Bhar.151/2013/5 – Debreceni Ítélőtábla

(2)bekezdés), gondatlanságból elkövetett közveszély-okozás vétsége (Btk. 259. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés I. fordulat), lopás vétségének kísérlete (Btk. 316. §

(1)bekezdés, II. fordulat d) pont), és lopás vétsége (Btk. 316. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés I. fordulat) miatt halmazati büntetésül 2 év 8 hónap börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés tartamába beszámította a vádlott által

1. május
2. napjától
3. május
4. napjáig őrizetben töltött időt. Kötelezte a vádlottat sértettnek 16.000 Ft kártérítés, az államnak 7000 Ft eljárási illeték megfizetésére. Rendelkezett továbbá a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a terheltet 404.500 Ft bűnügyi költség viselésére. Az első fokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása érdekében, a vádlott és a védő a rablás bűntettében a bűnösség megállapítása miatt, felmentés céljából és a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést. A másodfokon eljáró Miskolci Törvényszék a
5. január
6. napján kihirdetett 14.Bf.317/2012/
7. számú ítéletével az első fokú ítéletet részben megváltoztatta. A vádlottat bűnösnek mondta ki magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.
8. §) is. A lopás vétsége (Btk.
9. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés I. fordulat) miatt emelt vád alól felmentette. Megállapította, hogy a cselekmény tulajdon elleni szabálysértés (Sztv. 177. §

(1)bekezdés), egyben a szabálysértési eljárást megszüntette. A vádlott által

1. október
2. napjától
3. október
4. napjáig őrizetben töltött időt is beszámította a szabadságvesztés tartamába. Az eljárás során lefoglalt teleszkópos botot elkobozta. Megállapította, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből 205.200 Ft-ot az állam visel, míg 209.300 Ft a vádlottat terheli. A másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből kötelezte a vádlottat 31.059 Ft viselésére, rögzítve, hogy 28.000 Ft az állam terhén marad. A másodfokú ítélet ellen a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést, a rablás bűntette és lopás vétsége tekintetében a bűnösség megállapítása miatt, felmentés érdekében. Az ügyész nem élt jogorvoslattal. A védő fellebbezését írásban részletesen indokolta (3.sz. harmadfokú irat), melyben a jogorvoslatot alapvetően fenntartva előadta, hogy a rablás nem bizonyítható a vádlott terhére, figyelemmel arra, hogy nem ő követte el a bűncselekményt. Utalt tanú vallomására, aki érvelése szerint bizonytalan volt a vádlott felismerésében, mint ahogyan tanú is. Rámutatott az elkövető hajszínével kapcsolatban felmerült ellentmondásokra, mint ahogy a sértetti vallomás és a sérülésekre vonatkozó orvoszakértői vélemény ellentéteire is. Vitatta azt a ténymegállapítást is, hogy a vádlott az elkövetés idején a szórakozóhelyen tartózkodott. Álláspontja szerint nevű személy tért be a bárba, aki igen hasonlít a vádlottra, és vele téveszthették össze. A rablás elkövetése a vádlott részéről ezért kétséget kizáróan nem bizonyítható. A tényállás megalapozatlan, így az első és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését indítványozta. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.90/2013/1-I. számú átiratában, és képviselője a harmadfokú nyilvános ülésen a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A nyilvános ülésen a védő a fellebbezés indokolásában foglaltakkal egyezően az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta, a vádlott a rablás bűntette tekintetében ártatlanságát hangoztatta. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást a Be.
5. §

(1)és

(2)bekezdésében foglaltaknak megfelelően felülbírálta, figyelemmel arra, hogy a Be. 386.§

(1)bekezdés

1. b)és
2. c)pontja alapján a másodfokú határozat ellen a törvény biztosítja a fellebbezés jogát. A másodfokú bíróság ugyanis az első fokon lopás vétségében marasztalt vádlottat felmentette, másfelől a magánokirat-hamisítás vétségében is megállapította a bűnösséget. Az ítélőtábla rögzíti, hogy a másodfokú határozat megalapozott, ekként a harmadfokú bíróság a Be. 388. §

(1)bekezdés értelmében a határozatát a másodfokú bíróság által elfogadott tényállásra alapítja. Az elsőfokú bíróság az ügy helyes eldöntése szempontjából lényeges bizonyítékokat megvizsgálta és azokat okszerűen, a logika szabályai szerint értékelte. Részletesen elemezte a terhelt védekezését, a sértetti vallomásokat, valamint a tárgyi, okirati és szakértői bizonyítás anyagát. A városi bíróság ténymegállapításai a fellebbezési eljárásban elvégzett kiegészítéseket követően helyesek, azokat törvényesen fogadta el a másodfokú bíróság ítélkezésének alapjául. A másodfokú bíróság is nagy részletességgel foglalkozott az érdemi részekben is eltérő tartalmú bizonyítékokkal. Érvelésével a harmadfokú bíróság egyetértett. A vádlotti és sértetti vallomások elemzése hibátlan, mint ahogy az informatikai szakértői vélemény elvetése sem kifogásolható. E körben ugyanakkor utal rá a harmadfokú bíróság, hogy perjogilag nem a szakvélemény kirekesztésére került sor - mert ahhoz a felhasználást kizáró súlyos eljárási szabálysértés vezethet -, hanem a bíróság részletes és megalapozott indokok alapján nem fogadta el a szakvéleményt a tényállás alapjául. Ennek ellenére a tényállás kétséget kizáróan bizonyított, az eljárt bíróságok az indokolási kötelezettséget is teljes körben teljesítették. Az eltérő tényállás megállapítására és a vádlott részbeni felmentésére irányuló védelmi fellebbezés a bizonyítékok mérlegelésén keresztül támadja a megalapozott tényállást, mely a tényálláshoz kötöttség elvére (Be. 351-

1. §) tekintettel eredményre nem vezethetett. nevű személy megjelölése, valamint az egyébként a bizonyítás anyagában tényszerűen megállapítható ellentmondások nem támaszthatnak ésszerű kételyeket a tényállás megalapozottságával szemben. A védelem információgyűjtése kapcsán képbe került hivatkozás konkrét adatok, a bizonyítandó tények határozott megjelölése nélkül nem vetették fel a bizonyítás indokoltságát, melyre a harmadfokú eljárásban egyébként sincs lehetőség. E személyre hivatkozás a tényállás megalapozottsága folytán értelemszerűen az ítéletek hatályon kívül helyezését sem eredményezhette. A sértett vallomása és az orvos szakértői bizonyítás anyaga között felmerült eltérések egyrészt nem relevánsak a tények lényegét illetően, másfelől életszerű, elfogadható, hogy a nem csekély erejű, fejet ért támadást követően a sértett nem tudta teljes pontossággal meghatározni a bántalmazása módját, mértékét. Összegezve, a hatályon kívül helyezést célzó védelmi perorvoslat a kifejtettek miatt nem lehetett eredményes. A másodfokú ítélet a törvénynek megfelelően döntött a vádlott bűnösségéről, a részbeni felmentésről, valamint a cselekmények minősítése is megfelel az anyagi jognak. Az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság is részletesen állást foglalt a büntetőjogi főkérdésekben, illetőleg a cselekmények minősítéséről. A másodfokú bíróság jogi álláspontját a harmadfokú bíróság osztotta. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás tett arányos, megfelel a büntetés céljainak, és összhangban áll a büntetéskiszabási elvekkel is. A bűnhalmazatra is tekintettel eltúlzottan szigorúnak nem tekinthető, lényeges enyhítésére a harmadfokú bíróság nem látott lehetőséget. Törvényesek a másodfokú ítélet egyéb rendelkezései is. Mindezekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 397.§ának alkalmazásával helybenhagyta, rögzítve a vádlott új személyazonosító igazolványának számát a rendelkező részben. A harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján utalva a Be. 385.§-ára - állapította meg. Debrecen,

1. április
2. Dr. Elek Balázs sk. . Háger Tamás sk.. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró ZÁRADÉK A Miskolci Törvényszék 14.Bf.317/2012/
3. számú ítélete a harmadfokú határozat folytán írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Debrecen,
4. április
5. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül tisztviselő