Mfv.10392/2012/3 – Kúria

(1)b),

1. XXXII. Tv.
2. §,
3. XXXII. Tv.
4. §

(1),

1. XXXII. Tv.
2. §

(1),

1. XXXII. Tv.
2. §

(2)Mfv.I.10.392/2012/

1. A Kúria a dr. Kiss Elemér ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szabados Mónika jogtanácsos által képviselt alperes ellen kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményinek alkalmazása, szabadságmegváltás megfizetése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 7.M.4002/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.632.380/2011/
3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.632.380/2011/
4. ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenes felmentéssel szüntette meg a kormánytisztviselői jogviszonyát. Kérte továbbá a kormánytisztviselői jogviszonyának helyreállítását, elmaradt illetménye megfizetését, valamint az alperes kötelezését a szabadságmegváltás összegének megfizetésére.A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 7.M.4002/2010/
5. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, egyben kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek perköltséget.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes
6. május
7. napjától főreferens munkakörben határozott időtartamra köztisztviselővé nevezte ki a felperest. A
8. december 20-án kelt kinevezésmódosításban a felperes határozott idejű közszolgálati jogviszonyát
9. december
10. napjától „társadalmi párbeszéd koordinátor" munkakör ellátására, határozatlan időtartamúvá alakították át. A felperes közszolgálati jogviszonya
11. július 6-ától kormánytisztviselői jogviszonyra módosult.Az alperes a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát
12. október
13. napjával a Ktjv.
14. §

(1)bekezdés

1. b)pontja alapján felmentéssel megszüntette. A felmentés idejét két hónapban, 2010. augusztus 1-jétől 2010. október 1-jéig terjedő időszakban határozta meg és rendelkezett arról, hogy a munkavégzési kötelezettség alól a felmentési idő teljes időtartamára mentesíti a felperest az átlagkereset megfizetése mellett és a felmentési idő felére tartalékállományba helyezi.Az elsőfokú bíróság indoklásában rögzítette, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló Ktjv. 2010. július 6-án lépett hatályba, és 1. §
2. a)pont szerint a hatálya kiterjed a központi államigazgatási szervekre és így a Miniszterelnöki Hivatal jogutódjának minősülő kormánytisztviselőinek jogviszonyára is. A Ktjv. 8. §

(1)bekezdése alapján a kormánytisztviselői jogviszonyt a munkáltató felmentéssel indokolás nélkül megszüntetheti, és a munkáltató felmentő intézkedése mindenben megfelel ezen törvényi rendelkezésnek.A munkaügyi bíróság határozatában kifejtette, hogy a munkáltatói intézkedés nem ütközött a rendeltetésellenes joggyakorlás, illetve egyenlő bánásmód követelményébe, ugyanis a felperes ilyen körülményekre nem hivatkozott. Rögzítette, hogy nem esik a rendeltetésellenes joggyakorlás vizsgálata körébe az a felperesi előadás, hogy a munkáltatónak még a kormánytisztviselőkre vonatkozó törvény hatályba lépése előtt lehetősége lett volna a jogviszonyát közszolgálati jogviszonyként megszüntetni. A bíróság nem találta alaposnak a felperes keresetét a szabadságmegváltással kapcsolatban sem, figyelemmel arra, hogy a keresetben megjelölt szabadságot a felperes felhasználta. A prémiumévekkel kapcsolatban rögzítette, hogy a felperes esetében a programban történő részvétel kérdése nem merült fel, mert nem rendelkezett az alapvető feltételként előírt 25 éves közszolgálati jogviszonnyal. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 49.Mf.632.380/2011/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte a felperest perköltség viselésére. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette a tényállást és helytálló az abból levont jogi következtetése, érdemi döntése is. Ítéletét az irányadó jogszabályok megfelelő alkalmazásával, kellő részletességgel megindokolta. A fellebbezéssel kapcsolatban kifejtette, hogy a kormánytisztviselői jogviszony indokolás nélküli megszüntetésének alapjául szolgáló jogszabályt - a 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. §

(1)bekezdés b) pontját - az Alkotmánybíróság 8/

1. (II.18.) AB határozatával
2. május 31-ei hatállyal semmisítette meg, tehát a perbeli időben az jogszerűen került alkalmazásra. Tájékoztatta a felperest, hogy a
3. évi CLI. törvény
4. §-ában rögzített feltételek fennállása esetén alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a munkaügyi bíróság részletesen indokolta, hogy miért nem fogadta el a felperes egyenlő bánásmód elvének megsértésére történő hivatkozását. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását annyiban egészítette ki, hogy a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatban kialakult következetes ítélkezési gyakorlat szerint az összehasonlítható helyzetben lévő személyek közötti egyenlő bánásmód követelményét sértő különbségtétel megállapításának elsődleges feltétele az, hogy a jogsérelmet szenvedő fél valószínűsítse, hogy a jogsértéskor rendelkezett az Esélytörvény
5. §-ban felsorolt valamely védett tulajdonsággal. A hátrányos megkülönböztetés vonatkozásában a törvény
6. §

(1)és

(2)bekezdései sajátos bizonyítási szabályokat tartalmaznak, amelyek értelmében elsődlegesen a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte, vagy ennek közvetlen veszélye fenyeget. Ebben az esetben a felperes ezeknek a feltételeknek nem tett eleget, így az egyenlő bánásmód megsértésére alappal nem hivatkozhat.A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte, hogy a Kúria kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a Ktjv. 8. §

(1)bekezdés b) pontja alkalmazásának kizárását és hozzon a keresetnek megfelelő ítéletet, másodlagos kérelemként előadta, hogy az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és utasítsa a bíróságot új eljárás lefolytatására. Az új eljárás keretében utasítsa a bíróságot arra, hogy tegyen eleget az Abtv. 25. §-ában foglalt kötelezettségnek és kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál az alaptörvény ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.Érvelése szerint a Ktjv. 8. §

(1)bekezdés b) pontját az Alkotmánybíróság a 8/

1. (II.18.) AB határozatával
2. május 31-ei hatállyal semmisítette meg. A megsemmisítés azért történt, mert az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a rendelkezés alkotmánysértő volt. Az Alkotmánybíróság ezen határozata azonban az alkotmánysértő rendelkezést nem minősíti alkotmányosnak a keletkezésétől kezdődően
3. május 31-éig, ezt nem is tehetné meg. Ha egy rendelkezés jogszabálysértő, az a keletkezésétől kezdődően minősül alkotmánysértőnek. Az alkotmánysértő rendelkezéssel kapcsolatos bírósági feladatokat az Abtv.
4. §-a határozza meg. Ez a rendelkezés két esetkört tárgyal. Amennyiben valamely alkalmazandó jogszabály tekintetében a bíró alaptörvény-ellenességet észlel, a bírósági eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróságnál kell kezdeményeznie a rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását. Más esetben ha olyan jogszabályt kell alkalmazni adott ügyben, amelynek alaptörvényellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, akkor törvényi kötelezettsége, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljon kezdeményezve az alaptörvény-ellenes szabály alkalmazásának kizárását. Álláspontja szerint a bíróság a törvényi kötelezettségének nem tett eleget és kétséget kizáróan alkotmányellenesnek minősített jogszabály alapján hozott ítéletet, így a támadott ítélet törvénysértő. A felperes a felülvizsgálati kérelméhez csatolta az Alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányjogi panasz másolatát.Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
5. §-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. 275. §

(2)bekezdés alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felülvizsgálati kérelem nem érintette a szabadságmegváltás, valamint az egyenlő bánásmód megsértésével kapcsolatos rendelkezéseket, így ez nem képezte részét az eljárásnak. A perbeli időszakban hatályos 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. §

(1)bekezdés b) pontja alapján a kormánytisztviselői jogviszonyt a munkáltató felmentéssel indokolás nélkül megszüntetheti.Az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabályi rendelkezés már a megalkotásakor alkotmányellenes volt, azonban az alkalmazhatósága szempontjából annak van jelentősége, hogy a megsemmisítésére „ex nunc" hatállyal - a határozat közzétételét követő nappal került sor. Az Alkotmánybíróságról szóló - a perbeli időszakban hatályban volt - 1989. évi XXXII. törvény 40. §-a azt tartalmazta, hogy ha az Alkotmánybíróság a jogszabály, illetőleg az állami irányítás egyéb jogi eszközének alkotmányellenességét állapítja meg, a jogszabályt vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét teljesen vagy részben megsemmisíti.A 42. §

(1)bekezdése szerint a

1. §-ban foglalt esetben a határozat közzétételének napján veszti hatályát a jogszabály vagy annak rendelkezése és minősül visszavontnak az államirányítás egyéb jogi eszköze vagy annak rendelkezése.Az alkalmazhatóság tekintetében a
2. § a következőképpen rendelkezett:

(1)bekezdés: Azt a jogszabályt vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét, amelyet az Alkotmánybíróság a határozatában megsemmisít, az erről szóló határozatnak a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni.

(2)bekezdés: A jogszabálynak vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközének megsemmisítése, - a

(3)bekezdésben foglalt eset kivételével - nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat, s a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket.

(4)bekezdés: Az Alkotmánybíróság a 42. §

(1)bekezdésében, valamint a 43. §

(1)-

(2)bekezdésében meghatározott időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.Mindezek alapján megállapítható, hogy a bíróságok helytállóan jártak el, amikor a Ktjv. 8. §

(1)bekezdés b) pontját alkalmazva nem tekintették jogellenesnek az Alkotmánybíróság határozatának meghozatalát megelőzően közölt - indokolás nélküli - felmentést.A másodfokú bíróság helytállóan tájékoztatta a felperest azzal kapcsolatban, hogy a jogszabályban rögzített feltételek fennállása esetén alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz. A felülvizsgálati kérelem mellékleteként becsatolt alkotmányjogi panaszból megállapítható, hogy a felperes élt a jogszabály által biztosított lehetőségével. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. A felperes a Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján köteles az alperes részére a felülvizsgálati eljárási költséget megfizetni.A felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult, így a Pp. 359/A. § alapján mentesül az illetékfizetési kötelezettség alól. Budapest,

1. február
2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Gál Attila s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő