Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.782/2012/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Banka Margit pártfogó ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Kékes Ferenc jogtanácsos által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és a dr. Kálmán Kinga jogtanácsos által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Kaposvári Törvényszék
- október
- napján kelt 21.P.20.565/2012/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felperes pártfogó ügyvédjének díja 100%-ban a felperes terhére esik. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az
- szeptember
- napján született felperes az S. Megyei Nyugdíjbiztosító Igazgatóságtól kérte a szolgálati idejének megállapítását. Az S. Megyei Nyugdíjbiztosító Igazgatóság a
- augusztus
- napján kelt 13-05763/2005/
- számú határozatával megállapította, hogy a felperesnek a nyugdíjjogosultság megállapításához figyelembe vehető szolgálati ideje 39 év 306 nap. Megállapította azt is, hogy a felperes 13 év 306 napot dolgozott olyan munkakörben, amely korkedvezményre jogosítja, az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárhoz képest ezért 2 év korkedvezményre jogosult. A határozat indokolása tartalmazta, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár a betöltött
- életév, azonban legfeljebb a
- életév betöltésétől előrehozott öregségi nyugdíj jár a férfinak, ha legalább 38 év szolgálati időt szerzett. A határozat birtokában a felperes kérte az S. Megyei Munkaügyi Központ B. Kirendeltségét, hogy részére nyugdíj előtti munkanélküli segélyt folyósítsanak, mert az öregségi nyugdíjkorhatárt öt éven belül,
- szeptember
- napján éri el. Az S. Megyei Munkaügyi Központ B. Kirendeltsége az alperes részére megfelelő munkahelyet biztosítani nem tudott, ezért a
- szeptember
- napján kelt 10988-04/
- számú határozatával megállapította, hogy a felperes
- szeptember
- napjától nyugdíj előtti munkanélküli segélyre jogosult, annak összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-a, amely
- évben 19.760 forint/hó volt. A határozat indokolása szerint a nyugdíj előtti munkanélküli segély megállapításának jogszabályi feltételei a felperes tekintetében fennálltak és rögzítette, hogy az öregségi nyugdíjra jogosító életkor megállapításakor a nyugdíjbiztosítási igazgatóság által igazolt korkedvezményre jogosító életkort is figyelembe vették. A felperes részére a D.-d. Regionális Munkaügyi Központ B. Kirendeltsége két alkalommal adott ki adatközlő lapot,
- november 14-én és
- március 17-én, amelyben a munkanélküli ellátás megszűnésének várható időpontjaként
- szeptember 8-át tüntette fel. A felperes
- szeptember 8-án kérte a nyugdíj előtti munkanélküli segély megszüntetését. A D.-d. Regionális Munkaügyi Központ B. Kirendeltsége a
- szeptember
- napján kelt 6752-1/
- számú határozatával a kérelemnek megfelelően a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósítását
- szeptember
- napjától megszüntette. A felperes
- szeptember 9-én kereste fel a D.-d. Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságot, ahol előrehozott öregségi nyugdíj iránti kérelmet terjesztett elő, az ellátás megállapításának kezdő időpontjaként
- szeptember
- napját jelölte meg. A D.-d. Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a
- szeptember
- napján kelt 13-07208/2008/
- számú határozatával a felperes részére
- szeptember
- napjától öregségi nyugdíjat állapított meg, amelynek havi összege a megállapításkor 78.325 forint volt. Amennyiben a felperes ez irányú kérelmet terjesztett volna elő az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál, a 39 év 306 nap szolgálati idő és a 2 év korkedvezmény figyelembevételével már
- szeptember 8-tól előrehozott öregségi nyugdíjban részesülhetett volna. A
- szeptember 8-tól
- szeptember
- napjáig terjedő időre a felperes 1.752.783 forint nyugellátást kaphatott volna, ezzel szemben nyugdíj előtti munkanélküli segély címén nettó 478.725 forintot vett kézhez. A felperes módosított keresetében 1.294.558 forint és annak
- szeptember 1-től a kifizetésig napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését kártérítés címén. Keresetének indokaként előadta, hogy a nyugdíj előtti munkanélküli segély iránti kérelem előterjesztésekor és azt követően is több alkalommal téves tájékoztatást kapott az alperesek jogelődjétől arra nézve, hogy jogosult-e öregségi nyugdíjra. Amennyiben a jogelődtől megfelelő tájékoztatásban részesült volna, úgy
- szeptember 8-tól előterjesztheti az öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelmét, amely alapján a segélyhez képest lényegesen magasabb összegű ellátásban részesült volna. Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték arra hivatkozva, hogy jogellenes magatartást nem tanúsítottak, a felperest kérelmének megfelelő ellátásban részesítették és eljárásuk során tájékoztatták a felperest arról is, hogy a nyugdíjjal kapcsolatos konkrét információkat a nyugdíjbiztosító igazgatóságtól kell kérnie, így nem adtak téves tájékoztatást a felperesnek. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a kerestet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek személyenként 10.00010.000 forint elsőfokú eljárásban felmerült perköltséget. Megállapította, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének díja 100%-ban a felperes terhére esik. Az elsőfokú bíróság döntését azzal indokolta, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján az alperesek jogelődje megfelelő tájékoztatással látta el a felperest arról, hogy a nyugdíjával kapcsolatban a nyugdíjbiztosítási igazgatóságot kell megkeresnie, azt pedig, hogy az ezt követő négy év során a felperes téves tájékoztatást kapott volna az alperesek jogelődjétől, a felperes nem bizonyította. Az elsőfokú bíróság vizsgálta azt is, hogy az S. Megyei Munkaügyi Központ B. Kirendeltsége részéről történt-e jogértelmezési, jogalkalmazási tévedés. Megállapította, hogy a felperes az S. Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 1305763/2005/
- számú határozatából értesült arról, hogy 39 év és 306 nap szolgálati időt szerzett és 2 év korkedvezményre jogosult. A felperes már ebből a határozatból értesült arról, hogy
- szeptember 8-tól előrehozott öregségi nyugdíjat, míg
- szeptember
- napjától öregségi nyugdíjat igényelhet a 2 év korkedvezményre figyelemmel. A felperes által a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósítása iránt előterjesztett kérelem elbírálásához az alperesek jogelődjének az
- évi IV. törvény 30.§
(1)bekezdés a) pontja alapján a felperesre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt kellett vizsgálnia. A felperesre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár idejét az S. Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság szolgálati időt megállapító határozata alapján a 2 év korkedvezmény figyelembevételével az alperesek jogelődje helyesen állapította meg
- szeptember
- napjában. Erre tekintettel az alperesek jogelődje nem tévedett, amikor az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésének időpontjaként
- szeptember
- napját jelölte meg, részéről téves jogalkalmazás sem történt. Jogellenes magatartás - és így a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése feltételeinek - hiányában az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, utalva arra, hogy a felperes azért nem részesült a nyugdíj előtti munkanélküli segélynél magasabb összegű előrehozott öregségi nyugdíjban, mert a szolgálati időt megállapító nyugdíjbiztosítási határozat tartalma ellenére az abban leírtakat félreértelmezve, kérelmét két év késedelemmel terjesztette elő. A végzés ellen, annak megváltoztatása és a kereset teljesítése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Változatlanul arra hivatkozott, hogy az alperesek jogelődjének munkavállalója a nyugdíjbiztosítási igazgatóság határozat alapján tévesen jelölte meg a munkanélküli járandósága lejártának idejét, figyelmen kívül hagyta a szolgálati idő után felperest megillető 2 év előrehozott öregségi nyugdíjjogosultságon felül járó további 2 év korkedvezményt. Az alperesek jogelődje munkavállalójának téves tájékoztatása kimerítette a jogellenes magatartást, ezért az alperesek a Ptk.349.§
(1)bekezdése alapján a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti kártérítési felelősség szabályai szerint a felperes kárának megtérítéséért helytállni tartoznak. Az alperesek az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték, annak helyes indokaira tekintettel. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállást helyesen állapította meg és abból helyes jogi következtetések levonásával hozta meg érdemi döntését is. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság indokaival egyetért, az ítéletet helyes indokai alapján a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolást kiegészíti azzal, hogy az I. rendű alperessel szemben az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásokra tekintettel azért is alaptalan volt a felperes keresete, mert az I. rendű alperes nem minősül a D.-d. Regionális Munkaügyi Központ jogutódjának.
- január 1-jével létrejöttek a megyei munkaügyi központok integrációja révén a regionális munkaügyi központok, így a D.-d. Regionális Munkaügyi Központ is, a Baranya, Somogy, Tolna Megyei Munkaügyi Központok jogutódlással megvalósult integrációja révén. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatról szóló 315/2010.(XII.27.) Kormányrendelet (R.) alapján
- január 1-jével jöttek létre a megyei kormányhivatalok, amelyekbe a regionális munkaügyi központok integrálódtak. A R.
- szeptember 30-ig hatályos rendelkezései szerint
- §
(1)A munkaügyi központ
- a)kizárólag megyei szervezetből, vagy
- b)megyei (fővárosi) szervezetből és kirendeltségekből áll.
(2)Az e rendelet
- mellékletében meghatározott kiemelt hatáskörrel és illetékességgel rendelkező munkaügyi központok (továbbiakban: kiemelt hatáskörrel és illetékességgel rendelkező munkaügyi központok) megyei (fővárosi) szervezettel és kirendeltségekkel rendelkeznek. A kiemelt hatáskörrel és illetékességgel rendelkező munkaügyi központok irányítása alá tartozik az illetékességi területükön lévő valamennyi kirendeltség. Ettől eltérően a kizárólag megyei szervezetből álló munkaügyi központok irányítása alá nem tartoznak kirendeltségek. A R.
- számú mellékletének
- pontja szerint kiemelt hatáskörrel rendelkező munkaügyi központ volt a I.rendű alperes Munkaügyi Központja (P.) is, amelynek illetékességi területe Baranya, Somogy és Tolna megyére terjedt ki. A R.-t módosította a 196/2011.(IX.29.) Kormányrendelet
- október 1-jei hatállyal. A R.
- október 1-től hatályos rendelkezései szerint:
- §
(1)A munkaügyi központ megyei (fővárosi) szervezetből és kirendeltségekből áll.
(2)Az e rendelet szerinti munkaügyi központok megyei (fővárosi) szervezettel és kirendeltségekkel rendelkeznek. A megyei (fővárosi) munkaügyi központok irányítása alá tartozik az illetékességi területükön lévő valamennyi kirendeltség. 14. §
(1)A 2011. október 1-je előtt működött kiemelt hatáskörrel és illetékességgel rendelkező munkaügyi központ központi szervezeti egysége által ellátott feladatok tekintetében általános és egyetemes jogutód az - az e rendelet szerinti hatáskörrel és illetékességgel rendelkező - munkaügyi központ, amelynek hatáskörébe az adott feladat ellátása tartozik.
(2)A
- október 1-je előtt működött kiemelt hatáskörrel és illetékességgel rendelkező munkaügyi központ kirendeltségének általános és egyetemes jogutóda az - az e rendelet szerinti hatáskörrel és illetékességgel rendelkező - munkaügyi központ, amely munkaügyi központ szervezetének a kirendeltség e rendelet szerint a részét képezi. A R.
- számú mellékletének
- pontja szerint megyei munkaügyi központ egyebek mellett a II.rendű alperes Munkaügyi Központja K. székhellyel. A fentiek alapján a D.-d. Regionális Munkaügyi Központ jogutódja a perbeli esetben a II. rendű alperes, mert e perbeli nyudíj előtti munkanélküli segély folyósítására jelenleg az S. Megyei Kormányhivatal rendelkezik hatáskörrel. A felperes illetékre kiterjedő személyes költségmentességére tekintettel a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli. A sikertelen fellebbezésre tekintettel a Pp.87.§
(2)bekezdése alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének díja viselésére 100%ban a felperes terhére esik. Egyéb megtérítendő költség a másodfokú eljárásban nem merült fel, arról a másodfokú bíróságnak rendelkeznie nem kellett. Pécs, 2013. március 21. Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, Dr. Kutasi Tünde s.k. bíró