Gf.30466/2012/6 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdés b) pontja folytán mentesült volna az igazgatási szolgáltatási díj megfizetése alól. Kiemelte, hogy az alperes deliktuális felelősségét nem zárja ki az, hogy a terület átadás közjogi aktus volt. Megállapította, hogy a felperes kármegelőzési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Sérelmezte, hogy az utolsó tárgyalásra idézést nem kapott, és az elsőfokú bíróság az ítéletet sem kézbesítette részére. Hivatkozott arra, hogy a végleges megállapodás aláírásához adott hozzájáruló képviselő testületi határozat végrehajtását az alperes képviselő testülete ....számú határozatával felfüggesztette, a felfüggesztő határozat jogszerű és törvényes, ezért jogellenes magatartás hiányában a kártérítési felelőssége nem állapítható meg. Kiemelte, hogy jogszabályváltozás kárt nem okozhat, a végleges megállapodás hiánya - ami egy közjogi aktus, még ha bíróság hozta is létre polgárjogi felelősséget nem alapozhat meg. Utalt arra, hogy a felperes számlát a kárösszegről nem bocsátott ki. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés alaptalan. Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy az elsőfokú bíróság az eljárás szabályainak megsértésével járt el az alperes tárgyalásra idézése és az ítélet kézbesítése során. Az elsőfokú bíróság 4.G.40.78/2012/4. számú végzésével tűzte ki a tárgyalási határnapot, az idézést a Pp. 97. §-a szerint az alperes jogi képviselője részére több alkalommal kézbesíteni rendelte. A kézbesítés 4 alkalommal azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át, a küldemény a bírósághoz „nem kereste" kézbesítői jelzéssel érkezett vissza. A 4.G.40.078/2012/5. számú ítéletet az elsőfokú bíróság szintén az alperes jogi képviselő részére rendelte kézbesíteni, a küldemény 2 alkalommal érkezett vissza „nem kereste" kézbesítői jelzéssel. A Pp. 99. §

(2)bekezdés

1. fordulata értelmében, ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át (az a bírósághoz „nem kereste" jelzéssel érkezett vissza), az iratot - az ellenkező bizonyításig - a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő
2. munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni. Az alperes a kézbesítési vélelmet nem döntötte meg, ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az alperes idézését szabályszerűnek tekintette, és a tárgyalást megtartotta. Eljárása mindenben megfelelt a Polgári Perrendtartás rendelkezéseinek az ítélet kézbesítése során is, mivel a Pp.
3. §

(4)bekezdése alapján a kézbesítési vélelem beálltáról az alperes értesítette. Egyetért a másodfokú bíróság azzal, hogy az alperes felróható magatartása a felperesnek kárt okozott, azonban a felelősség jogalapja tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását az alábbiak szerint egészíti ki és pontosítja: A perbeli esetben felek 2008. december hó 23. napján kelt előzetes megállapodásban - az Ötv. 56. §

(6)bekezdésében foglaltakkal összhangban kötelezettséget vállaltak arra, hogy amennyiben a helyi népszavazás érvényes és eredményes, az előzetes megállapodásnak megfelelően a részletes feltételekről 90 napon belül megállapodnak, és a területrészek átadás-átvétele a

1. évi önkormányzati általános választások napjával történik. A lakott területrész átadására kiírt népszavazás sikeres volt, ezért az átadó alperesi önkormányzat képviselő testülete a végleges szerződés aláírását, hogy ezt a bíróság a Megyei Bíróság P.21.868/2008/
2. számú ítéletében megállapította, nem tagadhatta meg, e megállapítás utóbb vitássá nem tehető, attól jelen perben a bíróság nem térhet el (BH.2002/
3. szám alatt közzétett eseti döntés). Alaptalanul hivatkozott ezért az alperes a képviselő testületi jóváhagyását felfüggesztő határozat jogszerűségére. Alperes az előzetes megállapodásban vállalt kötelezettségét megszegte, amikor a végleges megállapodás aláírását alapos ok nélkül megtagadta. A megállapodás megszegése szerződésszegés, a felperes kára az alperes szerződésszegő magatartásával okozati összefüggésben keletkezett, ezért az alperes kártérítési felelőssége a Ptk.
4. §-a alapján áll fenn. Tévesen hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes a jogszabályváltozás miatt felmerült költségeit nem háríthatja át, mivel a költség, mint kár nem a jogszabályváltozással okozati összefüggésben, hanem azért következett be, mert az alperes felróható magatartása miatt az ingatlan-nyilvántartási eljárás lefolytatására az
5. évi LXXXV. tv. módosítását követően került sor. Alaptalan az alperes hivatkozása a számlakibocsátás hiányára is, a kár bekövetkezése nem minősül a Számviteli tv. 166.§-a szerinti gazdasági eseménynek, így arról a kárt elszenvedőnek számlát (számviteli bizonylatot) kiállítania sem kell. A fenti indokokra figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
6. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezése alaptalan volt, ezért költségét maga viseli, a felperesnek költsége nem merült fel. A másodfokú bíróság az alperes illetékmentessége folytán feljegyzett illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet

1. §-a alapján az állam viseli. P é c s,
2. április
3. . Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyöngyösiné Dr. Antók Éva s.k. előadó bíró, Dr. Berki Csilla s.k. bíró