Pfv.21439/2012/4 – Kúria

(1)bekezdése értelmében továbbítania kellett volna a biztosító részére. Mivel e kötelezettségének nem tett eleget, a II.r. alperesnek a felperes ebből eredő kárát meg kell térítenie. A megbízott által e minőségében okozott kárért pedig a Ptk. 350. §

(1)bekezdésének első fordulata értelmében a megbízó a károsulttal szemben a megbízottal egyetemlegesen felelős. Erre figyelemmel az I.r. alperes a felperes kárát - miután a kártérítési felelősség alóli mentesülés feltételeinek fennálltát nem igazolta - a II.r. alperessel egyetemlegesen köteles megtéríteni. A rendkívüli befizetés készpénzben történő teljesítését a jogerős ítélet indokolásában kifejtettek szerint sem a biztosítási ajánlaton szereplő tájékoztatás, sem a biztosítási szerződés nem zárta ki. Arról pedig, hogy az alperesek közötti megbízási szerződésben foglaltak szerint a II.r. alperes az ügyfelektől készpénzt nem vehetett át, a felperesnek nem volt tudomása. A felperes tehát a kármegelőzési kötelezettségét nem szegte meg, így az alperesek a kártérítés megfizetése alól erre hivatkozással sem mentesülhetnek. A jogerős ítélet őt marasztaló rendelkezése ellen - annak hatályon kívül helyezése, és elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyása, másodlagosan pedig a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt - az I.r. alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Kifejtette, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 4. §-át, 207. §

(1)bekezdését, 340. §

(1)bekezdését, 348. §

(1)bekezdését, 350. §

(1)és

(2)bekezdését, a Pp. 3. §

(2)és

(3)bekezdését, 164. §

(1)bekezdését, 228. §

(4)bekezdését és

1. §-át. Az elsőfokú bíróság ugyanis a II.r. alperest kártérítésben marasztaló ítélete indokolásában azt állapította meg, hogy a II.r. alperes nem a tőle kapott megbízás teljesítése körében, hanem attól függetlenül okozott kárt a felperesnek. Az elsőfokú ítéletnek a II.r. alperesre vonatkozó rendelkezései pedig fellebbezés hiányában a hozzájuk kapcsolódó indokolással együtt jogerőre emelkedtek. A másodfokú bíróság ezért a Pp.
2. §

(4)bekezdésében és

1. §-ában foglaltakra figyelemmel az elsőfokú ítélet indokolásában ebben a körben megállapított tényállástól nem térhetett volna el, és jogszerűen nem kötelezhette volna őt a Ptk.
2. §

(1)bekezdése alapján a II.r. alperessel egyetemlegesen kártérítés fizetésére. Megjegyezte továbbá, hogy a vele szembeni keresetet elutasító elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében a felperes ellentmondásosan és az elsőfokú eljárás során előadottaktól is részben eltérően jelölte meg azt, hogy milyen jogcímen kéri őt kártérítésben marasztalni. A másodfokú bíróságnak ezért tisztáznia kellett volna a fellebbezés pontos tartalmát; ez azonban a véleménye szerint a másodfokú eljárásban nem történt meg. Kiemelte, hogy a Ptk-nak a felperes fellebbezésében hivatkozott 348. §-a és 350. §

(2)bekezdése alapján a II.r. alperessel való egyetemleges marasztalására nem kerülhetett volna sor. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság egyébként is a bizonyítékok téves értékelésével állapította meg, hogy a II.r. alperes a meg nem térült 3.800.000 forintot a vele kötött megbízási szerződés teljesítése keretében vette át a felperestől. Ezt ugyanis maga a II.r. alperes sem erősítette meg, és a pénz átvételéről kiállított pénztárbizonylatok sem támasztják alá, azokon ugyanis semmilyen, az ... Zrt-vel kötött biztosítási szerződésre utaló adat nem szerepel. Állította továbbá, hogy a per során okiratok csatolásával igazolta, hogy a megbízott II.r. alperes kiválasztása, utasításokkal ellátása és felügyelete során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A közte és a II.r. alperes között létrejött megbízási szerződés egyértelműen előírta azt is, hogy a II.r. alperes az ügyfelektől készpénzt semmilyen jogcímen nem vehet át. Ezzel az előírással a II.r. alperes az elsőfokú eljárás során tett nyilatkozatából kitűnően a megbízási jogviszony fennállása alatt mindvégig tisztában volt. Erre figyelemmel a Ptk. 350. §

(1)bekezdésének második mondata alapján akkor is mentesül a kártérítési felelősség alól, ha egyébként a II.r. alperessel egyetemleges felelőssége megállapítható lenne. Végül kifejtette, hogy az álláspontja szerint a felperes maga is közrehatott a kár bekövetkeztében. A felperesnek ugyanis a részére átadott ügyféltájékoztatóban foglaltak, a biztosítási ajánlati nyomtatványon szereplő tájékoztatás és a biztosítási szerződés általános szerződési feltételei alapján tudnia kellett, hogy a biztosítási díjat csekken, banki átutalással vagy beszedési megbízás útján teljesítheti. A felperes tehát súlyosan gondatlanul járt el, amikor jelentős összegű készpénzt adott át a II.r. alperesnek. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő. Az ítéleti rendelkezések - az I.r. alperes helyes álláspontjának megfelelően - a hozzájuk kapcsolódó indokolással együtt emelkednek jogerőre. A II.r. alperes marasztalására azonban az elsőfokú eljárásban amiatt került sor, mert a II.r. alperes a felperestől átvett pénzösszeggel a rendeltetésétől eltérően, sajátjaként rendelkezett, és a pénzzel később sem számolt el a felperes felé. Az elsőfokú ítélet indokolásának egyéb elemei, így az, hogy a II.r. alperes az I.r. alperestől kapott megbízás teljesítése körében vette-e át a meg nem térült 3.800.000 forintot, nem az első fokon jogerőre emelkedett ítéleti rendelkezéshez, hanem az I.r. alperes kártérítési felelőssége tárgyában hozott döntéshez kapcsolódnak. Így nem volt törvényes akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a felperes fellebbezése alapján ebben a részében felülvizsgálja, és az alperesek egyetemleges marasztalásáról rendelkezzen. A felperes a per során elsődlegesen mindvégig egyetemlegesen kérte az alpereseket marasztalni arra hivatkozással, hogy a II.r. alperes az I.r. alperes megbízottjaként neki kárt okozott. A másodfokú bíróság ezért sem a kereseti kérelmen, sem a fellebbezésen nem terjeszkedett túl azzal, hogy az alpereseket egyetemlegesen kötelezte kártérítés fizetésére. A felek téves jogi hivatkozásaihoz pedig a bíróság a döntése meghozatala során nincs kötve. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok megsértése nélkül, a bizonyítékok helyes értékelése alapján következtetett a másodfokú bíróság arra is, hogy a II.r. alperes az I.r. alperestől kapott megbízás teljesítése körében, az általa közvetített biztosítási szerződés alapján teljesített rendkívüli befizetésként vett át készpénzt a felperestől. Az első - 800.000 forint összegű készpénzbefizetés átvételére ugyanis a biztosítási ajánlat átvételekor került sor. A biztosítás közvetítése, a biztosítási ajánlat átvétele során pedig a II.r. alperes nem vitásan az I.r. alperes megbízottjaként járt el, arra vonatkozó megfelelő bizonyíték ugyanakkor a perben nem keletkezett, hogy a II.r. alperes egyidejűleg kétféle minőségben is kapcsolatba került volna a felperessel. A készpénz átvételéről kiállított okirat ugyanis ezt - a másodfokú bíróság helyes álláspontjának megfelelően - nem támasztja alá, a II.r. alperes perbeli nyilatkozata pedig - mivel a II.r. alperes lényeges kérdésekben elzárkózott a válaszadástól ebben a körben nem vehető figyelembe, a tényállás megállapításának alapjául nem szolgálhat. A további készpénzátadásra pedig ugyanolyan módon, ugyanolyan pénztárbizonylat kiállítása mellett került sor, mint a 800.000 forint átadására. A másodfokú bíróság ezért az eset körülményeinek helyes értékelésével állapította meg azt, hogy a befizetést a felperes a biztosítási szerződés kapcsán teljesítette, vagyis a készpénzt a II.r. alperes az I.r. alperes megbízottjaként vette át a felperestől. Azt pedig az I.r. alperes a per során nem bizonyította, hogy megbízottja, a II.r. alperes kiválasztása, utasításokkal ellátása és felügyelete során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Önmagában az ugyanis, hogy a közte és a II.r. alperes között létrejött megbízási szerződésben kikötötték, hogy a II.r. alperes nem vehet át készpénzt az ügyfelektől, még nem jelenti azt, hogy az I.r. alperes teljeskörűen a tőle elvárható módon járt el. További megfelelő bizonyíték pedig ebben a körben nem keletkezett. A kártérítési felelősség alól ezért az I.r. alperes a Ptk. 350. §

(1)bekezdésének második mondata alapján nem mentesülhet. Nem állapítható meg az sem, hogy a felperes maga is közrehatott kára bekövetkeztében, illetve, hogy megsértette volna kármegelőzési kötelezettségét. A készpénz átvételére vonatkozó, az alperesek közti megbízási szerződésben foglalt tilalomról ugyanis a rendelkezésre álló adatok szerint nem volt tudomása, és a biztosítási szerződés általános szerződési feltételei, valamint a részére átadott ügyféltájékoztató sem zárták ki a biztosítási díj készpénzben való teljesítését. A biztosítási ajánlati nyomtatványon szereplő tájékoztatás pedig a másodfokú bíróság helyes álláspontjának megfelelően - csak az éves biztosítási díj befizetésének módjára terjedt ki, a rendkívüli befizetések módjáról nem tett említést. Mindezekre tekintettel az I.r. alperes a Ptk. 350. §

(1)bekezdése alapján a II.r. alperessel egyetemlegesen köteles a felperes kárát megtéríteni. A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és az I.r. alperest a Pp. 78. §

(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére kötelezte. Budapest,

1. március
2. Dr. Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Attila s.k. előadó bíró, Dr. Rédei Anna s.k. bíró