Bf.62/2011/26 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése és a

(3)bekezdés II. fordulata. A vádlottat az ellene rongálás vétsége (Btk.324.§

(1)bekezdése és

(2)bekezdés a./ pont) miatt emelt vád alól felmenti és az ellene rongálással elkövetett tulajdon elleni szabálysértési miatt folyó eljárást megszünteti. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 4 (négy) év börtönbüntetésre enyhíti. A vádlott helyesen

1. július
2. napjától volt ismételten előzetes letartózatásban. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítja. A másodfokú eljárásban felmerült 20.320,- (Húszezer-háromszázhúsz) Ft bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye a Kúriához. Indokolás A Fővárosi Bíróság a
3. év október hó
4. napján kelt 27.B.595/2008/
5. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb. Btk.170.§

(1)bekezdésében és

(5)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettének kísérletében, 1. rb. a Btk.170.§

(1)bekezdésébe ütköző és

(3)bekezdés I. fordulata szerint minősülő könnyű testi sértés bűntettében, 2 rb. a Btk.176.§

(1)bekezdésébe ütköző magánlaksértés vétségében, 1 rb. a Btk.175.§

(1)bekezdésébe ütköző személyi szabadság megsértése bűntettében, 1 rb. a Btk.175.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő személyi szabadság megsértése bűntettében továbbá a 1 rb. a Btk.324.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás vétségében és ezért őt halmazati büntetésül, mint különös visszaesőt 4 év 6 hó börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A Fővárosi Bíróság az ítéletében rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámítása, valamint a bűnügyi költség viselése felől. Az elsőfokú ítéletet az ügyész a tárgyaláson tudomásul vette, míg a vádlott és védője a jogorvoslati nyilatkozat megtételére 3 napi határidőt tartott fenn. A fenti határidőn belül a védő téves minősítés miatt, a vádlott felmentése érdekében, illetve a büntetés enyhítése végett jelentett be perorvoslatot. A vádlott a másodfokú bírósághoz intézett beadványában az enyhítő körülmények nyomatékosabb figyelembe vételét kérte, továbbá előadta, nagyon megbánta amit tett, sajnálja azt. Úgy nyilatkozott, hogy hajlandó a sértettnek az okozott kárt megtéríteni. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.637/2010/6-I. számú átiratában a védelmi fellebbezést alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint a Fővárosi Bíróság az eljárási szabályokat megtartotta. A vádlott és a tanúk figyelmeztetése szabályszerű volt, az iratok ismertetése, felolvasása megtörtént. A vádlott a cselekmény elkövetését részben beismerte, ugyanakkor vitatta bűnösségét. A rongálást beismerte, tagadta azonban a sértett bántalmazását. A vádlotti védekezést a bíróság nem fogadta el, mert azt cáfolta a sértett vallomása, a tanú vallomás, a szakértői vélemény és az egyéb okirati bizonyíték. A mérlegeléssel megállapított tényállás megalapozott, és abból a bíróság okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére. A cselekmény minősítése törvényes. A kiszabott büntetés törvényes annak további enyhítése nem indokolt. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A Fővárosi Ítélőtábla 2012. év július hó 10. napján megtartott nyilvános ülésen, azt elnapolva a Be.353.§

(1)bekezdésére figyelemmel tárgyalásra tért át, és az ügyben szakértői bizonyítást rendelt el. A másodfokú fellebbviteli tárgyaláson a védő előadta, hogy a védence mindvégig tagadta, hogy fojtogatta volna a sértettet, állítása szerint ez orvosi adatokkal nem igazolható. Álláspontja szerint a bántalmazás nem volt alkalmas életveszélyes állapot előidézésére. Indítványozta, hogy a vádlottat a másodfokú bíróság ne életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletében, hanem könnyű testi sértés vétségében mondja ki bűnösnek. A fellebbviteli tárgyaláson az ügyész előadta, hogy a szakértői vélemény tette szükségessé az elsőfokú bíróság számára a vádtól eltérő minősítés lehetőségének megállapítását, és erre figyelemmel áttétel folytán került a Fővárosi Bíróságra az ügy, ahol az elsőfokú ügyész módosította a vádat. Később ezzel egyezően mondták ki a vádlott bűnösségét is. A bizonyítékok körében álláspontja szerint változás nem következett be. A vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy nem tett semmi rosszat, nem érti, hogy miért került ide életveszélyes bántalmazás miatt. A védelmi fellebbezések nem alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla a védelmi perorvoslatok folytán a Be.348.§

(1)bekezdése alapján bírálta felül a Fővárosi Bíróság ítéletét és az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárást. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. Nem sértett eljárási szabályt akkor, amikor az előzményi ügyként csatolt büntetőügy nyomozati szakaszában azonos időszakra, azonos szakkérdés tekintetében a vádlottal szemben elvégzett igazságügyi elmeszakértői bizonyítást a tárgyalás anyagává tette, és egyúttal e körben dr. Dombai Gyula igazságügyi szakértőt is meghallgatta (

1. tjkv., csatolt iratok, nyomozati irat
2. oldal). Törvényesen járt el az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a sértettet a Be.304.§ -a alapján kiküldött bíró útján hallgatta ki. Helyesen utalt arra, hogy a vádlott és a sértett közötti kapcsolat a Btk.137.§ 6) pontja szerinti hozzátartozói viszonyt megalapozó élettársi kapcsolatnak nem volt tekinthető, és erre figyelemmel nem tévedett, amikor a sértettet tanúkénti kihallgatása során a Be.82.§

(1)bekezdés a) pontja szerinti mentességi jogra nem figyelmeztette. A Fővárosi Bíróság ügyfelderítési kötelezettségének is túlnyomó részt eleget tett. A beszerzett bizonyítékokat logikusan értékelte, mérlegelte. Helyes indokok alapján vetette el a vádlott önellentmondó és a sértett, valamint a tanúk egybehangzó nyilatkozataival is ellentétes, orvosszakértői véleménnyel megcáfolt védekezését. A Fővárosi Ítélőtábla rámutat arra, hogy a vádlott az eljárás során többször változtatta a vallomásait, azonban részben ténybeli beismerő vallomást tett. Az

1. tényállási pontban rögzített életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete vonatkozásában a vádlott a
2. tjkv.-höz csatolt írásbeli nyilatkozatában nem vitatta a sértett nyakának megragadását sem. Fontos körülmény, hogy az érdektelen tanú, a sértettet a vádlott részéről ért visszatérő bántalmazásokról naplót vezetett, így pontosan számot tudott adni az eseményekről. A Fővárosi Ítélőtábla az
3. tényállási pontban írt életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete tekintetében a Be.351.§

(2)bekezdés a) pontjában meghatározott részbeni felderítetlenséget észlelt, ezért a Be.353.§

(1)bekezdése alapján tárgyalásra tért át, igazságügyi orvosszakértői bizonyítás felvétele érdekében. A fellebbviteli tárgyaláson meghallgatott dr. Dombai Gyula igazságügyi szakértő szóbeli nyilatkozata az elsőfokon felvett szakértői bizonyítás eredményét megerősítette. Dr. Dombai Gyula igazságügyi orvosszakértő előadta, hogy a sértett szubjektív panasza a szakértő számára rendelkezésre álló objektív lelet adataival egybevágott. A nyakon a gégefő felett 1 - 1,5 cm átmérőjű bőralatti bevérzésből szakértői bizonyossággal vonható le az a következtetés, hogy a kis erőbehatásnál nagyobb, a közepeshez közelebbi erőbehatás érte a sértett nyakát. Ez a mértékű erőbehatás a nyakon lévő gégeporc törésén keresztül alkalmas az életveszély sérülés létrehozására. A gégeporc eltöréséhez és ez által az életveszélyes sérülés létrehozásához elegendő kis - közepes erőbehatás is. Dr. Dombai Gyula igazságügyi orvosszakértő az objektív orvosi adatokkal alátámasztott szubjektív sértetti előadásra figyelemmel a kicsit meghaladó a közepeshez közelítő erőbehatás mértékére tekintettel úgy foglalt állást, hogy bár jelen esetben nem sérült a gégeporc, sem a nyelvcsont, azonban az ujjbegy által okozott bőr alatti bevérzésekből visszakövetkeztethetően az életveszélyes sérülés kialakulásának reális lehetősége fennállt. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által helyes mérlegeléssel megállapított tényállás túlnyomó részt megalapozott, az alábbi kiegészítésekkel irányadó volt a felülbírálat során. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontja szerint az iratok tartalma alapján az alábbiakkal egészíti ki. - A Budapesti XVIII. - XIX. Kerületi Bíróság 2.B.XIX.378/2008/

1. számú ítéletével a vádlottat magánlaksértés vétségében is bűnösnek mondta ki. Az
2. tényállási pontban rögzített magánlaksértés vétsége miatt a sértett
3. év június hó
4. napján joghatályos magánindítványt terjesztett elő (nyomozati irat
5. oldal) A
6. tényállási pontban írt magánlaksértés vétsége miatt a sértett
7. november
8. napján joghatályos magánindítványt terjesztett elő (nyomozati irat
9. oldal) A fenti kiegészítésekkel teljes körűen megalapozottá vált, az iratok tartalmának megfelelő, okszerűen indokolt, logikus mérlegeléssel megállapított ítéleti tényállás a másodfokú eljárásban eredményesen nem támadható, így a vádlott és védője ez irányú fellebbezése - a Be.351.§

(1)bekezdése, valamint a Be.352.§

(3)bekezdésében foglalt felülmérlegelés tilalmára figyelemmel - eredményre nem vezethetett. Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. A Fővárosi Bíróság helyes jogi indokok alapján törvényesen minősítette a vádlott cselekményeit, csupán a 2. tényállási pontban rögzített testi épség elleni bűncselekményének jogszabályi megjelölése szorult pontosításra, ez helyesen a Btk.170.§

(1)bekezdés és

(3)bekezdés II. fordulata. A

1. év október hó
2. napján ügydöntő határozatot hozó Fővárosi Bíróság a Btk. 2.§-ának helyes alkalmazásával járt el akkor is, amikor a vádlott bűnösségét a Btk.324.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés

1. a)pontja szerint minősülő rongálás vétségében is megállapította. A megalapozottan rögzített ítéleti tényállás szerint a vádlott cselekménye 33.000 forint rongálási kárt okozott. A Btk.138/A.§
2. a)pontjának 2012. év április hó 15-i hatállyal történő módosítása azonban a másodfokú bíróság számára azt a helyzetet eredményezte, hogy a Btk.2.§ 2. mondata alapján e bűncselekmény tekintetében az elbíráláskor hatályos büntető törvényt, míg az egyéb bűncselekmények tekintetében az elkövetéskor hatályos Btk.-t alkalmazta. Az irányadó bírói gyakorlat szerint főszabályként az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos Btk. rendelkezéseinek vegyes alkalmazása kizárt, azonban a kombinatív jogalkalmazás kifejezetten kötelező, ha a bűnhalmazatban álló valamely cselekmény az elbíráláskor már nem bűncselekmény. A bűncselekménynek nem minősülő cselekményt ez esetben az elbíráláskori törvény szerint kell elbírálni (felmentő rendelkezést hozni), míg a bűnhalmazatban álló egyéb bűncselekményeket az elkövetéskori törvény szerint kell elbírálni (BH.1995.72.). A másodfokú elbíráláskor hatályos Btk. 138/A.§.
3. a)pontja szerint a Btk.324.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás vétsége esetében a kár kisebb, ha 50.000 forintot meghaladja. Jelen esetben a vádlott által okozott rongálási kár 33.000 forint. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a vádlottat az ellene rongálás vétsége (Btk.324.§

(1)bekezdése és

(2)bekezdése a) pont) miatt emelt vád alól a Be.6.§

(3)bekezdés a) pontja alapján - mivel a bűncselekményi kárértéket a rongálási cselekménye nem érte el - bűncselekmény hiányában felmentette. A Be.337.§

(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság a vádlott által rongálással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés miatt folyó eljárást megszüntette mivel a cselekmény elkövetésétől (

1. június 17.) számított két év elteltével nincs helye szabálysértési felelősségre vonásnak (
2. évi LXIX. törvény
3. §

(7)bekezdése, 84. §

(1)bekezdés g) pontja és 157.§

(1)bekezdés b) pontja.) A Fővárosi Bíróság a büntetés kiszabása során felmerülő súlyosító és enyhítő körülményeket túlnyomó részt felsorolta és azoknak megfelelő nyomatékot tulajdonított. A másodfokú bíróság által kiegészített ítéleti tényállásra figyelemmel megalapozottan hivatkozott arra a Fővárosi Bíróság, hogy az

1. számú elítélésre tekintettel a vádlott a Btk.137.§
2. pontja értelmében különös visszaeső. További enyhítő körülmény azonban, hogy a vádlott által megvalósított legsúlyosabb testi épség elleni bűncselekmény (életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete) a kísérleti szakon belül is távoli kísérletnek minősül és tovább enyhít a jelentősnek tekinthető időmúlás. A fentiekre és arra figyelemmel, hogy a bíróság a vádlottat az ellene rongálás vétsége miatt emelt vád alól felmentette a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a Btk.37.§-ában meghatározott büntetési célok az elsőfokú bíróság által kiszabottnál rövidebb tartamú börtönbüntetés meghatározásával is biztosíthatóak, a másodfokú bíróság ezért a kiszabott szabadságvesztés tartamát enyhítette. A Fővárosi Ítélőtábla a rendelkezésre álló iratok alapján pontosította a vádlott előzetes fogva tartásának adatait. Az elsőfokú bíróság ítéletének járulékos rendelkezései törvényesek. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.372.§

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyebekben a Be.371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Btk.99.§

(1)és

(2)bekezdése alapján a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú ítélet meghozataláig az előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselése a Be.381.§

(1)bekezdésében alapul. Budapest,

1. év november hó
2. napján Dr. Lassó Gábor s.k.. Ujvári Ákos s.k.. Fatalin Judit s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró Záradék: A Fővárosi Bíróság 27.B.595/2008/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla a 2.Bf.62/2011/
4. számú ítéletében írt változtatásokkal
5. november hó
6. napján jogerős és végrehajtható. Budapest,
7. év november
8. napján dr. Lassó Gábor s.k. a tanács elnöke