Helytálló viszont a fellebbezés atekintetben, hogy a másodfokú bíróság megalapozatlanul rögzítette tényként, miszerint az I. rendű vádlott elmondta a kiérkező orvosnak, hogy „megütöttem a sértettet, mert mocskosságokat akart velem csinálni". Kétségtelen, hogy a tényállás ilyen értelmű korrekciójára iratszerűen került sor, hiszen az I. rendű vádlott a nyomozati iratok 763. oldalán található vallomásában valóban ekként nyilatkozott. Ezt megerősítő előadást azonban sem a II. rendű vádlott, sem az ügyeletes orvos nem tett, következésképpen az említett körülmény hitelességét nevezettek ismételt meghallgatása útján - a másodfokú bíróságnak bizonyítás felvételével kellett volna tisztáznia. A Be. 388.§-ának
(2)bekezdése értelmében azonban a harmadfokú eljárásban bizonyításnak nincs helye, a tényállás helyesbítésére iratellenesség vagy helytelen ténybeli következtetés esetén kizárólag az iratok tartalma alapján nyílik lehetőség. Minthogy pedig a jelen ügyben nem iratellenességről, hanem felderítetlenségről van szó, a megalapozatlanság az érintett ténymegállapítás tényállásból történő mellőzésével nem küszöbölhető ki. A Be. 399.§-ának
(5)bekezdése szerint - figyelemmel a Be. 385.§ára és 371.§-ának
(1)bekezdésére - a harmadfokú bíróság akkor helyezheti hatályon kívül a másodfokú bíróság határozatát, ha annak megalapozatlanságát a rendelkezésre álló perjogi eszközökkel nem tudja orvosolni, s a megalapozatlanság a bűnösség megállapítását vagy a büntetés kiszabását, illetőleg intézkedés alkalmazását lényegesen befolyásolta. A jelen esetben viszont ez utóbbi törvényi előfeltétel nem áll fenn, mivel a tényállás részbeni megalapozatlansága a II. rendű vádlott bűnösségének kérdése szempontjából lényegtelen. A fentiektől eltekintve a másodfokú bíróság által irányadónak tekintett tényállás megalapozott, ennek alapján pedig a Fővárosi Ítélőtábla a büntető anyagi jog szabályainak helyes alkalmazásával jutott arra az álláspontra, hogy a II. rendű vádlott vád tárgyává tett magatartásával az emberöléssel kapcsolatban elkövetett bűnpártolás bűntettének törvényi tényállását nem valósította meg. A Btk. 244.§-a
(1)bekezdésének b/ pontja szerinti - tárgyi bűnpártolásért tartozik büntetőjogi felelősséggel az, aki anélkül, hogy a bűncselekmény elkövetőjével az elkövetés előtt megegyezett volna a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekszik, s amennyiben ezt emberöléssel kapcsolatban viszi véghez, a Btk. 244.§-a
(3)bekezdésének a/ pontja értelmében bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A bűnpártolásnak ez az alakzata olyan tevésben megnyilvánuló, egyenes szándékkal véghezvitt magatartás, amelynek kifejtésénél az elkövetőt az a cél vezérli, hogy a tudomására jutott bűncselekmény hatóság általi felfedezését, az elkövető személyének felderítését, a valóságnak megfelelő tények tisztázását megakadályozza, felismerve azt, hogy cselekménye e cél elérésére alkalmas. Jellemzően ide tartozik a bűncselekmény helyszínének megváltoztatása, a nyomok eltüntetése, a tárgyi bizonyítási eszközök megsemmisítése vagy elrejtése, a terhelt érdekében hamis magánokirat vagy tárgyi bizonyítási eszköz előállítása, a feljelentés megtételének meggátlása, a tanúk vallomástételre megjelenésének megnehezítése, illetve a hamis vádnak nem minősülő valótlan tényközlés. Az irányadó tényállást alapul véve nem kétséges, hogy a II. rendű vádlott a bűncselekmény helyszínének átrendezésében, a nyomok, a lehetséges bizonyítási eszközök eltüntetésében nem vett részt, hiszen az ágy szétbontását, a sértett ágyneműjének és ruháinak eltávolítását kizárólag az I. rendű vádlott végezte. Tény, hogy az ügyeletes orvos kiérkezésekor - arra a kérdésre, hogy mi történt a II. rendű vádlott azt a választ adta: a sértett éjjel meghalt, beteges volt, este még együtt vacsoráztak, a betegsége miatt két óránként meg szokta nézni, majd az orvos kérésére a sértett kórházi zárójelentéseit is előkereste. Ezzel azonban - bár az orvos előtt valóban azt a látszatot keltette, hogy a sértett halála természetes okból következett be - nem közölt valótlan tényeket, hiszen a sértett betegségeinek fennállása, megelőző kórházi kezelése megfelelt a valóságnak. A II. rendű vádlott az orvos előtt tett nyilatkozatával pusztán elhallgatta azt a körülményt, hogy a sértett az I. rendű vádlott általi bántalmazás eredményeként vesztette életét. Minthogy az orvost - bűncselekmény gyanújára utaló adatok esetén - a nyomozó hatóság felé bejelentési kötelezettség terheli, a II. rendű vádlott a valós tényeknek a hatósági feladatot ellátó orvos előtti feltárásával hozzátartozójával szemben szolgáltatott volna terhelő adatot. Önmagában ugyancsak nem vonható a büntetőeljárás sikerének meghiúsítását célzó magatartás fogalma alá az a tény, hogy a II. rendű vádlott a kiállított halottvizsgálati bizonyítványt felhasználva intézkedett a sértett eltemettetése iránt. Mindezekre figyelemmel tehát a II. rendű terheltnek az emberöléssel kapcsolatban elkövetett bűnpártolás bűntettének vádja alóli - a Be. 6.§-a
(3)bekezdése a/ pontjának I. fordulatára alapozott felmentése törvényes. Ezért a Legfelsőbb Bíróság, mint harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a II. rendű vádlott tekintetében a Be. 397.§-a alapján helybenhagyta. Budapest,
- december
- Dr. Demeter Ferencné s.k. a tanács elnöke, Dr. Akácz József s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró. A Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.1274/2005/
- számú ítélete a Legfelsőbb Bíróság Bhar.III.313/2007/
- számú végzése folytán a II. rendű vádlott tekintetében
- december
- napján jogerőre emelkedett. Dr. Demeter Ferencné s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: írnok MV