SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.521/2012/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Hegedűs László ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe)alatti székhelyű felperesnek - a dr. Maros Miklós ügyvéd által képviselt (I.rendá alperes neve "f.a.", címe) alatti székhelyű I. rendű és a (jogtanácsos neve, címe) által képviselt (II.rendű alperes neve, címe) alatti székhelyű II. rendű alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében - melybe a felperes pernyertessége érdekében a dr. Sándor Csaba ügyvéd által képviselt (felperesi beavatkozó neve, címe) beavatkozott - a Kecskeméti Törvényszék
- október
- napján kelt 9.G.40.074/2011/
- sorszámú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek személyenként - 100.000,- (Egyszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget. - Kötelezi a felperest, fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 2.500.000,- (Kettőmillióötszázezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes - korábbi nevén M... Kft. - és az I. rendű alperes között
- november 27-én adásvételi szerződés jött létre a település neve, belterület 1.../
- helyrajzi számú, 515 négyzetméter alapterületű ingatlanra, melyen a II. rendű alperesnek
- március 20-tól keretbiztosítéki jelzálog jogosultsága áll fenn 250.000 CHF erejéig. A szerződés megkötésekor a vevő felperes a 80 millió forintos vételárból 22 millió forintot fizetett meg, a fennmaradó összeget részletekben vállalta teljesíteni. Az adásvételi szerződést mindkét fél részéről (törvényes képviselő személyneve) törvényes képviselő írta alá. A felperes tulajdonjogát a (település neve) Körzeti Földhivatal az ingatlan-nyilvántartásba
- december 22-én jegyezte be. A vevő a további vételárrészleteket nem fizette meg. -2- A felperes
- november 15-én megrendelte az R... Kft-től a perbeli ingatlanon tervezett építmény földmunkáit, majd november 20-án vállalkozási szerződést kötött a beavatkozóval a cölöpalapozási munkák két ütemben történő elvégzésére, bruttó 31.920.000,- Ft vállalkozói díj ellenében. A kivitelezés teljesítési határidejét
- december 16-ában határozták meg. A szükséges anyagot a beavatkozó biztosította. A vállalkozó a kivitelezés első ütemét határidőben befejezte, melyről
- december 15-én átadás-átvételi jegyzőkönyv készült. Vállalkozói díjáról 14.630.000,- Ft összegű számlát bocsátott ki. A felek az ingatlan adásvételi szerződést
- október 25-én felbontották. Az erről készült okiratban rögzítették, hogy a vevő részéről 22.000.000,- Ft vételárrész megfizetése történt meg. Megállapodtak az eredeti állapot visszaállításáról. A felbontó szerződést több ízben kiegészítették. A
- számú kiegészítésében -
- január 4-én - rögzítették, hogy a felperes az ingatlanon terepelőkészítési, területkimérési, föld-, valamint cölöpalapozási munkálatokat végzett. Erre tekintettel megállapodtak, hogy a felépítményt 30.380.000,- Ft, míg a fel nem használt építési anyagokat 9.375.000,- Ft értéken adja át a felperes az I. rendű alperesnek, aki vállalta, hogy - az összesen bruttó 39.755.000,- Ft összeget tartalmazó - számlát befogadja. Az
- pontban az I. rendű alperes tudomásul vette, hogy a teljesítésig a cölöpalapok a beavatkozó tulajdonát képezik. A felperes és az I. rendű alperes
- február 6-án kelt megállapodásukban rögzítették, hogy az I. rendű alperes
- február 5-ig tartozását nem rendezte. Vállalta, hogy a teljes összeget egy éven belül megfizeti. Az I. rendű alperes az összeget nem teljesítette, vele szemben
- február 18-án felszámolási eljárás indult. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perbeli ingatlan az I. rendű alperessel közös tulajdonában áll. A II. rendű alperessel szemben tűrésre kötelezés iránti kérelmet terjesztett elő. Hivatkozása szerint beruházása jóhiszemű ráépítésnek minősül, ezért a szerződő felek között a Ptk.
- §
(2)bekezdése alapján közös tulajdon keletkezett. Másodlagosan a Ptk. 136. §
(1)bekezdésében foglalt beépítés szabályára utalt, míg harmadlagosan a 134. §
(1)bekezdésében szabályozott dologegyesítés törvényi tényállására hivatkozott. Az elsődleges jogcím alapján - álláspontja szerint - 1/2, a továbbiak alapján 1/3 arányban szerzett tulajdonjogot az ingatlanon. Érvelése szerint a cölöpalapok elhelyezésével tartós fennmaradásra alkalmas kivitelezés történt. Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a cölöpalapok elhelyezésekor az ingatlan a felperes tulajdonában állt, így a ráépítés szabályai nem alkalmazhatók. Utalt arra is, hogy a cölöpök tekintetében a beavatkozó a tulajdonjogát fenntartotta, következésképpen a saját anyaggal történő kivitelezés csak feltételesen valósult meg. A dologegyesítés szabályát ugyanakkor azért nem látta alkalmazhatónak, mert az ingóságokra vonatkozik. Álláspontja szerint a felperesnek a szerződés felbontása kapcsán kizárólag kötelmi igénye keletkezhetett. A II. rendű alperes ellenkérelme szintén a kereset elutasítására irányult, jogi érvei az I. rendű alperesi ellenkérelemben foglaltakkal egyezőek. Kiemelte, hogy az adásvételi szerződést felbontó okirat
- számú kiegészítésében a felek -3Gf.I.30.521/2012/
- szám megállapodtak az ingatlan jogi sorsáról, egyben rendelkeztek a felperest megillető kötelmi igény kielégítésének módjáról és mértékéről is. A beavatkozó nem ellenezte a felperes kereseti kérelmének teljesítését. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A törvényi feltételek hiányában nem találta alaposnak a ráépítési igényt. Ezzel összefüggésben kiemelte, a kivitelezéskor az ingatlan tulajdonosa a felperes volt, a cölöpalapok beépítése pedig a beavatkozó finanszírozásában történt. Az adásvételi szerződés felbontása tárgyában született megállapodás irányadó a felek jogviszonyában, amely mind a tulajdon- mind a kötelmi jogi kérdéseket rendezi. A Ptk.
- §
(1)bekezdésében foglaltakra történt hivatkozás kapcsán rámutatott, ez a törvényi rendelkezés kizárólag ingó dolgok egyesülésére alkalmazható, ezzel szemben a perbeli esetben a beruházás ingatlanon valósult meg. Az ítélettel szemben, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és újabb határozat hozatalára történő utasítása érdekében a felperes terjesztett elő fellebbezést. Elsődlegesen súlyos eljárási szabálysértésre utalt. Ezzel összefüggésben kiemelte, a per utolsó tárgyalására a felek nem voltak szabályszerűen megidézve, a felperes idéző végzést nem kapott. A per érdemét tekintve - másodlagosan - arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság megalapozott döntést szakértő bevonása nélkül nem hozhatott volna, akinek a felperes által elvégzett munka esetleges értéknövelő hatását fel kellett volna tárnia. Hangsúlyozta, mivel az adásvételi szerződést felbontó okirat
- számú kiegészítésében a felek úgy rendelkeztek, hogy a telekingatlan visszakerül az I. rendű alperes tulajdonába, nincs jelentősége, hogy annak az építkezéskor a felperes volt a tulajdonosa. Mivel a tulajdoni helyzet a későbbiekben - a szerződés felbontásával megváltozott, a ráépítés ténye megállapítható. A beépítésre történt hivatkozásával összefüggésben - annak alátámasztásául, hogy szakértő bevonása nélkül az ügyben döntés nem hozható - a törvény miniszteri indokolására utalt. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helyes indokai alapján történő helybenhagyását kérte. A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme ugyancsak az elsőfokú ítélet helyes indokai szerinti helybenhagyására irányult. Hangsúlyozta, az elsőfokú bíróság megfelelő indokát adta annak, hogy a szakértő-kirendelést mely okból mellőzte. Utalt arra, hogy beépítés esetén csak elszámolási kötelezettség keletkezik a felek között, az tulajdoni igényt nem alapozhat meg. A fellebbezés alaptalan. A peres felek a köztük korábban létrejött ingatlan adásvételi szerződésüket
- október 25-én kelt érvényes megállapodásukkal felbontották és a
- pontban rendelkeztek a szerződés megszűnésének a Ptk.
- §
(3)bekezdésében rögzített jogkövetkezményéről, „az eredeti állapot helyreállításáról”. Ez tartalmilag azt jelenti, hogy a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Ennek megfelelően a szolgáltatás -4- és ellenszolgáltatás természetbeni visszatérítésének kötelezettségét írták elő, ami adásvételi szerződés (Ptk. 365. §
(1)bekezdés) esetében a vételár vevő részére való visszafizetésével, egyben a tulajdonjog eladóra történő átruházásával valósul meg (hasonlóan: Legfelsőbb Bíróság (Kúria) 1/
- (VI. 28.) PK véleménye indokolásának
- pontja). Mivel azonban időközben a vevő felperes az ingatlanon értéknövelő beruházásokat végzett, ezeknek - a jogalap nélküli gazdagodás szabályai (Ptk.
- §
(1)bekezdés) szerinti - megtérítése ugyancsak szükséges ahhoz, hogy az adásvételi szerződés megkötése előtti értékegyensúly fennmaradjon, egyik fél részéről se következhessen be jogalap nélküli gazdagodás (hasonlóan: Legfelsőbb Bíróság (Kúria) 1/
- (VI. 28.) PK véleménye indokolásának
- pontja). A jogalap nélküli gazdagodás megtérítéséről, azaz a beruházások elszámolásáról a felek a
- január 4-i megállapodásukban kifejezetten rendelkeztek: az I. rendű alperes ennek kapcsán 39.755.000,- Ft megfizetését vállalta (szerződés
- pontja). Mindezen követelések kötelmi jogi igényeket jelentenek, amelyeket a felperes az I. rendű alperessel szembeni felszámolási eljárásban érvényesíthet; erre irányuló hitelezői igényét a peradatok szerint be is jelentette. A beruházás értékét csak a felbontó szerződés eredményes megtámadása esetén vitathatná. A szerződéses - a felbontó szerződéssel rendezett - jogviszonyban a Ptk. felperes által hivatkozott tulajdonjogi szabályai nem alkalmazhatóak (Legfelsőbb Bíróság (Kúria) PK
- számú állásfoglalás I. pontja), az érvényes felbontó szerződés rendelkezései kötik a feleket. Megjegyzi az ítélőtábla, helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság ítéletében, hogy a Ptk.
- §
(1)bekezdésében írt dologegyesülés kizárólag ingók vonatkozásában értelmezhető. A felperes alaptalanul hivatkozott fellebbezésében arra is, hogy az elsőfokú bíróság nem idézte meg szabályszerűen a per
- október 2-i tárgyalására, ezzel lényeges eljárási szabálysértést követett el. E folytatólagos tárgyalásra az elsőfokú bíróság a felperest a Pp.
- §-a szerint szabályszerűen megidézte, az idézést akkori jogi képviselőjének kézbesítették a tértivevény tanúsága szerint
- június 14-én. A felperessel megbízási jogviszonyban álló jogi képviselő a tárgyalási határnap előtti napon, október 1-jén jelentette be a bíróságnak, hogy megbízási szerződése megszűnt, ezzel egyidejűleg a tárgyalás elhalasztása iránti kérelmet azonban nem terjesztett elő. Megjegyzi az ítélőtábla, az ügyvédekről szóló
- évi XI. törvény
- §
(2)bekezdése szerint az ügyvédi megbízási jogviszonyban a megbízó a megbízást írásban bármikor azonnali hatállyal felmondhatja. Ezt a tényt az ügyvéd haladéktalanul köteles az eljáró hatóságnak írásban bejelenteni (Ütv. 24. §
(3)bekezdés). Egyéb kötelezettséget a speciális jogszabály nem ír elő, azonban a Ptk. 482. §
(2)bekezdése értelmében a megbízott a szerződés megszűnése után is köteles a megbízó érdekének védelmében a halaszthatatlan intézkedéseket mindaddig megtenni, amíg a megbízó az ügy intézéséről gondoskodni nem képes. Mivel jelen esetben a korábbi jogi képviselő nem kérte a kitűzött folytatólagos -5Gf.I.30.521/2012/
- szám tárgyalás elhalasztását, ilyen tartalmú intézkedést nem tartott szükségesnek a felperes jogainak megóvása érdekében, az elsőfokú bíróság nem vétett lényeges eljárási hibát azzal, hogy a kitűzött tárgyalást megtartotta, s a felperes távollétében az ügyben ítéletet hozott. Ellenkező szemlélet odavezethetne, hogy a felek - esetlegesen az eljárás ésszerű időn belüli befejezésének (Pp.
- §
(1)bekezdés) késleltetése céljából - akár több ízben is megakadályozhatnák a per befejezését. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelen fellebbezést előterjesztő felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint köteles megfizetni az I. és II. rendű alpereseknek - személyenként - 100.000,- Ft másodfokú eljárási költséget, amely jogi képviseletükkel összefüggésben merült fel, s melynek mértékét az ítélőtábla a kifejtett munkamennyiséggel arányosan határozta meg (32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)és
(6)bekezdés). A személyes illetékfeljegyzési jog kedvezményében részesült pervesztes felperes köteles megfizetni az államnak - külön felhívásra - 2.500.000,- Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket (1990. évi XCIII. 46. §
(1)bekezdés, 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdés és 15. §
(1)bekezdés). S z e g e d,
- április hó
- napján Dr. Kemenes István sk. a tanács elnöke Dr. Kiss Gabriella. Bánfalvi-Bottyán Csilla sk. előadó bíró táblabíró