A határozat elvi tartalma:

egyes becslési módszerek egymáshoz való viszonya.

alkalmazott becslési módszer jogszerűsége. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.043/2012/11.szám A Kúria a Marján Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Marján István) által képviselt felperesnek a dr. Tóth Eszter jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság 2011. október. 26. napján kelt 7.K.20.559/2011/14. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 16. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem elbírálása folytán

alulírott napon tartott nyilvános tárgyaláson meghozta

alábbi í t é l e t e t: A Kúria a Baranya Megyei Bíróság 7.K.20.559/2011/14. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg

alperesnek 250.000 (kettőszázötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak felhívásra 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) felülvizsgálati eljárási illetéket. - külön forint Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes telephelyén

1. július 4-én tartott helyszíni ellenőrzés során megállapították, hogy a 12 pénztárgépéből nem mindegyik forgalmát szerepeltették a könyvelésben. A 2006-
2. évek bevallásainak utólagos ellenőrzés során három pénztárgép, és a hozzájuk tartozó dokumentáció, gépnaplók, szalagok hiányoztak; forgalmukat a felperes nem szerepeltette a könyvelésben. A gépeket, a felperes előadása szerint, oktatási célra már korábban kivonták. Ezt a hivatkozást a revízió nem fogadta el, mert a felperes-, és hasonló áruházláncok munkavállalóinak nyilatkozatai szerint nem gyakorlat a pénztárgépeknek oktatás céljára való kivonása.

ellenőrzés értékekése szerint a gépek tényleges működése, és ennek ellenére

árbevétel, fizetendő áfa könyvelésének, bevallásának elmaradása megalapozza a becslést: a becsléssel a

1. évre kettő, a
2. évre három pénztárgép eltitkolt árbevételét határozták meg. A becslés módszerét

adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 108.§

zal, hogy a nettó árbevételre vetített ELÁBÉ meghatározására a felperes könyveiben szereplő értékesítés nettó árbevételét és a beszerzési árat vették figyelembe, és a meghatározott ELÁBÉ százalékos kulcsának ismeretében került megállapításra

eltitkolt bevétellel szemben elszámolható becsült költség.

elsőfokú határozat

1. és
2. évekre állapított meg társasági adónemben, társasvállalkozások különadója és áfa adónemekben összesen 127.792.000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, amely a pénztárgépekhez tartozó megállapítások mellett

ellenőrzés által kifogásolt egyéb gazdasági események adójogi következményeit is tartalmazta.

adóhatóság

adóhiány után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.

alperes a 2279345691. számú határozatával helybenhagyta

elsőfokú határozatot. Indokolásában kiemelte, hogy a becslés

értékesítés forgalmi ágára települt a 3 db pénztárgép „eltűnése" okán, és a becslés alkalmazásának nem volt feltétele, hogy a felperesnek ehhez számlával alá nem támasztott, ismeretlen eredetű árúval is kellene rendelkezni. Tény, hogy a felperes nem rendelkezett napi készletnyilvántartással, de

árú-beszerzési oldal becslése is megtörtént a felperes könyvelése alapján.

elsőfokú bíróság a 7.K.21.233/2009/

1. számú jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét a becslés módszere tekintetében. A Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.171/2010/
2. számú végzése ezen jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és

elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

irányadó szempont szerint a megismételt eljárásban a megyei bíróságnak állást kellett foglalni arról, hogy a felperes keresetében vitatott becslés jogalapja fennáll-e, és ezt követően fejtse ki álláspontját

alkalmazott becslés módszerének jogszerűségéről. A megismételt eljárásban a felperes a keresetét megváltoztatta, a becslés jogalapját már nem vitatja, kizárólag annak módszerét. A felperes indítványára kirendelt igazságügyi adószakértő szóban kiegészített igazságügyi szakvéleményében rögzítette, hogy a felperes átadta részére

időközben - a felperes ügyvezetőjének terhére indult büntetőeljárásban - fellelt pénztárgép naplókat. Értékelése szerint

eltitkolt bevételt

alperes helytelenül valószínűsítette, mert egyrészt számszaki hibát vétett, amikor nem vonta le a gépekhez kapcsolódóan,

alperesi határozat szerint bevallott bevételt, másrészt a gépnaplók alapján a tényleges bruttó forgalom a becsültnél 98.742.000 forinttal kevesebb.

ELÁBÉ, mint költség elszámolása tekintetében

alperes helyesen járt el, további költségeket nem kellett figyelembe vennie, hiszen ezeket a felperes a könyvelésében már elszámolta. Ugyanakkor

alperes

ELÁBÉ számítása során is hibázott, mert annak értékéhez nem számította hozzá a betétdíjas göngyölegeket. A felperes által irányadónak tekintett összehasonlító becslés módszere nem hozott volna valószínűbb eredményt, mint

alperes által alkalmazott. A szakvélemény szóbeli kiegészítése során előadta, hogy mindez akkor igaz, ha kiindulási pontként elfogadja a fellelt gépnaplókat. Ennek hiányában

onban kimutatható különbség adódik a két módszer között.

összehasonlítás során

iratanyagban fellehető

onos időszakban hasonló kereskedelmi tevékenységet, hasonló körülmények között, hasonló nagyságrendben folytató társaságok adatait vettet figyelembe.

elsőfokú bíróság

igazságügyi szakértői véleményre alapított jogerős ítéletében

alperes bejelentése alapján megváltoztatta

alperesi határozatot,

adóhiányt összesen 126.500.000 forintban állapította meg, valamint törölni rendelt

adóbírságból 646.000, a késedelmi pótlékból 389.000 forintot. A felperest illeték és perköltség megfizetésére kötelezte. A becslés alkalmazandó módszere tekintetében, hivatkozással

Art. 108.§

adóhatóságnak

összehasonlító becslés alkalmazása, ez a módszer nincs kivéve

alperes

on álláspontja, amely a perbeli esetben kizárta volna

összehasonlító becslést. Ugyanakkor

alkalmazott módszer - amely szintén a „más megfelelő módszer"-ek közé tartozik - megfelelően valószínűsítette

adóalapot, és ezt kellően meg is indokolták. Kitért arra, hogy nem volt jogszabálysértő

alperesi határozat, amikor figyelmen kívül hagyta a gépnaplókat, mert

ok valódisága a fekete dobozok hiányában nem volt igazolt.

igazságügyi szakértői bizonyítás során

onban szintén nem volt jogszabálysértő

, hogy a szakértő értékelte a gépnaplókat:

ok ugyanis bizonyos támpontot nyújtottak

alperesi becslés helytállóságának megválaszolására.

elsőfokú bíróság erre tekintettel mellőzte a felperesnek a szakértő további meghallgatásra vonatkozó indítványát. A jogerős ítélet indokolása szerint, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 206.§

alperes által megválasztott becslési módszer helytálló volt, és ebből kifolyólag helytállóan állapította meg

adóhiányt.

elsőfokú bíróság értékelése szerint

alperes

ELÁBÉ becslést is elvégezte, a bevétel és kiadás egyensúlyának helyreállítása érdekében. Nem helytálló a felperesnek a 70% feletti haszonkulcsra történő hivatkozása, mivel

alperes a felperes adatai alapján kimutatható árrés alkalmazásával állapította meg

ELÁBÉ-t, és

elért bevétel nagyságát. Előkészítő iratában maga felperes is elismerte, hogy ezen árrés megfelel a más hasonló tevékenységet folytató vállalkozások adatainak. Így

összehasonlító becslés alkalmazása sem vezethetne más eredményre, mint amit

alperes határozatában kimunkált. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek

alperesi és

első fokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését és

adóhatóság megfelelő iránymutatások melletti új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Előadta, hogy a becslés alapjaként megállapított tényállás nem volt megfelelő, mivel mindhárom pénztárgép kivonásra került oktatási célból: a beszerzett nyilatkozatok ezt a tényt nem cáfolják, és egyben igazolják is, hogy a felperes gyakorlata nem egyedülálló. Álláspontja szerint a becslés során

Art. rendelkezéseinek megfelelő, olyan eljárást kell alkalmazni, amellyel a megbecsülésre kerülő jövedelem és

így megállapított adókötelezettség a lehető legközelebb van ahhoz, amelyet a felperes üzletviteli tevékenységének valós és realizálható bevételei, valamint a hasonló körülmények között hasonló tevékenységet folytató adózók által realizált bevételek alapján fizetett volna. Esetében

Art. 108.§

érintett gépek csak tört időszakban üzemeltek. A KSH-nak nincsenek ilyen árrés adatai, a felperesnek ezért nem állt módjában bizonyítási teher visszafordításával más hasonló körülmények között folytató vállalkozás jövedelmezőségéhez viszonyítani saját adatait, ezért indítványozta igazságügyi szakértő kirendelésére. A .... Kft. nyilvánosan közzétett adataira tekintettel előadta, hogy árrésük lényegesen nem tér el

övétől. A gépnaplók adatainak figyelembevételére nem kerülhetett volna sor. A szakértő sajnálatos módon bonyolódott bele

időközben előkerült naplók adataiba, miket ha figyelmen kívül hagy, úgy

összehasonlító módszer közelebbi eredményt hozott volna.

sem hagyható figyelmen kívül, hogy

alperes a becslés módszerének megállapítása során a birtokában volt gépnaplók adatait nem használta fel. Ezen tények ellenében a bíróság sem emelheti be a bizonyítékok körébe a gépnaplók adatait. Nem helytálló alperesnek

állítása sem, miszerint a napi készletnyilvántartás hiánya miatt a bejövő áru mennyiségét nem kell figyelembe venni, hiszen maga is elismerte, hogy csak

a termék kerülhet értékesítésre, amelyet beszereztek. A becslés módszerénél ezen konzisztens feltételezést

onban már nem alkalmazta, így hiteltelenné tette a becslés eredményét: ez olyan nagyságrendi eltérés, amelynek realizálása fizikailag kizárt. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet a tényeket és körülményeket okszerűtlenül mérlegelte akkor, amikor elutasította a keresetet. Akkor járt volna el helyesen, ha megállapítja a becslési módszer elégtelensége mellett a másodfokú határozatnak

első fokú határozatra is kiterjedő jogszabálysértését,

okat megsemmisíti és

adóhatóságot új eljárásra kötelezi

zal, hogy abban

Art. 108. §

Art. 108.§

alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem a korábbi felperesi előadások megismétlése.

, hogy a felperes álláspontja nem egyezik a jogerős ítéletével, nem indoka a felülvizsgálatnak, előadásai kizárólag a bizonyítékok felülmérlegelésére irányulnak. A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem, vagy csatlakozó felülvizsgálati keretei között,

ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül (Pp. 272.§

a kérdés, amely miatt

alperes becslét alkalmazott. Ezen körülményekről, a jogalapra vonatkozó kereseti kérelem visszavonása következtében a megismételt eljárás jogerős ítéletnek nem kellett rendelkezni. Kereset és kapcsolódó jogerős ítélet hiányában a becslés alkalmazhatóságát,

érintett gépek kizárólag oktatási célú használatát, a Kúria sem vizsgálhatja. A felülvizsgálati eljárás a becslés módszerére, a bevételi és kiadási oldalak összevetésére vonatkozó jogerős ítéleti megállapítások körében folytatható le.

Art. 108.§

adóhatóságnak nem csak a becslés jogalapjának fennálltát, hanem

t is bizonyítani kell határozatában, hogy

általa alkalmazott becslési módszer valószínűsíti

adó alapját. A valószínűsítés következtében

egyes becslési módszerek más-más összegszerűségre vezethetnek, de sem a pontatlanság, sem

eltérés,, sem

, hogy adott tényállás mellett esetlegesen több módszer is alkalmazható, a törvényi feltételek megléte esetén, nem teszi jogszerűtlenné

adott módszer kiválasztását. A felülvizsgálati kérelem nyomán a Kúria kiemeli, hogy a módszer meghatározása során

adóalapot nem a hasonló gazdasági tevékenységet folytató más adózókéhoz, hanem a becsléssel érintett vállalkozás saját, valós üzletmenetéhez kell a lehető legközelebb vinni. A jogerős ítélet a becslés módszereire vonatkozóan ütköztette

Art. 108.§

Art. 108.§

adóalap valószínűsíthető bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással és más megfelelő módszerrel. A 108.§

adóalapot akkor is, ha

adóalap megállapítására

ért nincs mód, mert sem a bevételekről, sem a kiadásokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem állnak

adóhatóság rendelkezésére, és ezek hiánya nem

adózó érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. A becslésnél

adóalapot

adóhatóság

eset körülményeire tekintettel valószínűsíti. Ennek során

onos időszakban hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók magánszemély adózó esetében a munkaviszony keretében hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között végzők - kereseti, jövedelmi viszonyait figyelembe kell venni.

Art. 108.§

adóalap valószínűsítésére, amikor

adózó álláspontja alapján melyik módszer közelít jobban a saját véleménye szerint valós adóalaphoz, hanem annak függvényében, hogy milyen adatok állnak rendelkezésre. A jogerős ítélet a két becslési módszer viszonyát ugyan nem helytállóan értékelte, de végső következtetése, mely szerint

alperes

adóalapot megfelelően valószínűsítette és ezt kellően meg is indokolta, helytálló volt.

adóhatósági eljárás során a felperes egyéb pénztérgépeinek adatai rendelkezésre álltak,

alperes valamennyi legálisan működő gép összesített éves forgalmát vette figyelembe: ennek következtében nem alkalmas a becslési módszer megfelelőségének vitatására a felperesnek

egyes gépek működésének szakaszosságára, vagy a forgalmuk szóródására vonatkozó egyoldalú előadása. Ugyanezen,

Art. 108.§

álláspontja szerint kimutathatóan magas árrésre, és emiatt

Art. 108.§

alkalmazott becslési módszer ellen ható következtetés. A gépek tényleges működési adatainak értékelése miatt járt el helytállóan

elsőfokú bíróság is akkor, amikor a szakértői bizonyítás során figyelembe vehetőnek tekintette

érintett pénztárgépek - egyéb adatok hiányában nem hiteles, és ennek folytán

adóhatóság által nem is értékelhető - naplóit. A szakértői bizonyítás

alkalmazott módszer megfelelőségére folyt: ennek során pedig a naplók alkalmasak voltak annak valószínűsítésére, hogy a felperes esetén a két eltérő becslési módszer eredménye milyen viszonyban állna egymással. Ebből pedig következtetni lehetett arra, hogy - függetlenül a becslési módszerektől - a felperes esetében

Art. 108.§

alperes eljárása helyes volt,

ELÁBÉ mellett - a betétdíja göngyölegek kivételével - más költséget nem kellett figyelembe venni.

elsőfokú bíróság

igazságügyi szakértői véleményt elfogadta, a felülvizsgálati kérelem a szakvéleményre vonatkozó indokok felülmérlegelésére irányult. A jogerős ítélet jogszabálysértését a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhatná meg. Ilyet

onban a Kúria, a fentiek szerint, nem észlelt:

elsőfokú bíróság a Pp. 221.§-ának

alkalmazott jogszabályokra, döntésének indokát adta. Mindezekre figyelemmel a Kúria ítéletét a Pp. 275. §

első fokú bíróság jogerős bekezdése alapján hatályában A pervesztes felperest a Pp. 270. §

illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény
2. §