Mfv.10238/2012/7 – Kúria

(1)c) Mfv.I.10.238/2012/

1. A Kúria a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezeteáltal képviselt felperesnek a dr. Király László ügyvéd által képviselt alperes ellen különleges bevetési pótlék megfizetése iránt a Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróságnál 1.M.396/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Zalaegerszegi Törvényszék 4.Mf.21.562/2011/
3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Zalaegerszegi Törvényszék 4.Mf.21.562/2011/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében
5. január 1-jétől
6. január 31-éig terjedő időszakra különleges bevetési pótlék megfizetésére kérte kötelezni az alperest 541.100 forint összegben.A Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság 1.M.396/2011/
7. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 541.000 forintot valamint annak kamatát, továbbá perköltséget. Rögzítette, hogy a le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
8. június 1-jével létesített szolgálati viszonyt a határőrségnél, majd az integráció folytán a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság állományába került.
9. január 1-jétől
10. január 31-éig terjedő időszakban a bevetési szolgálat bevetési alosztályánál teljesítette a feladatát.A felperes szolgálati panaszát az országos rendőrfőkapitányság vezetője
11. június 24-én kelt határozatával elutasította, amelyben a felperes a különleges bevetési pótlékra való jogosultság megállapítását és különleges bevetési pótlék megítélését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletében hivatkozott az
12. évi XLIII. törvény (Hszt.)
13. §-ának

(1)bekezdés c) pontjában, a 140/

1. (VIII.31.) Korm. rendelet
2. §

(1)és

(2)bekezdésében foglaltakra, valamint a 20/

1. (III.19.) BM rendelet
2. számú mellékletében rögzítettekre.A munkaügyi bíróság ítélete szerint a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében kimondta, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok tekintetében a bevetési alosztály tevékenységéhez és az így betöltött beosztáshoz kötődik a különleges bevetési pótlékra jogosultság. A perben nem vizsgálandó, hogy a megyei rendőr-főkapitányság bevetési alosztályán ténylegesen szolgálatot teljesítő a beosztása, a munkaköri leírása, a rendészeti igazgatóság ügyrendje, a bevetési alosztály feladatai alapján ténylegesen milyen feladatot látott el. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Zalaegerszegi Törvényszék 4.Mf.21.562/2011/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta annak helyes indokai alapján a Pp.
4. §-ának

(2)bekezdésére, és a Pp. 254. §-ának

(3)bekezdésére utalással. Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezésére, a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult.A felülvizsgálati érvelés szerint a felperes által ténylegesen végzett tevékenységnek van jelentősége, amely alapján a különleges bevetési pótlékra nem tarthat igényt. A kedvezményekre való jogosultságot - az állandó bírósági gyakorlat szerint - nem a beosztás megnevezése, hanem a szolgálat ellátásának konkrét körülményei döntik el (BH.2001.496.). A jogalkotói szándék szerint a különleges bevetési pótlék kizárólag a kivételes, illetve a különleges rendőri feladatok ellátásának ellentételezésére szolgálhat, ezért a pótlékra való jogosultság feltételeként bizonyítandó, hogy az ellátandó tevékenységek meghaladják az általános rendőri feladatok veszélyességét és veszélyhelyzeteket. Az alperes álláspontja szerint a felperes által ellátandó szolgálati feladatok nem minősülnek olyan különösen veszélyesnek, melyek a különleges bevetési pótlék folyósítását megalapoznák. A felperes munkája ténylegesen az általános rendőri tevékenység veszélyességét nem haladja meg. A Hszt. 254. §-ának

(2)és

(3)bekezdése szerint a hivatásos állomány tagját meghatározott tevékenység ellentételezéseként pótlék illeti meg, míg a különleges bevetési pótlék a 140/1996. (VIII.31.) Korm. rendelet 28. §

(1)bekezdése szerint az átlagosnál nagyobb vagy fokozottabb igénybevétel, kedvezőtlenebb körülmények elviselése, azaz többletkövetelmények teljesítése esetén a rendelet 50. §

(1)bekezdése szerint a különösen veszélyes szolgálati feladatok, azok végrehajtásához szükséges intenzív felkészülés ösztönzésére és az ilyen jellegű tevékenységet közvetlenül ellátó állomány részére jár.A 20/

1. (III.19.) BM rendelet
2. számú melléklet I/1/c. pontja szerint bevetési pótlékra a rendőr-főkapitányságok bevetési alosztálya állományába tartozók jogosultak. A szolgálati helynek a BM rendelet
3. számú mellékletében való szerepeltetése önmagában nem alapozza meg a különleges bevetési pótlékra való jogosultságot, mert az csak a pótlékra jogosító beosztásokat tartalmazza, a jogosultság feltételeit ténylegesen a 140/
4. (VIII.31.) Korm. rendelet állapítja meg.Az előzőekben kifejtett indokokra figyelemmel a különleges bevetési pótlékra való jogosultságot - önmagában az a tény, hogy a felperes a bevetési szolgálat bevetési alosztály állományában, de járőr beosztásban teljesített szolgálatot nem alapozza meg.A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet „helybenhagyását" kérte az alperes perköltségben való marasztalása mellett.A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
5. §-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Hszt. 254. §

(3)bekezdésében szabályozott illetménypótlékok tekintetében - így az illetményalap 100-150 %-ában meghatározott különleges bevetési pótlékra jogosultak körét illetően - a Hszt. 342. §

(2)bekezdésének e) pontjában a miniszter kapott felhatalmazást, hogy a törvény alapján rendeletben szabályozza a folyósítás feltételeit. A Hszt. végrehajtásról szóló 140/1996. (VIII.31.) Korm. rendelet 50. §

(2)bekezdése szerint a különleges bevetési pótlékra jogosultak körére vonatkozó részletes, szabályokat miniszteri rendelet tartalmazza. A jogerős ítélet által helyesen alkalmazott 20/1997. (III.19.) BM rendelet 49. §-ának

(1)bekezdése szerint a különleges bevetési pótlékra vonatkozó szabályokat a rendelet

1. számú melléklete határozza meg. Ennek a perben irányadó
2. július 1-jéig hatályos I/1/c. pontja értelmében pedig a rendőrségen ilyen pótlékra jogosultak „100 %-os mértékben" többek között a „megyei rendőrfőkapitányságok bevetési alosztályai". Az előbbiekre tekintettel helytálló és jogszerű a bíróságok által levont következtetés, miszerint a Hszt.
3. §

(3)bekezdésének alkalmazásában a különleges bevetési pótlékra a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szerv hivatásos állományának az a tagja jogosult, aki a tevékenységét a BM rendelet

1. számú mellékletének I. pontjában felsorolt szolgálati helyen fejti ki, kivéve azokat a munkaköröket illetve beosztásokat, amelyeket a BM rendelet
2. számú melléklete külön nevesít.Abból a tényből, hogy a jogalkotó a 20/
3. (III.19.) BM rendelet
4. számú mellékletét módosító 24/
5. (VI.22.) IRM rendeletben
6. július 1-jétől kezdődően szükségesnek találta annak módosítását és akként történő kiegészítését, hogy abban csak a különleges bevetési pótlékra jogosító tevékenységet közvetlenül ellátó személyek részesüljenek, az a következtetés vonható le, hogy a jogszabály korábbi szövege alapján a megyei rendőr-főkapitányságok bevetési egységeinél szolgálatot teljesítőket a pótlékra való jogosultság minden korlátozás nélkül illette meg. Mindebből következően helytállóan mutattak rá a bíróságok arra, hogy nem volt vizsgálandó a felperes által ténylegesen ellátott feladatok köre, a keresettel érintett időszakban hatályos jogszabályok alapján igénye enélkül is megalapozott volt.A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
7. §-ának

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta.A pervesztes alperest a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét az alperest megillető személyes illetékmentességre figyelemmel [Itv. 5. §

(1)bekezdés d) pont] a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
3. január
4. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő