Gf.30216/2012/5 – Pécsi Ítélőtábla

(4)bekezdése alapján az ingatlan tulajdoni hányadának felperes általi elbirtoklása kizárt. Utalt arra is, hogy a Ptk. 121. §

(1)bekezdésében meghatározott 15 éves elbirtoklási idő sem járt le. Megállapította, hogy a felperes által állított

1. évi birtokbalépést követően az I. rendű alperes - 15 éven belül -
2. évben az ingatlan-nyilvántartásban bízva tulajdonjogot szerzett, ezért felperes vele szemben az elbirtoklásra nem hivatkozhat. Kiemelte, hogy az I. rendű alperes
3. februárjában a tulajdonnal rendelkezett, az ingatlanra jelzálogszerződést kötött, mely tény az elbirtoklást a Ptk.
4. §

(1)bekezdés b) pontja alapján megszakította. A k.-i ....... hrsz.ú egyéb épület megnevezésű ingatlanra ráépítés címén előterjesztett kereset tekintetében megállapította, hogy a felperes testvére és a felperes tulajdonában álló cégek az érintett ingatlanban bérleti szerződés alapján birtokban voltak, nem különíthető el a felperes, mint magánszemély, valamint az érdekeltségi körébe tartozó vállalkozások beruházása, felperes nem bizonyította, hogy a beruházásokat, mint magánszemély valósította meg. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, a fellebbezési tárgyaláson pontosított fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a ráépítés jogcímén előterjesztett keresetet elutasító részében kérte megváltoztatását, és e körben a keresetnek helytadó döntés meghozatalát hivatkozással arra, hogy a ráépítéseket a cégek megalakulása előtt, mint magánszemély végezte el. Utalt arra, hogy tényállításait tanúk és szakértők kirendelése révén kívánta bizonyítani, elismerte, hogy tanúk kihallgatására saját mulasztása - téves időpontra történt előállítás - miatt nem került sor, álláspontja szerint azonban a bizonyítás nem mellőzhető a felperes mulasztása miatt. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Az elsőfokú bíróság 3.G.40.050/2011/

1. számú végzésével a felperes
2. november hó
3. napján megtartott tárgyalás elmulasztása miatti igazolási kérelmét elutasította. A Pécsi Ítélőtábla Gpkf.IV.30.141/2012/
4. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A fellebbezés alaptalan. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállást az elsőfokú eljárás iratai, valamint a felek részéről a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozatok alapján az alábbiak szerint kiegészíti: Az
5. december hó
6. napján kelt bérleti szerződéssel Sz.Cs. által bérbevett 347 m2 alapterületű ....üzlethelyiség, valamint az
7. augusztus hó
8. napján kelt bérleti szerződéssel Sz.és T.Kft. által a ...........bérbevett 176 m2 üzlethelyiség megnevezésű bérlemények együttesen alkotják az önálló felépítményként nyilvántartott k.-i ......... hrsz.-ú ingatlant. A felperes által a ráépítési kereset tényalapjaként megjelölt beruházások - a könnyűszerkezetes büfé kivételével - a k.-i ..... hrsz.-ú felépítményen, illetve - a felperes állítása szerint - e felépítményhez történt hozzáépítéssel valósultak meg. A felperes keresetében közös tulajdont keletkeztető beruházásként megjelölt könnyűszerkezetes büfé (3.G.40.050/2011/1/F/
9. sorszám alatt csatolt alaprajzon 2.
10. szám jelölés) a k.-i .......hrsz.-ú, kivett udvar megnevezésű ingatlanon áll. A 3.G.40.050/2011/1/F/
11. számú alaprajzon
12. szám alatt feltüntetett raktár a pékséghez készült, a 28,2.6., 2.5., és 2.
13. számú bővítmények a könnyűszerkezetes büfé és az időközben átköltöztetett pékség raktáraként funkcionáltak. A
14. számú és 1.
15. számú beépítés a bérleményben üzemeltetett diszkó része lett, a diszkó alapterületét növelte. A fenti kiegészítéssel az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása - a fellebbezéssel érintett részben - helyes, és helyes az abból levont jogi következtetés is. A felperes keresetében közös tulajdont keletkeztető beruházásként megjelölt könnyűszerkezetes büfé tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását a másodfokú bíróság a fent kiegészített tényállásra figyelemmel módosítja az alábbiak szerint: Felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a büfé építmény beruházás a k.-i ......... hrsz.-ú felépítményhez kapcsolt beruházás, és ennek folytán a büfé kialakításával a felek között a ......hrsz.-ú ingatlanon közös tulajdon jött létre. A kiegészített tényállás szerint azonban a büfé a ......hrsz.-ú ingatlanon áll, melyre ráépítés jogcímén a felperes igényt nem érvényesített, ezért a büfé tekintetében a keresetet ez okból - a .... hrsz.-ú ingatlanra történt építés ténye hiányában - kellett elutasítani. A k.-i ....... hrsz.-ú ingatlant az
16. december 12.,
17. augusztus 21.,
18. május hó
19. napján kelt bérleti szerződések alapján Sz.Cs. illetve a Sz.és T.Kft. bérlők birtokolták és használták, felperesnek, mint magánszemélynek az alperestől származtatott jogcíme az ingatlan birtoklására, használatára nem volt. A felperes keresetének tényalapjaként megjelölt beruházások a bérlemény - pékség, diszkó, étterem - üzemeltetését, hasznosítását szolgálták, a bérlők érdekében valósultak meg. A felperes a beruházást cégére, és a Sz.Cs.bérlőhöz fűződő rokoni kapcsolatára tekintettel végezte. E tényt alátámasztja a felperes keresetlevélben tett nyilatkozata, mely szerint mind Sz.Cs., mint magánszemély bérlő, mind a Sz.és T.Kft. részére aktív segítséget nyújtott a tevékenység folytatásához. Ezzel összhangban nyilatkozott úgy a felperes a
20. november hó
21. napján megtartott tárgyaláson (G.40.050/2011/
22. számú jegyzőkönyv), hogy a testvére által kötött szerződés aláírásában részt vett, először besegítő család, majd alkalmazott üzletvezető volt, „arról volt szó, hogy a pénzeszközt" felperes biztosítja, az öccsének erre nem volt pénze. Nyilatkozata szerint (
23. oldal
24. bekezdés) úgy gondolta, hogy a beruházott összegekkel, eszközökkel valamikor elszámolnak. Előadta továbbá, hogy a beruházások - déli bejárati rész - már akkor elkezdődtek, amikor az öccse, mint egyéni vállalkozó kötött bérleti szerződést, azaz
25. és
26. elején, a többi munka pedig akkor készült, amikor testvére már nem mint magánszemély, hanem, mint Sz.és.T.Kft. kötött bérleti szerződést. A felperes nyilatkozata, személyes előadása egyértelműen azt igazolja, hogy a beruházások a bérlemény hasznosítása érdekében, a bérleti jogviszony fennállása alatt kerültek kivitelezésre. Alátámasztja ezt Sz.Cs.tanúvallomása is, mely szerint a leromlott állagú étterem bérbevételekor felújításra, beruházásra volt szükség, melyek a bérlemény működését, működtetését szolgálták, neki azonban ezek megvalósítására pénzeszköze nem volt. A felperes testvére, majd a Sz.ésT. Kft. által kötött bérleti szerződések egyértelműen tartalmazzák, hogy a bérlő saját költségére végezhet felújítási és bővítési munkákat, megtérítésre csak a bérleti jogviszony bérbeadónak felróható megszűnés esetén tarthat igényt. A felperes beruházására a bérlők tudtával, beleegyezésével, a bérlők érdekében, rokoni kapcsolatra tekintettel került sor azért, hogy az a bérlemény hasznosítását elősegítse. Felperes ezért nem hivatkozhat a Ptk.
27. §-ában foglaltakra, mivel az ingatlanba nem anélkül ruházott be, hogy erre jogosult lett volna, a beruházásra a bérlők hozzájárulásával került sor, e beruházásokat ezért az alperes szempontjából a bérlők beruházásának kell tekinteni, és azok elszámolására a bérleti szerződés rendelkezései az irányadók. A bérlők beruházására a felperes nem alapíthat tulajdoni igényt, a bérleti szerződés rendelkezéseinek kijátszására, megkerülésére nem ad alapot az a hivatkozás, hogy a bérlői beruházásokhoz a pénzeszközt a felperes biztosította. A beruházás jogi megítélése szempontjából ezért nincs annak jogi relevanciája, hogy az ténylegesen a felperes pénzeszközeiből valósult-e meg, ezért a másodfokú bíróság mellőzte a felperes által e tényre felajánlott tanúbizonyítást. Fentiekre tekintettel a felperes ráépítésre alapított keresete alaptalan, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
28. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése alaptalan volt, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes másodfokú eljárásban felmerült költsége, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(1),

(2)és

(5)bekezdése szerinti ügyvédi munkadíj megfizetésére. A Pp. 78. §

(1)bekezdése és a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a alapján kötelezte a felperest a feljegyzett illeték megfizetésére. Pécs,
3. március
4. . Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. előadó bíró, Dr. Berki Csilla s.k. bíró