Bhar.380/2012/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés) miatt, mint különös visszaesőt 2 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra, a II.r. vádlottat személyi szabadság megsértésének bűntette (Btk. 175.§

(1)bekezdés) miatt 6 hónap, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. A III.r. vádlottat az ellene személyi szabadság megsértése bűntette (Btk. 175.§

(1),

(3)bekezdés a) pont) miatt emelt vád alól felmentette. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I.r. vádlott terhére a büntetés súlyosításáért, a II.r. vádlott terhére súlyosabb minősítés megállapításáért és a büntetés súlyosításáért, a III.r .vádlott terhére a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Főügyészség a Bfel.3312/2011/

1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést részben módosított tartalommal tartotta fenn. Az I.r .vádlott büntetésének súlyosítását, a II.r. vádlott bűnösségének kimondását bűnpártolás vétségében is, a III.r. vádlott bűnösségének kimondását bűnpártolás vétségében és vele szemben végrehajtásában felfüggesztett fogházbüntetés kiszabását indítványozta. A másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék a
2. szeptember
3. napján kelt 24.Bf.I.6510/2012/
4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I.r. és a III.r. vádlott tekintetében megváltoztatta. Az I.r. vádlottra kiszabott börtönbüntetés és közügyektől eltiltás tartamát 3-3 évre súlyosította, a III.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 244.§

(1)bekezdés a) pontjába ütköző bűnpártolás vétségében és ezért őt 4 hónapi, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetésre ítélte. Rendelkezett a járulékos kérdések tekintetében is, így a III.r. vádlottnál az általa őrizetben töltött időt a fogházbüntetésbe, végrehajtás elrendelése esetén beszámítani rendelte, az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből 31.500 Ft megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletét az I.r. vádlottnál a bűnügyi költség összegének helyesbítésével egyebekben, míg a II.r. vádlott tekintetében helybenhagyta. Mindhárom vádlottat kötelezte a másodfokú eljárásban felmerült - a III.r vádlott esetében 6000 Ft - bűnügyi költség megfizetésére. A másodfokú bíróság ítélete ellen a III.r. vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1084/2012/2. számú átiratában a fellebbezés elbírálására alkalmazhatónak tartotta a Be. 392.§

(4)bekezdését és a III.r vádlott tekintetében a másodfokú bíróság ítéletének az előélet minimális korrekciója mellett történő helybenhagyását indítványozta. Az ítélőtábla azon tájékoztatására, hogy az ügyet tanácsülésen is elbírálhatja és az átirat kézbesítésétől számított nyolc napon belül nyilvános ülés, vagy tárgyalás kitűzését kérhetik, a III.r. vádlott és védője erre vonatkozó indítványt nem terjesztettek elő. Az ítélőtábla a Be. 392.§-ának

(4)bekezdése értelmében, mivel a másodfokú bíróság ítélete ellen kizárólag a vádlott javára jelentettek be fellebbezést, az ügyet tanácsülésen bírálta felül. Az ítélőtábla a III.r. vádlott védője által bejelentett fellebbezés folytán a másodfokú bíróság ítéletét az azt megelőző első- és másodfokú eljárással együtt a Be. 387.§ának

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat maradéktalanul betartotta. A kellő alapossággal és körültekintetéssel lefolytatott bizonyítási eljárás során a vád tárgyává tett cselekmények elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta, a rendelkezésére álló bizonyítékokat okszerűen, a logika szabályainak megfelelően értékelte, mérlegelte. Nem tévedett akkor sem, amikor az általa megállapított tényekből további tényekre vont le következtetést. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megalapozott, lényegében a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól mentes tényállást állapított meg. Az elsőfokú bíróság részletesen eleget tett indokolási kötelezettségének, számot adott arról, hogy mely bizonyítékokat, mely körben és miért fogadott el, illetve mely bizonyítékokat, mely körben és miért nem tartott valónak. A megalapozottan megállapított tényállásból azonban téves jogkövetkeztetést von le akkor, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a III.r. vádlottat büntetőjogi felelősség nem terheli. A másodfokú bíróság a perrendi szabályokat betartotta. Helyesen járt el a másodfokú bíróság akkor, amikor a történeti tényállást megalapozottnak tartva a főügyészség által szorgalmazott tényállás-kiegészítést szükségtelennek ítélte és a tényállást csak az I. és II.r. vádlottak rokoni kapcsolata, valamint az I.r. vádlott előélete tekintetében egészítette ki. Nem észlelte azonban a másodfokú bíróság, hogy a III.r. vádlott tekintetében az előző elítélésre vonatkozó megállapítások nem teljeskörűek, mivel a vádlott elsőként feltüntetett elítélése a Fejér Megyei Bíróság Bf.114/2001/7. számú határozata folytán emelkedett jogerőre és a büntetésből a vádlott 2003. január 1. napján szabadult. Az ítélőtábla az erkölcsi bizonyítvány alapján a tényállást a Be. 388.§

(2)bekezdése alapján a fentiek szerint kiegészítette és határozatát az így kiegészített, megalapozott tényállásra alapította. Az irányadó tényállás alapján a másodfokú bíróság helyes jogi okfejtéssel állapította meg, hogy a III.r .vádlott azon magatartása, miszerint az I.r. vádlottat cibálva oly módon hagyta el a helyszínt, hogy az előtte álló sértettet a mellkasánál meglökte, azt a célt szolgálta, hogy a rablást elkövető I.r. vádlott a helyszínről elmenekülhessen. a III.r. vádlott nem a saját távozása érdekében cselekedett, az aktív magatartás tanúsítására az I.r. vádlott elmenekítése céljából került sor, ami önmagában megalapozza büntetőjogi felelősségét a Btk. 244.§

(1)bekezdés a) pontja szerinti bűnpártolás vétségében. Nem osztható a III.r .vádlott védőjének a másodfokú eljárásban kifejtett azon érvelése, hogy azért sem állapítható meg a bűnpártolás, mivel nem volt hatósági üldözés, még nem is volt eljárás, így nem is lehetett mit meghiúsítani, mert a hatóság előli menekülés segítésére akkor is sor kerülhet az állandó bírói gyakorlat szerint, amikor az alapcselekmény miatt még nem indult eljárás, illetve a hatóság az elkövető személyét még nem is ismeri. A másodfokú bíróság a bűnösségi körülményeket helyesen sorolta fel és körültekintően értékelt minden releváns adatot és körülményt, amikor a büntetés nemét és mértékét meghatározta. Ítélete

1. oldal
2. bekezdésében részletesen kifejtette, hogy miért nem látta alkalmazhatónak az enyhítő szakaszt, és mely okból került kiszabásra a 4 hónapi, 2 év próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetés. Okfejtésével és indokaival az ítélőtábla is egyetértett, így nem kerülhetett sor a vádlottal szemben kiszabott büntetésnél lényegesen enyhébb büntetés kiszabására sem. A másodfokú bíróság ítéletének egyéb, járulékos kérdésekben hozott rendelkezései is törvényesek. Ezért az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 397.§-a alapján helybenhagyta. Budapest,
3. év március hó
4. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke Zólyominé dr. Törő Erzsébet sk. előadó bíró Dr. Halász Irén sk. bíró A Fővárosi Törvényszék 24.Bf.I.6510/2012/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 5.Bhar.380/2012/
6. számú végzése folytán
7. év március hó
8. napján jogerőre emelkedett és a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
9. év március hó
10. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő