Bhar.84/2013/3 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés a/ pont,

(3)bekezdés a/ pont. Az elsőfokú eljárásban felmerült 408.268.- forint bűnügyi költségből a vádlott 328.268.(háromszázhuszonnyolcezer-kétszázhatvannyolc) forintot köteles megfizetni, a fennmaradó 80.000.- (nyolcvanezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A harmadfokú eljárásban 8660 (nyolcezer-hatszázhatvan) forint, a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. Indokolás: A Miskolci Városi Bíróság a 18.B.1321/2010/26. számú ítéletében vádlottat bűnösnek mondta ki adócsalás bűntettében (Btk. 310. §

(1)és

(3)bekezdés), magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.

1. §) és számvitel rendje megsértése vétségében (Btk.
2. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pont ). Ezért halmazati büntetésül 1 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Mellékbüntetésül 3 évre eltiltotta a gazdasági társaság vezető tisztségviselésétől. A vádlottal szemben 4.260.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett az ügyben felmerült bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést, elsősorban felmentés, másodsorban a büntetés enyhítése érdekében. Az ügyész nem élt jogorvoslattal. A Miskolci Törvényszék 2012. szeptember 28. napján megtartott fellebbezési tárgyaláson az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottat a számvitel rendjének megsértése vétsége (Btk. 289. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pont) miatt emelt vád alól felmentette. A vádlott pénzügyi bűncselekményét költségvetési csalás bűntettének minősítette, a bűncselekmény törvényhelyét a Btk. 310. §

(1)bekezdés a/ pontjában jelölve meg. A vádlott szabadságvesztés büntetését 8 hónapra, a felfüggesztés próbaidejének tartamát 2 évre enyhítette. A gazdasági társaság vezető tisztségviselésétől történő eltiltással és a vagyonelkobzással kapcsolatos rendelkezéseket mellőzte. Pontosította az első fokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összegét. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Rendelkezett a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről. A másodfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, míg a másodfokú tárgyaláson jelen volt védő irányultságának és indokainak megjelölése nélkül, a terhelt a részére kézbesítéssel közölt ítélet ellen annak marasztaló része ellen jelentett be fellebbezést. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.46/2013/1-II. számú átiratában indítványozta, hogy a harmadfokon eljáró ítélőtábla a vádlott terhére rótt pénzügyi bűncselekmény jogi minősítését pontosítsa, a vádlott által megfizetendő bűnügyi költséget a bűnösség kimondásával zárult részek arányában határozza meg, a bűnügyi költség további részéről állapítsa meg, hogy azt az állam viseli, egyebekben az ítéletet hagyja helyben. A Debreceni Ítélőtábla a másodfellebbezést a Be. 393. §-ának

(2)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el. A harmadfokú eljárásban megtartott nyilvános ülésen a vádlott és védője a bejelentett fellebbezésüket fenntartották. A védő elsősorban a vádlott felmentését indítványozta. Álláspontja szerint nem bizonyítható, hogy vádlott az adócsalási cselekményt szándékosan követte el, hiszen tévedésben volt, mivel a cégtulajdonosok őt félrevezették a befolyt fenntartási költségekkel kapcsolatban. Ebből következően csak a gondatlansága állapítható meg, és sem a pénzügyi, sem az okirat-hamisítási bűncselekmény nem követhető el gondatlanul. Másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítését kérte. Az ügyész az átiratában foglaltakat fenntartotta, azzal egyezően nyilatkozott. A Be. 386. §

(1)bekezdésének értelmében harmadfokú eljárásnak helye van akkor, ha a másodfokú bíróság ügydöntő határozatának eltérő rendelkezése a büntető anyagi jog szabályát sérti. Ez a feltétel nem a másodfellebbezés joghatályosságának, hanem az érdemi elbírálás alaposságának a kérdése, illetve feltétele. A Be. 386. §

(1)bekezdés c/ pontja alapján a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével az első fokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette. Figyelemmel e feltétel bekövetkezésére, jelen eljárásban a vádlott és a védő fellebbezése joghatályosnak tekinthető. a felülbírálat terjedelme körében rögzíti, hogy ha a másodfokú bírósáA Be. 387. §

(2)bekezdése g ítélete több bűncselekményről rendelkezett, a fellebbezés folytán a harmadfokú bíróság az ítélet minden rendelkezését felülbírálja, kivéve a másodfokú bíróság által az elsőfokú bíróság ítéletének felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezését helybenhagyó részét. A Debreceni Ítélőtábla a védelmi fellebbezést nem, az ügyészi átiratban foglaltakat viszont megalapozottnak találta. A harmadfokú bíróság a Be. 387. §

(1)bekezdésének megfelelően felülbírálta a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást. A revízió elvének szem előtt tartásával ellenőrizte, hogy az első- és másodfokú bíróság megtartotta-e az eljárási szabályokat és vizsgálta a másodfokú ítélet megalapozottságát is. A harmadfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az első- és másodfokú eljárást a bíróságok a perrendi szabályok megtartásával folytatták le. Egyik bíróság sem vétett feltétlen, vagy olyan relatív hibát, mely az érdemi felülbírálatot kizárná. Megállapította az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság által rögzített és a másodfokú bíróság által tett kiegészítésekkel ítéletének alapjául is elfogadott tényállás megalapozott, és mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében foglalt fogyatékosságoktól. Az ügyben eljárt bíróságok a tényállást a vádlottnak a terhére rótt cselekmény elkövetését ténybelileg beismerő, de bűnösségét tagadó vallomására, tanúk vallomásaira, igazságügyi könyvszakértői véleményre, APEH feljelentésre és irataira, továbbá a perrendszerűen felvett további bizonyítékokra alapították. A bíróságok a bizonyítékok értékelése, mérlegelése során indokolási kötelezettségüknek is megfelelően eleget tettek. Megfelelően indokolták, hogy a vádlott tévedésre irányuló védekezését miért nem fogadták el. Az eljárásban feltárt és a tényállás megállapításának alapjául elfogadott bizonyítékok értékeléséről a bíróságok részletesen számot adtak, mérlegelésük logikai hibában nem szenved, ezért a Debreceni Ítélőtábla az I. és II. fokú bíróság ítéletét az abban rögzített, a harmadfokú bíróság által pontosított tényállás alapján bírálta felül. Az eljárt bíróságok okszerűen vontak következtetéseket az I. r. vádlott bűnösségére, a terhére rótt bűncselekmények másodfokú bíróság általi jogi minősítése is helyes, azzal a kiegészítéssel, hogy a költségvetési csalás bűntette a Btk. 310. §

(1)bekezdés a/ pontjába üközik. Maradéktalanul törvényes a másodfokú bíróság azon rendelkezése, amellyel a Btk. 289. §

(3)bekezdésében meghatározott számviteli rend megsértése vétségének minősülő cselekmény dekriminalizálása folytán ezen cselekményben a vádlottat felmentette. Helyes a vádlott terhére megállapított pénzügyi bűncselekmény költségvetési csalás bűntetteként minősítése. Törvényes a vádlott terhére rótt magánokirat-hamisítás vétségével kapcsolatos elsőfokú ítéleti rendelkezések helybenhagyása. Az első- és másodfokon eljárt bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi enyhítő és súlyosító körülményeket maradéktalanul feltárta és azokat alapvetően helyesen értékelte. Osztotta az ítélőtábla a törvényszéknek a főbüntetés enyhítésével, a gazdasági társaság vezető tisztségviselésétől történő eltiltás mellékbüntetés és a vagyonelkobzás mellőzésével kapcsolatos indokolását. További enyhítésre nem látott alapot. Egyetértett az ítélőtábla a védőnek és a fellebbviteli főügyészségnek a bűnügyi költség megosztása vonatkozásában kifejtett álláspontjával. A Be. 338. §-ának

(2)bekezdése értelmében a vádlottat a tényállásnak csak azzal a részével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselésére lehet kötelezni, amelyre a bűnösségét megállapították. Mivel a terheltet a másodfokú bíróság a számvitel rendjének megsértése vétsége miatt emelt vád alól felmentette, az e bűncselekménnyel kapcsolatos bűnügyi költséget a Be. 339. §

(1)bekezdése alapján az állam viseli. Helyesen mutatott rá a vádhatóság, hogy az igazságügyi könyvszakértői díj részben ezen cselekménnyel kapcsolatos, így a harmadfokú bíróság a szakértői díj egy részéről, 80.000 forintról úgy rendelkezett, hogy az az állam terhén marad. A másodfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek. Mindezekre tekintettel a Debreceni Ítélőtábla a Miskolci Törvényszék ítéletét a szükséges részben, a Be. 398. §

(1)bekezdése szerint megváltoztatta, míg helyes rendelkezéseit a Be.

1. §-ára utalással helybenhagyta. Debrecen,
2. március
3. Dr. Elek Balázs sk. . Gömöri Olivér sk. . Háger Tamás sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: A Miskolci Törvényszék 7.Bf.154/2012/
4. a Debreceni Ítélőtábla Bhar.II. 84/2013/
5. számú ítéletével
6. március
7. napján jogerős és a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kivételével végrehajtható. Debrecen,
8. március
9. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül tisztviselő