DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Bf.II.885/2012/
- A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben a
- február
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta és kihirdette a következő Végzést: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Miskolci Törvényszék
- október 30.napján kihirdetett 10.B.714/2011/
- számú ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban 3000 (háromezer) forint - a vádlottat terhelő - bűnügyi költség merült fel. I n d o k o l á s: A törvényszék a rendelkező részben írt ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.
- §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(6)bekezdés I. fordulata szerint minősülő, életveszélyt okozó testi sértés bűntettében. Ezért őt 4 év börtönre és mellékbüntetésként 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt pillangókés elkobzásáról, valamint kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.526/2012/1-I. számú átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását indítványozta. Álláspontja szerint a vádlott terhére rótt cselekmény emberölés büntette kísérletének minősül. Indítványozta továbbá a tényállás kiegészítését a pillangókés méreteivel, valamint a sértettet ért sérülés adatainak pontosítását. A védő és a vádlott a másodfokú nyilvános ülésen fellebbezésüket az enyhítésre vonatkozóan fenntartották. A vádlott továbbra is hangoztatta azt a védekezését, hogy ő nem akarta megszúrni a sértettet, pusztán védekezés közben keletkezhetett ez a sérülés. Az ügyész az átiratában írtakat fenntartotta. A védelmi fellebbezések nem alaposak. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. §
(1)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást igen nagy alapossággal, részletesen, a perrendi szabályoknak maradéktalan megtartásával folytatta le. Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és döntően megalapozott tényállást állapított meg, mely csak szűk körben egészítendő ki a Be. 352. §
(1)bekezdésének a) pontja alapján a következőkkel: - - A vádlott által használt, a sértett sérülését okozó pillangókés összecsukott állapotban 12,7 cm hosszú. Kinyitva a kés teljes hossza 22,1 cm, a penge hossza 10,1 cm. A pengeszélesség a nyélhez közel 19 mm, középtájon 15 mm. A pengeszélesség a hátnál 2 mm. A penge éle házilag élesre köszörült, a hát és az él egyenes, a csúcstól 35 mm-re fokozatosan keskenyedő, a csúcs kihegyezett. A szúrt sérülés a hasfal rétegéhez és a két bemeneti sérüléshez képest is hosszú szúrt csatornával bírt, a szúrás közben a kéz nem tért el jelentősen oldalirányba, tartotta az eredeti szúró irányt. A tényállást az ítélőtábla a nyomozás során beszerzett orvos szakértői vélemény adatai és az orvos szakértő tárgyaláson tett nyilatkozata alapján egészítette ki. A kiegészítéssel a tényállás teljes mértékben megalapozottá vált, és a Be. 352. §
(2)bekezdése értelmében a másodfokú ítélkezés alapját képezi. Az elsőfokú bíróság az ügy helyes eldöntése kapcsán lényeges bizonyítékokat számba vette és azokat okszerűen, a logika szabályai szerint értékelte. Részletekben menően vonta alapos vizsgálat alá a vádlottnak az ügy fontos körülményeire vonatkozó vallomását, valamint a sértett és az egyéb tanuk vallomását a helyszíni szemle adatait, továbbá az orvos szakértői bizonyítás anyagát. A bizonyítékokat egyenként és kölcsönösen is mérlegelés körébe vonta, és helyesen alapította a tényállást a vádlott önmagának ellentmondó vallomásaival szemben a sértett más tanuk és egyéb bizonyítékok által alátámasztott vallomására. Az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelése hibátlan, az abban foglaltakkal a másodfokú bíróság egyetértett. Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jognak. Helytállóan mutatott rá a fellebbviteli főügyészség, hogy az állandó bírói gyakorlat és így az ítélőtábla gyakorlata szerint is a direkt erőbehatással, közepes erővel, létfontosságú szervekre irányulóan leadott szúrás esetében általában arra lehet következtetni, hogy a vádlott a halálos eredmény bekövetkezésébe legalábbis belenyugodott, akkor is, ha a cselekmény következtében létrejött életveszély csak közvetett. Ugyanakkor minden esetet külön, a maga egyediségében kell vizsgálni. Az ítélőtábla megítélése szerint okszerűen mutatott rá a törvényszék, hogy nem állapítható meg egyértelműen, hogy a vádlott szándéka a sértett életének kioltására is kiterjedt volna. Erre utal az, hogy a vádlott részéről annak ellenére egyetlen szúrásra került sor, hogy lehetősége lett volna ezt követően még további szúrásokat leadni, továbbá olyan kijelentést sem tett, mely arra utalt volna, hogy a sértett halálát kívánná, vagy abba belenyugodna. Ezért az elkövetés tényezői annak a megállapításához adnak alapot, hogy a vádlottat testi sértés okozására irányuló szándék vezette cselekménye megvalósításakor. A használt eszköz és a megtámadott testtájék, valamint a közepes erejű szúrás miatt azonban az is megállapítható, hogy tudatában volt annak, hogy életveszélyes sérülése is keletkezhet a sértettnek. Az életveszély ténylegesen bekövetkezett, így a vádlott cselekvősége megvalósította a Btk. 170. §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(6)bekezdés II. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettét. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket helyesen feltárta, azokat helytállóan mérlegelte és a bűncselekmény tárgyi súlyához, valamint az elkövető személyi körülményéhez igazodó, a törvényi rendelkezéseknek megfelelő szabadságvesztés büntetést és közügyektől eltiltást szabott ki vele szemben. A büntetés tett arányos, szükséges, és egyben elégséges is a büntetési célok elérésére, és összhangban áll a büntetés kiszabási elvekkel is. A már több alkalommal testi sértési bűncselekményt elkövető vádlottal szemben a négy évi börtönbüntetés semmiképp sem tekinthető eltúlzottnak, ezért a másodfokú bíróság az enyhítésre irányuló védelmi fellebbezéseket nem találta alaposnak. Törvényesek az ítélet egyéb, a lefoglalt bűnjelre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezései is. Mindezekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371. §
(1)bekezdés alkalmazásával, a tényállás kisebb kiegészítésével helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megállapítására vonatkozó rendelkezés a Be. 381. §
(1)bekezdésén alapul. Debrecen,
- február
- Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke Dr. Gömöri Olivér sk. előadó bíró . Háger Tamás sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 10.B.714/2011/
- számú ítélete a másodfokú határozat folytán a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Debrecen,
- február
- Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül tisztviselő