Kfv.37022/2007/6 – Kúria

Kfv.IV.37.022/2007/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Beregi Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság mint a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség jogutóda - alperes ellen fogyasztóvédelmi bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Veszprém Megyei Bíróság

1. október
2. napján kelt 6.K.21.092/2005/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Veszprém Megyei Bíróság 6.K.21.092/2005/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 /húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - külön felhívásra 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperesi autószerviz
6. december 14-én egy Renault Thalia típusú gépjárművet értékesített Sz. J-nek. A fogyasztó megrendelésére a gépjárművön három alkalommal végeztek javítási munkálatokat, mindhárom alkalommal az üzemanyagbefecskendező rendszer alkatrészeinek cseréjére volt szükség. A javítást a felperes
7. június 14-én és november 9-én új alkatrészek cseréjével végezte el,
8. február 28-án pedig használt alkatrész beépítésével. A fogyasztói kifogásokról jegyzőkönyvet nem vettek fel, az első két javításról számlát, munka-megrendelőt és ellenőrzési lapot készítettek, a harmadik alkalommal munkalapot állítottak ki. Sz. J. a Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségénél
9. március 9-én tett bejelentést, sérelmezve, hogy a felperes telephelyén vásárolt gépkocsijába a harmadik, jótállás keretében történt javításhoz nem új alkatrészt építettek be, és egyik javításhoz sem kapott semmiféle dokumentumot. Az első fokú hatóság a bejelentés alapján helyszíni vizsgálatot végzett, melynek eredményeként a
10. április
11. napján kelt 06552-1/
12. számú határozatában a felperest 200.000 Ft fogyasztóvédelmi bírsággal sújtotta. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes, a
13. május
14. napján kelt HAJ-1175-2/
15. számú másodfokú határozatával, az első fokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében a határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. A keresetlevélben foglaltak alapján az alperes határozatát saját hatáskörben visszavonta, és az első fokú határozatot a
16. április
17. napján kelt HAJ-513-2/
18. számú határozatával megváltoztatta, a fogyasztóvédelmi bírság összegét 150.000 Ft-ban állapította meg. A határozat indokolásában rámutatott, hogy a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/
19. /IX. 22./ Kormányrendelet
20. november 21-én lépett hatályba, a panaszos a gépjárművet
21. december 14-én vásárolta. A vásárláskor az egyes tartós használatra rendelt termékek jótállási kötelezettségéről szóló 117/
22. /IX. 10./ Kormányrendelet volt hatályban, amelynek
23. § /4/ bekezdése és mellékleti részletezése értelmében a személygépkocsira egyéb kötelező jótállás vonatkozik. A gépkocsi javítására tehát mindhárom alkalommal jótállási időn túl, de a három éves szavatossági időn belül került sor. A Kormányrendelet szabályai a felperes esetében tehát nem alkalmazhatóak, jogsértés erre hivatkozva a felperes terhére nem állapítható meg; erre tekintettel az alperes mérsékelte a fogyasztóvédelmi bírság összegét. A felperes keresetét fenntartotta. Arra hivatkozott, hogy a közigazgatási határozatok a tényállást hiányosan állapították meg, ezért jogi következtetéseik is tévesek. Előadta, hogy a tényálláshoz tartozik - és erről egyik határozat sem tesz említést -, hogy a panaszos mindhárom bejelentése a porlasztás meghibásodására vonatkozott. A javítás során észlelték, hogy a meghibásodást rossz minőségű gázolaj okozta, második alkalommal észlelték azt is, hogy a gépkocsinál szakszerűtlen beavatkozás történt. E tények a szavatosság és jótállás megszűnését vonják maguk után, azonban - méltányosságból - a meghibásodott alkatrészt háromszor is kicserélték. A felperes érvelése szerint a panaszos bejelentése nem a szerviz ellen, hanem az importőr ellen történt a harmadik eset miatt, amikor az elzárkózott az új alkatrész beépítésétől, és csak használt alkatrészt biztosított. Álláspontja szerint a fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézéséről szóló 49/
24. /VII. 30./ GKM rendelet /a továbbiakban: R./ előírásait nem szegték meg, azokat a bejelentés során sem kellett alkalmazniuk; az
25. § alapján ugyanis az R. szabályai szerint a fogyasztói szerződés hibás teljesítés miatt, vagy jogszabályon alapuló jótállás keretében érvényesített kifogás intézése során alkalmazandó. Hibás teljesítés azonban nem merült fel, a bejelentések az egy éves jótállási időn túl történtek. A felperes állította, hogy a javításról készült munkalap lényegében tartalmazza a jogszabályban előírt adatokat, ezért az a minőségi kifogás dokumentálásával kapcsolatban jegyzőkönyvnek minősül, azt a bejelentő részére át is adták; nem terheli tehát e körben sem mulasztás a szervizt. Kifogásolta a felperes, hogy a bírság összegének meghatározása során az alperes megszegte a fogyasztóvédelemről szóló
26. évi CLV. törvény /a továbbiakban: Fgytv./
27. § /2/ bekezdésében meghatározott, a mérlegelésre vonatkozó szabályokat. Megítélése szerint a sérelem súlyának körében értékelni kellett volna, hogy itt csupán formai szabálysértés történt, a jegyzőkönyv helyett munkalapot állítottak ki; ez az érdemi ügyintézést nem befolyásolta, fogyasztói érdeksérelem nem történt, csak maga a bejelentő sérelmezte ezen tényt. A jogsértéssel elért előnyt - mint mérlegelési szempontot - a hatóságok nem is említették, ez pedig az ügyben kiemelt tényező, hiszen a szerviz mindhárom alkalommal segített az ügyfélnek, az ő magatartásából eredő hibát orvosolta, a meghibásodott alkatrészt kicserélte, vagyis előnye az eljárásból egyáltalán nem származott, az ügyfélre nézve volt kedvező az eljárás; ezt a tényt enyhítő körülményként mindenképpen értékelni kellett volna. A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az R. 1.,
28. és
29. § /1/ bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a javításokról készült munkalapra vonatkozó felperesi érvelés nem fogadható el, a munkalap sem alakiságát, sem tartalmát tekintve nem minősíthető jegyzőkönyvnek, annak kiállítását nyilvánvalóan a javításra vonatkozó általános, vagy belső szabályok írják elő, a jegyzőkönyv felvételéről, az igények intézéséről szóló jogszabály rendelkezik. Ez utóbbi nem ad lehetőséget arra, hogy a kifogás rögzítése más módon történjék, és nyilvánvalóan más az igény érvényesítésére vonatkozó előírás, és más a műszaki javítási folyamatról készült munkalap. Az Fgytv.
30. § /1/ és /2/ bekezdésének ismertetését követően megállapította a megyei bíróság, hogy az alperes az eset összes körülményét mérlegelte, ez következik a másodfokú határozat indokolásának tartalmából. A több alkalommal elkövetett jogsértés - az általános gyakorlat szerint - súlyosbító körülményként értékelhető, és a jogsértés súlya is meghatározó. Nincs jelentősége annak, hogy a jegyzőkönyv felvétele milyen okból maradt el, tény, hogy ez három alkalommal mulasztást jelent a felperes esetében. Egyetértett a megyei bíróság az alperes azon megállapításával is, hogy e jogsértés jelentős súlyúnak minősül abból a szempontból, hogy a fogyasztói kifogások jogszabályi előírásoknak megfelelő ügyintézéséhez kiemelt fogyasztói érdek fűződik. Megjegyezte a megyei bíróság, hogy amennyiben a felperes a jogszabályi előírásoknak megfelelően járt volna el és a jegyzőkönyvet valamennyi alkalommal az előírt tartalommal felveszi, az ehhez kapcsolódó szükséges eljárást lefolytatja, akkor a panaszok megalapozatlanságát igazolni tudná. A felperes azon szándéka, hogy az ügyfél számára kedvező eljárást alkalmazzon, a jogszabályi előírások megsértésének jogkövetkezménye alól nem ad felmentést. A megyei bíróság megállapítása szerint az alperesi mérlegelés teljes körű és okszerű volt, ezért a felülmérlegelésre a bíróság nem látott lehetőséget. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatását kérte és a keresetében foglaltakat fenntartotta, másodsorban a bírságkiszabás mellőzését, vagy a bírság összegének jelentős csökkentését kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az R.
31. §-át és
32. § /1/ bekezdését. Kifejtette, hogy - a megyei bíróság álláspontjával ellentétben - az R. nem arra kötelezi a forgalmazót, hogy a fogyasztói szerződéssel kapcsolatban érvényesített minden kifogás intézése során a jogszabály által meghatározott tartalmú jegyzőkönyvet vegyen fel. Arra kötelezi, hogy két esetben - konkrétan a hibás teljesítés miatt, illetve a jogszabályon alapuló jótállás keretében érvényesített kifogások során - vegyen fel meghatározott tartalmú jegyzőkönyvet. A perbeli esetben a fogyasztó egyértelműen nem a fogyasztói szerződésből eredő hibás teljesítés miatt fordult javításért az alpereshez, hanem azt kérte, hogy jótállás keretében cseréljék ki a meghibásodott porlasztót. A gépkocsi vásárlásakor hatályos 117/
33. /IX. 10./ Kormányrendelet
34. § /4/ bekezdése alapján 12 hónap kötelező jótállással rendelkezett, amely egyik bejelentés időpontjában sem állt fenn. A gépkocsi javítására mindhárom alkalommal a jótállási időn túl, de a 3 éves szavatossági időn belül került sor; ezért szállította le az alperes a bírság összegét. Mivel hibás teljesítésből származó kifogás nem érkezett, a kötelező jótállás jogszabályi időtartama pedig eltelt, így jogszabálysértően állapította meg az alperes és a megyei bíróság is, hogy a felperes elmulasztotta az R.
35. § /1/ bekezdésében előírt kötelezettségét, és ezért jogellenesen alkalmazott fogyasztóvédelmi bírságot. Az Fgytv.
36. § sérelmére hivatkozással kifejtette a felperes a felülvizsgálati kérelemben, hogy az alperes az eset összes körülményét nem vonta mérlegelése körébe. A lényeges körülmények közül csak két körülményt értékelt /jogsértő magatartás ismétlése, fogyasztói érdeksérelem súlya/; ugyanakkor elmulasztotta vizsgálni, hogy az érdeksérelem - amennyiben fennállt - csak szűk körben /egy fogyasztónál egy ügyben/ valósult meg, és a jogsértéssel a felperes előnyt egyáltalán nem ért el. Kifogásolta, hogy az alperes kizárólag súlyosbító körülményeket mérlegelt, nem vizsgálta az esetleg meglevő enyhítő körülményeket, pl. azt, hogy a felperes az importőrrel való megegyezése után kétszer új, egyszer pedig használt alkatrészt épített be térítésmentesen a fogyasztó gépkocsijába. Tény az is, hogy a felperesnek fogyasztóvédelmi ügye eddig nem volt, amit szintén elmulasztott vizsgálni a hatóság; így mérlegelési tevékenysége szűk körű és egyoldalú volt. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
37. § /1/ A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le. A felperes és a fogyasztó között keletkezett szavatossági, jótállási alapú javítás ügyére az R. szabályozása vonatkozott, annak hatálya alá tartozott. Az R.
38. § /1/ bekezdése értelmében a forgalmazó a fogyasztó kifogásáról jegyzőkönyvet köteles felvenni. Tévesen hivatkozott arra a felperes, hogy a jegyzőkönyv-felvételi kötelezettség csak két esetben terheli: hibás teljesítés miatt, vagy a jótállás keretében érvényesített kifogás esetében. Ezzel szemben az R. címe: „A fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézéséről”. Az R.
39. §-a ezzel összhangban akként rendelkezik, hogy a fogyasztói szerződés hibás teljesítése miatt, vagy a jogszabályon alapuló jótállás keretében érvényesített kifogás intézése során e rendelet szabályai szerint kell eljárni. A perbeli esetben a fogyasztói szerződés keretében érvényesített igényről, ezzel kapcsolatos kifogásról volt szó, és erre az esetre írja elő az R.
40. § /1/ bekezdése a forgalmazó kötelezettségeként a jegyzőkönyv felvételét meghatározott tartalommal. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jegyzőkönyv felvételének kötelezettsége tehát nem a meghibásodás okától, és nem a forgalmazó szubjektív szakmai megítélésétől vagy válaszától függ, hanem az a jogalkotó objektív elvárása a fogyasztói igény érvényesítése, tehát a bejelentés esetén; így ezen jogszabályi kötelezettség teljesítése különböző indokokkal nem kerülhető meg. Miután az alperesi vizsgálat feltárta, hogy a felperes az R.
41. § /1/ bekezdéséből eredő kötelezettségét mindhárom alkalommal elmulasztotta, ezért a fogyasztóvédelmi hatóság jogszerűen kérte számon a mulasztását, és alkalmazott emiatt fogyasztóvédelmi bírságot a felperessel szemben. Tekintettel arra, hogy a felperesi társaság jogszabálysértő módon járt el, a szankcionálás jogalapja fennállt. A bírság összegszerűségét vitató felperesi érveléssel szemben - a Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint - a jogerős ítélet megalapozottan és jogszerűen foglalt állást ezen kérdésben is. Az Fgytv.
42. § /2/ bekezdése a bírság összegének meghatározása során az eset összes körülményének mérlegelését teszi kötelezővé, a törvényi felsorolásban megjelölt keretszempontok figyelembevétel, a konkrét ügyben megállapított körülmények mérlegelése útján. A felperes által a felülvizsgálati kérelemben említett körülmények közül azon tényt, hogy az adott jogsértés csak egy fogyasztót érintett, a hatóság nem vehette kiemelt mérlegelési szempontként figyelembe, hiszen a hatósági eljárás egyetlen fogyasztói panasz alapján indult; ezért pl. fel sem merülhetett a halmozott jogsértés megvalósításának feltétele. Úgyszintén nem mérlegelhette a fogyasztóvédelmi hatóság a bírságösszeg meghatározásakor azon körülményt sem, hogy hányszor, és milyen alkatrészt épített be a felperes a panaszos autójába, térítésmentesen. A bírság kiszabása ugyanis amiatt történt, hogy a felperes három alkalommal elmulasztotta a jegyzőkönyv felvételének kötelezettségét, nem pedig azért, hogy hogyan, és milyen feltételekkel javította meg a gépkocsit. A fogyasztóvédelmi hatóság a felperesi társaság javára nem értékelhette a korábbi jogkövető magatartást sem, mert a jegyzőkönyv-felvételi kötelezettség elmulasztása bizonyítást nyert, és ezen kifogásolt helytelen gyakorlat nem válhat jogszerűvé azáltal, hogy a fogyasztóvédelmi hatósághoz korábban még nem tettek erre irányuló panaszbejelentést. A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint helyesen rögzítette azt a megyei bíróság jogerős ítéletének indokolásában, hogy az alperesi hatóság mérlegelési tevékenysége jogszerű volt. Az alperes határozatának indokolásában számot adott a mérlegelés szempontjairól, így a szankció alperes által mérlegelési jogkörében meghatározott összege nem volt jogszabálysértőnek tekinthető. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp.
43. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp.
44. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
45. § /1/ bekezdése szerint kötelezte. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/
46. /VI. 26./ IM rendelet
47. § /2/ bekezdése értelmében köteles. Budapest,
48. október
49. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Darák Péter sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő