A határozat elvi tartalma: A perben a munkáltató bizonyíthatja, hogy írásba foglalt munkaszerződés módosítás hiányában is a munkavállaló munkaköre módosításra került. Mfv.I.11.030/2011/
- A Kúria a dr. Kaiser István ügyvéd (által képviselt felperesnek a dr. Balogh Ákos ügyvéd által képviselt alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 22.M.3669/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 51.Mf.632.769/2011/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- január
- napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Bíróság 51.Mf.632.769/2011/
- számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 15.000 (tizenötezer) forint és 4.050 (négyezer-ötven) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes keresete az alperes által közölt rendes felmondás jogellenességének megállapítására és ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 22.M.3669/2009/
- számú ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenes rendes felmondása miatt a felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabérkülönbözet és kamatai, valamint átalánykártérítés megfizetésére az ezt meghaladó keresetet elutasítva. Rendelkezett a felperes javára perköltség, az állam javára eljárási illeték alperes általi megfizetéséről.A munkaügyi bíróság tényként megállapította, hogy a felperes
- március 20ától állt munkaviszonyban a G. Kft-vel területi képviselő munkakörben. E cég jogutódja az alperes. A jogutódlást követően
- szeptemberétől
- májusáig raktárvezető-helyettes munkakört látott el, melyre munkaköri leírást is kapott. Ezt követően területi képviselői feladatok ellátásával bízták meg, és túlnyomórészt ezt a munkát végezte a felmondásáig. A felperes azonban a munkakörébe tartozó feladatokon kívül huzamosabb időn keresztül jelentős mértékben más feladatot is ellátott, melyet nem kifogásolt, ezért az intézkedés nem tekintendő sem átirányításnak, sem helyettesítésnek. A bíróság ez alapján arra következtetésre jutott, hogy a felperes kettős munkakört töltött be az alperesnél: ellátta a raktáros, illetve az üzletkötői munkakört is.A rendes felmondás indokolása szerint a felperes üzletkötő munkakörét megszüntették. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint azonban az alperes a felmondásban okszerű indokát nem adta, és a perben sem bizonyította, hogy miért nem volt szükség a felperes munkájára a raktárban, ezért a munkáltató intézkedése jogellenes volt. Ezt azért is megállapíthatónak találta, mert a felperes jogviszonya megszűnését követően (
- augusztus 19.) az alperes
- augusztus 29-én új munkavállalót alkalmazott nagykereskedelmi raktáros munkakörben. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 51.Mf.632.769/2011/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára első- és másodfokú perköltség megfizetésére.A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást részben iratellenesen állapította meg, ezért nem értett egyet az általa levont ténybeli és jogi következtetésekkel. Rögzítette, hogy a felek egybehangzóan állították, miszerint
- szeptember 1-jétől
- május közepéig a felperes raktárvezető-helyettesi munkakört látott el.
- május közepétől
- július 15-éig a felperes azt állította, hogy előre meg nem határozott átmeneti jelleggel kérték őt fel a területi képviselői tevékenység ellátására szemben az alperessel, aki szerint a felek egyező akaratából a munkakörváltozás végleges volt. A felperes azt is nyilatkozta, hogy hetente négy munkanapon keresztül területi képviselői teendőket látott el, míg az ötödik munkanapon raktárvezető-helyettesként dolgozott az alperes székhelyén. Ezzel szemben az alperes állította, hogy a felperes kizárólag területi képviselőként dolgozott, heti egy alkalommal sem végzett raktárosi feladatokat. A felperes állításával ellentétben az alperes tanúkkal igazolta, hogy a felperes raktárban történő foglalkoztatását átmeneti időre a
- tavasz-nyári kollekció megjelenéséig tervezték, ezt követően üzletkötőként kívánták foglalkoztatni, és
- május közepétől a felperes kizárólag üzletkötői tevékenységet látott el. Mindezek alapján a másodfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a felperes állításával ellentétben jogviszonya megszűnésekor üzletkötő munkakörben dolgozott, nem volt kettős munkaköre. A felperes pedig nem hivatkozott a munkakörét érintő szóbeli munkaszerződés-módosítás érvénytelenségére. A másodfokú bíróságnak az üzletkötői munkakör vonatkozásában kellett a felmondás valóságát és okszerűségét vizsgálnia.Az alperes a perben igazolta, hogy a felmondást követően új személyt nem foglalkoztatott üzletkötői munkakörben, továbbá, hogy
- augusztus 29-én nagykereskedelmi raktáros felvételére a jogviszonyát önként
- augusztus 26-án megszüntető raktáros munkavállaló pótlása céljából került sor. Ezt megelőzően azonban a raktárosok számát egy fővel csökkentette
- július 21-én. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság megállapította, hogy a munkáltató felmondása az Mt.
- §
(2)bekezdés alapján jogszerű volt.A felperes a felülvizsgálati kérelmében „a jogerős ítélet megváltoztatását, az elsőfokú ítélet hatályban tartását" kérte. Hivatkozása szerint megalapozatlan a másodfokú bíróság megállapítása, miszerint a peres felek munkaszerződése
- májusában módosult a munkakörre nézve. Bár a munkaszerződésmódosítást nem foglalták írásba, az ellen azonban a felperes azért nem tiltakozott, mert vele nem közölték, hogy a munkaköre változik. A meghallgatott tanúk közül senki nem állította, hogy a felperessel bárki közölte volna, hogy a raktárvezető-helyettes munkaköre üzletkötőre változik, csak azt állították, hogy 2008-ban a munkáltató a raktárvezető-helyettes munkakört ideiglenesnek tekintette, valójában őt üzletkötőként kívánták alkalmazni, amikor ennek gazdaságossági szükségessége felmerült. A másodfokú bíróság is e körülményből vezette le, hogy amikor
- májusában a felperest megbízták az üzletkötői feladatok tényleges ellátásával, akkor a munkaszerződésbeli munkakör is véglegesen „a helyére került". Ugyanakkor azt iratellenesen állapította meg, hogy a felperessel azt közölték volna, hogy a munkaköre (raktárvezetőhelyettes) ideiglenes lesz. A tanúk sem tettek ilyen kijelentést, csak az erre vonatkozó gondolataikat adták elő. Valamely jogviszonybeli fél saját véleménye, ki nem nyilvánított elképzelése nem adhat alapot a közös megegyezéssel történő „jogviszonymódosítás" megállapítására. Ugyanez vonatkozik a
- májusi feladatmeghatározásra is. A felperessel a munkáltatói jogkör gyakorlója semmit nem közölt, csupán azt közölte vele az alsóbb vezető, hogy a raktárosi teendői mellett a továbbiakban az új kollekció bemutatása végett a területet kell járnia. Ez a megbízás nem tekinthető a munkakör megváltoztatására irányuló közös megállapodásnak, csak az Mt. 83/A. §-ban foglalt átirányításnak.A másodfokú bíróság kritika nélkül átvette a felperesi állítással szemben az alperesi (érdekelt) dolgozók nyilatkozatát, miszerint a felperes
- májusától már egyáltalán nem dolgozott a raktárban. Figyelmen kívül hagyta azonban, hogy a
- májusi döntés a munkáltató döntése volt, nem pedig közös megegyezés, nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott, nem foglalták írásba, ideiglenesnek volt tekinthető, a felperes raktárvezető-helyettes munkaköre nem szűnt meg, a feladatait a raktárban továbbra is ellátta, amelyet bizonyít, hogy minden munkanapon a raktárnál jelentkezett, a jelenléti ívet is ott írta alá, és a raktári leltárfelelősség alól nem mentesítették. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes felülvizsgálati kérelme tartalmában a Pp.
- § rendelkezésének a megsértésére hivatkozott. A felperes által előadottak azonban jogszabálysértés megállapítására nem adtak alapot.A jogutódlást követően a felperes nem vitatottan
- szeptemberétől raktárvezető-helyettes munkakört töltött be az alperesnél. Erre vonatkozóan
- október 6-ai keltezéssel munkaköri leírás is készült, melyet mindkét fél aláírt, de abban nem szerepelt határozott időtartamú kikötés. Ezért az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felmondás közlésekor a felperes munkaköre a felmondásban megjelölt „üzletkötő" volt ( Mt.89.§
(2)bekezdés). E kötelezettségének a munkáltató tanúkkal kívánt eleget tenni. Az, hogy a tanú alkalmazásban áll a félnél, önmagában vallomását nem teszi elfogulttá (BH.1999.260.). Ezért önmagában a tanúk alperesi munkavállalói minőségére a vallomásuk kirekesztése érdekében a felperes alappal nem hivatkozhat.A felperes maga sem vitatta, hogy 2009. májusától üzletkötői feladatokat látott el. Félként a perben tett nyilatkozatával szemben a Pp. 116. §
(1)bekezdése szerint bizonyítéknak minősülő tanúvallomással támasztotta alá az alperes, hogy e feladatokat nem ideiglenesen kellett ellátnia - az erre irányuló megállapodás írásba foglalása hiánya ellenére - a munkaköre ténylegesen módosult. Erről kifejezetten nyilatkozott B.Z. tanú ajegyzőkönyv
- oldalán: „megbíztuk ezzel a bizonyos területi képviselői feladattal ..., ez végleges döntés volt, nem kívánta az alperes ismételten a raktárban foglalkoztatni a felperest".A felperes saját állítása szerint sem tiltakozott e feladatellátás ellen annak ellenére, hogy erre vonatkozóan konkrét időtartam megjelölést nem kapott (jegyzőkönyv,
- oldal
- bekezdés). Ugyanitt azt is előadta, hogy „e döntés nemcsak B. úr, hanem a vezérigazgató döntése is volt".A felperes azon állítását, hogy a munkaviszony megszüntetését megelőzően 1 1,5 hónappal már megszűnt e feladata, és csak raktárosként dolgozott, a perben nem igazolta. Ezt a másodfokú bíróság által helyesen értékelt tanúvallomások, de a per adatai sem támasztják alá. Az alperes jegyzőkönyv
- oldal
- bekezdésében foglalt nem vitatott előadása szerint a felperes
- június 19-étől
- július 6-áig szabadságon volt. A
- július 15-én közölt felmondásig pedig csak hét munkanap telt el.A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatok helyes, okszerű, életszerű értékelésével és a logika szabályainak megfelelően a Pp.
- §
(1)bekezdése megsértése nélkül hozta meg ítéletét. Azt a szükséges tartalommal és terjedelemmel megindokolta [Pp. 221. §
(1)bekezdés], így a felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem adtak alapot. Ezért jogszerű jogkövetkeztetéssel állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes felmondása az Mt. 89. §
(2)bekezdésének megfelelt.A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta.A felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.A felülvizsgálati eljárás illetékét a felperest megillető munkavállalói költségkedvezményre figyelemmel a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése alapján az állam viseli. Budapest,
- január
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, s.k. előadó bíró, Dr. Gál Attila s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő Dr. Hajdu Edit