Pf.20119/2013/5 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.119/2013/

1. szám A Szegedi Ítélőtábla dr. Técsy Gyula ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek, - a Magyar Államkincstár (ügyintéző: (jogtanácsos neve) jogtanácsos, (címe).) által képviselt II. rendű alperes neve ellen kártérítés megállapítása iránt indított perében a Gyulai Törvényszék
2. január
3. napján kelt 17.P.20.208/2011/
4. sorszámú ítélete ellen az alperes részéről
5. és
6. sorszám alatt benyújtott fellebbezés és a felperes Pf.III.20.119/2013/
7. sorszám alatti csatlakozó fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részt nem érinti, megfellebbezett rendelkezését megváltoztatja, és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja. Mellőzi a II. rendű alperesnek a felperes javára 240.000,-(Kettőszáznegyvenezer) Ft elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezését és kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a II. rendű alperesnek 500.000,-(Ötszázezer) Ft első- és másodfokú perköltséget. A le nem rótt 320.000,-(Háromszázhúszezer) Ft fellebbezési és 80.000,-(Nyolcvanezer) Ft csatlakozó fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes férje (személy neve)
8. július
9. napján 67 % munkaképesség-csökkenést eredményező közúti balesetet szenvedett. Állapota folyamatosan romlott, munkaképesség-csökkenésének mértéke jelenleg 100 %, amelyben javulás nem várható. A baleseti sérült jobb oldala teljesen lebénult, az agyi erek működése, a beszédképzése, és mentálisan súlyosan károsodott.
10. évben a jobb lábát amputálni kellett. Önálló életvitelre nem képes, állandó gondozásra, ápolásra szorul. A káresemény bekövetkeztekor a felperes 29 éves, gyermekeik 9 és 2 éves életkorúak voltak. A felperes a (város neve)-i általános iskolában dolgozott pedagógusként. (Személy neve) balesetét követően a család életkörülményei teljes mértékben megváltoztak. A felperes a korábbi életét, életvitelét feladta, a mindennapjait a pedagógusi munka, a gyermekek gondozása, illetve a háztartás és a ház körüli munkák elvégzésén túl kizárólag a férje gondozása, ellátása tette ki. A férjét fürdette, a feldarabolt ételt, italt mindennap előre odakészítette, az öltözködésében segített. A -2- család nem járt nyaralni, szórakozni, a felperesnek a tanítás volt a kikapcsolódás. Betegségei az 1990-es években kezdődtek, majd férje állapotának romlásával egészségi állapota folyamatosan romlott.
11. évben diagnosztizálták gerincsérvét, pszichés állapota hátrányosan változott és
12. évben rokkantnyugdíjas lett. Jelenleg összszervezeti egészségkárosodása 44 % mértékű, pszichiátriai betegségei kezelés mellett kompenzált állapotban vannak, gerincbetegsége, csípőizületi elfajulása, visszatérő fejfájása fennáll. (Személy neve) részére vagyoni és nem vagyoni kártérítésként az alperes 6.589.924,-Ft-ot megfizetett, ezen túlmenően
13. évtől kezdődően járadékként havi 89.928,-Ft gondozási díjat és 29.000,-Ft háztartási kisegítő költséget folyósít. A felperes férje
14. évtől a (város neve)-i Idősek Otthonába nyert elhelyezést. A felperes
15. június
16. napjától 27.000,-Ft szociális járadékot kap, jelenleg nyilvántartott álláskereső, a kiközvetítésére még nem került sor. A felperes módosított keresetében 10.000.000,-Ft nem vagyoni kártérítés és
17. május
18. napjától havonta 110.000,-Ft jövedelempótló járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest személyhez fűződő jogsértés jogcímén. A II. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. rendű alperest, fizessen meg a felperesnek 4.000.000,-Ft nem vagyoni kártérítést és 240.000,-Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolásában rámutatott arra, a felperesnek férje balesete miatt sérült az egészséges családban éléshez, valamint a testi épséghez és egészséghez fűződő joga. Az életvitel elnehezedésére vonatkozó személyes előadását alátámasztották a tanúk vallomásai, akik egyezően adták elő, hogy a felperes a férje balesete miatt korábbi életvitele feladására kényszerült, a családi élete, az emberi kapcsolatai hátrányosan alakultak. A házastárs egészségkárosodása miatt a felperest olyan hatások érték és rá olyan feladatok hárultak, amely miatt élethelyzete jelentősen megromlott. Több évtizeden keresztül ápolta, gondozta a férjét. Mindez fokozott fizikai és pszichés megterhelést jelentett, amely miatt a felperes egészségi állapota megromlott. A perben kirendelt igazságügyi szakértő írásban és szóban kifejtett szakvéleménye szerint kétséget kizáró módon nem lehet megállapítani az ok-okozati összefüggést a felperes házastársának balesete, valamint a felperes betegsége között, ugyanakkor sorsszerű megbetegedései súlyosbodtak, illetve kiteljesedtek, amelyben a baleset szerepet játszott. Az általánost jelentősen meghaladó fizikai és pszichikai teher, az állandó készenlét, a stressz, az aggódás, valamint a házastársának napi ellátásával kapcsolatos igénybevétel által teremtett élethelyzet a felperes genetikusan kódolt, pszichikus betegségét és degeneratív jellegű fizikai megbetegedését felerősítette. A baleset megfosztotta attól, hogy teljes családi életet éljen, illetve, hogy munkájában kiteljesedjen. Az elsőfokú bíróság köztudomású tényként fogadta el azt, hogy a felperes számára rendkívül súlyos lelki megterhelést jelentett a korábban aktív, és élete teljében lévő házastárs kiszolgáltatott, önálló cselekvésre és beszédre korlátozottan képes állapotával történő folyamatos szembesülés. Mindezen körülmények együttes mérlegelése alapján a hátrányok kompenzálására 4.000.000,-3- Pf.III.20.119/2013/
19. szám Ft összegű nem vagyoni kártalanítást talált alkalmasnak a jelenlegi ár- és értékviszonyok alapulvételével. Megalapozatlannak találta a felperes jövedelempótló járadékigényét, mert az eljárás adatai alapján nem bizonyított kétséget kizáró módon, hogy pedagógusként milyen havi jövedelmet tudna elérni, a munkanélküliként történő kiközvetítésére milyen okból nem került sor, és, hogy a benyújtott álláspályázatokat különböző megbetegedései miatt nem nyerte el. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. rendű alperes fellebbezést, a felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő. A II. rendű alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását, másodlagosan a marasztalás összegének 2.000.000,-Ft-ra történő leszállítását kérte. Jogi érvelése szerint az elsőfokú bíróság eljárásjogi szabályt sértett, amikor a felperes által a
20. január
21. napján tartott tárgyaláson módosított keresetét (a felperes ekkor jelölte meg járadékigényének kezdő időpontját) tartalmazó jegyzőkönyvet úgy küldte meg az alperesnek, hogy az ügyet ítélethirdetésre halasztotta, amely álláspontja szerint hatályon kívül helyezési ok. Véleménye szerint az elsőfokú ítélet megalapozatlanul, iratellenesen, a tényállást a bizonyítékok egyoldalú mérlegelésével, gyakorlatilag a felperes előadásának alapulvételével állapította meg. Egyrészt olyan tényállási elemeket tartalmaz, amely számára ismeretlen forrású, pl. „a felperes szegelt, fúrt, faragott, zárat cserélt, a férj testsúlya
22. évben 100 kg volt, stb.”, másrészt kimaradt a tényállásból, hogy a ... biztosító a felperes férje részére a baleset idején 150.000,-Ft nem vagyoni kártérítést fizetett egyezség útján. A perben kirendelt orvosszakértő véleménye nem támasztja alá azt a releváns felperesi nyilatkozatot, amely szerint fennálló betegségei férje gondozásából erednek. Megállapította ugyanis a szakértő, hogy minden betegsége természetes eredetű, még a pszichés problémái, kényszeres zavara vonatkozásában is rámutatott arra, hogy a homloklebenyi központi szürke magvak működészavara, illetve anyagcsere zavar áll a háttérben. A depresszió kapcsán utalt arra, hogy a felperes nőgyógyászati anamnézise is okozhatja ezeket a tüneteket. A fizikai és pszichés állapotot érintően a szakértő úgy fogalmazott, csupán a meglevő betegségek súlyosbodásában játszhatott szerepet a káresemény. A II. rendű alperes véleménye szerint a tanúk vallomása alkalmatlan az okozati összefüggés alátámasztására. Kiemelten hangsúlyozta, a felperes keresetét arra alapította, hogy társadalmi életben való részvétele megnehezült, életét a férj ápolása, gondozása töltötte ki, nem mentek nyaralni, nem tudott iskolai rendezvényeken részt venni, fiatal volt, kicsi gyermekeit nevelte, és a háztartásban olyan munkákat is ellátott, amit nem neki kellett volna, vagyis a baleset előtti életvitelének megváltozása következett be. Álláspontja szerint az élethelyzet megváltozására alapított kereseti igény elévült, a baleset
23. évben történt, és ezen élethelyzet 38 éve fennállt a keresetlevél előterjesztésének időpontjában. -4- A felperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, a nem vagyoni kár összegének 6.000.000,-Ft-ra történő felemelését kérte. A csatlakozó fellebbezés indokaként előadta, a férje balesetének bekövetkezése óta teljes mértékben megváltoztak életkörülményei, a korábbi életét, életvitelét, hivatását feladva mindennapjait a férje gondozása tette ki. Ezen feladatok ellátása következtében a fizikai állapota olyan mértékben romlott meg, hogy
24. évben rokkantnyugdíjassá vált, és azóta is rendszeres orvosi kezelés alatt áll. Férje állapota az idő előrehaladtával romlott, amely nehezítette az ellátását. Ez a helyzet súlyos lelki megterhelést is jelentett, folyamatosan szembesülnie kellett házastársa kiszolgáltatott, önálló cselekvésre képtelen állapotával. Az alperes fellebbezésére tett észrevételében hangsúlyozta, bár a szakértő állítása szerint kétséget kizáró módon nem lehet megállapítani az ok-okozati összefüggést a felperes házastársának a balesete, valamint a felperes betegségei között, ugyanakkor a szakértő is úgy foglalt állást, hogy a betegségek súlyosbodásában és kiteljesedésében a baleset szerepet játszott. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy férjének balesete, valamint jelenlegi állapota az életviszonyaik megváltozása között megállapítható az ok-okozati összefüggés. A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elévülésre történt ismételt hivatkozás mellett rámutatott arra, a felperes nem adta fel a hivatását, ismeretlen férjének a jelenlegi állapota, őt orvosszakértő nem vizsgálta. A perben kirendelt orvosszakértő a felperes minden betegségének természetes eredetű okát fejtette ki szakvéleményében. A fellebbezés megalapozott, a csatlakozó fellebbezés megalapozatlan. A II. rendű alperes fellebbezésében lényeges eljárásjogi szabálysértésre hivatkozott azon okból, hogy az elsőfokú eljárás során a
25. január
26. napján tartott utolsó tárgyaláson távollétében - a felperes módosította a keresetét akként, hogy a járadékigény kezdő időpontját megjelölte. A módosított keresetet az elsőfokú bíróság nem kézbesítette számára, a tárgyalást berekesztette és
27. január
28. napjára tűzte ki a határozathirdetést. Ezen a napon megjelent a tárgyaláson, de érdemben nem nyilatkozhatott, az írásbafoglalt elsőfokú ítélet kihirdetésére került sor. Megállapítható, az elsőfokú bíróság valóban nem közölte a II. rendű alperessel a vagyoni kártérítést érintő keresetmódosítást, de ítéletével a járadékigényt elutasította, amely ellen a felperes fellebbezést nem terjesztett elő. A jogerősen elutasított vagyoni kártérítést érintő keresetmódosítás közlésének hiánya nem okozott olyan érdeksérelmet az ellenérdekű félnek, amely alapul szolgálhatna a lényeges eljárásjogi szabálysértés megállapítására. A II. rendű alperes elévülési kifogást is előterjesztett, álláspontja szerint a hátrányos élethelyzet a házastárs közlekedési balesetének bekövetkezése, azaz
29. év óta fennáll, vagyis az igényérvényesítés elkésetten történt meg a
30. szeptember
31. napján érkeztetett keresetlevéllel. A felperes kártérítési igényét a másodfokú eljárásban tett nyilatkozatával megerősítetten arra alapította, hogy házastársának balesete következtében testi és lelki életminősége hátrányosan megváltozott, -5Pf.III.20.119/2013/
32. szám életvitele jelentősen elnehezült, rámaradt a gyermekek nevelésének terhe és beteg házastársának ápolása, gondozása, sérült az egészséges családban éléshez, valamint a testi épséghez és egészséghez fűződő joga. A személyhez fűződő jogok (Ptk.
33. §