← Magyarország

Pf.20059/2013/6 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.059/2013/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. H. I. pártfogó ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (ügyintéző: dr. F.A. jogtanácsos címe) által képviselt Magyar Állam I. rendű alperes és az OBH Jogi Képviseleti Osztály (címe) által képviselt Pécsi Törvényszék (címe) II. rendű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 6.P.20.855/2012/
  2. számú ítélete ellen a felperes
  3. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperes részére 15 napon belül 5 000 (Ötezer) forint összegű másodfokú perköltséget. A felperest képviselő pártfogó ügyvédnek a másodfokú eljárásban felmerült munkadíját az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes és volt házastársa, K. Gy-né közös tulajdonát képezte a .....belterület x1 helyrajzi számú ingatlan. A Pécsi Városi Bíróság P.21.690/1988/
  4. számú ítéletével az ingatlan közös tulajdonának árverési értékesítéssel történő megszüntetését rendelte el. A Baranya Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 1.Pf.20.667/1989/
  5. számú ítéletével a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést nem érintette, a fellebbezett részt részben megváltoztatta, és a jelen per felperesét kártérítés megfizetésére kötelezte K. Gy-né részére. A jogerős ítélet alapján elrendelt végrehajtási eljárás a Pécsi Megyei Bírósági Végrehajtó Iroda előtt Vh.I.61.218/
  6. és Vh.I.60.008/
  7. ügyszám alatt volt folyamatban, amely során K. Gy-né árverési vétel hatályával megvásárolta a jelen per felperesének az ingatlanon fennállt tulajdoni hányadát, és így az ingatlan 1/1 tulajdoni illetőségének a tulajdonosává vált. A Pécsi Városi Bíróság 13.P.24.874/1993/
  8. számú ítéletével kötelezte a jelen per felperesét az ingatlan K. Gy-né birtokába bocsátására és használati díj megfizetésére. A Baranya Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 1.Pf.20.835/1995/
  9. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet a fizetési kötelezettség mértékét érintő részében megváltoztatta, az ingatlan birtokba adása iránti részében helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.21.415/1996/
  10. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A jogerős ítélet végrehajtását a Pécsi Városi Bíróság a 13.P.24.874/
  11. szám alatt kiállított végrehajtási lappal rendelte el. A felperes a Pécsi Városi Bíróság előtt folyamatban volt perekben és a jogerős ítéletek végrehajtása tárgyában folyamatban volt végrehajtási eljárásokban állított jogsértésekre hivatkozva, bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti igényét a Baranya Megyei Bírósággal szemben a Somogy Megyei Bíróság előtt P.20.085/1992., a Tolna Megyei Bíróság előtt P.20.698/
  12. és a Somogy Megyei Bíróság előtt P.20.895/
  13. számon folyamatban volt perekben érvényesítette, az eljárt bíróságok jogerős ítéleteikkel a felperes kártérítési igényét elutasították. A felperes módosított keresetében kérte az alperesek egyetemleges kötelezését vagyoni és nem vagyoni kártérítés jogcímén 81 541 456 forint tőke, a tőke után
  14. április
  15. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére, a Pécsi Városi Bíróság előtt folyamatban volt perekben és a jogerős ítéletek végrehajtása tárgyában folyamatban volt végrehajtási eljárásokban elszenvedett jogsérelmeire hivatkozva. A II. rendű alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelem tárgyában az elsőfokú bíróság a pert a
  16. sorszámú jogerős végzésével megszüntette. Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében, a jogviszony hiányára hivatkozva, a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesnek az I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű alperes részére 100 000 forint perköltséget. Úgy rendelkezett, hogy a le nem rótt eljárási illetéket és a felperes pártfogó ügyvédjének díját az állam viseli. Az első fokú ítélet indokolása szerint a I.rendű alperesnek sem közvetlen, sem közvetett kártérítési felelőssége nem áll fenn a közigazgatási, önkormányzati, bírósági illetőleg ügyészségi szervek jogalkalmazási tevékenységével okozati összefüggésben esetlegesen harmadik személyeknél bekövetkező károkért. A kártérítési felelősség alanyának meghatározását nem érinti, és nem töri át a korábban hatályban volt Alkotmány, a jelenleg hatályos Alaptörvény, valamint a Római Egyezmény szabályozása sem. Mindezek alapján a felperesnek az I. rendű alperessel szemben előterjesztett kártérítési keresetét, mint alaptalant, elutasította. A Pp.
  17. §-ának

(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az I. rendű alperes perrel felmerült költségeinek megtérítésére, mely a képviseletet ellátó jogtanácsosnak a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdésének b) pontja alapján megállapított és
(6)bekezdése alapján mérsékelt 100 000 forint összegű munkadíját foglalja magában azzal, hogy a jogtanácsosi munkadíj mérséklésénél figyelemmel volt arra, hogy a felperes kereseti kérelmének I. rendű alperessel szembeni jogalapbeli hiányossága folytán a perben a bizonyítási eljárás gyakorlatilag a felek előadásaira és a felperesi oldalról becsatolt okirati bizonyításra, valamint az elsőfokú bíróság által beszerzett előzményi eljárások iratanyagára korlátozódott, továbbá hogy az I. rendű alperesi képviselő a perben pusztán két tárgyaláson jelent meg, így a szükségszerűvé tett és ténylegesen kifejtett képviseleti tevékenységgel a kiemelkedően magas pertárgyértékhez viszonyítottan a jogszabályi minimum szerint megállapított összegű díjazás áll arányban. A felperes személyes költségmentességére tekintettel rendelkezett arról, hogy a le nem rótt eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése és
  1. §-a alapján az állam viseli, a felperes pártfogó ügyvédjének díjazásáról a Pp.
  2. §-ának
(2)bekezdése alapján határozott. Az első fokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, és kérte az elsőfokú ítéletnek a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezésének a megváltoztatását és a felperesnek az I. rendű alperes javára 100 000 forint összegű perköltség megfizetésére kötelezésének a mellőzését. Előadta, hogy az I. rendű alperesi képviselő csak egy tárgyaláson jelent meg, az ellenkérelmét csak általánosságban adta elő. A megítélt perköltség ezért nem áll arányban az elvégzett jogi képviselői tevékenységgel. A sérelmezett eljárások eredményeképpen a felperes a vagyonát egyébként is elveszítette, és a perköltséget nem tudja kifizetni. Az I. rendű alperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte azzal, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott. A megítélt mérsékelt összegű perköltség arányban áll a kifejtett jogi szakmai tevékenységgel. Az I. rendű alperesi képviselő egy ellenkérelmet, két további előkészítő iratot terjesztett elő, a tárgyaláson történő részvétel pedig a B-D távolság miatt egy teljes munkanapot igényelt, így a tárgyaláson való képviselet biztosítására fordított munkaórák ellenértéke szintén a perköltség alapját képezi. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §-a
(1)bekezdésének b) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta és az első fokú ítélet nem fellebbezett részét a Pp. 253. §-ának
(3)bekezdése alapján nem érintette, míg a fellebbezett részét a következők szerint nem találta alaposnak: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által a perköltség összegének meghatározása során megállapított pertörténeti tényállást annyiban helyesbíti, hogy az I. rendű alperest képviselő jogtanácsos a perben egy tárgyaláson jelent meg. Mindennek azonban a perköltség összegének a megállapítása szempontjából jelentősége nem volt. A Pp. 78. §-ának
(2)bekezdése szerint a bíróság a perköltség felől hivatalból határoz, kivéve, ha a pernyertes fél a perköltség tárgyában való határozathozatal mellőzését kéri. A pernyertes I. rendű alperes kifejezetten kérte a költségeiben marasztalást, ezért az elsőfokú bíróság nem mellőzhette a költségek viselésében való határozathozatalt. A Pp. 67. §-a
(2)bekezdésének utaló szabálya alapján a jogtanácsosi munkadíjak megállapítására is irányadó, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdésének
  1. a)és
  2. b)pontjai szerint a polgári perben, az elsőfokú bírósági eljárásban az ügyvéd munkadíjának a pervesztes felet terhelő összege 10 millió Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén a pertárgyérték 5%a, de legalább 10 000 Ft, valamint 10 millió Ft feletti, de 100 millió Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén ezen felül a 10 millió Ft feletti összeg 3%-a, de legalább 100 000 Ft. A felperesi kereset szerint a követelés tőkeösszege, tehát a per tárgyának értéke a Pp. 24. §-ának
(1)bekezdése alapján 81 541 456 forint volt. Az elsőfokú bíróság az I. rendű alperes javára megítélt munkadíj összegét a jogszabály által - a „legalább'" kifejezés használata miatt - lehetővé tett legkisebb összegben állapította meg, alacsonyabb összegű munkadíj meghatározását a jogszabályi rendelkezések kizárják, ezért nincs lehetőség az elsőfokú bíróság által meghatározott 100 000 forint munkadíj összegének a leszállítására, függetlenül attól, hogy az irányadó munkadíj arányban állt-e a ténylegesen elvégzett és szükséges jogi képviselői tevékenységgel. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján - és annak a Pp. 254. §-ának
(3)bekezdése szerinti helyes indokainál fogva helybenhagyta. A felperes a fellebbezési eljárásban pervesztes lett, ezért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése szerint köteles az I. rendű alperes javára perköltséget fizetni, amelynek összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdésének a)-b) pontjai,
(5)és
(6)bekezdései alapján, a jogszabályi minimum összegben határozta meg. A felperest a személyes költségmentessége folytán a Pp. 84. §-a
(1)bekezdésének b) pontja szerint megillető kedvezmény, hogy pervesztessége ellenére mentes a pártfogó ügyvéd díjának a megfizetése alól. Ezért az ítélőtábla a Pp. 87. §-ának
(2)bekezdése és a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 11/A. §-ának
(2)bekezdése szerint megállapította, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének díját az állam viseli. A le nem rótt 15 000 Ft összegű fellebbezési eljárási illeték a felperes személyes költségmentessége folytán a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése és
  1. §-a szerint az állam terhén maradt. A perköltség vonatkozásában a teljesítési határidő a Pp.
  2. §-ának
(1)bekezdésén alapult. D e b r e c e n,
  1. évi április hó
  2. napján Dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta s.k. a tanács elnöke, Dr. Pribula László s.k. előadó bíró, Dr. Bakó Pál s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.