Győri Ítélőtábla Pf.I.20.100/2012/
- szám A Győri Ítélőtábla a Kovács Loránt Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek dr. Balogh Miklós ügyvéd által képviselt I. r., II. r., III. r., Dr. Pápai Ügyvédi Iroda által képviselt IV. r., dr. Szabó Gyula ügyvéd által képviselt V. r., dr. Balogh Miklós ügyvéd által képviselt VI. r. és dr. Balogh Miklós ügyvéd által képviselt VII. r. alperesek ellen szövetkezeti tisztségviselők kártérítésre való kötelezése iránt indított perében a Zala Megyei Bíróság
- január
- napján kelt 1.P.20.356/2010/
- szám alatt hozott ítélet ellen a IV. r. alperes által
- és az V. r. alperes által
- szám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a megfellebbezett részében részben megváltoztatja, az V. r. alperessel szemben a keresetet elutasítja. Mellőzi az V. r. alperesnek a felperes javára 3.000.000,- (hárommillió) forint tőke és az elsőfokú ítéletben írt kamatai megfizetésében történő marasztalását. Mellőzi az V. r. alperesnek az állam javára az adóhatóság felhívására 180.000,(egyszáznyolcvanezer) forint feljegyzett kereseti illeték megfizetésére való kötelezését. Kötelezi a felperest, hogy az állam javára az illetékügyben eljáró hatóság felhívására fizessen meg az elsőfokú ítéletben írtakon felül további 180.000,- (egyszáznyolcvanezer) forint feljegyzett kereseti illetéket. Ezt meghaladóan az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Köteles a felperes megfizetni az V. r. alperesnek mindkétfokú eljárás perköltségeként összesen 150.000,- (egyszázötvenezer) forint perköltséget. Köteles a felperes megfizetni az állam javára az illetékügyben eljáró hatóság felhívására 180.000,- (egyszáznyolcvanezer) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Köteles a IV. r. alperes megfizetni a felperesnek 15 napon belül 40.000,- (negyvenezer) forint másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság által megállapított, a IV. r. és az V. r. alperesek fellebbezése szempontjából releváns tényállás szerint a felperesi szövetkezetnél alkalmazotti viszonyban állt "A" vezető könyvelő feladata a pénztárellenőrzés volt, míg az alkalmazottként dolgozó "B" a pénztárosi teendőket végezte el. A szövetkezetnél az 1996-97-es év fordulójától kezdődően jelentős vagyoncsökkenés és pénzfogyás volt kimutatható, azonban ennek okát nem kutatták, azt a gazdasági helyzettel és az amortizációval magyarázták. A pénzügyi elszámolást, leltárt
- évben "A" vezető könyvelő a szokásos módon - összevontan - készítette el. A felügyelőbizottság azonban a
- áprilisi ülésre "A" vezető könyvelőtől a pénzügyi mérleg
- január 1-jei adatainak megbontását követelte meg. Ebből kiderült, hogy a pénztárban 19.000.761,- Ft készpénzállománynak kellene lennie, ami szabálytalan lett volna, mivel nem felelt meg a pénzkezelési szabályzatban írt 200.000,- Ft-nak. A
- április 26-i igazgatósági és felügyelőbizottsági közös ülés után azonnali pénztárrovancsot rendeltek el. A pénztárkönyv naprakész állapotba hozása után 22.509.904,- Ft volt a kimutatott hiány, majd a további vizsgálatok 38.537.000,- Ft hiányt tártak fel. Ez a büntetőeljárás során lefolytatott bizonyítás során 48.321.971,- Ft volt, amelyből a szabálytalan könyveléssel megalapozott pénztárhiány 25.107.000,- Ft-ot tett ki. Ez az összeg 2001-ben 10 millió Ft volt. Az I-III. r. alperesek a felperes igazgatóságának tagjai, míg a IV-VI. r. alperesek a felügyelőbizottság tagjai voltak azzal, hogy az V. r. alperes
- december
- napjától vált felügyelőbizottsági taggá. A VII. r. alperes mint könyvvizsgáló díjazás ellenében
- és
- között külső ellenőrzést végzett a felperesi szövetkezetnél. A Nagykanizsai Városi Bíróság előtt 2.B.256/
- számon folyamatban volt büntetőügyben az ügyész a felügyelőbizottság tagjaival (IV-VI. r. alperesekkel) szemben hanyag kezelés miatt emelt vádat elejtette arra hivatkozással, hogy őket közvetlen vagyonkezelési kötelezettség nem terhelte. "A" és "B" vádlottak bűnösségét - többek között - 3 rb. jelentős kárt okozó csalás bűntettében állapította meg. A VII. r. alperest a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Etikai Bizottsága írásbeli megrovásban részesítette a felperesnél 1998-tól kezdődően jelentős pénztárhiány felhalmozódásával összefüggésben. Az elsőfokú bíróság a teljes kárösszeget 48.322.271,- Ft-ban fogadta el. A felperes módosított keresetében az I-III. r. alperesek 6 millió Ft és annak
- május
- napjától járó késedelmi kamata szerinti egyetemleges marasztalását, továbbá a IV-VI. r. alperes 3 millió Ft összegű egyetemleges kötelezését, míg a VII. r. alperes 1 millió Ft megfizetésére kötelezését kérte. Kérte annak kimondását, hogy a marasztalás a Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság 1.M.515/2006/
- számú ítéletében - amely a Zala Megyei Bíróság Mf.20.897/2007/
- számú ítéletével jogerőre emelkedett - marasztaltakkal egyetemleges a keresetben írt összeg erejéig. Az alperesek az ellenkérelmeikben a felperes keresetének elutasítását kérték arra hivatkozással, hogy a pénztáros és a vezető könyvelő bűncselekményt is megalapozó magatartása és okirat-hamisítása vezetett a pénztárhiány és így a kár bekövetkezéséhez, amelyet a vezető tisztségviselők nem vehettek észre, valamint a könyvvizsgáló feladatköre ilyen mélységű vizsgálatra nem terjedt ki. Az V. r. alperes hangsúlyozta, hogy
- december 15-től volt tagja a felügyelőbizottságnak, ezért a korábbi hiányokért semmiképp nem felel,
- tavaszán a felhívása és az intézkedése nyomán derült ki a pénztárhiány. A megyei bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében az I. r. felperes keresetét részben alaposnak ítélte, ezért kötelezte az I-III. r. alpereseket, hogy fizessenek meg részére 3.000.000,- Ft-ot, és annak elsőfokú ítéletben írt időponttól a kifizetés napjáig járó Ptk. 301.§
(1)bekezdése szerinti késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a velük szemben előterjesztett keresetet elutasította. Kötelezte a IV-VI. r. alpereseket, hogy fizessenek meg részére 3.000.000,- Ft-ot, és annak elsőfokú ítéletben írt időponttól a kifizetés napjáig járó Ptk. 301.§
(1)bekezdése szerinti késedelmi kamatát, továbbá kötelezte a VII. r. alperest, hogy fizessen meg részére 1.000.000,- Ft-ot és annak elsőfokú ítéletben írt időponttól a kifizetés napjáig járó Ptk. 301.§
(1)bekezdése szerinti késedelmi kamatát. Kötelezte az I-III. r. és IV-VI. r. alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az államnak egyetemlegesen 180.000-180.000,- Ft, összesen 360.000,- Ft feljegyzett kereseti eljárási illetéket, emellett a VII. r. alperest 60.000,- Ft, míg a felperest 480.000,- Ft feljegyzett kereseti eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A felperest az I-III. r. alperesek javára 150.000,- Ft perköltség megfizetésében marasztalta, az ezt meghaladó költségek felek általi viseléséről rendelkezett. Megállapította, hogy a fenti marasztalás a Zalaegerszeg Munkaügyi Bíróság 1.M.515/2006/12., illetőleg a Zala Megyei Bíróság Mf.20.897/2007/17. számú ítéletében írt marasztalással egyetemleges a jelen ítéletben írt összeg erejéig. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a 2002-ben hatályos, szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (továbbiakban Szvt.) 40.§
(1)bekezdése szerint a tisztségviselők az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni. Ezen és a Ptk. 339.§
(1)bekezdésében meghatározott szerződésen kívüli károkozásért való felelősségi szabályok összevetése alapján megállapította, hogy jogellenes magatartásnak minősül a tisztségviselők részéről, ha nem megfelelő gondosságot tanúsítottak. Ez a Ptk-ból levezethető, az általános gondosságon túlmenő, a tőlük, mint ilyen tisztséget ellátó személyektől általában elvárható, fokozottabb gondosságot jelent. Ezzel szemben a konkrét esetben az alperesek nem tanúsítottak a tisztségükből adódó elvárható gondosságot. Az Szvt. 31.§
(1)bekezdése szerint a felügyelőbizottság alapvető feladata a szövetkezet egész tevékenységére kiterjedő folyamatos ellenőrzés elvégzése. A
(2)bekezdés lehetővé teszi az egyes felügyelőbizottsági tagok részére az ún. reszortfeladatok meghatározását. A fent előírt folyamatos ellenőrzés ellenére a felügyelőbizottság részéről azonban nem volt rendszeres a pénztárellenőrzés, 2002-ig pénztárellenőrzést nem végeztek. Azt csak a szándékos bűncselekményt elkövető "A" vezető könyvelő végezte el, illetve segített az okirat-hamisítással a hiányt eltüntetni. Ennek elmulasztása jogellenes magatartás, az ezzel okozati összefüggésben - a szövetkezetnél - keletkezett kárért a felügyelőbizottság tagjai egyetemleges felelősséggel tartoznak. A büntetőeljárásban beszerzett alperesi vallomásokra utalással megállapította, hogy az ellenőrzés körében mindegyik tisztségviselő és ellenőrzésre jogosult szerv a másikban bízva mulasztott. A IV. r. alperes a
- május 25-én kelt, tagokhoz intézett írásos jelentésében kijelentette, hogy „a tisztségviselők - így a felügyelőbizottság - sem tettek meg mindent ezen eset megakadályozására." Az igazgatóság az ellenőrzési tevékenysége körében nagyobb részt a felügyelőbizottság által megállapítottakra, illetve a könyvvizsgálói adatokra hagyatkozott. Az észlelt pénzfogyás és vagyoncsökkenés ellenére a kivizsgálás érdekében - jogszabályi és belső kötelezettsége ellenére - nem tett intézkedéseket, a felügyelőbizottság ellenőrzési tevékenységét nem ellenőrizte. Ezzel az alapszabályban írt kötelezettségét gondatlanul elmulasztotta. Így a felügyelőbizottság és az igazgatóság a gondatlan eljárásával jogellenes magatartást tanúsított. Nem közvetlen, de közvetett okozati összefüggés áll fenn a jogellenes magatartás és a bekövetkezett hiányok között. Az alperesek polgári jogi kárfelelősségét az Szvt. szerinti kiemelt gondosság követelményének szem előtt tartásával egyetemlegesen csoportosítva a vezető tisztségviselői feladatkörükhöz igazodóan szabta meg. Így a felügyelőbizottsági tagokét (IV-VI. r. alperesek) egyetemlegesen 3 millió Ft összegben határozta meg, figyelembe véve, hogy V. r. alperes csak
- december
- napjától volt tagja a bizottságnak. A felügyelőbizottsági tag alperesek reszortfelelősségét nem vizsgálta, mert a felügyelőbizottság kifelé a teljes ellenőrzési és felügyeleti kötelezettségeiért helytállni tartozik. Az igazgatósági tag - I-III. r. - alperesek felelőssége esetében arra az álláspontra helyezkedett, mivel az igazgatóság a felügyelőbizottság jelentésére alapítva döntött a megteendő intézkedésekről, így az ellenőrzés során nem látták indokoltnak annak ellenőrzését, hogy a felügyelőbizottság a feladatainak eleget tesz-e. A vagyonvédelem körében a pénzfogyás okait részletesebben nem keresték, ezért a felelősségük megállapítható egyetemlegesen, ám az a mérsékelt kárfelelősség körében nem lehet több mint a felügyelőbizottság felelőssége. Az
- évtől megbízási jogviszonyban állt VII. r. alperes felelősségét arra alapította, hogy a hosszú időszak alatt bekövetkező folyamatos pénzfogyás ellenére legalább odáig nem ment el a könyvvizsgálat során, hogy a pénzeszközöket részletesen áttekintse. Ezzel a megbízási szerződésből rá mint könyvvizsgálóra háruló törvényi kötelezettségét maradéktalanul nem teljesítette. E szerződésszegésért a Ptk. 319.§
(1)bekezdése alapján felelősséggel tartozik. Az elsőfokú ítélet ellen a IV. r. és V. r. alperesek fellebbezést terjesztettek elő, annak megváltoztatásával a velük szemben előterjesztett marasztalási kereset elutasítását kérték. A IV. r. alperes a fellebbezési kérelmében arra hivatkozott, hogy a bekövetkezett kárt kizárólagosan a főállásban alkalmazott pénztáros és vezető könyvelő jogellenes magatartása okozta. Az általuk teremtett objektív helyzetet ellenőrzéssel lehetett felfedezni. Ezen elkövetők magatartása megtévesztette a szövetkezet vezetőségét, ezért az ügyvezető felelőssége még polgári jogi vonatkozásban sem foghat helyt. Hangsúlyozta, hogy a felügyelőbizottság tagjait - szemben a főállásban dolgozó személyekkel - általános vizsgálati kötelezettség nem terhelte, mert a jogszabály értelmében bármely ügyet megvizsgálhatott. A felügyelőbizottság a határozatait a könyvvizsgáló jelentése alapján, annak szaktudásában bízva hozta meg. A könyvelési csalás kiderülésekor a szükséges intézkedéseket azonnal megtette. Olyan személyeket, akik nem okoztak kárt, kártérítés megfizetésére nem lehet kötelezni, mert a kár és az alperesek magatartása között ok-okozati összefüggés nincs. Az V. r. alperes sérelmezte azt az iratellenes elsőfokú megállapítást, amely szerint
- december 15-től vált felügyelőbizottság taggá. A
- december 15-i igazgatósági ülésen nem volt jelen, a tisztségét csak
- január
- napjától töltötte be. Kiemelte, hogy a felügyelőbizottság már
- december 14-én pénzügyi mérleget kért a vezető könyvelőtől, és ennek eredményeképp került sor a
- áprilisi pénztárellenőrzésre. A szakvélemény és az ítélet nem részletezi, hogy a
- évben bekövetkezett 10.000.000,- Ft összegű kár mikor (
- január,
- december 14-én vagy 31-én következett be). Leltár ellenőrzési reszorttal rendelkezett, azonban soha nem merült fel benne a pénztár ellenőrzése. Ez a feladatkör elhunyt felügyelőbizottsági tagé volt, tőle semmilyen aktussal nem örökölte meg. Mivel a díjazás ellenében dolgozó könyvvizsgáló VII. r. alperes sem vette észre a hiányt, így nem elvárható tőle - és a többi felügyelőbizottsági tagtól sem -, hogy azt észlelje. "A" és "B" által okozott kár és a felügyelőbizottsági tagsága közötti - esetleges - távoli okozati összefüggés alapján nem állapítható meg a polgári jogi felelőssége. A felperes a IV. r. és V. r. alperesek fellebbezésére tett ellenkérelmében a támadott ítéleti rendelkezés helybenhagyását kérte. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a Pp. 253.§
(3)bekezdése alapján a fellebbezési kérelmek és a fellebbezési ellenkérelmek korlátai között - a felülbírálat joghatályos fellebbezés hiányában nem érintette az elsőfokú ítéletnek az I-III. r., VI. r. és VII. r. alpereseket marasztaló rendelkezéseit - felülbírálva az V. r. alperes fellebbezését alaposnak, míg a IV. r. alperes fellebbezését alaptalannak ítélte. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges és egyben elégséges mértékben lefolytatta, a beszerzett bizonyítékok alapján pedig megalapozott tényállást állapított meg; az így megállapított helyes tényállásból az V. r. alperes vonatkozásában téves jogi következtetéssel érdemben helytelen döntést hozott. A jelen perre irányadó, az elsőfokú bíróság által helyesen alkalmazott Szvt. 40.§
(1)bekezdése szerint a tisztségviselők az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni. Kötelességeik megszegésével a szövetkezetnek okozott kárért a polgári jog szabályai szerint egyetemlegesen felelősek akkor is, ha a szövetkezettel munkaviszonyban állnak. A felelősség alóli kimentésre a
(2)bekezdés biztosít törvényes lehetőséget, eszerint nem terheli az
(1)bekezdés szerinti felelősség azt a tisztségviselőt, aki a határozat ellen szavazott vagy az intézkedés ellen tiltakozott, és tiltakozását a felügyelőbizottságnak, ennek hiányában a felügyelőbizottság feladatait ellátó személynek bejelentette. Az adott ügyben a felperesi szövetkezet, mint károsult módosított keresetében az Szvt. 40.§ára és a Ptk. 339.§-ára alapítva érvényesített kárigényt a korábbi tisztségviselőkkel (az igazgatósági tagokkal, a felügyelőbizottsági tagokkal, valamint a könyvelővel) szemben. Tekintve, hogy az Szvt. 40.§-ára alapított kárigény is a polgári jog szabályai szerint bírálandó el, a perben abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az alperesek mint a felperes volt vezetői tisztségviselői a polgári jog általános szabályai szerint e minőségükben a kötelezettségük vétkes megszegésével okoztak-e kárt a felperesnek, és emiatt terheli-e őket kártérítési felelősség. A fellebbezéssel érintett IV. r. alperes 1997.évtől a felperesi szövetkezet felügyelőbizottságának elnöke volt. Őt az Szvt. 31.§
(1)bekezdése értelmében a szövetkezet egész tevékenységére kiterjedő folyamatos ellenőrzési kötelezettség terhelte. Ennek elmulasztása jogellenes magatartás, amely önmagában megalapozza a kártérítési felelősséget, mivel ezzel megteremtette annak a lehetőségét, hogy a kár bekövetkezzen. Mindezt helytállóan állapította meg az elsőfokú ítélet, ezért a IV. r. alperes marasztalásának mellőzésére nem volt törvényes lehetőség. Nem osztotta az ítélőtábla az elsőfokú bíróság V. r. alperes kárfelelősségére vonatkozó megállapítását. A peradatokból kitűnően az V. r. alperes csak
- december
- napjától vált a felügyelőbizottság tagjává. Ez önmagában megalapozhatná a kárfelelősségét a
- évben bekövetkezett 10.000.000,- Ft összegű kárért, azonban az iratokhoz csatolt könyvszakértői vélemény szerint ez a kár csak az utolsó időszakban (2001.november december hóban) keletkezett. Az ezt meghaladó kár a megelőző időszakoktól,
- évtől kezdődően halmozódott fel. Ez időben a felügyelőbizottság "A" vezető könyvelő által szokásos módon, összevontan elkészített
- évre vonatkozó pénzügyi kimutatását követően a
- áprilisi ülésre a pénzügyi mérleg
- január 1-jei adatainak megbontását követelte meg. Ezen felügyelőbizottság intézkedés következtében derült fény a pénztári készpénzállomány kirívóan magas, a pénzkezelési szabályzat szerint megengedett mértéket meghaladó összegére. Ez alapozta meg a
- áprilisi azonnali rovancs elrendelését, amely nyomán derült ki az előző években folytatott szabálytalan könyvelés és a jelentős mértékű hiány. Tekintettel arra, hogy az V.r. alperes felelőssége csupán a 2001.éves hiányra volna korlátozható 2001.évben hiány csak november - december hóban keletkezett. A 2001.évi összevont kimutatás elkészítését követően a felügyelőbizottság haladéktalanul intézkedett annak megbontásáról, ezt követően pedig azonnali rovancs elrendeléséről. Az V. r. alperest mint a felügyelőbizottság tagját ellenőrzési mulasztás a fentiek alapján nem terheli, és annak hiánya miatt kárfelelőssége sem állapítható meg. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, és az V. r. alperest marasztaló rendelkezést mellőzte. Egyebekben az elsőfokú ítélet megfellebbezett rendelkezését a IV. r. alperes vonatkozásában a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az V. r. alperes pernyertességére figyelemmel az ítélőtábla mellőzte az V. r. alperest terhelő, 180.000,- Ft eljárási illeték viselésére vonatkozó elsőfokú rendelkezést. Azt, továbbá a másodfokú eljárásban felmerült - további - 180.000,- Ft fellebbezési eljárási illetéket 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján a pervesztes felperes köteles megfizetni az államnak. A pervesztes felperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az V. r. alperes javára 150.000,- Ft - a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 1.§
(1)bekezdése, 3.§
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése és
(6)bekezdése alapján megállapított - első és másodfokú jogi képviseleti díjból álló perköltséget. Az eredménytelenül fellebbező IV. r. alperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles a pernyertes felperes részére a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 1.§
(1)bekezdése, 3.§
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése és
(6)bekezdése alapján megállapított 40.000,- Ft másodfokú jogi képviseleti díjból álló perköltsége megfizetésére. Győr,
- évi március hó
- napján Dr. Lezsák József sk. a tanács elnöke Dr. Vass Mária sk. előadó bíró Dr. Sarmon Hedvig sk. bíró