Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.384/2012/
- szám A Pécsi Ítélőtábla dr. Horváth Ágnes ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - dr. Juhászné dr. Mülner Marianna ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen szerződés létrehozása iránt indított perében a Pécsi Törvényszék
- június hó
- napján kelt, 10.G.20171/2011/
- számú ítélete ellen az alperes részéről 50.,
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1.063.425,(egymillió- hatvanháromezer- négyszázhuszonöt) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével - a felek közt
- június
- napján létrejött ingatlan adásvételi előszerződés alapján - a végleges szerződést a h.-i ....hrsz.-ú ingatlanokra 4.500,- forint/m², összesen 48.996.000,- forint vételár mellett létrehozta. Megállapította a végleges szerződés további feltételeit, így a
- pontban rögzítette, hogy felperes a vételár kifizetésével egyidejűleg a vevő alperes rendelkezésére bocsátja az .... számú S. út és B. út közötti út és közműépítés engedélyezés és kivitelezési munkáira vonatkozó mélyépítési és műszaki terveket, az
- pont szerint pedig felperes vállalja az 5 éves elévülési időn belül az út közműépítés kivitelezési költsége 20 %-a megfizetését, amennyiben az alperes költségvetési támogatásban részesül, és kifizeti a vételárat. Rögzítette a
- pontban, hogy a vevő alperes 15 napon belül fizeti meg a vételárat felperes részére. Kötelezte az alperest kártérítés címén 160.160,- forint tőke, és 48.996.000,-. forint vételárnak a
- december hó
- napjától számított Ptk. 301/A. § szerinti késedelmi kamata megfizetésére. Álláspontja szerint az alperes a képviselő testület jóváhagyása hiányára nem hivatkozhat, mivel az előszerződést az alperes korábbi törvényes képviselője kötötte meg, és a képviselő testület a szerződést ülésén megtárgyalta. Megállapította, hogy az alperes pénzügyi helyzetében nem következett be olyan változás, amelyre hivatkozással a Ptk.
- §
(5)bekezdés alapján a szerződés megkötését megtagadhatná. Osztotta az alperesnek azt a jogi álláspontját, hogy a vételár megfizetéséről az előszerződésben a felek jogszabályba (Art. 35. §
(4)bekezdése) ütköző módon rendelkeztek, mivel a vételárat a felperesnek az alperessel szemben részben a saját ingatlanai után fizetendő, részben P. M.-tól átvállalt telekadó tartozásába kívánták beszámítani. Kiemelte azonban, hogy a vételár megfizetésének módja a szerződésnek nem lényeges tartalmi eleme, emellett a felperest terhelő telekadó fizetési kötelezettség teljesítése folytán a beszámítás végleges szerződésben nem lehetséges, ezért e rendelkezés jogszabályba ütközése az előszerződés érvényességét nem érinti. A végleges szerződést a Ptk. 208. §
(4)bekezdése szerint az előszerződésben megállapított feltételek módosításával hozta létre, és meghatározta a vételár megfizetésének módját. Az alperes feltűnő értékaránytalanságra alapított kifogását alaptalannak találta, megállapította, hogy a vételár a szerződéskötéskori ingatlanpiaci forgalmi értéken alapult. Megállapította, hogy az alperes a szerződés megkötésének megtagadásával a felperesnek kárt okozott, mivel felperesnek az átruházni vállalt ingatlanok után 2012-ben is kellett a telekadót fizetnie, illetve nem jutott hozzá a vételárhoz, ezért a Ptk. 318.,
- és
- §-ai alapján kötelezte az alperest a felperes által
- évre kifizetett 160.160,- forint telekadó és a vételár
- december hó
- napjától számított kamatai megfizetésére. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú eljárás során előadottakkal egyezően hivatkozott arra, hogy az alperes polgármestere a képviselő testület felhatalmazása nélkül írta alá az előszerződést, az adótartozás felperes általi tartozásátvállalásához a jegyző nem járult hozzá. Hangsúlyozta, hogy a vételár megfizetésének előszerződésben meghatározott módja jogszabályba ütközik, a vételár megfizetésének módjára vonatkozó rendelkezés - mivel az önkormányzat a szükséges pénzügyi fedezettel nem rendelkezett - olyan lényeges kérdés volt, mely nélkül a felek a szerződést nem kötötték volna meg, ezért a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján az egész szerződés megdől. Kifejtette, hogy a teljesítési mód megváltoztatását a Ptk. 208. §
(4)bekezdése alapján nemzetgazdasági érdek, vagy a felek különös méltánylást érdemlő érdeke nem indokolta. Hivatkozott arra, hogy az előszerződés lényeges rendelkezésének jogellenessége folytán a végleges szerződés elmaradása az alperesnek nem róható fel, ezért a kártérítési felelősség feltételei nem állanak fenn. A felperes fellebbezési helybenhagyását kérte. ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntéséhez szükséges tényállást helyesen állapította meg, a helyesen megállapított tényállásból a kereset körében érdemben helyes jogi következtetést vont le, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezésében foglaltakkal összefüggésben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását pontosítja, és e körben az alábbiakat emeli ki: Tévesen hivatkozott az alperes az elsőfokú eljárás során és a fellebbezésben arra, hogy az alperes polgármestere által aláírt előszerződés érvényességéhez a képviselő testület jóváhagyása szükséges. A másodfokú bíróság - BDT. 2004/
- szám alatt közzétett eseti döntésben is kifejtett - álláspontja szerint a polgármester a helyi önkormányzat törvényes képviselőjeként köti meg harmadik személlyel a szerződést, annak érvényessége, hatályossá válása nem függ a képviselő testület jóváhagyásától. A jelen ügyben még alkalmazandó önkormányzati törvény alapján (
- évi LXV. tv.) az önkormányzat jogi személy, az önkormányzati feladatok és hatáskörök a képviselő testületet illetik meg, a képviselő testületet viszont a polgármester képviseli (Ötv.
- §
(1)bekezdése). Az
- évi XX. tv.
- §
(1)bekezdés d) pontja szerint a polgármester a helyi önkormányzat nevében kötelezettséget vállalhat, erre más személyt is felhatalmazhat. Az idézett úgynevezett hatásköri törvény a helyi önkormányzat, illetve a képviselő testület nevében eljáró polgármester képviseleti jogára vonatkozóan harmadik személyek irányában korlátozást nem tartalmaz. Mindebből következően az alperes polgármestere az alperes törvényes képviselőként tett jognyilatkozatot a 2009. június 29. napján kelt előszerződés aláírásakor, mely jognyilatkozat a Ptk. 219. §
(2)bekezdése szerint az alperest jogosítja, illetve kötelezi. Az önkormányzati törvény a polgármester képviseleti jogát nem korlátozza, a feleknek lehetőségük van arra, hogy a szerződéshez a képviselő testület jóváhagyását kikössék, amikoris a szerződés a képviselő testület nyilatkozatával jön létre (BDT.2008/1804. szám alatt közzétett eseti döntés), jelen esetben azonban ilyen megállapodás nem történt. Nem volt szükséges a Ptk. 215.§
(1)bekezdése szerint a fentiek alapján a polgármester által aláírt előszerződés létrejöttéhez a képviselő testület jóváhagyása, ennek következtében a Ptk. 215. §
(2)bekezdésében megfogalmazott hatálytalanság, illetve a
(3)bekezdés szerinti érvénytelenségi jogkövetkezmény, vagy az álképviselet sem jöhet szóban. Utal arra a másodfokú bíróság, hogy a bírósági gyakorlatban ismert, EBH.2009/
- számú, és a BH.2009/
- számú döntések szerint a polgármester akkor minősül álképviselőnek, ha a képviselő testület hatáskörébe tartozó - az önkormányzati vagyon feletti tulajdonosi jogok gyakorlását jelentő - ügyekben jár el a képviselő testület felhatalmazása nélkül. A perbeli esetben viszont nem az önkormányzati vagyon feletti tulajdonosi jog gyakorlása volt a szerződés tárgya, hanem ingatlanok megvásárlása, ezért felhívott döntések a jelen ügyben nem irányadók. Nem osztja a másodfokú bíróság az alperesnek a részleges érvénytelenség körében kifejtett álláspontját sem. Kiemeli, hogy peres felek az előszerződésben meghatározták a szolgáltatást és ellenszolgáltatást, az alperes által teljesítendő ellenszolgáltatás a
- pontban megjelölt vételár volt. Nem határozták meg azonban a teljesítési határidőt - a vételár fizetés határidejét -, e helyett úgy nyilatkoztak az előszerződés
- pontjában, hogy a vételár a felperes által átvállalt, illetve általa fizetendő adó beszámításával kerül kifizetésre. Tényleges beszámításra vonatkozó nyilatkozat azonban nem történt, és erre - mivel az alperesnek végleges szerződés hiányában lejárt, esedékes vételár tartozása a felperes felé nem állott fenn - nem is volt lehetőség, mivel beszámításra egynemű és lejárt tartozások kerülhetnek. Az előszerződés beszámításra vonatkozó rendelkezése az alperes szándéknyilatkozatának tekinthető, melyben kifejezésre juttatta, hogy a végleges szerződés alapján esedékessé váló vételárat beszámítással kívánta rendezi. Ahhoz azonban, hogy a beszámítás folytán az alperes vételár fizetési kötelezettségének teljesítése mellett az egymással szembeni követelések megszűnjenek, az alperesnek a vételár esedékességét követően kellett volna megtennie a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti egyoldalú, a követelések megszűnését eredményező, elfogadást nem igénylő beszámítási nyilatkozatát. Ilyen nyilatkozat hiányában szükségtelen annak vizsgálata, hogy a beszámítás annak megtörténte esetén az Art. 35. §
(4)bekezdésében ütközött volna, vagy sem. Az előszerződés beszámítási szándékot rögzítő rendelkezésének érvénytelenségének vizsgálatára csak akkor kerülhetne sor, ha az alperes a szerződést tévedés vagy közös téves feltevés címén megtámadta volna, vagy a perben e jogát kifogás útján érvényesítette volna, hivatkozással arra, hogy abban téves feltevésben volt - mivel a vételár fedezetével nem rendelkezett -, hogy a vételárat beszámítással egyenlítheti ki. Megtámadás jogát azonban ez okból még kifogás útján sem gyakorolta, nem volt helye ez okból a szerződés érvénytelensége vizsgálatának, és érvénytelenség miatt a kereset elutasításának. Téves az a jogi álláspont is, hogy az elsőfokú bíróság a Ptk. 208. §
(4)bekezdése szerint, az előszerződésben meghatározott feltételek módosításával hozta létre a végleges szerződést. A Ptk. 208. §
(3)bekezdése alapján a bíróság a szerződés létrehozása esetén a szerződés tartalmát megállapítja, amely nemcsak joga, hanem kötelezettsége is abban az esetben, ha az előszerződés - a szerződés nem lényeges kérdéseiben - hiányos. Az előszerződés a vételár megfizetése határidejét nem, hanem - a fent kifejtettek szerint - csak a beszámításra vonatkozó szándéknyilatkozatot tartalmazta. Az elsőfokú bíróság - mivel a teljesítési határidőre vonatkozó rendelkezése a szerződésnek nem volt - nem az előszerződésben megállapított feltételeket módosította, hanem az előszerződés hiányosságát pótolta akkor, amikor a szerződés teljesíthetősége és végrehajthatósága érdekében a teljesítési határidőt meghatározta. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság az előszerződés
- pontja szerint beszámítást nem is alkalmazhatott volna, mivel a felek helyett a beszámítási nyilatkozat megtételére lehetősége nem volt, a felek e nyilatkozatát a bíróság nem pótolhatta, a beszámítási nyilatkozatot a felek tehetik meg a teljesítési határidő lejárta után. A szerződés egyébként a vételár fizetés határidejének meghatározása nélkül is létrehozható lett volna, ez esetben ugyanis a vételár a Ptk.
- § b) pontja értelmében felszólításra vált volna esedékessé. Tévesen hivatkozott az alperes arra is, hogy a Ptk.
- §
(5)bekezdése szerint a szerződéskötést megtagadhatta, mivel az előszerződés megkötése után beállott körülmény folytán a szerződés teljesítésére nem képes, a teljesítés lehetetlenné vált. Az adásvételi szerződés alapján alperes a vételár megfizetésére, pénzszolgáltatásra köteles, a pénzszolgáltatás teljesítése pedig soha nem válhat lehetetlenné. Az a tény, hogy alperesnek a vételár fedezete nem állt rendelkezésére, nem ad alapot a szerződéskötés megtagadására, erre az alperes azért sem hivatkozhat, mert az előszerződés megkötésekor is ismert volt ez a tény, (G.20.171/2011/
- és
- sorszám alatt csatolt, az alperes
- és
- évi gazdasági helyzetére vonatkozó iratok) emellett pedig lehetősége van az alperesnek arra, hogy a szerződésszerű teljesítéshez a teljesítési határidő lejártáig anyagi forrást szerezzen. Fentiekre tekintettel az alperes az előszerződés alapján a végleges szerződés megkötését nem tagadhatta meg, a Ptk.
- §-a szerint az előszerződésben vállalt kötelezettséget köteles volt teljesíteni, e kötelezettsége elmulasztása folytán pedig az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a végeleges szerződést a Ptk.
- §
(3)bekezdése értelmében létrehozta. Amennyiben az alperes a létrehozott végleges szerződést nem teljesíti, a szerződésszegése következményeit, mint minden más jogalanynak viselnie kell. A kereset nem utasítható el abból az okból, hogy a létrehozandó szerződés megszegésének következményei alól az alperes mentesüljön, és a felperes sem fosztható meg a szerződésszegés esetére biztosított jogai gyakorlásától. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes az előszerződés megszegése folytán a Ptk. 318., 319. §-a alapján a felróható kötelezettségszegéssel okozati összefüggésben bekövetkezett kár megtérítésére köteles, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által e körben kifejtett indokokkal maradéktalanul egyetért. Az alperes fellebbezése alaptalan volt, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperes másodfokú eljárási során felmerült költsége megtérítésére, mely a felperes jogi képviselőjének a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíja. Az eredménytelenül fellebbező alperes illetékmentessége folytán feljegyzett fellebbezési illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli. . P é c s,
- április
- . Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyöngyösiné Dr. Antók Éva s.k. előadó bíró, Dr. Zóka Ferenc s.k. bíró