Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.004/2013/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Kozma András Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: dr. Kozma András ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - Z. Tóth Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: dr. Z. Tóth Katalin ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen - támogatás visszafizetése iránt indított perében, a Pécsi Törvényszék
- január
- napján kelt, 15.G.20.928/2011/
- számú ítélete ellen az alperes által
- és
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a marasztalás összegét 39.348.- (harminckilencezer-háromszáznegyvennyolc) forint tőkére leszállítja. Mellőzi az alperes elsőfokú perköltség és illetékfizetésre kötelezését, és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 139.700,- (egyszázharminckilencezer-hétszáz) forint elsőfokú, és 69.850,- (hatvankilencezernyolcszázötven) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest 26.878.235,- forint tőke, ennek
- május
- napjától számított 4 %-os késedelmi kamata és perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a felperesi jogelőd és az alperes között
- július 30-án támogatási szerződés jött létre, mely alapján az alperes 20.000.000,- forint támogatási összegben részesült, azonban a szerződésben vállalt árbevételt nem teljesítette, ezért a felperesi jogelőd jogszerű elállása miatt - a támogatásból igénybe vett, és a pert megelőzően visszafizetett 19.947.154,- forinton kívül - köteles a felperesnek megfizetni a támogatási összeg után az igénybevételtől a visszafizetésig terjedő időre a jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő késedelmi kamatot a támogatási szerződés VI/14/
- pont szerint, mert nem bizonyította, hogy a szerződést neki fel nem róható okból nem teljesítette. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes jelentett be fellebbezést, kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását. Hivatkozott arra, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy a támogatási szerződésben foglaltakat teljesítse, kezdeményezte a szerződés módosítását akkor, amikor észlelte, hogy az üzleti tervnek megfelelő bevétel nem várható. Kiemelte, hogy a gazdasági válság, az olcsó keleti áruk megjelenése rajta kívülálló, neki fel nem róható okok voltak. A felperes fellebbezési helybenhagyását kérte. ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének A fellebbezés nagyobb részt alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból azonban tévesen vonta le azt a jogi következtet, hogy az alperes a visszafizetett tőkeösszeg után a kereset szerinti kamat megfizetésére köteles. Mindenek előtt kiemeli a másodfokú bíróság azt, hogy ennek a pernek nem volt tárgya annak eldöntése, hogy a felperes elállása jogszerű-e, vagy sem, mert az elállásból eredő kötelezettségének az alperes eleget tett, a felperes ezzel összefüggésben igényt nem érvényesített, és az alperesnek sem volt ebből eredő igénye. A per tárgya az volt, hogy köteles-e az alperes a már visszafizetett támogatási összegen felül, az igénybevételtől kezdődően az elállásig a támogatási összeg után a jegybanki alapkamat kétszeres mértékének megfelelő késedelmi kamat fizetésére. A felek között létrejött támogatási szerződés VI. fejezet 14.
- pontjában írtak szerint az alperest abban az esetben terheli a kereset szerinti kamatfizetési kötelezettség, ha a vállalt árbevételt neki felróható okból nem teljesítette legalább 75 %-os mértékben. E megállapodás összhangban van az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998.(XII.30.) Kormányrendelet
- §
(1)bekezdés, valamint
(4)bekezdés c) pontjában írtakkal. A felperes azonban kamatkövetelését kizárólag az alperes nem szerződésszerű teljesítésére, azaz arra alapította, hogy a támogatási szerződésben vállaltakat a szükséges mértékben nem teljesítette. Felhívás, és a bizonyítandó tényekről történő tájékoztatás ellenére sem tudott azonban megjelölni olyan okot, amely alapot adna annak megállapítására, hogy az alperes neki felróható okból nem teljesített, holott a Pp.121.§./1/ bek. c/ pontja szerint az ezzel kapcsolatos tényeket már a keresetlevelének tartalmaznia kellett volna. Sem a felperes, sem az alperes nem tudott választ adni arra a kérdésre sem, hogy a szerződés megkötésekor a szerződés 14.2. pontját hogyan értelmezték, mit tekintettek felróható, avagy fel nem róható magatartásnak. A szerződés, és a szerződésre irányadó 217/1998.(XII.30.) Kormányrendelet szerinti felróhatóság fogalom a másodfokú bíróság álláspontja szerint - a Ptk. 1. §
(1)bekezdése értelmében - csak úgy értelmezhető, hogy az a magatartás felróható, amely nem felel meg az adott helyzetben elvárhatóság mércéjének. Azt, hogy az alperes magatartása e mércének nem felelt meg, a felperesnek kellett bizonyítania, a felperes e körben sem releváns tényt nem állított, sem bizonyítási kérelmet nem terjesztett elő, a jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfizetése iránti keresetét ezért a bizonyítottság hiánya miatt el kellett utasítani. Az alperes védekezésében felhozott tények -a gazdasági válság, a beszűkült piac, az olcsó keletről áramló áru hatása - közismert tény, és éppen a felróhatóság hiányát támasztja alá, ahogy az is, hogy a munkahelyteremtő beruházási támogatás kapcsán a Szociális és Munkaügyi Minisztérium az alperest a késedelmi kamat fizetése alól a felróhatóság hiányában mentesítette, és a mentesítés a határozat szerint jórészt a jelen perben felhozott alperesi indokokon alapult. Az alperes azonban nem vitásan a szerződésben vállalt 15 napos visszafizetési határidőhöz képest - inkasszó útján - 18 nap késedelemmel teljesítette a tőkeösszeget, ezért e 18 napra a szerződés V. fejezet 13. pontja alapján 4 % késedelmi kamat fizetésére köteles, ami a 19.947.154,- forint visszafizetett támogatási összeg alapulvételével 39.348,- forint (19.947.154,- forint x 0,04-el = 797.886,- forint : 365-el = 2.186,- forint/nap x 18-al = 39.348,- forint). Ezért a másodfokú bíróság ezért elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben változtatta meg, és e késedelmi kamatösszegen felüli részben utasította el a keresetet. A másodfokú bíróság döntése folytán a felperes túlnyomó részben pervesztes lett, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes első- és másodfokú eljárásban felmerült költségeit viselni, mely a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2),
(3)és
(5)bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíjból áll. A felperes személyes illetékmentessége folytán a feljegyzett első- és másodfokú eljárási illetéket az Itv. 74. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-a szerint az állam viseli. Pécs,
- március
- . Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Berki Csilla s.k. előadó bíró, Dr. Gyöngyösiné Dr. Antók Éva s.k. bíró