Bf.361/2012/10 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(6)bekezdés I. fordulata] miatt 2 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a P. Bíróság végzésével kiszabott 6 hónap börtönbüntetés végrehajtását. Az ítélet ellen a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával lefolytatott bizonyítás eredményeként megalapozott tényállást állapított meg, mely irányadó a másodfokú eljárás során is. Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmények minősítése is törvényes. A büntetéskiszabási körülmények annyiban szorulnak pontosításra, hogy további súlyosító körülmény a büntető eljárás hatálya alatti elkövetés. A vádlottal szemben kiszabott büntetés inkább enyhének tekinthető, figyelemmel arra, hogy jelen ügyben elbírált cselekményét az ugyancsak testi épség elleni cselekmény miatt kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje, illetőleg több büntető eljárás hatálya alatt követte el. A vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiányában súlyosabb büntetés kiszabására nincs lehetőség. Mindezekre tekintettel indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. A nyilvános ülésen a védő a fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. Elsődlegesen - részletes indokolás nélkül - az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Másodlagos indítványa az ítélet megváltoztatására, a cselekmény gondatlanságból elkövetett testi sértés vétségekénti minősítésére és a büntetés enyhítésére irányult. A vádlott felszólalásában megismételte az eljárás során előadott védekezését, a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. A bejelentett fellebbezések nem alaposak. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet a Be. 348. §

(1)bekezdés alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Az elsőfokú bíróság a részletes, minden körülményre kiterjedő bizonyítási eljárást a perrendi szabályok szerint, az eljárási szabályokat betartva, kellő alapossággal és körültekintéssel folytatta le. Az ítélőtábla alaptalannak találta a védő - indokolás nélkül előterjesztett - hatályon kívül helyezésre irányuló indítványát. A Be. 373. §

(1)bekezdésben részletesen felsorolt, abszolút hatályon kívül helyezési ok egyike sem állapítható meg. Egyéb olyan, a másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértés sem történt, amely lényeges hatással lett volna az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a cselekmény minősítésére, illetve a joghátrány alkalmazására, ezért a Be. 375. §

(1)bekezdés szerinti, relatív eljárási szabálysértés sem vezethetett az ítélet hatályon kívül helyezéséhez. Az ítélet részbeni megalapozatlansága ugyan megállapítható, de ez az iratok tartalma alapján kiküszöbölhető volt, így a Be. 376. §

(1)bekezdés alapján történő hatályon kívül helyezés sem indokolt. Fentiek alapján az ügy érdemi elbírálásának eljárásjogi akadálya nem merült fel. A bizonyítási eljárás során az elsőfokú bíróság a Be. 75. §

(1)bekezdésben megfogalmazott ügyfelderítési kötelezettségnek eleget tett. Ennek során a tényállás alapos és hiánytalan felderítése érdekében minden olyan tanút megidézett, akik kihallgatásának eredményeként az ügy eldöntése körében releváns adatok beszerzése volt várható. Ellenőrizte a cselekmény elkövetését tagadó terhelti védekezést, kihallgatta a szakértőt, az okirati bizonyítékokat felolvasással tárgyalás anyagává tette és közvetlenül megvizsgálta a lefoglalt bűnjeleket, különös tekintettel az elkövetés eszközére. Az elsőfokú bíróságnak a szükséges és lehetséges körben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként feltárt bizonyítékok értékelésével megállapított tényállása alapvetően helytálló. Az ítélet a Be. 351. §

(2)bekezdés b.) pont II. fordulata alapján viszont kisebb részben megalapozatlan, mert a vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatok és a tényállás hiányos. Ennek részbeni oka, hogy időközben - az elsőfokú ítélet kihirdetését követően - a vádlottat a B. Bíróság jogerősen elítélte. Ezt a másodfokú bíróság a Be. 352. §

(1)bekezdés a.) pont értelmében az iratok tartalma alapján történt kiegészítéssel orvosolta. Az ítélet

1. oldalán a vádlott ellen jelenleg folyamatban lévő büntetőeljárások közül az
2. pontban szereplő eljárás befejeződött. A B. Bíróság a
3. július
4. napján kelt és aznap jogerőre emelkedett ítéletével
5. március
6. napján elkövetett garázdaság bűntette miatt 10 hónap fogházbüntetésre ítélet, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet
7. oldal
8. pontbani eljárásban időközben a főügyészség
9. szeptember
10. napján vádat emelt életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt. A vádlott ellen az ítélet
11. oldalán 2-3-
12. pontok alatt - az erkölcsi bizonyítvány adatainak megfelelően, irathűen - feltüntetett eljárásokon kívül még egy eljárás van folyamatban. A B. Rendőr-kapitányságon
13. január
14. és
15. november
16. között elkövetett személyi szabadság megsértése bűntette és más bűncselekmények miatt, mely ügyet a nyomozó hatóság
17. február
18. napján vádemelésre adott át az ügyészségnek. A történeti tényállásba az ítélet
19. oldal második bekezdésben a kés leírása körében az alábbi kiegészítéseket illeszti: a kés félkörív alakú, az ujjaknak négy kiképzett markolattal, összecsukható, kúp alakú heggyel rendelkező. A fenti változtatásokkal a tényállás a Be.
20. §

(2)bekezdésben felsorolt hibáktól és hiányosságoktól mentessé vált, ezért a Be. 352. §

(2)bekezdés alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a Be. 258. §

(3)bekezdés d.) pontban írt kötelezettségének eleget téve, részletesen és az iratok tartalmának megfelelően számba vette a rendelkezésre álló bizonyítékokat, melyeket a Be. 78. §

(3)bekezdésében írtaknak megfelelően, egyenként és összességében értékelt is. Ennek körében részletesen számot adott arról a meggyőződéséről, hogy miért adott hitelt a sértett és a tanúk vallomásának, illetve a vádlott védekezését milyen indokkal vetette el. A tanúk vallomásainak értékeléséről az elsőfokú bíróság részletes, meggyőző indokolást adott, mely a perrendi szabályoknak és az ésszerűség követelményének megfelelő, a köznapi gondolkodással ellentétes megállapítást nélkülözi. A bizonyítékoktól a tényálláshoz vezető következtetések során az elsőfokú bíróság logikai hibát nem vétett, a tényállásban leírt tények nagyrészt összhangban állnak a hitelesnek elfogadott bizonyítékokkal, az csak kis mértékben szorult az iratok tartalma alapján kiegészítésre. Az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékokkal összhangban, törvényesen alapította - a vádlott tagadásból álló védekezésével szemben - a tanúk vallomására. A vádlott valamennyi kihallgatásakor, a nyomozási bíró előtti nyilatkozatában (nyomozati iratok

1. oldal), a gyanúsítotti kihallgatásakor (nyomozati iratok
2. és 363-
3. oldal), valamint a bírósági tárgyaláson (elsőfokú iratok
4. számú jegyzőkönyv,
5. számú jegyzőkönyv 2-
6. oldal és
7. számú jegyzőkönyv
8. oldal) másképpen adta elő a történteket. Vallomását lényeges tények tekintetében minden alkalommal módosította, különösen a tekintetben, hogy a sértettel egymáshoz viszonyítva hogyan helyezkedtek el,
9. számú tanú milyen mozgást tanúsított, elestek-e, a kés a levegőben vagy a földön fekve sértette meg. A bizonyítási eljárás során kihallgatott
10. számú tanú vallomását, miszerint a vádlott megszúrta őt, alátámasztotta
11. és
12. számú tanúk nyilatkozata, akik vele egyezően számoltak be arról, hogy látták, amint a vádlott hadonászott a késsel, majd megszúrta a sértettet. A sértettel egybehangzóan állította
13. számú tanú és
14. számú tanú, hogy az
15. számú tanú ki akarta rúgni a vádlott kezéből a kést, azonban azt kizárták, hogy a sértett a vádlott hátára vagy vállára ugrott volna. A vádlott kijelentését, miszerint „megszúrlak egy kicsikét" a sértetten kívül a
16. számú tanú is hallotta. Az esemény után az
17. számú tanú „megszúrtál, te köcsög" felkiáltásáról a 4.,
18. és
19. számú tanú is beszámolt. Az
20. számú tanú, sértett vallomását több tény tekintetében is megerősítették az érdektelen tanúk vallomásai, akik szavahihetőségével szemben kétely nem merült fel. A sértetti előadást alátámasztotta a szakértői vélemény is, míg a sérülés vádlotti előadás szerinti keletkezését kategorikusan kizárta. A fenti bizonyítékok olyan zárt logikai láncot képeznek, mely alapján ítéleti bizonyossággal megállapítható, hogy a vádlott a cselekményt a tényállásban írt módon elkövette, bűnössége kétséget kizáró módon bizonyított. Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállás alapján okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére. A cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogszabálynak. Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettét az emberölés bűntettének kísérletétől az határolja el, hogy az elkövetőt a testi sérülés okozásának, vagy a sértett megölésének - akár egyenes, akár eshetőleges - szándéka vezette-e. Az ítélet
21. oldalán a jogi indokolás körében az elsőfokú bíróság helyes érveléssel mutatott rá, hogy az elkövetés eszközéből nem lehet az ölési szándékra következtetni. Az irányadó tényállásban megállapított tényekből, így az elkövetés módjából, a sérülés helyéből, jellegéből és az elkövető kijelentéséből nem lehet olyan következtetést levonni, hogy a vádlott akár eshetőleges szándékkal meg akarta ölni a sértettet. A másodfokú bíróság osztotta azt az álláspontot, miszerint a vádlott testi sérülés okozására irányuló egyenes szándékkal bántalmazta az
22. számú tanú sértettet. Az elkövetés időpontjában tudata átfogta a súlyosabb, akár életveszélyes sérülés bekövetkezésének lehetőségét, ebbe belenyugodva cselekedett. Erre tekintettel a védőnek a perbeszédben a minősítés megváltoztatására - a cselekmény gondatlanságból elkövetett testi sértés vétségeként történő értékelésére - irányuló indítványa nem vezethetett eredményre. Az életveszélyt okozó testi sértés eredmény-bűncselekmény, megállapításához a testi sértés és az életveszély közötti okozati összefüggés fennállása szükséges. Jelen esetben bizonyítást nyert, hogy a vádlott azon magatartása - miszerint kisközepes erővel hátba szúrta a sértettet - indította el azt az okfolyamatot, melynek következtében a mellüreg megnyitásával csekély térfogatú mellűri levegőgyülem keletkezett és az életveszélyes állapot kialakult. Helytálló a cselekmény befejezett elkövetési alakzatának megállapítása is, ez megfelel a töretlen bírói gyakorlatnak is, melyet a BH 1990/363 és a BH 1984/478 számú eseti döntések is tükröznek. Az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási körülményeket nagyrészt helyesen ismerte fel. A másodfokú bíróság a Bkv.
23. számú kollégiumi vélemény II/
24. pontja értelmében a büntetőeljárások hatálya alatti elkövetést további súlyosító körülményként értékeli. Jelen ügyben a vádlott a P. Bíróságon és a B. Bíróságon jogerősen befejezett, illetve az ítélet
25. oldalán 2-3-
26. szám alatt részletezett, folyamatban lévő büntetőeljárások hatálya alatt követte el az újabb bűncselekményt. Mind az öt eljárás esetében megállapítható, hogy a tárgyukat képező bűncselekmények elkövetési ideje
27. június
28. napja előtti, illetve a megalapozott gyanú közlésére is ezen időpont előtt került sor, ebből következően a terhelt bizonyosan tudatában volt az ellene folyó eljárások tényének. A vádlott az ellene, hasonló illetve ugyanolyan bűncselekmények miatt folyamatban levő több büntető eljárás hatálya alatt, erről tudva követett el újabb bűncselekményt, ebből személyének fokozott társadalomra veszélyességére lehet következtetni. A büntető eljárás hatálya alatti elkövetés súlyosító körülményként történő értékelését nem zárja ki, hogy az eljárások egy része jogerősen nem fejeződött be. A másodfokú bíróság osztotta az FBK 1994/
29. számú eseti döntésben megfogalmazott alábbi álláspontot: „… az ártatlanság vélelme, mint büntető eljárási alapelv és a büntető eljárás hatálya alatti újabb bűnelkövetés, mint lehetséges súlyosbító körülmény közé nem tehető egyenlőségjel. Mást jelent az ártatlanság vélelme, mint büntetőeljárási alapelv és mást a fokozott bűnözési elszántság, amely abban nyilvánul meg, hogy a terhelt annak ellenére követ el újabb bűncselekményt, hogy vele szemben más ügyben (ügyekben) már büntető eljárás folyik, függetlenül attól, hogy a többi ügy elítéléssel, felmentéssel, vagy megszüntetéssel végződik-e. Az ártatlanság vélelme mint alapelv, nincs ellentétben azzal az elvárhatósággal, hogy a terhelt legalább addig ne kövessen el újabb bűncselekményt, amíg ellene büntető eljárás van folyamatban. Ez az elvárhatóság még akkor sem sérti az ártatlanság vélelmét, ha az eljárások nem eredményeznek elmarasztalást, mivel ez esetben az elkövető személyében megnyilvánuló nagyfokú társadalomra veszélyesség, a bűnözési elszántság a meghatározó." A törvényalkotó a különös részben meghatározott büntetési tételkeret meghatározásával - a társadalmi értékrendet is közvetítve - az elkövetett magatartást a kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmények között helyezte el. A bíróság feladata az ítélkezés során a megadott büntetési tételkeret között olyan nemű és mértékű joghátrány alkalmazása, amely kifejezi a társadalom megítélését az adott cselekménnyel kapcsolatban, ugyanakkor figyelemmel van az elkövető által megvalósított magatartásra és alanyi társadalomra veszélyességére is. Az elsőfokú bíróság által kiszabott mértékű büntetés - különösen a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességre figyelemmel - nem alkalmas a Btk.
30. §-ban meghatározott büntetési célok, elsődlegesen a speciális prevenció elérésére. A kettő évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményért a törvényszék a Btk.
31. §

(2)bekezdésében meghatározott középmértéket el nem érő, a büntetési tétel alsó határát épphogy meghaladó tartamú büntetést szabott ki. Az ítélőtábla nem osztotta az ítélet

1. oldal hatodik bekezdésben, e körben kifejtett érveit. A vádlott esetében a súlyosító körülmények nemcsak nagy számmal állapíthatók meg, hanem nyomatékuk is jelentős. Különösen az, hogy a cselekményt megelőző jogerős elítélése is testi épség elleni bűncselekményért történt, illetve az ellene folyamatban lévő büntető eljárások is - egy kivétellel - személy elleni erőszakos bűncselekmények miatt indultak, köztük egy
2. április
3. napján elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt. Mindezek jól mutatják gátlástalan, öntörvényű életvezetését, indulatos, robbanékony személyiségét, amelyet a szakértői vizsgálat is megállapított. A társadalom védelme érdekében a további bűnelkövetés megelőzésének eléréséhez a megállapított szabadságvesztésnél súlyosabb, a középmértéket megközelítő tartamú büntetés kiszabása lett volna indokolt. Az ítélet megváltoztatásának a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiánya, ezáltal a Be.
4. §

(1)bekezdés szerinti súlyosítási tilalom képezte az akadályát. Ebből következően a vádlott és a védő enyhítésre irányuló fellebbezése minden alapot nélkülöz. Fenti indokokra figyelemmel az ítélőtábla - a Be. 361. §

(1)bekezdés alapján nyilvános ülésen eljárva - a Be.

1. § alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdés alapján helybenhagyta. Az ítélet rendelkező része a Be. 258. §

(2)bekezdés b.) pontban meghatározott - a Be. 117. §

(1)bekezdésben felsorolt - személyi adatok közül a vádlott személyazonosító okmányának számát nem tartalmazza, ezt az ítélőtábla a nyomozati iratok

1. oldali okirat alapján feltüntette. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére a Be.
2. §

(1)bekezdés alapján kötelezte a vádlottat. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a Btk. 99. §

(1)és

(2)bekezdésen alapul. A másodfokú bíróság végzése elleni fellebbezést a Be. 386. §

(1)bekezdés zárja ki.

1. év március hó
2. napján Dr. Cine Ágnes sk. a tanács elnöke Dr. Sárecz Szabina Martina sk. előadó bíró Dr. Sebe Mária sk. bíró Az elsőfokú bíróság
3. június
4. napján kelt ítélete a másodfokú bíróság végzésével
5. év március hó
6. napján jogerős és végrehajtható. Budapest,
7. év március hó
8. napján Dr. Czine Ágnes sk. a tanács elnöke