Pf.20505/2011/17 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.IV.20.505/2011/

1. szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Gajda Zoltán ügyvéd által képviselt II. rendű felperes neve (címe) II. rendű felperesnek - a dr. Sch......jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe alperes ellen - kártérítés megfizetése iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság
2. február
3. napján kelt 11.P.21.198/2007/
4. számú ítélete ellen az alperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatja, és az alperest terhelő megváltási ár (427.500,- forint + 142.500,forint) feletti tőkemarasztalás 1.969.500,- forint + 656.500,- forint kártérítés összegét 200.000,- (kettőszázezer) forintra, az elsőfokú perköltség összegét 58.540,(ötvennyolcezer-ötszáznegyven) forintra leszállítja azzal, hogy ezeket az összegeket az alperes a II. rendű felperesnek köteles megfizetni. Ezt meghaladóan tekinti a keresetet és viszontkeresetet elutasítottnak. Mellőzi az alperes állam által előlegezett szakértői díj megfizetésére kötelezését. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a II. rendű felperesnek 70.860,- (hetvenezer-nyolcszázhatvan) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében az alperes tulajdonába adta túlépítés címén a P . hrsz-ú 504 m2 területű ingatlan a Körzeti Földhivatal által ..... szám alatt záradékolt változási vázrajz szerinti 57 m2 területét, kötelezte az alperest 570.000,- forint megváltási ár és 2.626.000,- forint kártérítés, ezek kamata és perköltség viselésére. Ezt meghaladóan a keresetet és viszontkeresetet elutasította. Tényként az alábbiakat állapította meg: A p. hrsz. alatt felvett ingatlan 504 m2 területű építési telek, az északi része a T. utca felé határos az alperes tulajdonában álló p. . hrsz. alatt felvett közúttal. A felperesi ingatlan északi határa egy löszfal volt, az ingatlant a T. utca felől sem gyalogosan, sem egyéb módon megközelíteni nem lehetett, azt kizárólag a szintén felperesi tulajdonban álló p. ....hrsz. alatti ingatlanról lehetett gyalogosan megközelíteni. A '90-es éves évek közepén az alperes észlelte, hogy az utca déli oldalról nem kellően megtámasztott, a felperes, illetve a szomszédos ingatlanok is csak hevenyészett támfalakkal, illetve rézsüvel határoltak. Ezért - részben az érintett tulajdonosok megkeresésére - az alperes elhatározta, hogy egy 88 folyóméteres támfallal az omlásveszélyes helyzetet megszünteti, egyidejűleg az utat is megfelelően helyreállítja, és a szennyvízcsatornázási munkákat is elvégzi. Több alkalommal egyeztetett az érintett ingatlanok tulajdonosaival, és ennek hatására már
6. november 25-én a felperes, illetve jogelődje levélben (F/
7. sorszám alatt csatolva) bejelentette azt, hogy hozzájárulnak az ingatlanokból járda céljára 1 méter 20 cm szélességű terület használatához, a támfal megépítéséhez, azzal, hogy az általuk mellékelt társasház vázlattervét vegyék figyelembe, és a járdához kapcsolódó támfal az épület 17 méteres szakaszán a T. utca szintjénél ne legyen magasabb, a közmű biztosítva legyen, valamint a beépítési feltételek az akkor érvényben lévőkhöz képest rájuk hátrányosabban ne változzanak. Az alperes a támfal megépítésével kapcsolatos építési engedélyezési tervdokumentációkat beszerezte, és építési engedély iránti kérelmet terjesztett elő. A felperesek
8. márciusában írásban hozzájárultak a T. utcai támfal beruházás alperesi költségre történő megvalósításához azzal, hogy a géppel írt nyilatkozatra kézzel rávezették „kérjük a csatolt 1998-ban már eredetben beadott igényünk figyelembevételét" (F/
9. sorszám alatt csatolt irat). Ezt követően,
10. április 20-án a fellebbezési jogukról a határozattal szemben lemondtak, és ugyanezen a napon az alperes rávezette kézzel a hozzájáruló nyilatkozatra „az engedélyezett pályázati dokumentáció alapján történő kivitelezés megkezdése előtt a III. szakasz, a tulajdonos által beadott igénynek megfelelően „C. szakasz X5 metszet bejelölt 1,20 méter terület igénybevételének megfelelően a támfalterv módosul." A felperesi ingatlanra az alperes lépcsős támfal megépítésére kapott jogerős engedélyt.
11. június 13-án a felperes és jogelődje írásban bejelentette az alperesnek (F/14.), hogy a jogerős építési engedély szerint a támfal az ingatlanból körülbelül kétszer akkora részt vesz el a korábbi megállapodásukhoz (függőleges támfal) képest. Ennek ellenére ezt tudomásul veszik, azonban kártérítési igényt jelentenek be a területveszteségre, a támfalépítéssel kapcsolatos egyéb veszteségekre, a lebontásra kerülő melléképületre és a zöld növényi kárra. A támfal az alperes beruházásában
12. második felében megépült, arra jogerős használatbavételi engedélyt adtak ki. Az építkezés során a felperesi ingatlanon lévő 40 éve épült füstölő-ól-tároló céljára szolgáló melléképületet lebontották. Az alperes a támfalat önkormányzati törzsvagyonba kívánta venni, a telekmegosztásra vonatkozó változási vázrajzot elkészítette, azt az érintett tulajdonosok aláírták. Az ez alapján
13. október 30-án kelt megállapodást, mely szerint az alperes ajándékozás címén megszerzi a felperesi ingatlan 57 m2 területű vázrajz szerinti részét, a felperes és jogelődje nem írta alá. A megállapított tényállásból azt a jogi következtetést vonta le az elsőfokú bíróság, hogy az alperes túlépítés címén megszerzett a perbeli ingatlanból 57 m2- -t .570.000,- forint megváltási ár mellett, és fennáll kártérítési felelőssége is a támfal építésért a Ptk. 100 §-a alapján, mert bár nem vitásan a felperesek hozzájárultak a támfal építéséhez, azonban függőleges támfalat kértek, és fenntartották a kártérítésre irányuló igényüket, az alperestől ezért elvárható lett volna, hogy a felperesi igényt figyelembe veszi a tervezésnél és a kivitelezésnél. Az alperes által fizetendő kártérítés összegét az ingatlan forgalmi értéke 40 %-ában, a lebontott gazdasági épület 280.000,- forint értékében és költség összegében, a kiépítendő gázvezetékkel kapcsolatos 100.000,- forint költség összegében határozta meg. Az alperesi viszontkeresetet a tulajdonjog megállapításán túl alaptalannak találta, mert álláspontja szerint a jogalap nélküli gazdagodás fogalmi elemeiből az alperes az ellenérdekű fél vagyongyarapodását, és a szerződésen kívül okozott kártérítés, valamint a biztatási kár törvényi tényállási elemeit nem bizonyította. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, a megváltási ár összegének leszállítását, és a felperes kártérítési keresetének elutasítását kérte. A megváltási ár alapjául szolgáló ingatlanforgalmi szakértő megállapítást - 10.000,- forint/m2 árat - eltúlzottnak találta. A kártérítés körében hivatkozott arra, hogy a Ptk.
14. §-án alapuló kárfelelősség alapja, a szükségtelen zavarás nem bizonyított, a támfalépítés sürgős és halaszthatatlan feladat volt. Vitatta azt, hogy a támfalépítés a felperesi ingatlanban értékcsökkenést okozott volna, álláspontja szerint a szakértő szakvéleménye alapján inkább az ingatlan értékének emelkedése állapítható meg. Kérte továbbá a felperest a viszontkeresetben foglaltakkal egyezően a támfal műszaki bekerülési költsége fele részének megfizetésére kötelezni, a már előterjesztett indokai alapján. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés részben alapos. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság a másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás alapján a következőkkel pontosítja: A beruházás során elbontott melléképület, melyet gazdasági épületként hasznosítottak a felperesek az ingatlanforgalmi szempontból önálló értéket nem képviselt, a forgalmi értékére az elbontás hatással nincs. Nem ért egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy a felperesi kártérítési kereset elbírálására a szomszédjog (Ptk.
15. §) és a kárfelelősség (Ptk.
16. §) általános szabályait kell alkalmazni. A peres felek között ugyanis a megállapított tényállásból következően Ptk.
17. §-a szerinti, atipikus szerződés jött létre, melyben az alperes vállalta, hogy a felperesi tulajdonban álló ingatlan T. utca felőli határvonalán támfalat épít saját költségén, saját beruházásban, a felperes, illetve a jogelődje pedig azt vállalta, hogy ehhez az ingatlant a felperes rendelkezésére bocsájtja. A felperes, illetve jogelődje a megállapodás megkötésekor, ahogy ez az alperesi iratanyag feljegyzéseiből is jól nyomon követhető, az engedélyezési tervdokumentációban szereplő lépcsős támfal helyett függőleges támfal építését kérte. A felperesi nyilatkozat, melyben hozzájárult a támfal építéséhez, szintén tartalmazza ezt az igényt, és a felperesek a fellebbezési jogukról lemondó nyilatkozatukat is abban a tudatban tették, hogy függőleges támfal építését vállalja az alperes. Az ezt követően azonban,
18. június 13-án - a támfal megépítése előtt - írt levélben azonban bejelentették, hogy a lépcsős támfal építéséhez hozzájárulnak, és az ezzel kapcsolatos nagyobb területveszteségre a lebontásra kerülő melléképületre zöldnövényi kárra, a támfalépítéssel kapcsolatos egyéb veszteségekre tartják fenn a kárigényüket. A felek közti szerződésből eredően a felperes kárigényt az alperessel szemben - a jogfenntartásal érintett igényeken kívül - e megállapodás megszegése esetén érvényesíthetne a Ptk.
19. §-a alapján. Az alperes a módosított megállapodásban foglaltakat nem szegte meg. A felek az eredeti megállapodást ugyanis közös megegyezéssel módosították, a felperes jogelődjével együtt hozzájárult a támfalberuházáshoz, a jogerős építési engedély szerinti - lépcsős kivitelezésű támfal megépítéséhez. Az alperesre ezért nem hárítható át a támfal építésével, sem annak lépcsős kivitelezésével összefüggésben esetlegesen felmerült kár, forgalmi értékcsökkenés. Köteles azonban az alperes megtéríteni a felperes és jogelődje
20. június 13-i szerződést módosító nyilatkozatában fenntartott kárigényeit. Az alperes ugyanis azzal, hogy a támfalat a módosított alperesi hozzájárulás szerint építette meg, a felperes június 13-i nyilatkozatában kért igényeket a támfal megépítése előtt nem utasította vissza, a felperesi igényeket ráutaló magatartással elfogadta, és e megállapodást a Ptk.
21. §-a értelmében tartalma szerint maga is teljesíteni köteles. Az eljárás során beszerzett szakvélemény megállapítása szerint a mezőgazdasági épület a bontáskor 400.000,- forint műszaki értéket képviselt. A becsatolt fényképfelvételre figyelemmel, az ingatlanforgalmi szakértő a korábban benyújtott szakvéleményét a másodfokú eljárásban módosította, és úgy nyilatkozott, hogy az ingatlan forgalmi értékére az épület bontása hatással nem volt, a lebontott épület ingatlanforgalmi szempontból értéket nem képvisel. Az épület azonban a felperes és jogelődje számára használati értékkel bírt, füstölőként, illetve állattartásra, egyéb mezőgazdasági eszközök tárolására szolgált, így a felperesi vagyonban a bontás mindenképp vagyonvesztéssel járt. Az összegszerűség körében a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy bár a műszaki szakértő a műszaki bekerülési költséget rögzítette, az azonban nem egyenlő a Ptk.
22. §