Győri Ítélőtábla Pf.II.20.072/2012/
- A Győri Ítélőtábla a dr. Berényi Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Hollósy Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen kölcsön megfizetése iránt indított perében a Vas Megyei Bíróság
- november
- napján kelt 17.P.20.310/2011/
- számú ítéletével szemben az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt (Egyszázhuszonhétezer) Ft másodfokú perköltséget. fizessen a felperesnek 127.
- Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az áruátvevőként dolgozó felperes munkakapcsolata révén ismerkedett meg a fakivágással, szállítással foglalkozó alperessel. A felperes
- évben több alkalommal különböző célokra pénzösszegeket adott kölcsön az alperesnek, majd miután ezekből már jelentős nagyságrendű tartozás halmozódott fel, a peres felek
- január 20-án „tartozáselismerő nyilatkozat és megállapodás" elnevezésű okiratot írtak alá. Ebben az alperes tartozást elismerő félként a felperes felé fennálló pénztartozását 7.000.000,-Ft összegben elismerte, és ennek visszafizetését
- november 20-ig vállalta azzal, hogy „ellenkező esetben "A" típusú ... forgalmi rendszámú tehergépjárművét átadja". A fent összegből
- március 25-én az alperes 1.000.000,- Ft-ot megfizetett, fennmaradó tartozása 6.000.000,- Ft maradt, amit a felek
- március 25-én szintén írásban rögzítettek. Fennmaradó tartozását az alperes felszólítás ellenére sem fizette meg. A fenti jogügylettől függetlenül
- január 15-én a felperes veje ("B") 12 millió Ft kölcsönt nyújtott az alperesnek, aki ebből vásárolta meg a "A" típusú tehergépjárművét. Az alperes ezt az utóbbi 12.000.000,- Ft-ot úgy teljesítette, hogy ebben az értékben faanyagot szállított a "C" Kft-nek, amelyben a felperes veje ügyvezető volt. A felperes keresetében 6.000.000,- Ft, s annak
- november 20-tól járó törvényes kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az alperes a felperes által nyújtott 7.000.000,- Ft kölcsönösszegből csak 1.000.000,- Ft-ot fizetett vissza, amit a Ptk. 242.§-a szerinti tartozás-elismerés igazol. Az alperes védekezésével kapcsolatban kifejtette, hogy önálló kölcsönszerződés jött létre a felperes és az alperes között hétmillió forintról, erről készült a tartozáselismerő nyilatkozat. E jogviszonytól teljesen függetlenül jött létre kölcsönszerződés "B" és az alperes között. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a tartozáselismerés szerinti teljes 7.000.000,- Ft-ot megfizette a felperesnek. Ugyanis a felperestől ténylegesen nem 7.000.000,-, hanem 12 millió Ft-ot kapott kölcsön, „a felperes vején keresztül", amit a "A" tehergépjármű megvásárlására fordított. E tartozását pedig úgy rendezte, hogy
- április 26-ig 5.000.000,- Ft értékű faanyagot szállított a "C" Kft-nek, fennmaradó tartozása így maradt 7.000.000,- Ft. Ezért került sor
- január 20-án a tartozáselismerő nyilatkozat aláírására, az abban szereplő összeg része annak a 12.000.000 Ft összegű kölcsöntartozásnak, amit felperes „veje útján nyújtott". Ezt követően a fennmaradó 7.000.000,- Ft tartozásából 1.000.000,- forintot megfizetett a felperesnek, majd a még fennálló 6.000.000,- Ft összegű tartozását -
- március és
- június között -további ilyen értékű faanyag szállításával - teljesítette a "C" Kft-nek. A tartozáselismerő nyilatkozatot csak azért írta alá, mert a 12 millió forintot ténylegesen a felperestől kapta, e tartozását pedig teljes egészében kiegyenlítette. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 6.000.000,- forintot, s ennek
- november
- napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát, és 741.000.Ft perköltséget. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a felperes 12.000.000,- Ft kölcsönt bocsátott az alperes rendelkezésére a Ptk.523.§
(1)bekezdése alapján. Az alperes által aláírt egyszerű magánokirat alakilag érvényes tartozás elismerő nyilatkozatnak minősül. Az alperes a Ptk.242.§
(1)bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, nem bizonyította, hogy az elismert 7.000.000.Ft tartozása nem áll fenn. Az alperes védekezése arra irányult, hogy a felperes felé a tartozása azért nem áll fenn, mert azt teljesítette a felperes veje felé leszállított fa ellenértékével, mert kizárólag a felperes vejének cégén keresztül kapott kölcsön 12 millió forintot, amit faanyag szállításával törlesztett. Az alperes, valamint a tanúként meghallgatott "B" egyezően adták elő, hogy a 12 millió forintról a "C" Kft. előlegszámlát állított ki, és a 12 millió Ft ellenében ilyen értékű faanyag leszállítása is megtörtént. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az azonban a bizonyítási eljárás alapján kétséget kizáró ítéleti bizonyossággal nem volt megállapítható, hogy a fenti faanyag ellenértéke a
- január 20-án kelt tartozáselismerő nyilatkozatban foglalt tartozás törlesztése lett volna. Amennyiben az alperes állítása valós lenne, akkor a
- március 25-i okiratban nem 6.000.000,- forintnak kellene szerepelnie, ugyanis a
- március 25-i okirat nem tartalmazza a
- február 19-én leszállított faanyag ellenértékét. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes által csatolt számlákban szereplő „teljesítések" a tartozás elismerő nyilatkozat és megállapodásban szereplő tartozás kiegyenlítésére nem szolgálhattak. Ezért az elsőfokú bíróság a Ptk.523.§
(1)bekezdése alapján az alperest a keresettel egyezően marasztalta. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes a 7.000.000,- Ft átadására nem tudott okirati bizonyítékot szolgáltatni, csak azt igazolta, hogy
- január 20-án az alperes 7.000.000,- Ft tartozást elismert. Ebből azonban nem tűnik ki a tartozás jogcíme, és az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a tartozás jogcímét eredményesen bizonyította a vejének vallomásával. Nem ismerte el, hogy az összeg kölcsönszerződés jogcímén került volna átadásra, hanem ezt kifejezetten vitatva arra hivatkozott, hogy a „felperestől magánkölcsönt" nem vett fel. Megismételte azt az állítását, hogy 2007-ben 12 millió Ft-ot faanyag előlegként kapott a "C" Kft-től, amit kaminonvásárlásra fordított, s ezt utóbb úgy törlesztette, hogy több alkalommal faanyagot szállított a "C" Kft-nek. "B" tanúvallomása aggályos, az bizonyítékként nem vehető figyelembe, ezért kérte, hogy azt a bíróság a bizonyítékok közül rekessze ki. A bizonyítékok alapján csak azt lehet megállapítani, hogy a felperes nem tudta bizonyítani a 7.000.000,- Ft átadásának a jogcímét, ezzel szemben az alperes bizonyította, hogy 12 millió forintot kapott kölcsön a "C" Kft-től, amit részére „faanyagszállítással" teljesített. A tartozás elismerő nyilatkozatban „fedezetként" szerepelő kamion is közvetett bizonyíték arra, hogy ennek vásárlására kapta a pénzt, és nem volt kölcsönügylet a felperes és az alperes között. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak helyes indokai alapján. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a perben beszerzett bizonyítékok helyes mérlegelésével állapította meg a tényállást, és abból helytálló jogi következtetést levonva érdemben helytálló döntést hozott. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli tartozáselismerő nyilatkozat nem tartalmazza az elismert követelés jogcímét, ezért erre nézve helytállóan folytatott le bizonyítást. Téves az a fellebbezési hivatkozás, hogy az elsőfokú bíróság csupán "B" vallomása alapján állapította volna meg azt, hogy kölcsön volt a tartozáselismerésbe foglalt követelés jogcíme. A felperes a keresetében követelése jogcímeként egyértelműen és következetesen kölcsöntartozást jelölt meg. Az alperes a személyes meghallgatásai során erre vonatkozóan ellentmondásosan nyilatkozott. Először úgy nyilatkozott, hogy „valóban volt egy kölcsönügylet 12 millió Ft vonatkozásában, de "B" "C" Kft-je által a kiállított fa szállításról szóló előleg jogcímmel, a "C" Kft. utalta a 12 millió forintot az alperes számlájára." (4.jkv.
- oldal) Majd valóban előadta azt is, hogy a „felperestől magánkölcsönt nem vett fel" (5.jkv. 6.oldal) A
- számú jegyzőkönyv
- oldalának
- bekezdésében pedig azt a tényállítást tette, hogy: „nekem a Balog úr adott 12 millió forintot". Majd szintén e jegyzőkönyv ugyanezen oldalának
- bekezdésében úgy nyilatkozott, hogy „én a felperestől ezen 12 millió forinton kívül több pénzt nem kaptam, én csak számlákkal tudom bizonyítani azt, hogy a 12 millió forint, amit én a felperestől kölcsönt kaptam, annak egy része ez a 7 millió Ft tartozás elismerő nyilatkozatban szereplő összeg." Az elsőfokú bíróság ezeket az ellentmondásokat nem oldotta fel. Ugyanakkor mindezen alperesi előadást követően az alperes a
- számú beadványában határozottan úgy nyilatkozott, hogy 12.000.000,- Ft kölcsönt kapott Márkus Imrétől, azaz a felperestől, amit "B"n keresztül nyújtott. Mindezek alapján pedig az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy kölcsön volt a tartozás elismerésbe foglalt követelés jogcíme, és helyesen mutatott rá arra, hogy a perbeli okirat tartozáselismerésnek minősül. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az elsőfokú eljárásban a tárgyalás berekesztése előtt az alperesi jogi képviselő nyilatkozott úgy, hogy nem vitatja az alperes, hogy a tartozáselismerés aláírásakor a felperes felé 7.000.000,- Ft, illetőleg később 6.000.000,- Ft tartozása állt fenn, e tartozást kifejezetten elismerte, csak arra hivatkozott, hogy e tartozást megfizette. (11.jkv. 6-
- oldal) Mindezekből következően a perben a tartozást elismerő alperest terhelte a Ptk. 242.§
(1)bekezdésének megfelelően annak a bizonyítása, hogy a tartozása nem áll fenn a felperessel szemben. Az alperes fellebbezési hivatkozásával ellentétben az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével és értékelésével helyesen állapította meg, hogy az alperes a Ptk. 242.§
(1)bekezdéséből következően a Pp. 164.§
(1)bekezdése szerint őt terhelő bizonyítási kötelezettsége ellenére nem tudta azt a védekezése ténybeli alapjaként felhozott állítását bizonyítani, hogy e tartozása nem áll nem fenn. A felperes vitatásával szemben nem lehetett azt ítéleti bizonyossággal megállapítani, hogy az alperes által a "C" Kft-nek nem vitatottan leszállított faanyag ellenértéke a tartozáselismerő nyilatkozatban foglalt, a felperes felé fennálló kölcsöntartozás törlesztése lett volna. A bizonyítékok okszerű mérlegelése pedig a másodfokú bíróságot is köti. (BH 2006. 403.) Mivel pedig az alperes a kölcsöntartozásából a kereset szerinti összeget nem fizette meg a felperesnek, őt a kölcsöntartozása alapján érdemben helytállóan kötelezte az elsőfokú bíróság teljesítésre a Ptk. 523.§
(1)bekezdése alapján. A fellebbezésben előadottak tehát a fent kifejtettek szerint az érdemben helyes elsőfokú ítélet megváltoztatására nem adnak alapot, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú eljárásban is pervesztes alperes a Pp.239.§-a folytán alkalmazandó Pp.78.§
(1)bekezdése alapján viselni köteles a másodfokú eljárásban felmerült saját, valamint a felperes perköltségét. A felperes jogi képviselőjének munkadíját az ítélőtábla a Pp. 79.§
(1)bekezdése, valamint a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2),
(3),
(5)és
(6)bekezdései alapján - a per egyéb adataira figyelemmel - a kifejtett ügyvédi munka mérlegelésével és a pertárgyérték alapulvételével Áfa-val növelten 127.000,forintban állapította meg. G y ő r ,
- március
- Dr. Szalai György sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: Dr. Bajnok István sk. előadó bíró Dr. Ferenczy Tamás sk. bíró