Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.249/2012/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a Molnár és Tóth Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe szám alatti) felperesnek - a dr. Farkas Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (alperes címe szám alatti) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Zalaegerszegi Törvényszék
- április
- napján kelt 4.G.40.045/2012/
- számú ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Mellőzi az alperes elsőfokú perköltség és feljegyzett illeték fizetésre kötelezését, és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 127.000,(egyszázhuszonhétezer) forint elsőfokú, és 474.600,- (négyszázhetvennégyezerhatszáz) forint másodfokú perköltséget, valamint az állami adóhatóság külön felhívására 308.300,- (háromszáznyolcezer-háromszáz) forint feljegyzett elsőfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest 5.138.655,- forint tőke, ennek
- február
- napjától számított késedelmi kamata, és 127.000,- forint perköltség megfizetésére. Tényként állapította meg, hogy a felek
- október 16-án vállalkozási szerződést kötöttek, melynek
- pontja szerint az alperes Általános Szerződési Feltételei a szerződés részét képezik. Az ÁSZF C/IX.
- pontjában a felek kikötötték, hogy az alperes 5 % jótállási és szavatossági biztosítékot tarthat vissza a műszaki átadás-átvételi eljárás lezárásától számított 3 év 45 napra. Az
- pontban úgy rendelkeztek, hogy amennyiben ezen idő alatt a vállalkozóval szemben csőd, felszámolás miatt bírósági eljárást kezdeményeznek, úgy a biztosíték a megrendelőt illeti jótállási és szavatossági megváltás címén. A felperessel szemben
- augusztus 24-én kezdeményeztek felszámolási eljárást, a felperes képviseletében eljáró felszámoló
- január 23-án szólította fel az alperest az 5.138.655,- forint visszatartott összeg felperes bankszámlájára történő befizetésére, aki azt megtagadta, és azt közölte a felszámolóval, hogy a szerződés szerint az összeget elszámolta garanciális megváltásként. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a visszatartott összeg óvadéknak minősült, melyet a Cstv.
- §
(5)bekezdése szerint az alperesnek át kellett volna adni a felszámoló részére, a feleknek az a megállapodása, hogy a visszatartott összeget az alperes megtarthatja, a Cstv. 38. §
(5)bekezdésébe ütközik; és ezért a Ptk. 200. §
(1)bekezdése értelmében semmis. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes jelentett be fellebbezést, kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a keresetet utasítsa el. Hivatkozott arra, hogy a felek közötti speciális jogviszony folytán a vállalkozónak, azaz a felperesnek a jótállási és szavatossági kötelezettségei teljesítése céljából hosszú ideig rendelkezésre kellett volna állnia, az ÁSZF keresettel érintett pontja ezt a helytállási kötelezettséget váltotta meg. Kiemelte azt is, hogy nem a felszámolási eljárás elrendeléséhez, mint feltételhez kötötték a felek a megváltást, hanem a felszámolás kezdeményezéséhez, amikor is még a csődtörvény szabályai nem voltak alkalmazhatók. Az alperes fellebbezési helybenhagyását kérte. ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének A fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását a másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás iratai alapján az alábbiakkal egészíti ki: A felek közötti szerződés részét képező alperesi általános szerződési feltételek C/IX/
- pontja szerint a vállalkozó tudomásul veszi, hogy a szerződésszerű teljesítés biztosítékaként, illetve a jótállási, szavatossági kötelezettségek és költségek fedezetére a számlákból a megrendelő 10 % biztosítékot - mint pénzügyi visszatartást - eszközöl az alábbiak szerint: 5 %-ot teljesítési biztosítékként, amelyet az építtető és a megrendelő közti generál műszaki átadás-átvételt, és annak befogadott végszámlával történő lezárását követő 45 naptári napig, 5 %-ot jótállási és szavatossági biztosítékként a generál műszaki átadás-átvételi eljárás lezárásától 3 év 45 nap időtartamra tarthat vissza, amely a vállalkozót nem mentesíti a kötelező alkalmassági időre, és jótállásra szóló jogszabályokban ennél hosszabb kötelezettségi idővel megállapított kötelmek teljesítése alól. Amennyiben a vállalkozó által végzett munkák tekintetében a jogszabály legalább 10 év kötelező alkalmassági időt írna elő, vagy a megrendelő és a vállalkozó a szerződésben ilyenben megállapodik, úgy a jótállási és szavatossági biztosíték lejárata a kötelező alkalmassági időtartam fele plusz 45 nap elteltekor esedékes. Az ÁSZF C/IX/
- pontja úgy rendelkezik, hogy a teljesítési biztosíték terhére a megrendelő jogosult a számla kiegyenlítésekor a vállalkozó esetleges, a teljesítéssel összefüggő hiánypótlási, hibajavítási kötelezettségének megszegéséből eredő igényeit közvetlenül elszámolni. A jótállási és szavatossági biztosíték fedezetet nyújt a vállalkozó jótállási és szavatossági kötelezettségének megszegéséből, hibás teljesítésből eredő megrendelői igényekre és az azokkal összefüggő költségekre. Ezen igényeket és költségeket megrendelő jogosult közvetlenül a visszatartott biztosíték felhasználásával (beszámítással) kiegyenlíteni azzal, hogy a vállalkozó helyett elvégzett munkákról a vállalkozó felé számlát bocsát ki. A C/IX.
- pontban a szerződő felek megállapodtak abban, hogy amennyiben a vállalkozói szerződés teljesítésének ideje alatt, valamint a C/IX/
- pontban meghatározott teljesítési jótállási és szavatossági biztosítékok határidejéig a vállalkozóval szemben csőd, felszámolás, végelszámolás vagy egyéb más megszűnési okok miatt bírósági eljárást kezdeményeznek, úgy a vállalkozási szerződésből származó mindennemű biztosíték a vonatkozó jogszabályok figyelembevételével jótállási és szavatossági megváltás címén a megrendelőt illeti. A peres felek között
- október 16-án kelt vállalkozási szerződés módosított teljesítési határideje
- április 20-a volt. E szerződésen kívül,
- július 20-án is kötöttek a felek vállalkozói szerződést a B épület dryvit rendszerű homlokzatképzésének és gránit könyöklőinek komplett kivitelezésére 17.500.000,forint vállalkozói díj mellett, ennek teljesítési határideje
- augusztus
- napja volt. A két szerződésből együttesen az alperes jogosult volt 5.138.655,- forintot visszatartani. A felperessel szemben a F. Zrt.
- október 26-án kezdeményezett felszámolási eljárást a ........Bíróságon, a felszámolás kezdő időpontja
- augusztus 24.napja volt. Az így kiegészített tényállásra is figyelemmel nem ért egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy az alperesi ÁSZF C/IX/
- pontja a Cstv.
- §
(5)bekezdésébe ütközik, és ezért a Ptk. 200. §
(2)bekezdése alapján semmis. A felek közti jogvita elbírálása szempontjából lényeges tény az, hogy a szerződés szerint az alperest a vállalkozói díj egy részére visszatartási jog illette meg, a vállalkozási díj visszatartott része később vált esedékessé. A vállalkozási szerződésben azonban a felek megállapodtak abban is, hogy a szerződésüket a Ptk. 240. §
(1)bekezdése által biztosított lehetőséggel élve, a Ptk. 228. §
(1)bekezdése szerinti felfüggesztő feltételhez kötötten módosítják, és e visszatartott összeg szavatossági megváltás címén az alperest illeti meg, amennyiben a felperessel a (vállalkozóval) szemben csőd, felszámolás, végelszámolás vagy egyéb más megszüntetési ok miatti bírósági eljárást kezdeményeznek. A peres felek tehát abban állapodtak meg, hogy a kikötött feltétel bekövetkeztekor a vállalkozó (felperes) az őt terhelő jótállási, szavatossági kötelezettségéit az alperesnél lévő, visszatartott összeggel megváltja, és a jövőben a megrendelővel szemben sem jótállási, sem szavatossági kötelezettség nem terheli, a visszatartott összeg pedig e jogcímen a megrendelő alperest illeti meg. A felperessel szemben
- október 26-án kezdeményezett a F.Zrt. felszámolási eljárást. A peres felek megállapodása alapján ebben az időpontban, a kikötött feltétel bekövetkezésével, hatályba lépett a szerződés módosított rendelkezése, a visszatartott összeg ezen időponttól kezdődően megváltás címén, a felperes kötelezettség alóli szabadulása ellenértékeként az alperest illette meg. Nem volt ezért a felszámolás kezdő időpontjában az alperesnél visszatartott vállalkozási díj, így óvadék sem, melyre a Cstv.
- §
(5)bekezdésének alkalmazása fel merülhetne, a felperes által hivatkozott eseti döntésben foglaltak ezért a jelen perben nem voltak alkalmazhatók. Az elsőfokú ítéleti szerinti jogcímen tehát az alperes nem volt marasztalható, ezért vizsgálta a másodfokú bíróság, hogy a felek módosított szerződési kikötésének jogszabályba, illetve - a felperes által másodlagosan megjelölt semmisség okán jóerkölcsbe ütköző volta miatt a felperest a keresetben érvényesített összeg megilleti -e. A Ptk. jótállásra, szavatosságra vonatkozó rendelkezései a peres felek esetében nem tiltják azt, hogy a vállalkozó jogszabályon, illetve szerződésen alapuló jótállási és szavatossági kötelezettségét egy összegben megváltsa. Nem ütközött, nem is ütközhetett e megállapodás a keresetben megjelölt Cstv. 38. §
(5)bekezdésébe sem, miután
- október 26-án, a felszámolás kezdő időpontja előtt mintegy 10 hónappal a Cstv. szabályai a peres felek megállapodására - a Cstv.
- §
(4)bekezdése értelmében - nem voltak alkalmazhatók. A peres felek módosított megállapodása a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem ütközik a jóerkölcsbe sem. A Ptk. 200. §
(2)bekezdése utolsó mondata értelmében semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik. E jogszabályi rendelkezést tartalommal a Polgári Törvénykönyv 200.§
(2)bekezdését módosító
- évi XIV. törvény indokolásában megfogalmazott elvek figyelembevételével a bírói gyakorlat töltötte ki. E törvény
- §-ához fűzött indokolás is kiemeli, hogy e fogalom, szókapcsolat (jó erkölcs) tényleges tartalmát a bírósági gyakorlatnak kell majd kimunkálnia, ezen a címen semmisnek minősülhet pl. az a szerződés, amelyet jogszabály ugyan nem tilt, de amelynek tárgya, vagy az általa elérni kívánt cél, a benne foglalt kötelezettségvállalás, vagy érte ellenszolgáltatás felajánlása, az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, szokásokat nyilvánvalóan sérti, amely tehát az általános társadalmi megítélés szerint is egyértelműen tisztességtelennek és elfogadhatatlannak tekinthető. A Legfelsőbb Bíróság EBH
- határozatában - összhangban a törvényi indokolással - kifejtette, hogy a jó erkölcs fogalmát, annak tartalmát a Ptk. nem határozza meg, a bírói gyakorlat részéről e jogszabályhely általános fogalmának értelmezése eseti döntésben történt meg (pl. BH
- 604., BH
- 409., BH
- 260.). E bírósági határozatokban kialakult értelmezés szerint a jó erkölcs - polgári jogi értelemben - a társadalom általános értékítéletét, a magánautonómiának a társadalmi közmegegyezés által meghatározott korlátait, az általánosan elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi ki. Bár a felek a szerződés tartalmát a Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében szabadon állapítják meg, e szerződési szabadság nem korlátlan, a törvény nem fogadja el érvényesnek azokat a szerződéseket, amelyek nyilvánvalóan sértik az általánosan kialakult erkölcsi normákat. A Ptk.
- §-a a kódex eszmei alapjaként emelte jogszabályi rangra azt az erkölcsi szabályt, hogy a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kell eljárni a polgári jogviszonyokban, ebből pedig az következik, hogy az üzleti életben a tisztességesen gondolkodó emberek értékrendje az a mérce, amely a jó erkölcs absztrak fogalmának meghatározásánál irányadó. A jó erkölcs - közerkölcs erkölcsi közfelfogást is jelent a társadalmilag helyesnek tekintett magatartási szabályokról. A perbeli esetben az alperes, mint megrendelő nagy volumenű beruházásra kötött a felperessel alvállalkozói szerződést, melyből eredően magának is helyt kellett állnia saját megrendelője felé, és joggal várhatta el ezt a helytállást a felperestől is. A felperes megrendült gazdasági helyzetében e joga védelmére szolgált a perbeli megállapodás, e megállapodás nélkül fennállt annak a veszélye, hogy olyan helyzetbe kerül, hogy a felperes munkájáért neki magának helyt kell állnia, a felperessel szemben azonban igényét érvényesíteni nem tudja. Az e cél által vezérelt megállapodás a társadalom erkölcsi felfogása, az üzleti, gazdasági életben tisztességesen gondolkodó ember értékrendje szerint sem lehet elítélendő. A felek módosított megállapodása tehát nem ütközik a jóerkölcsbe sem, ezért a felperes keresete a semmis szerződés alapján nyújtott szolgáltatás visszatérítése jogcímén sem teljesíthető. A felperesnek a felszámolási eljárásban lehetősége lett volna a Cstv.
- §-a alapján a szerződést megtámadni, e jogszabályhely jogvédelmet biztosít a felperesnek a felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőzően kötött szerződésekkel kapcsolatban, a felperes azonban e jogával nem élt. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fenti indokok alapján a Pp.
- §
(2)bekezdésére figyelemmel megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet megváltoztatása miatt a felperes pervesztes lett, így a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján ő köteles az első- és másodfokú eljárásban felmerült perköltség viselésére. Mellőzte az alperes elsőfokú perköltségben marasztalását és a felperest a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja,
(6)bekezdés alapján a pertárgyérték, valamint az eljárás során kifejtett munka figyelembevételével meghatározott ügyvédi munkadíj fizetésére kötelezte. Az Itv. 62. §
(1)bekezdés i) pontja alapján a feleket az eljárás során tárgyi illetékfeljegyzési jog illette meg, a felperes így az Itv. 74. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján köteles az elsőfokú eljárásban feljegyzett illeték megfizetésére, és a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes által előlegezett fellebbezési illeték javára történő megfizetésére. Pécs,
- március
- . Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Berki Csilla s.k. előadó bíró, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. bíró