DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Gf. III. 30.664/2012/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a Földes és Társa Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: Dr. Földes Tamás ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek-, a Dr. Kulcsár István ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen érdekeltségi hozzájárulása visszafizetése iránt indított perében, a Debreceni Törvényszék
- október
- napján kelt, 1.G.../2012/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6350 (Hatezerháromszázötven) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes tulajdonában álló ...-i .../
- hrsz-ú, a valóságban ..., ... számú ingatlan nem közvetlenül a ... utcáról nyílik, az ingatlannak csupán az oldalhatára esik a ... utcára. Az ingatlan a ... utcára merőleges, név nélküli utcából közelíthető meg. Az alperes
- augusztus
- napján 126 000 Ft érdekeltségi hozzájárulás megfizetésére kötelezte a felperest, aki a fizetési kötelezettségének
- szeptember
- napján eleget tett. Az alperesi víziközmű hálózat terve azonban nem tartalmazta a ... utcán húzódó gerincvezetéktől az alperesi ingatlanhoz vezető bekötő vezetéket. Ezt a hibát a felperes jelezte az alperesnek, majd pedig a perben félként nem szereplő önkormányzatnak is. Az önkormányzattól azt a tájékoztatást kapta, hogy a beruházás nem érinti a felperes ingatlanát, ezért a felperes jogosult az általa megfizetett érdekeltségi hozzájárulást visszaigényelni. A ... utcán húzódó gerincvezetéktől a bekötő vezetéket a felperes saját maga készítette el, ennek költsége az ingatlanon kialakított tisztító aknáig 122 093 Ft volt. A felperes, mint jogosult fizetési meghagyás kibocsátását kérte 126 000 Ft érdekeltségi hozzájárulás, valamint annak
- május
- napjától a Ptk.
- §-a szerinti késedelmi kamata visszafizetése iránt. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes a keresetét a tőkeösszeg vonatkozásában változatlanul fenntartotta, a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontját pedig
- szeptember
- napjában jelölte meg. Előadta, hogy a felperes ingatlana nem tartozott az alperesi víziközmű hálózat érdekeltségi területéhez az önkormányzat tájékoztatása szerint, ezért a felperes által megfizetett érdekeltségi hozzájárulás a felperesnek visszajár. Másodlagosan kártérítés jogcímén kérte az alperes kötelezését a bekötővezeték létesítési költségének (122 093 Ft-nak) a megfizetésére, arra hivatkozva, hogy amennyiben a felperes ingatlana az alperes érdekeltségi területéhez tartozik, úgy a felek között a Ptk.
- §
(3)bekezdése szerint polgári jogi jogviszony jött létre a jogszabály rendelkezésénél fogva. Az alperes a szerződéses kötelezettségének nem tett eleget, mivel nem építette ki a felperes ingatlanához a bekötővezetéket. A felperes álláspontja szerint a vállalkozóval az alperesnek kell elszámolnia, a bekötővezeték elmaradásával kapcsolatos igényét az alperes a vállalkozóval szemben érvényesítheti. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra a tényre, hogy az ingatlanon a bekötés utóbb ténylegesen megvalósult, ez is azt mutatja, hogy a felperes ingatlana az alperesi víziközmű társulat érdekeltségi területéhez tartozik. Nem vitatta, hogy a felperesi ingatlanhoz vezető bekötővezeték nem valósult meg, és a
- október 4-ei tárgyaláson a bekötővezeték kialakításának a felperes által megjelölt összegét is elismerte. A felperesi követelés jogalapját azonban továbbra is vitatta. E körben arra hivatkozott, hogy az alperes a bekötővezeték hiányát jelezte az önkormányzat felé, mivel az önkormányzat feladata volt a vállalkozóval történő kapcsolattartás. A vállalkozónak
- szeptember végéig kellett a hiányokat pótolnia. Álláspontja szerint a felperes kárát az önkormányzat okozta azzal, hogy téves tájékoztatást adott a felperesnek azzal kapcsolatban, hogy az igényét az alperessel szemben érvényesítheti. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nagyobb részben alaposnak találta, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 122 093 Ft-ot, és ezen összeg után
- szeptember
- napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező késedelmi kamatát, valamint 46 750 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában - ismertetve a vízgazdálkodásról szóló
- évi LVII. törvény
- §át,
- §
(1)és
(2)bekezdése rendelkezéseit - kifejtette, hogy abból a tényből, miszerint a felperes utóbb megvalósíttatta az alperes által létesített hálózathoz történő csatlakozást, azt a következtetést vonta le, hogy a felperes ingatlana az alperesi víziközmű társulat érdekeltségi területén található. A felek között a Ptk. 198. §
(3)bekezdése szerint szerződéses viszony jött létre, amely alapján az alperes köteles volt szennyvízhálózat létesítésére, illetve a felperes részére a bekötés lehetőségének a biztosítására. Az alperes ezen kötelezettségét csak részben teljesítette, mivel nem került sor a felperes ingatlanához vezető bekötővezeték kialakítására. Osztotta a felperes álláspontját a tekintetben, hogy a felperes az alperessel áll jogviszonyban, nem pedig a vállalkozóval, ezért a felperes a bekötővezeték hiánya miatt közvetlenül nem érvényesíthet igényt a vállalkozóval szemben. Az ezzel kapcsolatos elszámolást az alperes és a vállalkozó között kell elvégezni. Az alperes azonban a Ptk.
- §-a, és a Ptk.
- §-a alapján köteles a felperessel szemben helytállni. Az alperes szerződésszegésével a felperesnél bekövetkezett kár összegét a bekötővezeték létesítésének költségével azonosította, ezt az összeget az alperes nem vitatta, ezért a bekötővezeték bekerülésének az összegét az elsőfokú bíróság a felperes által megjelölt összegben elfogadta. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetés ellenére az alperes nem bizonyította azt a perben, hogy a felperest tájékoztatta volna arról, miszerint a csatlakozás lehetőségének a kialakítása kivitelezési hiba miatt nem történt meg, illetve, hogy az alperes intézkedik a kijavítással kapcsolatban. Az alperes által 1.G.../2011/
- szám alatt becsatolt iratokat ezen tények bizonyítására nem találta alkalmasnak az elsőfokú bíróság. A bíróság a felperes keresetét 122 093 Ft erejéig megalapozottnak találta, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét elutasította. Az alperest a Ptk.
- §-a alapján kötelezte késedelmi kamat megfizetésére, a kamatfizetés kezdő időpontját a bíróság a költségeket igazoló számlán megjelölt teljesítési időpontban,
- szeptember
- napjában határozta meg. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A perköltség viseléséről a felperes 0,96 %-os pernyertességi arányának a figyelembevételével, a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján döntött, a perköltség összegének meghatározása során figyelembe vette a fizetési meghagyásos eljárásban a felperes által megfizetett 5000 Ft eljárási illetéket, majd az utóbb lerótt 10 000 Ft eljárási illetéket, illetve a jogi képviselőjének a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet alapján 2000 Ft + ÁFA összegű ügyvédi munkadíjban megállapított perköltségét. Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, és a felperes kereseti kérelmének teljes elutasítását, a felperes kötelezését a perköltség viselésére. Fellebbezési hivatkozása szerint a Debreceni Törvényszék a tényállást nem kellően tárta fel. A tényállás pontosítása érdekében előadta, hogy D., H., M., S. és E. települések közösen valósítottak meg szennyvízcsatorna beruházást az Európai Uniós ISPA program keretében. Az ehhez szükséges önkormányzati saját erőt a helyi víziközmű társulatok biztosították. A jelen ügyben a alperes a lakosság bevonásával a saját erő 10 %-át biztosította, amellyel kiváltotta az önkormányzat saját erejét. Az építtetők azonban a beruházás során a helyi önkormányzatok voltak. A ...-i Önkormányzat rendelte meg a létesítési vízjogi engedélyes tervet, majd a közbeszerzési eljárás lefolytatásához szükséges tervet, a kiviteli terveket, a megvalósulási dokumentációt pedig a kivitelező készíttette el. A kivitelezés ellenőrzését a beruházó ...-i Önkormányzat megbízottjaként a mérnöki szervezet, illetve a műszaki ellenőrök végezték. A megépített közcélú vízgazdálkodási mű az önkormányzat vagyonába került. Tévedett ezért a felperes és a felperesi érvelést elfogadó elsőfokú bíróság is, amikor azt mondta ki, hogy az alperesnek kellett volna elszámolnia a vállalkozóval. Az alperes nem kötött szerződést sem a tervezésre, sem a kivitelezésre, sem pedig a beruházás mérnöki munkáinak az elvégzésére. Az elszámolást a helyi önkormányzatnak kellett elvégeznie, mivel ő kapta meg a társulattól a saját erőt, illetve az ISPA támogatást is. Kifogásolta, hogy az elsőfokú eljárásban nem vizsgálta a bíróság azt, hogy a felperes által megépített házi bekötővezeték szerepel-e az aktiválási térképen, illetve az aktiválási dokumentumon. Amennyiben szerepel, úgy a felperes az önkormányzat vagyonát gyarapította, ha pedig nem szerepel, úgy azt rendezni kell olyan módon, hogy a közterületen fekvő csatornarészt közműként aktiválni kell az önkormányzat részére. Ha ezáltal a felperesnek kára keletkezett, úgy azt a beruházó, tervező, kivitelező és mérnök mulasztásként kell számon kérni, nem pedig az alperesi társulatnál. Hivatkozott arra is, hogy a felperes a kivitelezés során nem járt el a saját ügyében, ha ezt megtette volna, úgy az építkezés alatt a kivitelező köteles lett volna pótmunkaként megépíteni a hiányzó bekötővezetéket, ha az a tervben szerepel. Amennyiben a műszaki átadás-átvételt követően derül ki a kivitelezői mulasztás, úgy pedig a garanciális időszakban lett volna köteles ezt pótolni. Tévesnek és megalapozatlannak tartotta az elsőfokú bíróság ítéletének azt a megállapítását, hogy a peres felek között a Ptk.
- §
(3)bekezdése szerint jogviszony jött létre. Állította, hogy sem a vízgazdálkodási társulatokra vonatkozó törvény, illetve a végrehajtási kormányrendelet, sem az alperesi víziközmű társulat alapszabálya nem rendelkezik úgy, hogy minden érdekelt részére meghatározná a házi bekötővezeték elkészítését. A tagok által fizetett érdekeltségi hozzájárulás az egész közmű megépítéséhez történő arányos hozzájárulást jelent, abban benne szerepel a gerincvezetékek, átemelők, illetve azok gépészetének arányos része. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, és az alperes perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, döntése a jogszabályoknak megfelelő. Előadta, hogy az alperes sem vitatta a perben, hogy a felperes tulajdonát képező ingatlanhoz nem valósult meg a bekötővezeték. Az elsőfokú bíróság helytállóan - a felperes keresetleveléhez F/4. szám alatt becsatolt, ... Város polgármestere által 2011. július 4-én kelt levélben szereplő tájékoztatás alapján - állapította meg azt, hogy a felperes az alperessel állt jogviszonyban, nem pedig a vállalkozóval, így a bekötővezeték hiánya miatt a felperes nem érvényesíthet közvetlenül igényt a vállalkozóval szemben. Az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg azt is, hogy a peres felek között a Ptk. 198. §
(3)bekezdése alapján szerződéses jogviszony jött létre, ez az álláspont megfelel az Alkotmánybíróság 5/
- (II.12.) AB határozatában kifejtetteknek is. Az alperes a szerződéses kötelezettségét nem vitásan nem teltesítette, a felperes a saját ingatlanához vezető bekötővezetéket saját költségén készítette el. A felperesnél ez a költség kárként jelentkezett arra tekintettel, hogy a többi társulati tagnak az alperes az érdekeltségi hozzájárulás ellenében közvetlenül megépítette a bekötővezetéket. Az elsőfokú bíróság helytállóan, a Ptk.
- §-a, és a Ptk.
- §-a alapján kötelezte az alperest a felperes kárának megtérítésére, a kár összegszerűségét a felperes igazolta, azt az alperes nem vitatta. Az ítélőtábla felhívására a felperes nem kérte az ügyben tárgyalás tartását, az alperes pedig nem nyilatkozott, ezért az ítélőtábla a Pp. 256/A. §
(4)bekezdése, valamint
(1)bekezdés f.) pontja alapján a fellebbezést tárgyalás tartása nélkül bírálta el. Az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes keresetét részben elutasító rendelkezése ellene irányuló fellebbezés hiányában a Pp. 253. §-ának
(3)bekezdése értelmében nem képezte a másodfokú eljárás tárgyát. Az alperes fellebbezése nem megalapozott. Az alperes fellebbezésében a tényállás kiegészítéseként előadottak valóban pontosabbá teszik a jelen perrel érintett szennyvízcsatorna beruházás kapcsán kialakult szerződéses jogviszonyokat. A beruházás a ...-i Önkormányzat beruházásában, az ő megrendelése alapján készült el, az elkészült beruházás az önkormányzat vagyonába került, működtetéséről a továbbiakban az önkormányzat dönt. Az alperesi víziközmű társulat szerepe ténylegesen a lakosság bevonásával az önkormányzati 10 %-os saját erő biztosítása volt. Az alperesi víziközmű társulat a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (Vgtv.) 38. §-a, illetve saját alapszabályának 7.) pontja értelmében abból a célból jött létre, hogy közfeladatként a település belterületi, illetve lakott területi részének közművel vízellátását, szennyvízelvezetését, stb. szolgáló vízi létesítményeket hozzon létre. Az alapszabály és a Vgtv. 35. §
(1)bekezdése szerint a társulat a közfeladatait szolgáló tevékenységét érdekeltségi területén végzi. A Vgtv.
- számú mellékletének 7.) pontja tartalmazza a jogszabályban használt „érdekeltségi terület" kifejezés tartalmát. Eszerint víziközmű társulat esetén azok a területek az érdekeltségi területek, amelyeken a víziközmű társulat által megvalósított vízi létesítmények szolgáltatása igénybe vehető. Az érdekeltségi területet az alapszabály határozza meg. A társulat tagjai pedig a Vgtv.
- §
(2)bekezdése szerint az érdekeltségi területen ingatlan tulajdonnal rendelkező, vagy az ingatlant egyéb jogcímen használó természetes és jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok. Ők kötelesek a Vgtv. 35. §
(3)bekezdése alapján érdekeltségi hozzájárulást fizetni a víziközmű társulat részére. A jelen per alperesének az Országos Cégnyilvántartás adatai között található, az alapszabálya
- számú mellékletét képező tagjegyzéke szerint a víziközmű társulat tagjai között ... sorszám alatt a ..., ... szám alatti ingatlan tulajdonosaként a H. Kft. szerepelt, amely cég azonban
- július
- napján, felszámolási eljárás lefolytatását követően törölve lett a cégjegyzékből. A tagjegyzék azonban ezen a címen a .../K/.../
- hrsz-ú ingatlant vette számba, nem pedig a felperes tulajdonát képező, a keresetlevélben ..., .../
- hrsz. alatt megjelölt ingatlant. Ebből a tényből, valamint abból, hogy ... Város polgármestere, mint beruházó a
- július 4-én, valamint a
- szeptember
- napján a felperesnek írt leveleiben következesen úgy nyilatkozott, hogy az ... szerződéses egységben megvalósult szennyvíz beruházás nem érintette a felperes ingatlanát, a tenderterv nem tartalmazta ennek az ingatlannak a bekötését, és a későbbiekben a beruházásba bevont ingatlanok között sem szerepelt a felperes ingatlana, az az egyértelmű következtetés vonható le, hogy a felperes ingatlana nem tartozott az alperesi víziközmű társulat érdekeltségi körébe. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor abból a tényből, hogy a felperes utóbb, saját költségére megvalósította az alperes által is finanszírozott hálózathoz történő csatlakozást, arra a következtetésre jutott, hogy a felperes ingatlana az alperes érdekeltségi területéhez tartozott. Az érdekeltségi területnek a Vgtv. mellékletében meghatározott fogalma szerint ugyanis az az ingatlan tartozik az érdekeltségi területhez, amelyen a víziközmű társulat által megvalósított vízi létesítmények szolgáltatása igénybe vehető. A felperes ingatlanát sem maga az alperes nem tekintette ilyennek, mivel az alakuláskor elkészített tagjegyzéken a felperes ingatlanának adatai nem szerepeltek, de a beruházó önkormányzat sem tervezte azt, hogy a felperes ingatlanán is igénybe vehető legyen a megvalósuló vízi létesítmény szolgáltatása. A téves felhívás alapján szintén tévedésből és jogcím nélkül megfizetett érdekeltségi hozzájárulás pedig önmagában nem hozta létre az alperes és a felperes között a tagsági jogviszonyt. Az alperesnek ezért nem volt szerződéses kötelezettsége a felperes felé a szennyvízhálózat létesítése, és a bekötési lehetőség biztosítása, így nem lehet szó az alperes hibás teljesítéséről sem. A felperes utóbb, önállóan létesített jogviszonyt a vállalkozóval a szennyvízvezetékre való csatlakozása kiépítésére, ezért az erre fordított kiadásai megtérítését a vele jogviszonyban nem álló alperestől alappal nem igényelhette. Joggal tartott azonban igényt a felperes az alperesnek tartozatlanul, jogalap nélkül megfizetett 126 000 Ft érdekeltségi hozzájárulás visszafizetésére a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján, mivel ő soha nem volt az alperesi víziközmű társulat tagja, ingatlana nem tartozott az alperes érdekeltségi területébe, ezért a Vgtv. 35. §
(3)bekezdése szerinti fizetési kötelezettség őt nem terhelte. A bíróságnak a kereseti kérelemhez kötöttsége nem jelent jogcímhez kötöttséget is, ha a bizonyított tények más jogcímen megalapoznák a felperes keresetét (Pp. 3. §
(2)bekezdése, 2/
- (VI.28.) PK vélemény 5/a. pont). A felperes azonban nem fellebbezte meg az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetét részben elutasító rendelkezését, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló többször módosított
- évi III. törvény (Pp.)
- §-ának
(2)bekezdése szerint - eltérő jogi indokokkal - helybenhagyta, mivel az ítélőtábla álláspontja szerint az alperes fizetési kötelezettsége a Ptk. 361. §
(1)bekezdése alapján áll fenn a felperes által jogalap nélkül megfizetett érdekeltségi hozzájárulás vonatkozásában. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú eljárással felmerült költségeit maga viseli, és a Pp. 78. §
(1)bekezdése alkalmazásával az ítélőtábla őt kötelezte a felperes javára a felperes jogi képviselőjének ügyvédi munkadíjából álló másodfokú perköltség megfizetésére. Ennek összegét az ítélőtábla a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a.) pontja,
(5)bekezdése, és a 4/A. §
(1)bekezdése alapján 5000 Ft + áfa = 6350 Ft összegben állapította meg. Debrecen,
- március hó
- napján Dr. Madarász Anna sk a tanács elnöke, Cogoiné Dr. Boros Ágnes sk előadó bíró, Dr. Riczu András sk bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó