Mfv.10384/2012/8 – Kúria

(1),

1. XXII. Tv.
2. §

(2)Mfv.I.10.384/2012/

1. A Kúria a dr. Pál Lajos ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Deák József ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 11.M.447/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.631.379/2011/
3. számú rész-közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes által benyújtott csatlakozó felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő r é s z - k ö z b e n s ő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.631.379/2011/
4. számú részközbenső ítéletét hatályában fenntartja. Mindkét fél viseli a saját eljárási költségét. A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében a munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítását, eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatását, illetve elmaradt munkabére megfizetését kérte.A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 11.M.447/2010/
5. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát és kötelezte az alperest, hogy a felperest eredeti munkakörében foglalkoztassa tovább. Kötelezte az alperest elmaradt munkabér és munkabér-különbözet, annak kamatai, valamint perköltség megfizetésére.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
6. július 31-én létesített munkaviszonyt az alperessel. A munkaszerződés határozott időre, a „R.f.M.O.T.S.S.O.E.S." című szabályzatban (Szabályzat) meghatározott feltételek fennállásáig, várhatóan 2 évig (
7. augusztus 31-éig) terjedő időre jött létre. A munkaszerződés óvodapedagógus munkakörre, a b. I. E.I.-ben történő munkavégzési helyre szólt. Az alperes a
8. december 18-án kelt intézkedésével
9. január 11-ei hatállyal a felperes munkaviszonyát megszüntette. Az intézkedés indokolása szerint bekövetkezett a Szabályzat pontjában meghatározott feltétel, mely szerint a felperes nem felel meg az E.I. óvodapedagógusokkal szemben támasztott követelményének és további támogatással sem tudná elérni az európai iskolarendszer alapvető követelményszintjét.A munkaügyi bíróság kifejtette, hogy a határozott idejű munkaviszony időtartamát naptárilag vagy más alkalmas módon kell meghatározni. Az a feltétel, hogy a határozott időtartamú munkaviszony addig tart, amíg az iskola alkalmasnak találja a felperest a munkakör betöltésére, nem felel meg az objektivitás követelményének, hiszen itt nem egy feladat elvégzéséről és nem is meghatározott esemény bekövetkezéséről van szó. Annak megállapítása, hogy a felperes alkalmas-e az óvodapedagógusi munkakör betöltésére, a munkáltató szubjektív megítélésén alapul. A felek tehát olyan feltétel bekövetkezését határozták meg a határozott időtartamú munkaviszony megszűnését illetően, amely a felperes munkavégzésének minőségével, a felperes alkalmasságával vagy alkalmatlanságával állt összefüggésben.A munkaszerződés határozott időre vonatkozó kikötése nem felel meg a jogszabályban foglaltaknak, ebből következően semmis. Mindezekből az következik, hogy a munkaviszony határozatlan időtartamra jött létre a felek között, a munkáltató
10. december 19-én kelt intézkedését a rendes felmondás szabályai szerint kell vizsgálni.Tekintettel arra, hogy
11. november 30-ától
12. január 10-éig a felperes keresőképtelen beteg volt, az alperes intézkedése felmondási tilalomba ütközött, ezért jogellenes.Az elmaradt munkabér tekintetében az elsőfokú bíróság figyelembe vette a munkaszerződésben rögzített személyi alapbéren túlmenően a devizában folyósított rendszeres bérpótlékot, valamint a munkaszerződésben megjelölt egyéb munkabéreket.Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 49.Mf.631.379/2011/
13. számú rész-közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a munkaviszony megszüntetés jogellenességét megállapító rendelkezését helybenhagyta. A jogellenesség jogkövetkezményeire és a perköltségre vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül helyezte és a jogellenességgel összefüggő anyagi igények elbírálására az iratokat az elsőfokú bíróságnak megküldte. A munkabér különbözetre vonatkozó rendelkezést a felperes keresetleszállítására tekintettel megváltoztatta. Kötelezte az alperest együttes első- és másodfokú részperköltség viselésére.A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette annyiban, hogy a felperes munkaviszonya a
14. július 31-én aláírt munkaszerződés alapján
15. szeptember
16. napjától állt fenn.A Fővárosi Törvényszék nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját azzal kapcsolatban, hogy a munkaviszony határozatlan idejűnek tekintendő. Álláspontja szerint az a szerződésben meghatározott esemény, miszerint a b. iskola vezetője a munkaszerződésben rögzített két éves határidőn belül értékeli a felperes alkalmasságát, valóban nem tekinthető a munkáltatótól független objektív körülménynek, így ehhez a határozott idő lejárta nem köthető. Figyelmen kívül hagyta azonban az elsőfokú bíróság, hogy e feltételen túlmenően a munkaszerződés tartalmazza azt is, hogy a határozott idő „várhatóan két évig (
17. augusztus 31-éig)" áll fenn. Ez a megjelölés megfelel az Mt.
18. §

(2)bekezdésében előírt követelményeknek, hiszen az a határozott idő fennállásának legkésőbbi időpontját jelentette, amikor is a minősítésre mindenképpen sor került volna. Ebből következően az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a perbeli munkaviszonyt határozatlan idejűnek kell tekinteni, így a keresettel támadott munkáltatói intézkedést a felmondás szabályai szerint kell elbírálni. Miután a felek között határozott idejű munkaviszony áll fenn, azt kellett vizsgálni, hogy annak megszüntetésére jogszerűen került-e sor. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a határozott időre szóló munkaviszony munkáltatói jogellenes megszüntetése esetén a munkavállaló követelheti az Mt.

1. §-ában foglaltak szerinti marasztalást, tehát a felperes egy évi átlagkereset megfizetésére irányuló kereseti kérelme megalapozott, mindezekre figyelemmel a jogalap vonatkozásában az elsőfokú ítéletet közbenső ítélettel helybenhagyta, ugyanakkor a jogellenesség jogkövetkezményeire vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül helyezte. Az összegszerűség kapcsán kiemelte, hogy az alperes az elsőfokú eljárás során nyilatkozatot nem tett, fellebbezésében csupán az elmaradt munkabérrel összefüggésben sérelmezte a megítélt összeget. Indokolásában rögzítette, hogy a felperes a kereseti kérelmét leszállította, a tárgyaláson is ennek megfelelően változtatta meg a másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság rendelkezését.Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős részközbenső ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően helyezze hatályon kívül és helyette a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozzon, valamint kötelezze az alperest perköltség viselésére. Érvelése szerint a másodfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a felek között határozott idejű munkaszerződés jött létre, azonban annak lejártát jogellenesen jelölte meg.A
2. július 1jei hatállyal - a jogharmonizáció keretében - a
3. évi XX. törvény
4. §-a szövegezte újra az 1999/70/EK irányelv mellékletét képező az ESZSZ-UNICE-CEEP Keretmegállapodás határozott ideig tartó munkaviszonyról elnevezésű melléklete alapján. Ez az irányelv kimondja, hogy olyan határozott időre alkalmazott munkavállalókra vonatkozik, akik a törvény, a kollektív szerződés vagy a tagállamokban kialakult gyakorlat szerint munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek. Az irányelv meghatározásában „határozott időre alkalmazott munkavállaló az a munkavállaló, aki a munkáltató és a munkavállaló által közvetlenül létesített határozott időre létrejött munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkezik, ahol a szerződés megszűnését olyan objektív feltételek útján állapítják meg, mint a meghatározott időpont elérése, meghatározott feladat elvégzése, vagy meghatározott esemény bekövetkezése". Álláspontja szerint a szerződő felek a munkaszerződésben a határozott időt úgy határozták meg, hogy az az iskola szabályzatában meghatározott feltételek fennállásáig, várhatóan két évig (
5. augusztus 31-éig) tart. Az alperes tehát egy, a munkáltató által nem befolyásolható, és előre pontosan nem meghatározható esemény bekövetkezésének időpontjától tette függővé a munkaszerződést, és megjelölte a munkaviszony várható időtartamát
6. augusztus
7. napjában. Rögzítette, hogy a szabályzatban meghatározott első minősítés kikötése objektív feltételnek tekinthető, mivel az E.I. a felperesnek nem munkáltatója. Az alperes a felperest csupán munkavégzés céljából rendelte ki az E.I.-be, amely intézménynek a munkaviszony létesítése és megszüntetése tekintetében semminemű jogköre nincs, ebből pedig okszerűen következik, hogy a munkavállalót nem az alperesi munkáltató minősíti, hanem a munkaviszonyon kívüli harmadik fél, az E.I.Az iskola minősítése nem a munkáltató által saját érdekei szerint alakított feltétel, hanem mindkét peres fél által a munkaviszony megkötésekor ismert és független (objektív) szabály, amely alkalmazása nem a munkáltatótól függ, ezért ennek bekövetkezési időpontja az alperes részéről előre nem volt meghatározható. Hivatkozott arra, hogy az iskola szabályzata cikkének pontja úgy fogalmaz, hogy a munkakörbe történő véglegesítést megelőzően a személyi állomány tagjai, az igazgatóság, a főtitkárhelyettes, a pénzügyi ellenőr és az alárendelt pénzügyi ellenőrök kivételével próbaidőt kötelesek kitölteni, melynek határideje a munkába lépést követő második tanév vége az oktató és nevelő személyzet tekintetében. Ezen időtartam szolgál arra, hogy az iskola vezetése minősítse a nevelőt és legkésőbb két év elteltével döntsön arról, hogy a státuszába véglegesíthető-e vagy sem, vagyis a határozott időre kötött munkaszerződést követheti-e újabb munkaviszony.A helyes értelmezés szerint a munkaszerződés a szabályzat szerinti minősítésig tart, amennyiben a minősítés nem a szabályzatban megjelölt legkésőbbi időpontban történik meg, hanem - mint ahogy a felperes esetében is - korábban, úgy a minősítéssel a munkaszerződés véget ér. A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében kérte a Fővárosi Törvényszék rész-közbenső ítéletének hatályon kívül helyezését és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság ítéletének „hatályában fenntartását", valamint az alperes kötelezését a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségekre vonatkozóan.Álláspontja szerint a munkaszerződés határozott időre vonatkozó kikötése nem felelt meg az Mt.
8. §

(2)bekezdésében foglaltaknak, ebből következően érvénytelen és a munkaviszony határozatlan időtartamra jött létre. A munkaszerződésben megjelölt kikötés bizonytalan, ellentmondásos, abból utólag sem állapítható meg az objektív módon előírt időtartam hossza.A határozott időtartam kapcsán kifejtette, hogy jogszabályi elvárás, hogy a határozott időtartam lejárta ne függjön kizárólag az egyik fél akaratától. A jelen esetben az alperes döntésétől függött az időtartam lejárta, így az nem felel meg a jogszabálynak és ezt az sem teszi jogszerűvé, hogy a határozott idő várható végső időpontját a munkáltató megjelölte. Érvelése szerint a minősítést, valamint annak várható legkésőbbi időpontját nem lehet különállóan kezelni, hiszen a minősítésnek legkésőbb

1. augusztus 31-éig kell megtörténnie. Így helyes értelmezés szerint a munkaviszony megszüntetése bármikor bekövetkezhet és ez az iskola szubjektív döntésén alapul. Ebből következik, hogy a határozott időtartamra vonatkozó kikötés semmisnek tekintendő, tehát a munkaviszonyt határozatlan időtartamúnak kell tekinteni, ezért a
2. december 18-án kelt munkáltatói intézkedést a rendes felmondás szabályai szerint kell megítélni. Figyelemmel arra, hogy
3. november 30ától
4. január 10-éig a felperes keresőképtelen volt, az alperes intézkedése felmondási tilalomba ütközött, tehát jogellenesnek tekintendő. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
5. §-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Ennek megfelelően a eljárás kizárólag a munkaviszony megszüntetését érintette. A perbeli időszakban hatályos 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 79. §

(1)bekezdése szerint a munkaviszony - eltérő megállapodás hiányában - határozatlan időtartamra jön létre. A

(2)bekezdés kimondja, hogy a határozott idejű munkaviszony időtartamát naptárilag vagy más alkalmas módon kell meghatározni. Ha a felek a munkaviszony időtartamát nem naptárilag határozták meg, a munkáltató köteles tájékoztatni a munkavállalót a munkaviszony várható időtartamáról.A felek megállapodtak abban, hogy a munkaszerződés

1. szeptember
2. napjától határozott időtartamra jön létre, a szabályzatban meghatározott feltételek fennállásáig, várhatóan két évig alkalmazza az alperes a felperest. A munkaszerződés pontja szerint a munkáltatói jogkör gyakorlója az ügyvezető, aki a munkavállalót kirendeli munkavégzésre az iskolába, ezzel egyidejűleg a munkáltatói jogkört a munkaviszony létesítése, megszüntetése, illetve módosítása kivételével átruházza az iskola igazgatójára a szabályzatban foglaltak szerint.Következetes a bírói gyakorlat abban, hogyha a felek olyan esemény bekövetkezésétől teszik függővé a munkaviszony időtartamát, amely naptárilag előre pontosan nem jelölhető meg, de a bekövetkezése független a felek akaratától, ez a kikötés önmagában nem tekinthető jogszabályba ütközőnek (BH.2000.369.). Helytállóan fejtették ki a bíróságok álláspontjukat azzal kapcsolatban, hogy a meghatározott esemény, nevezetesen „a szabályzatban meghatározott feltétel fennállásáig" nem felel meg a jogszabályi követelményeknek. Ez nem tekinthető a munkáltatótól független objektív körülménynek figyelemmel arra, hogy a munkaszerződés a minősítésre és az értékelésre vonatkozó munkáltatói jogkört egyértelműen az iskola igazgatójára ruházta át, aki jogosult volt eldönteni, hogy mikor és milyen minősítést ad a munkavállalóról. A jelen esetben a munkáltatótól függő körülményhez határozott idő lejárta nem köthető, így a munkaszerződés ezen kikötése nem felel meg a jogszabályi előírásoknak.A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a határozott idő lejártaként megjelölt „várhatóan két évig (
3. augusztus 31-éig)" időpont megjelölés megfelel a jogszabályban meghatározott követelményeknek, figyelemmel arra, hogy ez az időpont a határozott idő fennállásának legkésőbbi időpontját jelentette. Az alperes az eljárás során hivatkozott arra, hogy kedvező minősítés esetén - amelynek várható végleges időpontja
4. augusztus
5. napja - lehetőség lett volna újabb határozott idejű munkaszerződés létesítésére (Fővárosi Munkaügyi Bíróság ellenkérelem
6. oldal).Ezt az állítást a felperes nem vitatta.A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a határozott idejű munkaviszonyra tekintettel azt kell vizsgálni, hogy annak megszüntetésére jogszerűen került-e sor, ennek megfelelően a felperes követelheti-e az alperestől az Mt.
7. §

(2)bekezdésben foglaltak szerinti marasztalást.A másodfokú bíróság a rész-közbenső ítéletében a rendelkezésre álló adatokat, bizonyítékokat, a felek nyilatkozatait a Pp. 206. §

(1)bekezdésének megfelelően egybevetés útján összességében értékelte, melyről a Pp. 221. §

(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően indokolási kötelezettségének eleget téve jogszerűen számot adott. Mérlegelése megfelelt a logika szabályainak, nem minősült iratellenesnek vagy kirívóan okszerűtlennek. A fentiekre figyelemmel a Kúria a jogerős részközbenső ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta.Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati- illetve a csatlakozó felülvizsgálati kérelem sem volt alapos, a Kúria akként rendelkezett, hogy a Pp.

1. §-a alapján mindkét fél viseli az eljárással kapcsolatban felmerült saját költségét.Az alperes személyes illetékmentessége és a felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel az eljárási illetéket a 6/
2. (VI.26.) IM rendelet
3. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
4. február
5. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Gál Attila s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő