Debreceni Ítélőtábla Bhar.I.74/2013/
- szám A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Debrecenben,
- március hó
- napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: A személy elleni erőszakos cselekménnyel fenyegetve elkövetett zaklatás vétsége és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság
- évi november hó
- napján kihirdetett 3.Bf.2314/2011/
- számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a Kazincbarcikai Városi Bíróság ítéletét
- évi szeptember hó
- napján hirdette ki. A harmadfokú eljárásban 10.020 (Tízezer-húsz) Ft bűnügyi költség merült fel, mely az állam terhén marad. Indokolás: A Kazincbarcikai Városi Bíróság
- szeptember hó
- napján kihirdetett 12.B.525/2010/
- sz. ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki zaklatás vétségében (Btk. 176/A. §
(2)bekezdésének a) pontja) és 2 rb. garázdaság vétségében (Btk. 271. §
(1)bekezdés). Ezért őt halmazati büntetésül 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, 1 napi tétel összegét 2.500 Ft-ban állapította meg. Kimondta, hogy az így kiszabott 250.000 Ft pénzbüntetést meg nem fizetés esetén 2.500 forintonként kell egy-egy napi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatni. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 43.010 Ft bűnügyi költség megfizetésére az állam részére. A Miskolci Törvényszék
- november
- napján meghozott 3.Bf.2314/2011/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a vádlottat az ellene zaklatás vétsége és 2 rb. garázdaság vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A rongálás szabálysértése (tényállás
- pontja) és a garázdaság szabálysértése (tényállás
- pontja) miatt indult eljárást megszüntette. Kimondta, hogy az elsőfokú eljárás során felmerült 43.010 Ft és a másodfokú eljárásban felmerült 26.710 Ft bűnügyi költséget az állam viseli. A másodfokú bíróság ítélete ellen a tárgyaláson jelen lévő ügyész fellebbezést jelentett be, későbbiekben írásban bejelentett fellebbezésében is azonban a fellebbezés irányát nem jelölte meg és azt sem, hogy a vádlott terhére fellebbez-ett. A vádlott és a védő az ítéletet tudomásul vették. A fellebbviteli főügyészség a bejelentett ügyészi fellebbezést módosítással, a vádlott terhére, 2 rb. garázdaság vétségében való bűnösségének megállapítása, büntetés kiszabása, valamint a zaklatás vétsége tárgyában hozott felmentő rendelkezés indokolásának kiegészítése céljából tartotta fenn. Indítványozta a fellebbviteli főügyészség, hogy az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és a vádlott bűnösségét állapítsa meg 2 rb. garázdaság vétségében, amellyel együtt a garázdaság és a rongálás szabálysértéseinek elbírálására vonatkozó rendelkezéseket mellőzze, a zaklatás vétsége tárgyában hozott rendelkezések jogi indokolását egészítse ki, halmazati büntetésül a vádlottal szemben pénzbüntetést szabjon ki (az elkövetéskor hatályos törvény alkalmazásával a súlyosítási tilalom keretei között), kötelezze a vádlottat a bűnösség kimondásával zárult részek arányában a bűnügyi költség megfizetésére. A Be.
- §
(1)bekezdés c) pontja alapján a bejelentett ügyészi fellebbezés joghatályos. Fentiek előrebocsátása után azonban az ítélőtábla szükségesnek véli a Be. 323. §
(2)bekezdését felhívni, miszerint a fellebbezőnek meg kell jelölnie, hogy a határozat mely rendelkezését sérelmezi és a fellebbezés mire irányul. A fellebbezési ok téves megjelölése, vagy a fellebbezés egyébként téves volta miatt a fellebbezés érdemi elbírálását nem lehet megtagadni. Az ügyésznek meg kell jelölnie azt is, ha a vádlott terhére fellebbez (Be. 354. §
(2)bekezdése). Ha a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést, érvényesül a súlyosítási tilalom. A Debreceni Ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt a Be. 387. §
(1),
(2)és
(4)bekezdései alapján teljes terjedelmében felülbírálta és megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróságok a perrendi szabályok betartásával jártak el az ügyben. A másodfokú eljárásban felvett bizonyítás eredményeképpen, a tárgyaláson megvizsgált bizonyítékok egyenkénti, valamint összességükben történő értékelését követően a törvényszék által rögzített tényállás hiányosságoktól mentes, megalapozott, ezáltal felülbírálatra alkalmas, így irányadó a harmadfokú eljárásban a Be. 388. §
(1)bekezdése értelmében. A tárgyaló ügyész nyilatkozatának tartalmára figyelemmel a Be. 354. §
(1)-
(3)bekezdései alkalmazásával súlyosítási tilalom védi a másodfokú bíróság döntését. Az ügyészség a zaklatás vétsége miatti felmentő rendelkezést eleve nem kifogásolta, a 2 rb. garázdaság vétségében való bűnösség megállapítására pedig súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés hiányában nincs lehetőség. Egyetértett azonban az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon álláspontjával, hogy a zaklatás vétsége vonatkozásában hozott felmentő rendelkezésnél a jogi indokolás kiegészítése szükséges. Az indulat hatása alatt elhangzott fenyegetés nem értékelhető félelemkeltő célzat által vezérelt magatartásként. (BH. 2011. évi 303. sz. jogeset.) Helyesen mentette fel ugyanakkor a másodfokú bíróság a vádlottat az ellene a Btk. 176/A. §
(2)bekezdés a) pontjába ütköző zaklatás vétsége miatt emelt vád alól - a Be. 6. §
(3)bekezdés a) pontja alapján, a Be. 331. §
(1)bekezdése értelmében - bűncselekmény hiányában. A Btk. 176/A. §
(2)bekezdés a) pontja szerint a zaklatás vétségét az követi el, aki félelemkeltés céljából mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével megfenyeget. Helyesen helyezkedett arra az álláspontra a másodfokú bíróság, hogy a telefonhívás körülményeire, előzményeire, a vádlott és a volt férj közötti elmérgesedett viszonyra, valamint arra is figyelemmel, miszerint a vádlott ...-val személyesen nem találkozott, vele még személyesen sem beszélt, a vádlott oldaláról az indulat hatása alatt elhangzott fenyegetés nem értékelhető félelemkeltő célzat által vezérelt magatartásként. Ehhez képest tehát a tényállás 1. pontjában részletezett cselekménnyel a vádlott a zaklatás vétségének törvényi tényállását nem merítette ki. A másodfokú bíróság a 2 rb. garázdaság vétsége (Btk. 271. §
(1)bekezdés) miatt emelt vád alól is felmentő rendelkezést hozott. Ugyanakkor a tényállás 2. pontjában leírt magatartás kapcsán az Sztv. 157. §
(1)bekezdés b) pontjára figyelemmel tulajdon elleni szabálysértés elkövetését állapította meg, míg a 3. tényálláspontban leírt cselekvőség kapcsán az Sztv. 142/A. §
(1)bekezdésébe ütköző garázdaság szabálysértésének az elkövetését rögzítette. Az Sztv. 11. §
(7)bekezdése értelmében azonban a cselekmény elkövetésétől számított 2 év elteltével nincs helye szabálysértési felelősségre vonásnak. A vádlott
- május
- napján és
- június
- napján elkövetett szabálysértései vonatkozásában a cselekmény elévülését állapította meg fentiekre tekintettel a törvényszék, illetőleg az Sztv.
- §
(1)bekezdés g) pontja alapján a szabálysértési eljárásokat megszüntette. A szabálysértések elbírálására a Be. 337. §
(1)bekezdése alapján kerített sort. A felmentő rendelkezésre és a szabálysértési eljárás megszüntetésére figyelemmel a Be. 339. §
(1)bekezdése alapján az eljárás során felmerült teljes bűnügyi költség állam általi viseléséről határozott a másodfokon eljárt bíróság. A súlyosítási tilalom okán az ítélőtábla a Be.
- § alapján a másodfokon eljárt törvényszék határozatát helybenhagyta. A harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be.
- §
(3)bekezdéséből, illetőleg 339. §
(1)bekezdéséből következik. Debrecen,
- március
- Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja, előadó, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja. Záradék: A Miskolci Törvényszék 3.Bf.2314/2011/
- sz. ítélete az ítélőtábla jelen határozatával jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
- március
- . Balla Lajos sk. a tanács elnöke