Bf.62/2012/11 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.62/2012/

1. szám A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött,
2. március
3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt I.rendű vádlott neve ellen indult büntetőügyben a Győri Törvényszék
4. június
5. napján kihirdetett B.68/2010/
6. számú ítéletét megváltoztatja. A börtönbüntetés és a közügyektől eltiltás tartamát 5-5 (öt-öt) évre felemeli. A szabadságvesztés-büntetés fele részének letöltése utáni feltételes szabadságra bocsátást kimondó rendelkezést mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. I n d o k o l á s: A Győri Törvényszék a B. 68/2010/33.szám alatti ítéletével I.rendű vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 252.§ /1/ és /2/ bekezdése szerint minősülő vesztegetés bűntettében és a Btk. 319.§ /1/ és /3/ bekezdés d/ pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntettében. Ezért halmazati büntetésül 3 év börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte rendelkezve arról, hogy a vádlott a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, 14.000.000 Ft erejéig a vádlottal szemben vagyonelkobzást rendelt el és kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú fő- és mellékbüntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. Jogorvoslattal élt I.rendű vádlott neve vádlott és védője is téves minősítés miatt és a büntetés enyhítése érdekében. A Győri Fellebbviteli Főügyészség az ügyész által bejelentett fellebbezést fenntartva, azt annyiban módosította, hogy a szabadságvesztés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátást kimondó rendelkezés mellőzését is indítványozta. Álláspontja szerint az első fokú bíróság az eljárási szabályok betartása mellett megfelelő körben folytatta le a bizonyítási eljárást, túlnyomórészt megalapozott tényállást állapítva meg. Az ítélet kisebb fokú megalapozatlanságát, hiányosságát abban látta, hogy az nem tartalmazza a
7. március
8. napján érvényes euró és svájci frank árfolyamait, ezért a tényállást azzal kérte kiegészíteni, hogy
9. október
10. napján 261, 88 Ft/ euró,
11. augusztus
12. napján 255,45 Ft/euró,
13. március
14. napján 291,72 Ft/euró,
15. szeptember
16. napján 154,63 Ft/CHF,
17. szeptember
18. napján 151,17 Ft/CHF,
19. március
20. napján 240,98 Ft/CHF volt a hivatalos árfolyam. Ezt alapul véve a
21. számú cég. 200.801.600 Ft, a
22. számú cég Kft. 139.453.589 Ft, a
23. számú cég Kft. 204.111.600 Ft, a
24. számú cég Kft 199.544.400 Ft hitelt kapott, melyhez kapcsolódóan az egyes cégek sorrendjében 215.472.129.Ft, 161.242.378 Ft, 279.346.676 Ft és 278.895.093 Ft a vagyoni hátrány. Hivatkozott a fellebbviteli főügyészég arra is, hogy bár az első fokú bíróság a
25. számú cég Kft. vonatkozásában is folytatott bizonyítást és ítéletében is nevesíti, a tényállás ezen cégre nézve nem tartalmazza a hitelügyletre vonatkozó konkrét ténymegállapításokat. Ezért a tényállást a továbbiakban azzal kérte kiegészíteni, hogy a
26. számú cég Kft.
27. szeptember
28. napján kelt
29. számú szerződéssel forgóeszköz finanszírozás céljából
30. szeptember 7-i lejárattal 40.000.000 Ft-ot kapott az bank Területi Fiókjától.
31. március
32. napján a cég lejárt tőketartozása 40.000.000 Ft, lejárt ügyleti kamattartozása 1.384.211 Ft volt. Összességében a vádlott - hatáskörét túllépve - 1.113.911.189 Ft értékben folyósított hitelt az ítélet
33. oldalának első bekezdésében megjelölt nyolc cégnek. Az összes vagyoni hátrány, amely a lejárt tőke és ügyleti kamattartozásokból tevődik ki, 1.288.152.
34. Ft. Ezekkel a kiegészítésekkel a fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az első fokú ítélet teljes mértékig megalapozott. A tényállás alapján helyes a vádlott bűnösségére vont következtetés, az anyagi jogi szabályoknak megfelelő a cselekmények megnevezése, jogi minősítése is. A kiszabott büntetés azonban súlytalan, nem tükrözi a cselekmények tárgyi súlyát és az egyéb bűnösségi körülményeket, így annak felemelése és a szabadságvesztés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátást kimondó rendelkezés mellőzése szükséges a büntetési célok eléréséhez. I.rendű vádlott neve vádlott meghatalmazott védője a fellebbezést írásban is indokolta, illetve bizonyítási indítványt is előterjesztett. Ebben az ítélet általa vélt megalapozatlanságának kiküszöbölése érdekében további bizonyítás felvételével, a bank
35. Bank megkeresése útján szükségesnek tartotta tisztázni a fedezeti ingatlanok tényleges piaci értékét, az esetleges megtérülések összegét, vagy ennek elmaradása okát. Hivatkozott emellett arra, hogy általánosan elmondható, miszerint a mindennapi gyakorlatban a banki dolgozók a rájuk vonatkozó belső szabályzatokat nem ismerik teljes terjedelmükben, un. belső szokásjog szerint alkalmazzák. Ezért lett volna szükséges már az első fokú eljárásban kihallgatni az bank
36. Bank Zrt. Központjának illetékeseit az bank
37. Bank Zrt. vádbeli időszakban folytatott, különösen az ügyfélcsoport képzési gyakorlatára nézve annak ismeretében is, hogy a vádbeli cselekmények az bank
38. Bank Zrt. önálló létezése alatt történtek, míg a belső vizsgálatra és a feljelentés megtételére a bank
39. Bankkal történt egyesülés után került sor. Ezért a védő indítványozta, hogy az ítélőtábla tanúként hallgassa ki tanú 1.-t és tanú 2.-t, akik álláspontja szerint erre vonatkozóan tudnának nyilatkozatot tenni. A tényállás
40. pontját illetően is felderítetlennek találta a védő az első fokú ítéleti tényállást, ezért e körben a
41. számú cég Zrt. képviselőjének tanú 3.-nak tanúkénti kihallgatására tett indítványt. Amennyiben a bizonyítási indítványokat az ítélőtábla nem találja alaposnak, úgy a védő az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és a törvényszék új eljárásra utasítását kérte a Be.
42. § /1/ bekezdése alapján. Ezen túlmenően a védő észrevételében azokat a körülményeket sorakoztatta fel, amelyek álláspontja szerint a kötelezettségszegés hiányát, valamint egyes esetekben gondatlan megvalósulását támasztják alá, vagyis azt, hogy a vádlottat sem a kötelességszegés, sem a vagyoni hátrány okozása tekintetében még eshetőleges szándék sem terheli. Ugyanígy rámutatott a védő arra is, hogy a vagyoni hátrány, illetve annak összege az ítéleti tényállásban mely okokból került tévesen megállapításra, miért téves megítélése szerint a tényállás
43. pontjában írt vesztegetési cselekmény minősített esetkénti értékelése. A másodfokú nyilvános ülésen az ügyész az átiratban foglaltakat változatlan formában fenntartotta, emellett reagált a védelmi észrevételekre is. E körben kifejtette, hogy álláspontja szerint a két tényállási pontban írt cselekményeket csak együttesen lehet értékelni, ennek eredményeként pedig megállapítható, hogy a vádlott a pénz és a gépkocsi átadását követően járt el kötelességét megszegve a
44. tényállási pontban írtak szerint, így a vesztegetés minősített esete megállapításának van helye. Ugyanígy nem tudta osztani a védelem érvelését a hűtlen kezelés vonatkozásában a vádlott gondatlanságára vonatkozóan sem. Hivatkozott arra, hogy I.rendű vádlott neve a vádbeli időszakban képzett, gyakorlott szakember volt, akinek ismernie kellett az ügyfélcsoport lényegét, az ügyfélcsoport képzésének elkerülésével tudatának pedig azt is át kellett fognia, hogy a felvett hitelek esetlegesen nem kerülnek visszafizetésre, így szándéka a vagyoni hátrány bekövetkezését tekintve eshetőleges. A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője az észrevételében tett megállapításait fenntartva az ítélet megalapozatlanságára hivatkozva továbbra is bizonyítás felvételét, illetőleg az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Álláspontja szerint az első fokú eljárásban a bíróság nem tisztázta kétséget kizáró módon a vagyoni hátrány összegét, mivel nem derítette fel a hitelfelvételek fedezeteként megjelölt ingatlanok, kezességvállalás és egyéb biztosítékok tényleges értékét, az azokból történt megtérülés összegét. Vagy amennyiben nem történt megtérülés, az mennyiben róható fel az egyébként kárenyhítésre köteles bank
45. Banknak. Hiányosan történt a vizsgálata véleménye szerint a belső szabályzatoknak és az akkori felsőbb vezetői utasításoknak, javaslatoknak is. Ez utóbbiak esetében nem zárható ki, hogy azok nem teljesen feleltek meg a szabályzatokban előírt normáknak, ezért akár a cselekmény minősítésére is, de leginkább a büntetés kiszabására komoly kihatással lehetett volna ennek tisztázása. Ugyancsak elkerülhetetlen lett volna a tényállás teljes körű felderítéséhez a kulcsemberként az ügyben szereplő tanú
46. kihallgatása is. Ezen széleskörű bizonyítással válhat a védő álláspontja szerint csak a tényállás teljes mértékig megalapozottá. vádlott vádlott az utolsó szó jogán részben csatlakozva védőjéhez ártatlannak vallotta magát az ellene felhozott vádakban hivatkozva arra, hogy munkájával kapcsolatosan folyamatos pozitív visszajelzéseket kapott, azt jelenleg sem csinálná másképp. Utalt arra is, hogy az bank
47. Bank a vádbeli időben ügyfélbarát kis bankként, más bankkultúrával működött, mint a bank
48. Bank, a különböző pénzügyi szabályozók ugyan mindkét banknál egységesek voltak, de a gyakorlat lényegesen eltért. A fellebbezésekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta a Be. 348.§ /1/ bekezdésének megfelelően. Ennek során megállapította, hogy az első fokú bíróság az eljárási szabályokat betartva folytatta le a bizonyítási eljárást. Nem vétett olyan hibát, amely az érdemi felülbírálatnak akadályát képezhette volna. A tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat beszerezte és tárgyalás anyagává tette. Igazságügyi pénzpiaci szakértő bevonásával próbálta meg tisztázni részben a védelem által is felvetett azon kérdéseket, amelyeket az ügy megítélése szempontjából elengedhetetlennek ítélt. A beszerzett bizonyítékokat, így a vádlott és számos tanú vallomását, az okirati bizonyítékokat és a szakértői vélemény megállapításait egyenként és összességében is megvizsgálta, összevetette számot adva arról is, hogy miért és mely bizonyítékokra alapította tényállását. Ezen bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenysége okszerű, logikus. A védelem által indítványozott bizonyítás felvételét az ítélőtábla két okból sem találta szükségesnek. Kétségtelen, hogy a törvényszék ítéletének tényállása kissé hiányos, az első fokú bíróság csak az ügy megítéléséhez feltétlenül szükséges tényadatokat rögzítette, ez a megalapozatlanság azonban az iratok tartalma alapján kiküszöbölhető, a tényállás teljes körűvé tehető. A törvényszék által beszerzett pénzpiaci szakértői vélemény elkészítéséhez a szakértő az eljárás során lefoglalt iratanyagot is áttanulmányozta, tételesen rögzítve a szakértői véleményben, hogy mely hitelügyletek kapcsán milyen fedezetből, milyen eljárás kertében milyen összegű megtérülés történt. A szakvélemény ismerteti a vádbeli időszakban irányadó banki szabályzatokat is pontosan megjelölve, hogy a vádlottra mely rendelkezések voltak érvényesek, mi volt a tényleges feladata. Az, hogy ezeket a szabályzatokat a vádlott megismerte, magáévá tette vagy sem a büntetőjogi felelősség szempontjából nem bír relevanciával, mint hogy az sem, hogy esetlegesen a szabályzatoktól eltérő felettesi utasítások, iránymutatások szerint járt-e el. Ezért szükségtelen tanú
49. és tanú
50. tanúkénti kihallgatása, mint ahogy tanú
51. tanúvallomásától sem várható olyan újabb többlet információ, amely az
52. tényállásban írt cselekmény vonatkozásában eltérő tényállás megállapításához vezethetne. Az első fokú bíróság e cselekménnyel kapcsolatban tanúként kihallgatta az abban érintett tanú 4.-t és tanú 5.-t, akik saját felelősségüket is elismerve nyilatkoztak a történtekre, a tényállásban rögzített vesztegetés tényét egyébiránt a nyomozás során a vádlott is elismerte. Csak részben tudta osztani az ítélőtábla a tényállás kiegészítésére, illetve pontosítására irányuló fellebbviteli főügyészi indítványt is. Az első fokú bíróság a vagyoni hátrány összegét a szakértői véleménnyel azonosan, a
53. március
54. napjával számított banki kitettségnek (lejárt tőketartozás, lejárt kamattartozás, lejárt tőkére felszámított késedelmi kamat, lejárt tőkére felszámított ügyleti kamat, lejárt kamatra felszámított késedelmi kamat) határozta meg. Mint ahogy az első fokon eljárt ügyész is vádmódosításában hivatkozott rá, a vagyoni hátrány számításánál a késedelmi kamatok nem vehetők figyelembe. A vagyoni hátrányt az egyes szerződések lejártával fennálló lejárt tőke és lejárt tőkére felszámított ügyleti kamattartozás képezi. Az euróban illetve svájci frankban felvett hitelek esetében a fentiekből következően pedig nem a banki adatszolgáltatás idején, hanem a hitel lejártakor érvényes árfolyamokkal kell számolni. Az ítélőtábla ennek megfelelően az iratok közt megtalálható banki kimutatások alapján, a vádlottra legkedvezőbb adatokat figyelembe véve számította ki a vagyoni hátrány összegét. Ezzel, valamint a
55. számú cég Kft. hitelügyletének részletes adataival, a hitelt felvevő cégek jelenlegi helyzetével, az egyes megtérülésekkel és az ügyfélcsoportot képező vállalkozások pontos feltüntetésével az ítélőtábla a Be. 352.§ /1/ bekezdés a/ pontja alapján az alábbiak szerint egészíti ki, illetve pontosítja az ítéleti tényállást: A
56. számú cég Kft.
57. szeptember
58. napján kelt
59. számú szerződés alapján forgóeszköz finanszírozás céljából 40 millió hitelt kapott az bank területi fiókjától. A lejárt tőketartozás 40 millió Ft, míg a lejárt ügyleti kamattartozás 1.384.211 Ft volt. (Erre nézve az elsőfokú bíróság meghallgatta a
60. számú cég Kft. képviselőjét, így tanú 4.-t, valamint tanú 5.-t is, akik a hitelszerződés vonatkozásában is nyilatkoztak, továbbá ismertetésre került a szerződés és értékelésre került az ezzel kapcsolatos szakértő vélemény is. Tehát az elsőfokú bíróság e hitelnyújtás vonatkozásában is lefolytatta a bizonyítási eljárást.) Az egyes cégeknek nyújtandó hitelek tekintetében pontosítandó továbbá a tényállás a vagyoni hátrány vonatkozásában, amely a lejárt tőke, illetőleg kamattartozásból tevődik össze, mégpedig a hitelintézet által szolgáltatott legkedvezőbb adatokat figyelembe véve. A
61. számú cégKft. vonatkozásában így a
62. számú szerződés esetében a lejárt tőketartozás 320.000 euró/ 81.560.000 Ft/, a kamattartozás 16.136,83 euró / 4.082.408 Ft/, a
63. számú szerződés esetében a lejárt tőketartozás 17 millió Ft, a kamattartozás pedig 604.161 Ft, a
64. számú szerződés esetében a lejárt tőketartozás 20 millió Ft, míg a lejárt kamattartozás 858.711 Ft és a
65. számú szerződés vonatkozásában a lejárt tőketartozás 80 millió Ft, a lejárt kamattartozás pedig 5.043.111 Ft. Összesen 209.148.391 Ft a kft. a vagyoni hátrány nagysága. A
66. számú cég Bt. vonatkozásában a
67. számú szerződés esetében a lejárt tőketartozás 25 millió Ft, míg a lejárt kamattartozás 1.109.362 Ft, a
68. számú szerződés vonatkozásában a lejárt tőketartozás 45 millió Ft, a lejárt kamattartozás pedig 744.736 Ft, összesen tehát 71.854.098 Fta vagyoni hátrány. Az
69. számú cég Kft. vonatkozásában a
70. számú szerződés esetében a lejárt tőketartozás 23.388.231 Ft, míg a kamattartozása 5.036.645 Ft, a
71. számú szerződés esetében a lejárt tőketartozás 19.276.389 Ft, a kamattartozás 3.800.356 Ft, a
72. számú szerződés esetében a lejárt tőketartozás 35 millió Ft, míg a lejárt kamattartozás 6.094.375 Ft, a
73. számú szerződés vonatkozásában a lejárt tőketartozás 216 ezer euró, míg a lejárt ügyleti kamattartozás 10.228 euró,(253 Ft / euró) összesen 149.031.680 Ft. A
74. számú cég Zrt. vonatkozásában a
75. számú szerződés vonatkozásában a tőketartozás 171.759.170, míg a kamattartozás 11.798.490, összesen tehát 183.557.666 Ft ezen cég tekintetében a vagyoni hátrány. A
76. számú cég Kft. vonatkozásában a
77. számú szerződésnél a tőketartozás 1.144.000 CHF, a lejárt kamattartozás pedig 15.211 CHF (174 Ft/ frank), összesen 201.006.714 Ft, míg a
78. számú cég Kft-nél a
79. számú szerződésnél a lejárt tőketartozás ugyancsak 1.144.000 CHF, míg a kamattartozás 11.243 CHF/ 174Ft/ frank/, összesen tehát 199.912.567 Ft. a vagyoni hátrány. Az
80. számú cég Kft.
81. számú szerződésénél a tőketartozás 60 millió Ft, míg a kamattartozás 4.807.435 Ft, összesen tehát 64.807.435 Ft vagyoni hátrány keletkezett a hitelintézetnél. I.rendű vádlott neve vádlott az bank jogutódjának, a bank
82. Banknak legalább 1.079.318.551 Ft vagyoni hátrányt okozott. Kiegészítendő továbbá a tényállás azzal, hogy a
83. számú cég Kft.
84. február
85. napja óta felszámolás alatt áll. A felajánlott fedezetből a felszámolás folyamán eladásra került ingóságokból a bank 2,7 millió Ft megtérülést realizált. A további kópházi ingatlan eladásokból a banknak megtérülése nem származott, mivel a bank a hatodik ranghelyen bejegyzett jelzálogjoggal rendelkezett, míg tanú
86. és tanú
87. készfizető kezességével kapcsolatosan eljárásból 228.000 Ft megtérülés várható. A
88. számú cég Bt. banki tartozásai
89. december
90. napjával engedményezéssel kerültek eladásra 500.000 Ft vételárért. A
91. számú cég Zrt. ellen a bank 2009-ben végrehajtást indított, mely két sikertelen árverés után került újra kitűzésre. Az ingatlanok becsértéke 4,6 millió Ft illetve 3 millió volt. A hitel mögötti fedezetek esetében a
92. számú cég Kft. kezessége kapcsán ugyancsak nem számíthat a felszámolásból a bank megtérülésre. A
93. számú cég Kft. ugyancsak felszámolás alatt áll
94. február
95. napjától kezdődően. tanú
96. és tanú
97. készfizető kezességéből megtérülés nem várható. A
98. számú cég Kft. vonatkozásában a bank 2008-ban fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet nyújtott be az adós, valamint a két kezes ellen. Ellentmondás folytán perré alakult át az eljárás, amelyet a bíróság felfüggesztett a folyamatban lévő büntetőeljárásokra való tekintettel. A bank a fedezeti ingatlanból csekély megtérülésre számít. Az
99. számú cég Kft. hitelét az adós cég tulajdonában lévő két x. települési ingatlant terhelő zálogjog biztosította, végrehajtási eljárás folyamatban van. A
100. számú cég Kft-vel szemben végelszámolási eljárás van folyamatban, a cég hitelét az
101. számú cég Kft. készfizető kezessége biztosította, amely végrehajtási eljárás jelenleg szünetel. A
102. számú cég Kft-vel szemben ugyancsak végelszámolási eljárás van folyamatban, ahol ugyancsak az
103. számú cég Kft. készfizető kezessége biztosította a cég hitelét. Kiegészítendő továbbá a tényállás azzal, hogy a tulajdonosi körök összefüggései alapján ügyfélcsoportnak tekintendő a
104. számú cég Kft. -
105. számú cég Bt. -, a
106. számú cég Kft.
107. számú cég Kft. -, a
108. számú cég Zrt. -
109. számú cég Kft. A cégek közötti gazdasági kapcsolatok folytán, az egymásközti biztosíték nyújtási és függőségi viszonyok összefüggései alapján viszont az alábbi vállalkozások tekintendők ügyfélcsoportnak: a./
110. számú cég Kft. -
111. számú cég Kft. -
112. számú cég Bt., -
113. számú cég Kft. b./
114. számú cég Kft. -
115. számú cég Kft. -
116. számú cég Kft. A tulajdonosi összefüggések és a kölcsönös biztosítéknyújtások miatt az ítéletben szereplő valamennyi vállalkozás és azokban nyújtott vissza nem fizetett hitelek kihelyezésének időpontjában a banki kockázatvállalás szempontjából a fenti ügyfélcsoportokat kellett volna kialakítani. I.rendű vádlott neve vádlott döntési hatásköre
117. november
118. napjáig 150 millió Ft éven belüli hitel kihelyezésére,
119. november
120. napjától pedig 200 millió Ft időbeli korlát nélküli hitel kihelyezésre vonatkozott. A vádlott, mint fiókvezető több esetben túllépte a hatáskörét, az bank
121. hitelezési kézikönyv, a hitelezési kézikönyv, valamint a kockázatvállalási szabályzat előírásait figyelmen kívül hagyva, döntési jogosultság hiányában járt el, mert a limit túllépés miatt a hitelt a Vállalati Üzletágvezetővel közösen, illetve a
122. számú cég Zrt-hez köthető
123. számú cég Kft.,
124. számú cég Kft. és
125. számú cég Kft esetében a döntési hatáskör már a H.-L. B.-t illette, ahol a fiókigazgatónak már csak előterjesztői jogosultsága volt. A fenti kiegészítéssel, pontosítással az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottá vált teljes egészében és a felülbírálat alapját is képezte. A tényállás alapján helyesen vont következtetést az első fokú bíróság a vádlott bűnösségére. Helyes a bűncselekmények megnevezése, jogi minősítése és az ehhez fűzött indokolás is. A tényállásból megállapíthatóan I.rendű vádlott neve vádlott az bank
126. Bank ...i Területi Fiókjának vezetőjeként a bank vagyonának kezelésével megbízott személy volt. Az ebből adódó kötelezettségét megszegve elmulasztotta kialakítani a tényállásban megjelölt ügyfélcsoportokat, ezáltal számolnia kellett azzal, hogy a hitelfelvevők a működésükből származó bevételeiknek elapadása folytán a hiteleket nem tudják visszafizetni. A vagyoni hátrány tekintetében tehát a vádlottat eshetőleges szándék terheli. A szakértő megállapította, hogy a rendelkezésre álló iratanyag nagymértékben hiányos, az előírások megszegése és annak dokumentumszerű alátámasztása csak néhány esetben volt lehetséges. Ezek azonban olyan apróbb szabálytalanságok, amelyek önmagukban nem eredményezték volna a vagyoni hátrány bekövetkezését, ahhoz egyértelműen az ügyfélcsoport képzésének hiánya vezetett. A vesztegetési cselekmény kapcsán az ítélőtábla nem tudta osztani a védelmi érvelést. A tényállást összességében vizsgálva megállapítható, hogy a gépkocsi átadására azt megelőzően került sor, hogy a
127. számú cég Kft.
128. millió Ft-os hitelt igényelt a vádlott által vezetettet bankfióktól. A Kft., mivel nem illett a tevékenységi körébe a hitelből finanszírozandó beruházás, az adott hitelre nem volt jogosult. A vádlott - már ezzel is kötelességét szegve - ezért tanácsolta a
129. számú cég Zrt. refinanszírozókénti közbeiktatását. A hitelfolyósítást követően pedig átadásra került a 10.000.000 Ft, majd ezt követte a tényállás
130. pontjában írt érezhetően gyorsabb hitelezési folyamat a tanú
131. és tanú
132. érdekeltségeibe tartozó cégeknél. A vádlott részéről megvalósult kötelességszegés és az aktív vesztegető magatartások közt szoros összefüggés mutatható tehát ki, így a vádlott vesztegetési bűncselekménye alapesetként semmiképpen nem értékelhető. A tényállás alapján az sem lehet vitás, hogy a vádlott, mint fiókvezető önállóan döntött a bankkal hitelkapcsolatba került üzleti partnerek jogait és érdekeit érintő lényeges kérdésekben a hitelbírálat során. Ebből adódóan, mint önálló intézkedésre jogosult személy járt el. A törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket feltárta. Kétségtelen, hogy a cselekmény elkövetése óta jelentős időmúlás következett be, amely azonban a 10 éves elévülési időt tekintve mégsem olyan mérvű, hogy az adott bűncselekmények jellege, tárgyi súlya mellett lehetőséget adna egyrészt az enyhítő szakasz, másrészt a fele részes feltételes kedvezmény alkalmazására. Az 1 milliárd forintot meghaladó vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette mellett a vesztegetési cselekmény önmagában is kiemelkedő tárgyi súlyú. A bűnösségét tagadó vádlott esetében az utolsó szó jogán tett nyilatkozatra is figyelemmel a büntetésre komoly kihatással levő megbánásról, őszinte beismerő vallomásról sem lehet beszélni. Az első fokú bírósággal ellentétben mindezek alapján az ítélőtábla nem talált és értékelt olyan számú és súlyú enyhítő körülményt, amely a törvényi minimumnál enyhébb büntetés kiszabását lehetővé tenné, ezért a Be.372.§ /1/ bekezdése alapján a törvényszék ítéletét megváltoztatta, a vádlottra kedvezőbb, elkövetéskor hatályos Btk-t alkalmazva a vádlott szabadságvesztés büntetését és - ehhez igazodóan a - közügyektől eltiltás tartamát is - 5-5 évre felemelte. Ilyen tartamú büntetés mellett a törvény nem teszi lehetővé a szabadságvesztésből annak fele része letöltését követő feltételes szabadságra bocsátást, ezért az ítélőtábla az erre vonatkozó rendelkezést mellőzte, utalva arra is, hogy az első fokú bíróság a fele részes kedvezményről az általa meghatározott börtönbüntetés mellett is, - annak alkalmazását megalapozó különös méltánylást érdemlő körülmények hiányában tévesen hozott rendelkezést. Tekintve, hogy az ítélet további rendelkezései törvényesek, az ítélőtábla a törvényszék ítéletét egyebekben a Be. 371.§ /1/ bekezdése alapján helybenhagyta. Győr,
133. március
134. napján Dr.Zólyomi Csilla sk..Takácsné dr.Helyes Klára sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr.Miklós Mária sk. a tanács tagja Záradék: Ez az ítélet és ezáltal a Győri Törvényszék
135. június
136. napján kihirdetett B.68/2010/
137. számú ítéletének meg nem változtatott része a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
138. március
139. napján .Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: