A határozat elvi tartalma: A felperesek a munkaviszonyuk jogellenes megszüntetésének megállapítását és készenléti díj megfizetését kérték. Az elsőfokú és a másodfokú bíróság a keresetet elutasította. Amennyiben a munkáltató a munkavállalók létszámát úgy csökkenti, hogy két munkavállaló munkakörét összevonja és azt egy munkavállaló látja el, a létszámcsökkentés ténylegesen megvalósul, a rendes felmondás jogszerű indokául szolgál. A készenlét teljesítése nem állapítható meg, ha a munkavállaló mobiltelefonjával való elérhetősége csak lehetőség volt mert a munkáltató nem fűzött ahhoz jogkövetkezményt, ha a munkavállaló nem volt elérhető. 1992. XXII. Tv. 89. §, 1992. XXII. Tv. 129. §
(1)Mfv.I.10.317/2012/
- A Kúria a dr. Székely Marianna ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a dr. Erzse Imre ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása, jogkövetkezményeinek alkalmazása és készenléti díj megfizetése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 37.M.4450/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 49.Mf.630.698/2011/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Bíróság 49.Mf.630.698/2011/
- számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg az alperesnek személyenként - tizenöt nap alatt - 20.000 (húszezer) forint és 5.400 (ötezer-négyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperesek a munkaviszonyuk jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt nyújtottak be keresetet, továbbá kérték, hogy az alperes fizessen meg részükre készenléti díjat.A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 37.M.4450/2009/
- számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította és kötelezte őket perköltség viselésére.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az I.r. felperes
- április
- napjától, míg a II.r. felperes
- szeptember 15-étől állt az alperesnél, illetve annak jogelődjénél munkaviszonyban. A felperesek munkaköre montírozó volt. 2007-től a munkakör megnevezése CTP operátorra változott.
- augusztus 11-én a formakészítésben dolgozó operátorokat, így a felpereseket is termelési utasításban kötelezték a hét minden napján folyamatos ügyelet tartására oly módon, hogy az e célból rendszeresített telefont valamelyiküknek a munkaidőn túl is magánál kellett tartania.
- tavaszán S.ZS. külsős vállalkozó és B.É. látta el a készenléttel járó feladatokat.
- márciusában J.M. termelésvezető felhívására az I.r. felperes távoli lakóhelyére hivatkozva nem vállalta a készenlétet, a II.r. felperes mobiltelefon biztosítását kérte, majd mikor ezt megkapta, ezt követően egy alkalom után akként nyilatkozott, hogy a készenlétet annak megterhelő volta miatt tovább nem vállalja. Ezután továbbra is B.É. egyedül látta el ezt a feladatot.Az alperes
- szeptember 10-én rendes felmondással megszüntette a felperesek munkaviszonyát azzal az indokolással, hogy a C. és D. osztályt érintő szervezeti változást határozott el, mely az osztályok összevonásával, egyes munkakörök megszűnésével, ennek következtében létszámcsökkentéssel jár, amely kihat a felperesek munkakörére is. Az alperes a két területet fizikailag is összevonta. A két osztályon dolgozók létszáma 8 fő volt, majd a felperesek munkaviszonyának megszűnését követően 6 fő végezte ezt a munkát.A bíróság a bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy az alperesnél a szervezeti változás és a létszámcsökkentés megvalósult. Ítéletében rögzítette, hogy bár a tanúk egymásnak ellentmondó nyilatkozatot tettek a C. és D. tevékenységéről és osztályról, a felperesek tisztában voltak azzal, hogy melyik ez a két folyamat, így a felmondásban rögzített indokolás világos és okszerű volt. A munkavállalók számára megállapítható volt, hogy a munkájukra a továbbiakban miért nincs szükség. A munkaügyi bíróság a készenléttel kapcsolatosan kifejtette, hogy a bizonyítási eljárás során nem lehetett minden kétséget kizáróan megállapítani a készenlétek elrendelését, annak konkrét ellátását. A bíróság megítélése szerint önmagában a telefonon való elérhetőséget esetlegesen előíró munkáltatói utasítás a perbeli esetben nem meríti ki a készenlét törvényi feltételeit. Amennyiben a felperesek bizonyos időtartamban maguknál is tartották a telefont, az nem jelenthetett a magánéletükben és a szabadidejük eltöltésében olyan mértékű korlátozást, amelyet a jogszabályban rögzített készenlétnek minősülő állapotban eltöltöttnek lehetne tekinteni.A felperesek fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 49.Mf.630.698/2011/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte a felpereseket perköltség viselésére.A másodfokú bíróság a munkáltatói rendes felmondással kapcsolatban rögzítette, hogy jelen esetben a felmondás indokának vizsgálata körében annak volt jelentősége, hogy a perbeli időben az átszervezés, illetve az azzal összefüggő létszámleépítés ténylegesen megvalósult-e, és ennek folytán valóban megszűntek-e a felperesek által betöltött álláshelyek. Az eljárás során egyértelműen bebizonyosodott, hogy a felmondás időpontjában 4 fő C. operátor és 4 fő lemezmásoló dolgozott az adott munkaterületen, a felmondást követően a 8 fő helyett már csak 6 főt alkalmazott az alperes, és ez a helyzet azóta sem változott. Bizonyítást nyert, hogy a létszámleépítés folytán a felperesek munkaköre mint státusz, illetőleg álláshely megszűnt, helyükre új munkavállaló nem került felvételre.A másodfokú bíróság a készenléti díj tárgyában egyetértett a munkaügyi bíróság döntésével, azonban annak indokait csak részben osztotta. Kifejtette, hogy
- augusztus 11-én B.GY. és S.P. által aláírt termelési utasítás, amit a felperesek igazoltan átvettek, egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a forma készítésén dolgozó operátorok részére folyamatos ügyelet fenntartását rendeli el azzal, hogy „az e célból rendszeresített telefont valamelyiküknek kötelező munkaidőn túl is magánál tartani". B.GY. a tanúvallomásában megerősítette, hogy a hétvégi ügyeletet ő rendelte el, amelyhez egy mobiltelefont bocsátott rendelkezésre, így a tanúvallomás alapján ezt a bíróság bizonyítottnak találta.Azt, hogy a felmondást megelőző 3 évben a felperesek ténylegesen mikor, hány alkalommal és milyen időtartamban láttak el készenlétet, a lefolytatott bizonyítás alapján nem lehetett egyértelműen megállapítani. E tekintetben helytálló volt az elsőfokú bíróság álláspontja, mely szerint a tanúvallomások ezzel kapcsolatosan ellentmondásosak voltak, nem támasztották alá minden kétséget kizáróan a felperesek azon állítását, miszerint 3 éven keresztül minden harmadik héten hétfőtől péntekig napi 9 órát, hétvégén kétszer 24 órát készenlétben töltöttek.A jogerős ítélettel szemben a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel. Kérték az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát. Kérték a munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítását, a jogkövetkezményekben történő marasztalást, valamint az alperes készenléti díj megfizetésére kötelezését. Másodlagosan kérték, hogy a Kúria a határozatot helyezze hatályon kívül és kötelezze az elsőfokú bíróságot új eljárásra.A felülvizsgálati érvelés szerint a munkáltatói rendes felmondásból kitűnik, hogy a felmondás alapja egy átszervezést elrendelő vezérigazgatói utasítás, mely a C. és a D. osztály összevonását jelöli meg az átszervezés indokaként. Ez alapján a rendes felmondás indoka nem valós, mivel egy olyan utasításon alapul, mely két nem létező osztályt vont össze, és mind az első-, mind a másodfokú bíróság ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az osztályok megnevezésének nincs jelentősége, holott ez nem lehet valós indok, mivel nem igaz tényeken alapul.A felperesek nem voltak tisztában azzal, hogy miben különbözik a két feladatkör (D.-C.), ezért nem értették, hogyan hathat ki a munkakörükre egy olyan átszervezés, ami nemlétező osztályt és a nyomda által nem végzett tevékenységet érint. Ez alapján tehát - bár a két részleg egy név alá került - az alperes nem bizonyította, hogy a munkakörök megváltoztak volna, ennek hiányában az alperes sikeresen nem hivatkozhat átszervezésre. Az alperes azt sem bizonyította, hogy a gazdasági ok a felperesek munkakörére kihatott.A felperesek hivatkoztak arra, hogy az átszervezést követően az alperesnél nem alkalmaztak új munkavállalót, azonban a felmondások időpontjához képest két hónappal korábban új munkavállalót vettek fel C. operátor munkakörbe, akit a felpereseknek kellett betanítaniuk. Az alperes ezen magatartása a kölcsönös együttműködés, tisztesség és jóhiszeműség követelményébe ütközik. Kifejtették, hogy az alperes az eljárás során többször hivatkozott költségracionalizálásra, fejlesztésre és ebből fakadó átszervezésre, azonban a felmondásnak a közlés időpontjában kell világosnak, valósnak és okszerűnek lenni, és a felmondásban ilyen ok nem került meghatározásra, tehát ez az indok kiegészítésének, bővítésének minősül, amely jogszabályellenes.A készenléttel kapcsolatban előadták, hogy a másodfokú bíróság bizonyítottnak találta annak elrendelését, azt azonban nem, hogy a felperesek azt valóban abban a formában látták el, ahogy azt a kereseti kérelemben meghatározták. Álláspontjuk szerint az, hogy a készenlét alatt volt-e munkavégzés, teljes mértékben irreleváns, mivel a felperesek telefonon keresztül készenlétben álltak (kezdetben ez egy vonalas telefont jelentetett), és ez korlátozta őket a szokásos életvitelükben. A készenléti díj a munkabér 20 %-ának megfelelő összeg, amely a magánélet korlátozására tekintettel jár. Az a tény, hogy a felperesek rendkívüli munkavégzésére ténylegesen ritkán került sor, annak volt köszönhető, hogy a külsős rendszergazdát, S.ZS.-t hívták a lemezmásolók, ha bármilyen segítség kellett.Érvelésük szerint a másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy S.ZS., majd ezt követően B.É. egyedül látták el a készenlétet, ez iratellenes és életszerűtlen is, továbbá az ilyen munkavégzés amellett hogy jogszabályba ütközik, kivitelezhetetlen és elvárhatatlan egyetlen munkavállalótól. A tanúk nyilatkozatát figyelembe véve bizonyított, hogy a készenlét
- augusztus 11-én elrendelésre került, ezt a mindenkori C. operátor munkakört betöltők személyére vonatkozóan rendelték el, hétköznapokon és hétvégén ellátott feladatot jelentett, szükséges volt a készenlét a folyamatos működéshez, az nem került visszavonásra és a felperesek mint C. operátorok kötelezően ellátták ezt a feladatot.Álláspontjuk szerint az, hogy a munkáltató a készenlét ellátását elvárta, de semmilyen ezzel kapcsolatos adminisztrációs kötelezettségének nem tett eleget, nem értékelhető jogszerűen a felperesek terhére, és az alperes felróható magatartása nem vezethet arra, hogy szabaduljon egy őt terhelő kötelezettség alól. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és a felperesek perköltség fizetésre való kötelezését kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság által lefolytatott részletes bizonyítást értékelve, a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a munkáltatói rendes felmondás megfelel a jogszabályoknak. Hivatkozott arra, hogy a felmondás indokolásából egyértelműen megállapítható, hogy az átszervezés, és az azzal összefüggő létszámleépítés ténylegesen megvalósult. A felperesek maguk sem vitatták az átszervezés megtörténtét, az alperes azóta sem vett fel dolgozókat, továbbra is - három évvel a felmondások közlése után - 6 fő látja el az összevont részlegben a feladatokat.Az alperes a készenléti díjra vonatkozóan kifejtette, hogy teljesen életszerűtlen az, ha valaki három éven keresztül készenlétet lát el három hetente, akkor annak ne legyen nyoma a jelenléti íveken és bérjegyzékeken, valamint rámutatott arra, hogy a felperesek önmaguknak is ellentmondóan nyilatkoztak azzal kapcsolatban, amikor a bíróság állításaik igazolására hívta fel őket (taxiszámlák, időpontok, telefonszámok, stb.). A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A perbeli időszakban hatályos
- évi XXII. törvény (Mt.)
- §-a alapján a határozatlan idejű munkaviszonyt a munkáltató felmondással megszüntetheti. A felmondás indoka a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. A munkáltató köteles a felmondását megindokolni. Az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie, vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania.A felmondási indok valóságának követelménye azt jelenti, hogy a tényeknek megfelelő az indokolás. A felmondási oknak azonban a valósága mellett egyszersmind okszerűnek is kell lennie. A tényeknek megfelelő felmondási indok okszerűségéből lehet ugyanis megállapítani azt, hogy az adott esetben a munkavállaló munkájára a munkáltatónál a felhozott indok következtében valóban nincs szükség. Az okszerűség teszi megalapozottá azt a munkáltatói nyilatkozatot, amelynek célja a munkaviszony megszüntetése. A munkáltatói felmondás abban az esetben fejezi ki világosan a felmondás okát, ha a felmondásban a munkáltató megjelölte azokat a konkrét tényeket illetve körülményeket, amelyekre a munkáltató a felmondását alapította (MK.95.). A felperesek munkaviszonyát megszüntető munkáltatói rendes felmondás indokolásában az alperes a következőket rögzítette: „A Z.NY. Zrt. a C. és a D. osztályt érintő szervezeti változást határozott el, melyre vonatkozó rendelkezéseket a
- szeptember 8-án kelt Vezérigazgatói Utasítás tartalmazza. Az átszervezés a C. és a D. osztályok összevonásával, egyes munkakörök megszűnésével, annak következtében létszámcsökkentéssel jár. A Z.NY. Zrt. megrendelési állománya - a jelenlegi gazdasági válság következtében - csökkent, nyomdai kapacitása, kihasználtsága romlott. Minderre tekintettel a munkáltató a jelenlegi teljes dolgozói állomány számára nem tud elegendő munkát biztosítani, és ezért kénytelen az Ön C. operátor munkakörét is érintően létszámot csökkenteni". Helytálló volt a másodfokú bíróság álláspontja atekintetben, hogy a per eldöntése szempontjából nincs lényegi jelentősége, hogy az egyes munkafolyamatok milyen megnevezésű tevékenység részét képezik, a lényeg az, hogy a felperesek által ellátott feladatokat magába foglaló munkakör mint álláshely megszüntetésre kerül.A munkáltatói intézkedésből egyértelműen megállapítható, hogy a megrendelés csökkenése miatt az alperes a C. operátor munkakörben dolgozók létszámát csökkentette. Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy a létszámleépítés valósága nem vitatható, ha a munkáltató a munkavállaló munkaköri feladatai ellátására nem alkalmazott új munkavállalót, hanem e munkakört az addig is már alkalmazott munkavállalók feladatkörébe utalta. Amennyiben a munkáltató a munkavállalók létszámát úgy csökkenti, hogy két munkavállaló munkakörét összevonja és azt egy munkavállaló látja el, a létszámcsökkentés ténylegesen megvalósul és az a rendes felmondás jogszerű indokául szolgál (BH.2002.114.).A jelen esetben a felperesek sem vitatták azt a tényt, hogy
- júliusától a felperesekkel együtt összesen négy fő dolgozott C. operátor munkakörben, majd a felperesek munkaviszonyának megszüntetését követően -
- szeptemberétől - e munkakört már csak két fő látta el.A perbeli időszakban hatályos Mt.
- §
(1)bekezdés szerint a munkavállaló a munkáltató által meghatározott helyen és ideig történő rendelkezésre állásra (ügyelet), illetve az általa megjelölt - a munkavégzés helyére tekintettel elérhető - helyen történő készenlétre kötelezhető.Az alperes
- augusztus 11-én a következő termelési utasítást tette közzé: „A formakészítésen dolgozó operátorok részére 1.) a hét minden napján kötelező számukra a folyamatos ügyeletben tartása, ezért e célból rendszeresített telefont valamelyiküknek kötelező munkaidőn túl is magánál tartani. Az éjszakai és hétvégi ügyeletes nevét egy hónapra előre kérem írásban a művezetőnek leadni; 2.) a megrendelő által leadott anyagban csak valamely termelési vezető engedélyével végezhetnek javítást".A termelési utasítás tehát a munkavállaló tartózkodási helyét nem határozta meg, így ez a rendelkezés a készenlét egyik minősítő jegyét hordozza magában. Ahhoz azonban, hogy ez az időtartam készenlétnek minősüljön, önmagában nem elegendő a telefonon való elérhetőség, ehhez az is szükséges, hogy a munkáltatói rendelkezés szerint vagy legalábbis a körülményekből következően - a munkavállaló munkára képes állapotát megőrizze. Amennyiben a telefonon való elérhetőség célja az, hogy a munkavállaló bármikor igénybe vehető legyen munkára, úgy készenlétről van szó. Ha viszont a körülményekből ilyen munkavállalói kötelezettség nem állapítható meg, továbbá a munkavállaló esetleges munkavégzés elrendelése esetén jogszerűen hivatkozhat arra, hogy nincs munkaképes állapotban, úgy a telefonon való elérhetőség kötelezettségének elrendelése készenlétnek nem minősül. Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy a készenlét teljesítése nem állapítható meg, ha a munkavállaló mobiltelefonjával való elérhetősége csak lehetőség volt, mert a munkáltató nem fűzött ahhoz jogkövetkezményt, ha a munkavállaló nem volt elérhető. Ilyen feltételek mellett a munkavállalót a készenlétre jellemző - munkára képes állapot megőrzése szükség esetén bármikor munkába állásra vonatkozó - kötelezettség nem terhelte (EBH.2006.1540.). A munkáltatói intézkedés nem tartalmazott jogkövetkezményt arra az esetre, ha a munkavállalók nem lennének elérhetők, ilyet a felperesek és a tanúk sem állítottak. Nem volt következménye annak sem, hogy az I.r felperes a távoli lakóhelyére, a II.r. felperes pedig a készenlét megterhelő voltára hivatkozva nem látott el ilyen feladatot.A perbeli esetben a bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a készenléttel kapcsolatos tanúvallomások ellentmondásosak, azok nem voltak alkalmasak arra, hogy alátámasszák a felperesek állítását, miszerint három éven keresztül minden harmadik héten készenlétben voltak.A felperesek a fellebbezésükben nem hivatkoztak arra, hogy a munkáltató nem bizonyította, hogy a gazdasági ok a munkakörükre kihatott, valamint az alperes magatartása a kölcsönös együttműködés, tisztesség és jóhiszeműség követelményébe ütközött. A Pp.
- §
(2)bekezdés alapján ezen érvelések a tárgyát nem képezhették.Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítélet indokolását a készenléttel kapcsolatban megváltoztatta. Az iratokból megállapítható volt, hogy az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló adatokat, bizonyítékokat, a felek nyilatkozatait és a tanúvallomásokat a Pp. 206. §
(1)bekezdése alapján egybevetés útján összességükben értékelték, melyről a Pp. 221. §
(1)bekezdés alapján indokolási kötelezettségüknek eleget téve jogszerűen számot adtak. Mérlegelésük megfelelt a logika szabályainak, nem minősült iratellenesnek és nem volt okszerűtlen.A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta.A Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján kötelezte a pervesztes felpereseket az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.A felperesek munkavállalói költségkedvezményben részesültek, így a felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- január
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Gál Attila s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő