Bf.383/2011/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(3)bekezdés/ valamint kábítószerrel visszaélés vétségében /Btk.282.§

(1)és

(5)bekezdés a) pont/, ezért őt, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 5 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A Fővárosi Bíróság rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámítása, valamint a bűnjelek felől, továbbá határozott arról is, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget vádlott köteles az államnak megfizetni. Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész a tárgyaláson tudomásul vette, míg a vádlott részben felmentésért, részben enyhítésért, a védője pedig enyhítésért jelentett be indokolás nélkül - fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.337/2011/3-I. számú átiratában a védelmi fellebbezést alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint a Fővárosi Bíróság az eljárási szabályokat megtartotta, és a vádlott és a tanúk figyelmeztetése szabályszerű volt, az iratok ismertetése felolvasással megtörtént. Az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve a tényállás megállapításához a bizonyítékokat a szükséges és lehetséges körben feltárta. Az ügyészi álláspont szerint a vádlott nyomozati meghallgatásakor még elismerte, hogy azért hozta fel Budapestre a kábítószert, hogy azt ismerősein keresztül értékesítse. Később e vallomását kellő indok nélkül visszavonta. Az értékesítés megkísérlésével kapcsolatos tagadását azonban cáfolta a tanú következetes tanúvallomása. A részbeni vádlotti beismerést alátámasztják továbbá a szakértői vélemények, a rendőri jelentés és az egyéb okirati bizonyítékok is. A mérlegeléssel megállapított tényállás megalapozott és abból a bíróság okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, az indokolási kötelezettségének is eleget tett, a cselekmény minősítése is törvényes. A kiszabott büntetés törvényes további enyhítése nem szükséges és nem is indokolt. Erre tekintettel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság ítéletét hagyja helyben. A védő a nyilvános ülésen az enyhítésre irányuló védői fellebbezést fenntartotta. Kiemelte, hogy helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság hogy a vádlott 1 kg heroint szerzett meg, azonban ez nem szándékos cselekménye. Álláspontja szerint a tanú vallomása nem bír bizonyító erővel, mivel a közvetlenség elve nem érvényesült, a vádlott és a tanú között a szembesítésre nem került sor bíróság csupán a tanú nyomozati vallomását olvasta fel a tárgyaláson. A védői érvek szerint a kábítószer megszerzését meghaladó többlettevékenység nem nyert bizonyítást. Mindezek alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla a forgalmazói típusú magatartás tekintetében ne állapítson meg bűnösséget, az ítéletet változtassa meg és a vádlott bűnösségét a Btk.282. §

(1)bekezdése szerint minősítse, ennek megfelelően lényegesen enyhítse a Fővárosi Bíróság által kiszabott büntetést. Az ügyész a nyilvános ülésen a főügyészi átiratban foglaltakat fenntartotta azzal, hogy az átiratban elírás történt mivel ügyészi fellebbezés hiányában értelemszerűen a fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést nem tartja fenn. Álláspontja szerint a védői érvekkel szemben az elsőfokú bíróság részletesen kitért a találás és a megszerzés körülményeire és arra, hogy a kereskedéssel történő elkövetés helyett miért a forgalomba hozatalt állapította meg. A vádlott az utolsó szó jogán a nyilvános ülésen nem kívánt felszólalni. A védelmi fellebbezések nem alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla a védelmi perorvoslatok folytán bírálta felül a Fővárosi Bíróság ítéletét és az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárást. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan megtartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. A védői állásponttal szemben helyesen járt el akkor, amikor az ismeretlen helyen tartózkodó tanú nyomozati tanúvallomását a Be.296.§

(1)bekezdés a) pontja alapján a tárgyalás anyagává tette (

1. tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal). A rendelkezésre álló iratokból ugyanis megállapítható, hogy az elsőfokon eljárt bíróság mindent megtett annak érdekében, hogy a tanú kihallgatására a bírósági szakban sor kerülhessen (A tanú felkutatása iránt tett intézkedések:
3. és
4. alszám alatt). A tanú kihallgatására a tárgyaláson kizárólag azért sem kerülhetett sor, mivel ismeretlen helyen tartózkodott. Ez esetben az elsőfokon eljáró bíróságnak nemcsak lehetősége hanem törvényi kötelezettsége, hogy a tanú nyomozati vallomását felolvasás útján - a tanú tárgyaláson történő kihallgatása nélkül - tegye a bizonyítás anyagává. A Fővárosi Bíróság ügyfelderítési kötelezettségének is teljességgel eleget téve, a beszerzett bizonyítékokat logikusan értékelte mérlegelte. Helyesen vetette össze a terhelt különböző eljárási szakokban tett különféle vallomásait és ezekből helyes következtetést vont le a tényállás megállapítása során. Az ítéleti tényállás a vádlott részbeni beismerésén, a tanú következetes, önellentmondásoktól mentes nyomozati tanú vallomásán, a tanú terhelő vallomását megerősítő és a szakértői véleményen, illetve ezeket alátámasztó okirati bizonyítékokon alapul. Helyesen ismerte fel az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott a nyomozati szakban lényegében a későbbi váddal egyezően ismerte el a cselekvőségét, majd később tagadta bűnösségét a forgalmazói magatartásban és a kábítószer elfogyasztásában is. Ezt követően a tárgyaláson olyan kijelentést tett amely szintén a forgalmazói magatartásra utalt amikor kifejezésre juttatta a kábítószer eladási szándékát. Ezzel szemben a tanú következetesen terhelte a vádlottat. Nem elhanyagolható körülmény, hogy a vádlott saját előadása szerint is a kábítószert mindig magával vitte, (
5. tárgyalási jegyzőkönyv
6. oldal) az elfogásakor is nála volt, tőle foglalták le (nyomozati irat
7. oldal). A vádlott a nyomozás során pedig úgy nyilatkozott, hogy a kábítószer egy részét azért hozta fel, hogy később mind a 900 grammot értékesíteni tudja (nyomozati irat
8. oldal). A fentiekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által helyes mérlegeléssel megállapított tényállás teljeskörűen megalapozott, és irányadó volt a felülbírálat során (Be.351.§

(1)bekezdése). A megalapozott elsőfokú ítéleti tényállás a másodfokú eljárásban eredményesen nem támadható, így a védő ez irányú fellebbezése a Be.351.§

(1)bekezdése, továbbá 352.§

(3)bekezdése alapján - a felülmérlegelés tilalmára is figyelemmel eredményre nem vezethetett. Az irányadó történeti tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. A cselekmények jogi minősítése is helyes. Törvényes az elsőfokú bíróság érvelése a tekintetben is, hogy a vádlott 2010. január 16-án történő elfogásával véget ért cselekménye a Btk.282./A. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő jelentős mennyiségű kábítószerre forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének kísérleteként minősül. Elmulasztotta ugyanakkor az elsőfokú bíróság a cselekmény megvalósulási szakaszát meghatározó Btk.16.§-nak a felhívását, így ezt a Fővárosi Ítélőtábla pótolta. Az 1/

1. sz. BJE határozat III.pontja továbbá a BH.2002.299, illetve a BH.2002.
2. számú eseti döntésre figyelemmel helytálló rendező elvek alapján mondta ki a vádlottat bűnösnek a súlyosabb minősítés alá eső forgalmazói típusú magatartás kísérletében, mivel ez értelemszerűen magába olvasztja - a konszumpció elve alapján - a fogyasztói típusú megszerzéssel, tartással megvalósuló kábítószerrel visszaélés befejezett alakzatát. Az elsőfokú bíróság helyesen a fenti jogegységi határozat I. pontja alapján - a szükségszerű megszerzés révén büntetendő - fogyasztói magatartás, és a forgalmazói magatartás Btk.12.§

(1)bekezdése szerinti bűnhalmazatát állapította meg. A Fővárosi Bíróság a büntetés kiszabása során valamennyi enyhítő és súlyosító körülményt felsorolta, és azoknak megfelelő nyomatékot tulajdonított, ugyanakkor a büntetés kiszabás alapjául szolgáló törvényhelyeket részben hiányosan jelölte meg, így ezt a másodfokú bíróság pótolta az alábbiak szerint. A büntetés kiszabására a Btk.137.§ 16. pontja szerint többszörös visszaeső vádlottal szemben a többszörös visszaesőkre vonatkozó a Btk.97.§

(1)bekezdése alapján a Btk.85.§

(2)bekezdésére figyelemmel került sor. A kifejtettekre figyelemmel a kiszabott büntetést enyhítése nincs indok, ezzel szemben a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a Fővárosi Bíróság által kiszabott szabadságvesztés - a forgalmazói típusú elkövetési magatartáshoz kapcsolódó kábítószer mennyiségére, a vádlott többszörös visszaesői minőségére figyelemmel igen enyhe, azonban ennek súlyosítására ügyészi fellebbezés hiányában törvényi lehetőség nem volt. Az elsőfokú ítélet járulékos rendelkezései törvényesek. Az elkobzással kapcsolatos jogi indokolás csak annyiban egészítendő ki, hogy a kábítószernek minősülő heroin elkobzása a Btk.77.§

(1)bekezdés b) pontján is alapul, mivel annak birtoklása jogszabályba ütközik. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező részben írt pontosítással a Be.371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta azzal, hogy a rendelkezésre álló elsőfokú bírósági iratokból megállapíthatóan a Fővárosi Bíróság ítéletének kelte helyesen: 2011. év október hó 10. napja. A másodfokú bíróság a Btk.99.§

(1)és

(2)bekezdése alapján rendelkezett a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú ügydöntő határozat napjáig előzetes letartóztatásban töltött idő kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámítása felől. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi rendelkezés a Be.381.§

(1)bekezdésén alapul. költség viselésére vonatkozó Budapest,

1. év október hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Ujvári Ákos sk. előadó bíró Dr. Németh Nándor sk. bíró Záradék: A Fővárosi Bíróság 14.B.295/2011/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.383/2011/
4. számú végzése folytán
5. év október hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
7. év október hó
8. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke