Pf.20061/2013/4 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.061/2013/

1. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Győző Gábor ügyvéd ügyintézése mellett a Győző Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. Kiss Éva (címe) ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alperessel szemben személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Miskolci Törvényszék 25.P.21.782/ 2010/
2. számú ítélete ellen a felperes részéről
3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét részben megváltoztatja, és megállapítja, hogy a felperesen
4. február hó
5. napján végzett művi meddővé tétellel az alperes megsértette a felperesnek az önrendelkezéshez, a szabad gyermekvállaláshoz és a magánélethez való jogát. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül a történtek miatt magánlevélben fejezze ki sajnálkozását, továbbá az általa fizetendő marasztalás tőkeösszegét 2 000 000 (kétmillió) Ft-ra felemeli. Mellőzi a felperes perköltségfizetési kötelezettségét, és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 127 000 (százhuszonhétezer) Ft perköltséget. Ezt meghaladóan az ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 60 325 (hatvanezerháromszázhuszonöt) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A nem roma származású
6. december hó
7. napján született felperes 7 gyermek édesanyja, mindegyik az alperes jogelődjénél (alperes neve és ..... Kft.) született, a legfiatalabb
8. év szeptemberében.
9. évet megelőzően 1 spontán vetélése és 1 abortusza volt. H. Gy. a felperes házastársa roma származású.
10. évben a felperes ismét terhes lett, terhesgondozásra nem járt.
11. február hó
12. napján felkereste "Y-n" a nőgyógyászati rendelést, ahol őt az alperes alkalmazásában álló és a felperest az első gyermekének megszületése kapcsán ismerő dr. H. S. nőgyógyász szakorvos látta el. Ő a felperes terhességét 27 hetesnek vélelmezte kedvezőtlen méhszáj állapottal, ami miatt sürgős kórházi felvételt javasolt. Ekkor a felperes jelezte, hogy szeretné a terhességét megszakítani, amiről annak előrehaladottsága miatt nem lehetett szó az orvos tájékoztatása szerint. Másnap a felperes felkereste az alperes terhesambulanciáját, ahol dr. Sz. R. az ultrahangos vizsgálat alapján megállapította, hogy valójában 22 hetes ikerterhességről van szó. A javasolt kórházi felvételt a felperes visszautasította és otthonába távozott. A másnapra virradó éjszaka erős fájdalmai és vérzése miatt a felperest a mentőszolgálat beszállította az alpereshez. Az akkor ügyeletes dr. H. S. a vetélés veszélye miatt a felperest azonnal felvette a szülőszobára és elkezdte a magzatokat megtartó kezelés alkalmazását. Ekkor a felperes szóba hozta, hogy a terhesség megszakítása mellett sterilizálni is kellene őt, mert a jövőben már nem akar több gyermeket vállalni. Dr. H. S. arról tájékoztatta őt, hogy a jó szívhanggal rendelkező élő magzatai miatt nem lehet szó a terhesség megszakításáról.
13. február hó
14. napján a délelőtti órákban a felperes a terhespathológiai osztályra került megfigyelésre, ám az éjszaka észlelt bő vérzés miatt újból a szülőszobára került, ahol másnap délután 14 óra 25 percéig feküdt. Ekkor az erősödő vérzés miatt azonnali császármetszést rendeltek el. A felperes ezen állapotát P-né P. Cs. szülésznő észlelte 14 óra 15 perckor, aki erről haladéktalanul tájékoztatta az akkor ügyeletet ellátó és az alperes alkalmazásban álló dr. S. G. nőgyógyász orvost. Ő tájékoztatta a felperest a császármetszés szükségességéről, mire a felperes közölte, hogy szeretné, ha úgymond „elkötnék". Ekkor jelen volt P-né P. Cs. szülésznő is. Dr. S. G. tájékoztatta a felperest, hogy a kérését a petevezeték elkötésével tudják teljesíteni, de ha a felperes ilyen beavatkozást választ, úgy ebben az esetben nem lehet majd természetes úton megtermékenyülnie, és ez egy visszafordíthatatlan folyamat. Többször is rákérdezett arra, hogy valóban el akarja-e köttetni a petevezetékeit, amire a felperes minden ízben megerősítette, hogy ez a kívánsága. A felperes, az orvos és a szülésznő aláírták a császármetszés elvégzéséhez szükséges tájékoztató és beleegyező nyilatkozatot, majd dr. S. G. tájékoztatta dr. Sz. Zs. J.-t az alperes orvosát a felperes állapotáról, a műtét szükségességéről és a felperessel megbeszélt sterilizációról. A műtét előtti vizsgálat alkalmával a felperes vele is közölte, hogy már nem szeretne több gyereket, ezért kérte az elkötését. Dr. Sz. Zs. J. is megkérdezte tőle, hogy valóban ezt akarja-e, amire igenlő választ kapott az után is, hogy dr.Sz. Zs. J. szintén tájékoztatta arról, miszerint a beavatkozást követően spontán módon nem eshet teherbe. Erre vonatkozó írásbeli kérelem, illetőleg nyilatkozat az alperesnél nem volt feltalálható. A
15. február hó
16. napján végzett császármetszés során eltávolították az időközben elhalt magzatokat, valamint mindkét oldali petevezetéket elkötötték. A műtétet követően őt az intenzív osztályára szállították megfigyelésre, majd innen bocsátották otthonába
17. február hó
18. napján. A felperes természetes úton nem eshet teherbe. Az orvostudomány mai állása szerint létezik olyan módszer, amivel a petevezető lekötése helyreállítható. A felperes a keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes az előzetes tájékoztatása és tájékozott beleegyezése nélkül elvégzett művi meddővé tételével megsértette az önrendelkezéshez, a szabad gyermekvállaláshoz és a magánélethez való jogát, valamint az egyenlő bánásmód követelményét. Emiatt arra kérte kötelezni az alperest, hogy a történtek miatt magánlevélben fejezze ki sajnálkozását és fizessen meg részére 2 500 000 Ft nem vagyoni kártérítés annak
19. február hó
20. napjától járó késedelmi kamataival együtt. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a felperes írásbeli kérelmére és a jogsértés hiányára hivatkozással. Az elsőfokú bíróság az
21. sorszám alatt meghozott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100 000 Ft tőkét és ennek
22. február hó
23. napjától járó késedelmi kamatát, amelyet meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 258 710 Ft perköltséget, míg az állam által előlegezett 185 904 Ft költség az állam terhén marad. Határozatának indokolása szerint a felperes kezelésében részt vevő orvos és szülésznő vallotta, hogy maga felperes kérte a művi meddővé tételét. A felperes férje, id. H. Gy. szerint a felperessel megállapodtak abban, hogy őt sterilizáltatják. Utólag számolt be neki a felperes arról, hogy túl van a sterilizáláson is, és azért így nem kellett fizetni. Ezt követően az interneten talált olyan információkat a felperes, melyekből arra a következtetésre jutott, hogy a művi meddővé tétel miatt „pénzt fog csinálni". Ez vezetett a házasságuk megromlásához is. A felperes szavahihetőségét tehát a kihallgatott orvosok mellett a saját férjének a tanúvallomása is megkérdőjelezte. A felperes nem tudta bizonyítania, hogy rajta beleegyezése nélkül végezték el a beavatkozást, ugyanakkor az alperes sem tudta azt bizonyítani, hogy a felperes a művi meddővé tételét írásban kérte és abba írásban egyezett bele. A felperes azt még csak valószínűsíteni sem tudta, hogy az egyes szülészeti események alkalmával az alperes mindig olyan szülőszobában helyezte el, ahol a fizikai körülmények a többi szülőszobához képest sokkal rosszabbak voltak. A művi meddővé tétel teljesen nyilvánvalóan nem tiltott magatartás, a vonatkozó jogszabályok részletesen szabályozzák, hogy azt milyen feltételekkel lehet elvégezni. A művi meddővé tételt szabályozó jogszabályi rendelkezések az egészségügyi szolgáltatóra nézve kötelező eljárásrendet is meghatároznak. A jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén az egészségügyi intézménynek nincs mérlegelési lehetősége, hanem köteles a beavatkozást elvégezni. A művi meddővé tételre irányuló beavatkozás és a meddőség csak akkor értékelhető a nem vagyoni kártérítés körében hátrányként, ha a beavatkozáshoz szükséges legalapvetőbb feltétel, azaz annak kérése hiányzik. Az a körülmény, hogy az egyébként létező kérelmet, illetőleg beleegyezést nem foglalták írásba, nem eredményezheti olyan következtetés levonását, hogy a felperes nem kérte a beavatkozást, illetve abba nem egyezett bele. Nem vagyoni hátrányként nem értékelhető az, hogy a felperes meddő lett, mert ő a beavatkozással olyan állapotba került, amilyenbe szeretett volna. Emiatt nem volt jelentősége annak sem, hogy a felperes állapota visszafordítható-e. Az alperes köteles lett volna a felperes kérelmét írásban megkövetelni, aminek elmulasztásával a jogszabály által előírt eljárásrendet megsértette. Hátrányként csak az értékelhető, hogy a felperes az egészségügyi önrendelkezési jogát nem a jogszabály által megkívánt tájékoztatás után tette, továbbá a beleegyezését sem a jogszabály által megkívánt írásos nyilatkozattal fejezte ki. Ez azzal a hátrányos következménnyel is járt, hogy a felperes nem rendelkezik olyan írásbeli nyilatkozattal, amivel bárki felé igazolhatná a rajta elvégzett beavatkozáshoz fűződő, a műtét előtti pszichés viszonyát. Egy házasságban élő nő számára a nemzőképesség, illetőleg az annak megszüntetéséhez fűződő pszichés viszonya és ennek igazolása más személyeken (házastárs) múló további feltételek fennállása esetén még jelentőséghez juthat. Mindezek miatt az elsőfokú bíróság a művi meddővé tétellel összefüggő kártérítési felelősség megállapítására irányuló keresetét túlnyomó részt elutasította, és a fentebb írt kisebb jelentőségű hátrány figyelembe vételével 100 000 Ft kártérítésben és kamataiban marasztalta az alperest. Arra akkor lehetett volna következtetést levonni, hogy az alperes az egyenlő bánásmód követelményét megsértette, ha a felperessel szemben közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott volna, mint ahogyan azt a felperes állította. Ilyen következtetést akkor adódott volna, ha az alperes a felperest annak ellátása során a felperes vélt etnikai kisebbséghez való tartozása miatt részesítette volna kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amilyenben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesült vagy részesülne. Az fogalmilag kizárt, miszerint az alperes a felperes vélt roma származása miatt alkalmazott volna bármiféle hátrányos megkülönböztetést, ugyanis róla egyszerű szemrevételezéssel azonnal megállapítható, hogy nem roma. Ezen a körülményen nem változtat a roma származású személlyel kötött házassága és az sem, hogy abból roma származású gyermekek születtek. Az a körülmény pedig, hogy a felperest mindig olyan szülőszobán helyezték el, ahol rajta kívül kizárólag roma származású kismamák voltak, csak arra utal, hogy Magyarország etnikai szempontból sokszínű ország, és hogy az alperes nincs tekintettel az egyes kismamák elhelyezésével kapcsolatos döntések meghozatalakor azok származása. Emiatt a felperes további bizonyítási indítványa szükségtelen volt, ezért azokat az elsőfokú bíróság elutasította, miként a felperes további keresetét is. A felperes túlnyomó pervesztessége miatt a Pp.
24. §-ának