Pf.21537/2012/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján vele szemben kártérítés még egyetemlegesen sem követelhető. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak. Határozatát az Alkotmány 2. §-ának

(1)bekezdésére, 7. §-ának

(1)bekezdésére, 8. §-ának

(1)bekezdésére, 54. §-ának

(1)bekezdésére, 59. §-ának

(1)bekezdésére, 61. §-ának

(1)és

(2)bekezdésére, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény 10. cikkének 1. és 2. pontjára, a Ptk. 75. §ának

(1)bekezdésére, 78. §-ának

(1)és

(2)bekezdésére, 80. §-ának

(1)és

(2)bekezdésére, 84. §-ának

(1)bekezdésére, 85. §-ának

(1)bekezdésére, a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának PK. 12., PK. 13-as és PK. 14-es számú állásfoglalására, a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 2. §-ának

(1)bekezdésére, 3. §-ának

(1)bekezdésére, 11. §

(1)bekezdés c) pontjára, az Alkotmánybíróság 30/

1. (V.26.) AB számú határozatára és 36/
2. (VI.24.) AB számú határozatára és az Egészségügyi Tudományos Tanácsról szóló 34/
3. (VI.7.) ESZCSM rendelet
4. §-ának

(1)bekezdésére, 5. §

(1)bekezdésére,

(2)bekezdés b) pontjára,

(3)bekezdésére és 8. §-ának

(1)-

(4)bekezdéseire alapította. Összességében azt állapította meg, hogy az alperes által közzétett cikkek a felperesi intézménnyel kapcsolatos véleménynyilvánításnak minősülnek. Az I. és II. rendű alperesek az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a cikkekben a rendelkezésre álló tényekből vontak le következtetést, illetve teret biztosítottak annak, hogy a felperesi intézet nyitásával kapcsolatos véleményét mások elmondják. Hangsúlyozta, hogy a tényállásban ismertetett tényekre vonatkozó állítások nem a felperes személyére, hanem döntő részben dr. V... A... személyére, illetve a F...zal kapcsolatos büntetőügyre vonatkoznak. Erre tekintettel e tényállítások vonatkozásában a felperes kereshetőségi joga a PK.

1. számú állásfoglalása alapján nem állapítható meg. Rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy nem vitásan a szakmán belül szakmai vita alakult ki arra vonatkozóan, hogy a felperesre, mint reprodukciós intézetre szükség van-e. Megállapította, hogy az ezzel kapcsolatos tényállítások, illetve véleménynyilvánítások olyan orvosszakmai vitának minősülnek, amely alapján sem sajtó-helyreigazítás, sem pedig jóhírnév védelmének megállapítása senkit nem illet meg, így a felperest sem. A szakmai vita és ezen belül a vélemények megjelenítése ugyanis a sajtó olyan lehetősége, amely nem haladja meg a sajtó szabadságát, illetve nem ütközik a véleménynyilvánítás korlátjába. A „V... A... ismét klinikát vezet" című cikk kapcsán az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy annak azon állítása, mely szerint dr. V... A... a F...nak vezetői posztjához szükséges szakmai gyakorlattal nem rendelkezett, nem a felperes személyét érintő közlés, míg a cikk teljes mondanivalójához képest lényegtelen részlet az, hogy valójában a kiírt pályázatnak nem volt feltétele a működési bizonyítvány benyújtása, ezért ezen okból sem alkalmas a közlemény a felperes jóhírnevének megsértésére azon túl, hogy az állítás nem a felperes személyére vonatkozik. Rögzítette, hogy a cikk azon közleménye, amely szerint dr. V... A...t megrovásban részesítette a bíróság, továbbá, hogy elmarasztalták etikai vétség miatt is, a korábban kifejtettek szerint megfelel a valóságnak. E tényekből levont következtetésnek minősítette azt, hogy azokat sokan aggályosnak tartják, illetve hogy B... B...nak kezdetektől fogva voltak aggályai, amelyeket megosztott a többiekkel. E tényekből levont következtetést az elsőfokú bíróság nem találta indokolatlanul sértőnek, bántónak vagy megalázónak. Megállapította, hogy a F...val kapcsolatosan tett panaszok, bejelentések, illetve az azok alapján indult büntetőeljárással kapcsolatos közlemény megfelel a tényeknek. Utalt a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának PK.
2. számú állásfoglalására, amely szerint folyamatban lévő büntetőeljárásokról a sajtó jogosult beszámolni. A felmerült elszámolási szabálytalanság és kettős finanszírozás gyanúja olyan ténykérdés, melyet a felperes maga sem vitatott, emellett a felperesre vonatkoztatható tényállítás a cikk ezen részletében sem volt, ezért a felperest nem illette meg a kereshetőségi jog, továbbá jogvédelemre azért sem ad alapot a cikk vonatkozó részlete, mert az megfelel a valóságnak; dr. V... A... az intézet akkori vezetője jelenleg a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyó büntetőeljárás vádlottjává vált. Azon közlemény, amely szerint dr. V... A... magát önéletrajzában a S...jának főorvosaként jelölte meg annak ellenére, hogy beosztása szerint valójában nem volt az, megfelel a valóságnak, másrészt a közlemény nem a felperes személyére, hanem dr. V... A... személyére vonatkozik. A „Vádak, cáfolatok, de nyit a C..." című cikk kifogásolt részlete tekintetében az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a cikkben megjelenő az a kétségtelen tévedés, amely szerint a felperes kért, de nem kapott támogatást az OEP-től olyan lényegtelen pontatlanságnak minősül, amely a közlemény egészéhez viszonyítottan a felperes jóhírnevét nem sérti, továbbá e tévedést a „Tart a vihar a C... körül" című cikk utolsó bekezdésében helyreigazították. Mindebből arra következtetett, hogy e tévedés miatt a felperes jóhírneve nem sérülhetett. A „Tart a vihar a C... körül" című cikk kapcsán az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az gyakorlatilag megismétli azokat a tényállításokat, amelyek dr. V... A...ra vonatkoznak. Dr. T... A... a M... elnökének kijelentését, amellyel kétes hírű klinikának minősítette a felperest, az elsőfokú bíróság a tényekből levont következtetésnek tekintette. Ez a következtetés álláspontja szerint nem túlzó, megfelel a logikus gondolkodás szabályainak az, hogy kétes hírűnek nevez egy olyan intézetet, amelynek vezetőjével szemben többfajta szabálytalanságot állapítottak meg. A cikk OEP engedéllyel kapcsolatos helyreigazítása megfelel a helyreigazító közlemény tartalmára vonatkozó elvárásnak, mivel tény az, hogy a felperes nem rendelkezett OEP szerződéssel, mint ahogy az is, hogy nem kért támogatást az OEP-től. A kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperes keresetét jogsértés hiányában elutasította, ezért mellőzte a felperes igazságügyi könyvszakértő kirendelésére vonatkozó - a kártérítési kereseti kérelem tekintetében előterjesztett bizonyítási indítványt. Kifejtette, hogy a jogellenesség megállapíthatósága esetén sem lenne bizonyított az okozati összefüggés arra tekintettel, hogy a csatolt iratok alapján hasonló tartalmú cikkek jelentek meg több helyen a magyar médiában, ezért nyilvánvaló, hogy az alperesek önmagukban nem okozhattak volna olyan kárt, amit a felperes nekik tulajdonított. A II. rendű alperes tekintetében azt hangsúlyozta, hogy, mint az I. rendű alperes munkavállalója a Ptk.
3. §-a alapján személyében nem felelhet a kárért. A pervesztes felperest a Pp.
4. §-a szerint kötelezte az alperesek perköltségének megfizetésére, amelynek keretében az alperesi képviselők munkadíját a 32/
5. (VIII.22.) IM rendelet alapján mérlegeléssel állapította meg. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illetékről a 6/
6. (VI.26.) IM rendelet
7. és
8. §-a alapján határozott. Az ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének történő helyt adást kérte. Kiemelte, hogy dr. V... A... a sérelmezett cikkeknek a N... című napilapban történt megjelenésekor a felperes egyik ügyvezetője és orvosigazgatója volt, ezért e cikkekben a dr. V... A... személyét érintő közlések a felperessel összefüggésbe hozható közlésnek tekintendők. Mindebből következően a felperes kereshetőségi joga fennáll a Ptk.
9. §-ának

(2)bekezdése és az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint, amelynek értelmében a jogi személy hírnevét az olyan vele összefüggésbe hozható közlés sérti, amely nyíltan vagy célzással, utalással valótlan tényt állít. Az elsőfokú bíróság által alkalmazott jogszabályok a fellebbezés álláspontja szerint nem támasztják alá az indokolásban felsorakoztatott érveket, továbbá az ítélet meghozatalakor az elsőfokú bíróság nem volt figyelemmel az irányadó bírói gyakorlatra, amely szerint a véleménynyilvánítás szabadsága - alkotmányos alapjogként - fokozott védelmet élvez, azt csak az emberi méltósághoz, a becsülethez és a jóhírnévhez való jogok védelme, mint külső korlátok korlátozhatják. A vélemény, a bírálat, az értékítélet akkor is jogsértő, ha az a valóságot hamis színben tünteti fel, azaz ha a való tények sajátos csoportosításával egyes tényállásrészek elhallgatásával hamisítják meg a valóságot. A hírnévrontás hallgatással is bekövetkezhet, pontosabban elhallgatás útján, amennyiben ez a magatartás alkalmas a valóság meghamisítására, míg a jogsértés a való tények közlésével is bekövetkezhet, a tények megtévesztő csoportosítása, illetve az egyes tényálláselemek elhallgatása útján vagy rejtett utalásokkal, félreérthető megfogalmazással. A felperes a fellebbezésében egyenként kifejtette álláspontját az elsőfokú ítélet indokolásának számára sérelmes részei tekintetében, gyakorlatilag megismételve az elsőfokú eljárás során felhozott érveit. Mindezekből arra következtetett, hogy a kifogásolt közlések tekintetében az alperesek eljárása nem felelt meg a sajtóról szóló

1. évi II. törvényben előírt, a hiteles és pontos tájékoztatás követelményének, valamint annak az előírásnak, hogy az újságíró a kapott felvilágosítást és megállapításait kellő körültekintéssel, ellenőrzéssel és a valóságnak megfelelően tarozik közzétenni, és a tényeket, eseményeket a maguk teljességében köteles ismertetni. A cikkek tényleges célja nem az olvasóközönség valósághű és pontos tájékoztatása volt, hanem az, hogy a felperest lejárassa, piacra lépését megnehezítse, illetve működését ellehetetlenítse. Sérelmezte azt is a felperes a fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság a felperes kártérítési igényét, továbbá az ezzel kapcsolatosan előterjesztett, igazságügyi szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát teljességgel figyelmen kívül hagyta. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, míg a II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást az ügy eldöntéséhez szükséges mértékben lefolytatta, a tényállást az így rendelkezésre álló adatok alapján helyesen állapította meg, amelyből helytálló érdemi döntést hozott. Határozatát a perben felmerült valamennyi körülményre kiterjedően részletesen megindokolta, kifejtett indokaival a Fővárosi Ítélőtábla mindenben egyetért. Helyesen hívta fel határozatában a Ptk.
2. §-ának

(1)bekezdését, amelynek értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, mely jogok a törvény védelme alatt állnak, és helytállóan utalt a 78. §

(1)és

(2)bekezdésére is, amely szerint a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is; a jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki másról azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel vagy való tényt hamis színben tüntet fel. Megfelelően járt el akkor, amikor a Legfelsőbb Bíróság által a sajtó-helyreigazítási eljárásokra nézve kidolgozott kollégiumi állásfoglalásban rögzített vizsgálati szempontokat alkalmazta a jelen személyiségi jogi perben. Az állásfoglalásokban megnyilvánuló egységes ítélkezési gyakorlat szerint a kifogásolt közleményt a maga egészében kell vizsgálni, nem formális megjelenése, hanem valós tartalma alapján, a közlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, mely értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. A jogosult személyének megítélése szempontjából közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak alapot jogsértés megállapítására. A véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, gazdasági, politikai, tudományos vagy művészeti vita önmagában ugyancsak nem lehet jogsértés megállapításának alapja. A véleménynyilvánítás akkor sérthet személyhez fűződő jogot, ha a kifejtett vélemény kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, sértő, megalázó, burkoltan valótlan tényállítást fejez ki vagy nyilvánvalóan ellentétes a véleményalkotás elemi szabályaival. Igényt az érvényesíthet, akiről ilyen jogsértő közlés történt, elsősorban az, akit a sajtóközleményben név szerint megjelöltek, ennek hiányában az, akinek a személyére a közlés vonatkozik, illetve azt érinti, feltéve, hogy személye a sajtóközlemény tartalmából valamilyen módon felismerhető. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog - ahogy azt az Alkotmánybíróság döntéseiben kifejtette - a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. Ebből következően amennyiben a bíróság egy-egy kitételt véleményként értékel, nem vizsgálhatja annak értékét és valóságtartalmát. A véleménynyilvánítási szabadság alapvető célja annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy az egyén mások véleményét formálja, meggyőzzön másokat saját álláspontjáról. A véleménynyilvánítás szabadsága ezért általában mindenféle közlés szabadságát magában foglalja, függetlenül a közlés módjától és értékétől, erkölcsi minőségétől és többnyire valóságtartalmától is. Önmagában valamely tény közlése is véleménynek minősülhet, hiszen magának a közlésnek a körülményei is tükrözhetnek véleményt, ezért a véleménynyilvánítás alkotmányos alapjoga nem korlátozódik csupán az értékítéletre. Azonban míg az értékítéletre - azaz az egyén személyes véleményére - a véleménynyilvánítási szabadság minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy az értékes, értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmen vagy észérveken alapul, addig a véleménynyilvánítási szabadság nem ilyen feltétlen a tényállítások tekintetében. Az nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának vagy foglalkozása, hivatása gyakorlása szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata. A véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában, de az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítására. Ezen túlmenően a szabad véleménynyilvánítás csak felelősséggel gyakorolható és a valótlan tények közlésének elkerülése érdekében a közvélemény alakításában hivatásszerűen részt vevő személyek esetében bizonyos kötelezettségekkel jár. Az elsőfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy az alperes által közzétett cikkek a felperesi intézménnyel kapcsolatos véleménynyilvánításnak minősülnek arra tekintettel, hogy a megjelent cikkek a rendelkezésre álló tényekből vontak le következtetést, illetve teret biztosítottak annak, hogy a felperesi intézet nyitásával kapcsolatos véleményét mások elmondják. Megalapozottan állapította meg a rendelkezésre álló adatok alapján, hogy a szakmán belül szakmai vita bontakozott ki arra vonatkozóan, hogy szükség van-e további reprodukciós intézetre. Helytállóan következtetett arra, hogy az ezzel kapcsolatos tényállítások, illetve véleménynyilvánítások olyan orvosszakmai vitának minősülnek, amely alapján sem sajtó-helyreigazítás, sem pedig jóhírnév védelmének megállapítása nem kérhető, mert a szakmai vita és ezen belül a vélemények megjelenítése a sajtó olyan lehetősége, amely nem haladja meg a sajtó szabadságát, illetve nem ütközik a véleménynyilvánítás korlátjába. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, amelyet az egyes sérelmezett közlések tekintetében kifejtett. Helyesen állapította meg a „V... A... ismét klinikát vezet" című cikk azon állításával kapcsolatban, hogy dr. V... A... a F...ának vezetői posztjához szükséges szakmai gyakorlattal nem rendelkezett, hogy az nem a felperes személyét érintő közlés, ezért a közlemény nem alkalmas a felperes jóhírnevének megsértésére. A cikk azon közleménye pedig megfelel a valóságnak, hogy dr. V... A...t megrovásban részesítette a bíróság és elmarasztalták etikai vétség miatt is. Egyetértett a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bírósággal abban, hogy a tényekből levont következtetésnek minősül, hogy ezen eljárásokat sokan - közöttük B... B... - aggályosnak tartotta, míg a F...ával kapcsolatosan tett panaszok, bejelentések, illetve az azok alapján indult büntetőeljárással kapcsolatos közlemény megfelel a tényeknek. Annak közlése, hogy mindezek ellenére az E...a januári soron kívüli ülése támogatta a C...megalakulását szintén olyan tényekbõl levont következtetés, amely nem haladja meg a véleménynyilvánítás szabadságának kereteit. Csakúgy, mint dr. T... A... kifejtett véleménye, amely szerint felháborítónak tartja, hogy mindez megtörténhetett. Mindezeken túl a felperes maga sem vitatta, hogy nyitásakor az OEP-pel nem kötött finanszírozási szerzõdést, ezért e a sérelmezett állítás megfelel a valóságnak, és azt a cikk nem tüntette fel hamis színben. A „Vádak, cáfolatok, de nyit a C..." című cikk tekintetében osztotta a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság kifejtett álláspontját, amely szerint a rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan a szakmán belül vita bontakozott ki arra vonatkozóan, hogy szükség van-e további meddőségi-reprodukciós eljárásokat végző intézetre. Ez a tény derült ki a sérelmezett cikkből, amikor B... B... arról nyilatkozott, hogy M...on és Sz...on is szerettek volna reprodukciós klinikát nyitni és ezt a bizottság azzal utasította el, hogy nincs szükség több ilyen intézetre. Feltette a kérdést továbbá, hogy miért éppen most vált szükségessé és miért azzal a gyorsasággal, ahogy ez megtörtént. Kétségtelen tény - ahogy ezt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg -, hogy a cikk tévesen állította, hogy a felperes kért, azonban nem kapott támogatást az OEP-től, ugyanakkor magából a cikkből is kiderül, hogy az intézet igazgatója nyilatkozik arról, hogy nem kértek támogatást, majd a rá pár napra megjelenő a „Tart a vihar a C... körül" cikkben az alperesek helyreigazító közleményt adtak közzé. Mindezek okán a felperes jóhírneve ezen nem lényeges tévedés miatt nem sérülhetett. A „Tart a vihar a C... körül" című cikk azon részében, amely megismétli azokat a tényállításokat, amelyek dr. V... A...ra vonatkoznak és korábban ismertetésre kerültek, a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját a korábban kifejtettek szerint találta alaposnak. Dr. T... A... nyilatkozatát, amelyben kétes hírű klinikának minősítette a felperest a másodfokú bíróság is a tényekből levont következtetésnek találta, amely az ismertetett tények következtében megfelel a logikus gondolkodás szabályainak és az nem tekinthető túlzónak sem. Mindezek alapján megalapozottan döntött az elsőfokú bíróság, amikor a felperes keresetét jogsértés hiányában elutasította. Jogellenes magatartás nélkül a kártérítés megfizetésére irányuló kereseti kérelem nem értelmezhető, erre tekintettel nem sértett eljárási szabályt, amikor mellőzte a felperes igazságügyi könyvszakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát. A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának

(2)bekezdése szerint helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperest a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó 78. §

(1)bekezdése szerint kötelezte az alperes oldalán felmerült, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának

(2)bekezdés a) pontja és

(5)bekezdése alapján megállapított 10.000 forint összegű jogtanácsosi munkadíjból álló másodfokú perköltség megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog következtében le nem rótt fellebbezési illeték viseléséről a Pp. 239. §-án keresztül érvényesülő 78. §-ának

(1)bekezdése, továbbá az Itv. 74. §-ának

(3)bekezdése alapján alkalmazandó 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-ának

(2)bekezdése szerint döntött. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §

(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. ,

1. február
2. . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Békefiné dr. Mózsik Tímea s.k. előadó bíró Dr. Pullai Ágnes s.k. bíró A kiadmány hiteléül: