Bf.37/2013/7 – Szegedi Ítélőtábla

(7)bekezdés a) pont] miatti eljárást megszünteti. Az első fokú eljárásban felmerült, és a vádlottat terhelő bűnügyi költség összege helyesen: 1.949.683.- (egymillió-kilencszáznegyvenkilencezerhatszáznyolcvanhárom) forint, míg az állam terhén maradó 2.932.989.- (kettőmilliókilencszázharminckettőezer-kilencszáznyolcvankilenc) forint. Az (

1. sz. név) örökösnek kiadni rendelt tárgyakat helyesen: [ország megnevezése, irányítószám, település, utca, házszám] szám alá rendeli kiadni. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. A fellebbezési eljárás során felmerült 9.000.- (kilencezer) forint bűnügyi költség az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette [Btk.
2. §], lőfegyverrel visszaélés bűntette [Btk. 263/A. §

(1)bekezdés a) pont 3. fordulat], lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette [Btk. 263/A. §

(1)bekezdés a) pont

1. fordulat], lopás vétsége [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. fordulat], lopás bűntette [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont] és 8 rb. közokirattal visszaélés vétsége [Btk. 277. §

(1)bekezdés

1. fordulat] miatt - halmazati büntetésül 5 év 4 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés tartamába beszámította a vádlott által
2. október
3. napjától
4. november
5. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. A vádlottal szemben 45.500.- forint vagyonelkobzást rendelt el. A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságon 582/2009/1., 2., 4.,
6. szám alatt bevételezett és kezelt lőszereket, tárat és RK-59 pisztolyt elkobozta, a többi bűnjel lefoglalását megszüntette és a Kecskeméti Törvényszék bűnjelnyilvántartásában Bny.3/
7. szám alatt bevételezett és kezelt 1-53., 55-63., 67., 69., 70., 72-
8. tétel alatti, valamint az
9. tétel alatti - de a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságon kezelt - és a Bny.201/
10. szám alatt bevételezett és kezelt
11. és
12. tétel alatti bűnjelek megsemmisítését rendelte el, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság által a
13. október
14. napján tartott helyszíni szemlén lefoglalt, és a szakértői vizsgálatukat követően a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézetében (Budapest IX. kerület, Üllői út 93.) kezelt csontmaradványok közül az 1 db izületi vápában elhelyezkedő jobboldali combcsontfejecset és 1 db baloldali csípőizületi vápát az (
15. sz. név) örökösének, az 1 db baloldali singi és orsócsont darabot eltemettetés végett a (
16. sz. név) örökösnek, a további csontmaradványokat és a Kecskeméti Törvényszék bűnjelnyilvántartásában Bny.3/2010/
17. szám alatti műanyag dobozban lévő csontdarabot eltemettetés végett az [önkormányzat megnevezése]-nek kiadni, a Kecskeméti Törvényszék bűnjelnyilvántartásában Bny.3/2010/
18. szám alatti 1 darab zálogjegy, 1 darab nyugta, 1 darab buszjegy, 1 darab [
19. sz. gazdasági társaság megnevezése] „Bizalomkártya" ügyiratokhoz csatolását, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságon 582/2009/
20. szám alatt kezelt 1 darab startpisztolyt, valamint a Kecskeméti Törvényszék bűnjelnyilvántartásában Bny.3/2010/64-
21. és
22. szám alatti bűnjeleket póthagyatéki eljárás lefolytatása végett a [Polgármesteri Hivatal megnevezése] jegyzőjének kiadni rendelte. Kötelezte a vádlottat 1.898.155.- forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak, a fennmaradó 2.984.517.- forint bűnügyi költségről akként rendelkezett, hogy az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be az ügyész, a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása - súlyosabb tartamú börtönben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása - érdekében, a vádlott és a védő egyezően az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette vonatkozásában a jogos védelem megállapítása mellett, e bűncselekmény alóli Bf.III.37/2013/
23. felmentés végett, a 2 rb. lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettének 1 rb. minősítése végett, a kiszabott börtön enyhítése és a vádlottat terhelő bűnügyi költség csökkentése érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.2/2013/1/II. számú átiratban a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést annak indokolásával egyezően fenntartotta. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet változtassa meg, a börtönbüntetés tartamát súlyosítsa és annak megállapítása mellett, hogy a vád tárgyát is képező 6 rb. a Btk. 313/C. §

(7)bekezdés a) pontjába ütköző készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége is megvalósult, de mivel a vádlott által elkövetett jelentős tárgyi súlyú bűncselekmények mellett nem befolyásolják sem a büntetés nemét, sem annak mértékét, így a vádlott felelősségre vonása szempontjából nincs jelentőségük, e bűncselekmények vonatkozásában az első fokú ítéletet helyezze hatályon kívül és az eljárást a Be. 332. §

(2)bekezdésében írt okból szüntesse meg. Indítványozta továbbá, hogy a vádlottat a költségjegyzék 2., 6.,

1. és
2. tételeiben szereplő teljes összegű bűnügyi költség, így összesen 1.949.683.- forint megfizetésére kötelezze és 2.932.986.- forint bűnügyi költségről rendelkezzen akként, hogy az állam viseli, egyebekben az első fokú ítéletet hagyja helyben. A védő, a fellebbezési nyilvános ülésen a vádlottnak az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette alóli jogos védelemre alapított felmentését - melyhez a vádlott is csatlakozott - arra alapította, hogy a vádlott a cselekménysor során végig jogos védelmi helyzetben volt. Álláspontja szerint ugyanis a jogtalan támadás szempontjából jelen esetben nem kizárólag a fizikai értelemben vett támadást, hanem a lélektani, sokkoló, kiszolgáltatott helyzetet is ilyennek kell tekinteni. Elemezve a történteket, ez abban nyilvánult meg, hogy az
3. sz. sértett a vádlott jelenlétében ölte meg a
4. sz. sértettet, őt is baltával fenyegette, nem akarta elengedni azzal, hogy biztos a rendőrségre menne, pofon ütötte, amikor az elmenetel szándékával a barátnőjével történt telefonbeszélgetést illetően félrevezette, majd szexuális aktust akart tőle kierőszakolni. Mindezek miatt a vádlott kiszolgáltatott, életveszélyes helyzetben volt, és amikor sikerült a házból kiszaladnia, az
5. sz. sértett pedig utána szaladt, nem tehetett mást, a kezében volt vascsővel rámért egy ütéssel védekezett. Az
6. sz. sértett azzal, hogy utána futott, a házban elkezdődött atrocitást folytatta, az előzmények után, ilyen védekezés nélkül, csak arra számíthatott, hogy ő is áldozat lesz. Az arányosságot pedig nyilván az állapota miatt felmérni nem tudta, ezért túllépés miatt sem büntethető. Az enyhítést a vádlott hosszú ideig történő eljárás hatálya alatt állásával és azzal indokolta, hogy szabadlábra kerülése óta életkörülményei rendeződtek. Az ítélőtábla a fellebbezéseket nem ítélte alaposnak, viszont a 6 rb. készpénz-fizetési eszközzel visszaélés vétségével kapcsolatban az ügyészi álláspontot részben osztotta. A Be.
7. §

(1)bekezdése szerint eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét, az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt, megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a hatályon kívül helyezés folytán megismételt bizonyítási eljárást teljes körben lefolytatta, a hatályon kívül helyező végzésben foglaltaknak mindenben kimerítően eleget tett. A vádlott fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozatára figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja alapján csupán az alábbiakkal egészítette ki: A vádlott jelenleg főállású szakácsként dolgozik [

1. sz. település megnevezése]-en, a [
2. sz. gazdasági társaság megnevezése]-nél, havi jövedelme kb. 130.-150.000.- forint. [
3. sz. település megnevezése]-en albérletben lakik, de egyébként a tartózkodási helye anyjánál van [
4. sz. település megnevezése, puszta, házszám] szám alatt. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, ami a fenti kiegészítésekkel a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás megalapozott. Az első fokú ítéletből nyomon követhető, hogy a megismételt eljárásban megismert tények hogyan váltak megalapozottá. Az alapeljárásban a vádlott ellentmondó vallomásokat tett. A megismételt eljárásban viszont már a bizonyítékok által alátámasztottan, egybehangzóan vallotta a történteket és a korábbi eltérésekre is megfelelő magyarázatot adott. Ezért, helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor végül, e minden kétségektől mentes vallomását fogadta el. Valamennyi körülményre részletes, mindenre kiterjedő bizonyítást folytatott le. A rendelkezésére álló bizonyítékokat, az egymást kizáróakat is számba véve, egyenként és egymással összevetve példaszerűen értékelte. A bizonyítási eljárás során felmerült új bizonyítékokra figyelemmel módosította az ügyész a vádat az élet elleni bűncselekménnyel kapcsolatban, erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettére. Az első fokú ítélet tényállását a vádlott és a védő sem támadta, csupán az élet elleni bűncselekménnyel kapcsolatban levont jogi következtetést. Azon álláspontjukra tekintettel, hogy a vádlott az
5. sz. sértettel szemben az egész cselekménysor során jogos védelmi helyzetben volt, az ítélőtáblának elsődlegesen abban kellett állást foglalnia, hogy a jogos védelmi helyzet valóban végig fennállt-e. Bf.III.37/2013/
6. A jogos védelem feltételei: a jogtalan támadás, illetve az objektíve közvetlenül fenyegető jogtalan támadás veszélye. A kialakult bírói gyakorlat szerint a jogtalan támadás tevékenység (aktív magatartás), de kivételesen lehet jogellenes állapot fenntartását célzó passzív magatartás is. A közvetlenül fenyegető támadás pedig, ha rövid időn belül és az adott helyen várható, és kétséges, hogy a védekezés megkezdése nélkül a későbbi elhárítása objektíve lehetséges-e. Azt a feltételt, hogy fennállott-e közvetlenül fenyegető jogtalan támadás, csak az eseménysor egészének mint folyamatnak -az értékelésével lehet megállapítani. A fenti szempontokat figyelembe véve kell a
7. sz. sértett megölése után történteket elemezni. Megállapítható, hogy ezt követően, a vádlott és az
8. sz. sértett kb. másfél óráig voltak együtt a tanyában. Ez idő alatt az
9. sz. sértett az irányadó tényállás szerint „te is kapsz monokli" kijelentés mellett egyik kezében a baltát felemelve, másik kezével ruházatánál fogva a vádlottat a másik szobába rángatta, ott a kanapéra ültette, cigarettát készíttetett magának, és amikor a vádlott el akart távozni közölte vele, hogy nem mehet el, mert akkor biztosan a rendőrséget hívná. Majd, rá akarta venni, hogy segítsen neki a bántalmazásától meghalt
10. sz. sértett holttestét a házból kivinni, amire a vádlott nem volt hajlandó, ezért egyedül tette meg. Ezután felszólította a vádlottat, hogy a véres ágyneműt vigye ki az udvarra, amit már teljesített, miközben az
11. sz. sértett a talicskát mosta le, melyen a
12. sz. sértett holttestét a házból kivitte. Ez idő alatt a vádlottnak lehetősége volt, hogy a
13. sz. sértett véres arcáról a telefonjával képet készítsen. Ezt követően az
14. sz. sértett karon ragadva visszavezette a házba, és felszólította, hogy a
15. sz. sértett telefonján hívja fel a barátnőjét (
16. sz. név)-t, hogy mikor érkezik haza. Azonban, mivel a beszélgetéssel kapcsolatban a vádlott félrevezette, pofon ütötte. Ismételt, többszöri kérését, hogy elmehessen, azzal hárította el, hogy biztosan értesítené a rendőrséget, és nyomatékul elővette a maroklőfegyverét, valamint a lőszereket, csak annyit mondva a vádlottnak, hogy a pisztoly gyorsabb nála, utána ezeket az asztalra tette. A fentiekből megállapítható, hogy ezen események során az
17. sz. sértett a vádlott ellen nem intézett ténylegesen konkrét támadást és ennek közvetlenül fenyegető veszélye sem állt fenn. Csak azt akarta elérni, hogy a vádlott a házat ne hagyja el. Viszont, ettől függetlenül, amennyiben ez a vádlottnak komolyan a szándékában állt, megtehette volna, hiszen amíg az
18. sz. sértett a holttestet a házból kitolta és a talicskát mosta, szabad mozgása volt és a kiskapu sem volt bezárva, amiről tudomással bírt. Mindezekből, az ítélőtábla álláspontja szerint az a következtetés vonható le, hogy tulajdonképpen az
19. sz. sértett tisztában volt vele mit követett el és, hogy ennek a vádlott személyében tanúja is van, de nem tudta, hogy a vádlottal mit tegyen, és maga a vádlott sem tudta, hogy mit csináljon. Ilyen körülmények mellett helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy ez idő alatt jogos védelmi helyzet nem állt fenn. A fentieket követően történt az, hogy az
20. sz. sértett, miután a vádlott a szexuális aktusra vonatkozó ajánlatát elutasította, az ülő helyzetben lévő vádlott nadrágját lerántva, ellenkezésének dacára az ölébe hajolt és a nemi szervét a szájába vette, amitől a vádlott éles fájdalmat érzett. Ez viszont már a vádlott személye ellen irányuló, közvetlen, jogtalan támadás volt, miáltal jogos védelmi helyzetbe került. Akként védekezett, hogy az
21. sz. sértett hátát ütötte és ellökte magától úgy, hogy az a fotellal együtt a padlóra dőlt, így fel tudott ugrani és a hátsó udvar irányában kifutott a házból. Ezzel a jogos védelmi helyzet meg is szűnt. A továbbiakkal kapcsolatban tényként az áll rendelkezésre, hogy a vádlott a ház végénél felkapta a kérdéses vascsövet és tovább futott a tanya hátsó kerítésének irányába, miközben hallotta a közeledő
22. sz. sértett hangját, hogy ne szaladjon, ne fusson. Majd megbotlott, térdre esett és a közelébe ért, vele szemben támadó magatartást nem tanúsító
23. sz. sértettet még térdre ereszkedett helyzetben, az előzmények hatására kialakult félelmében a vascsővel megütötte. A cselekménynek az előbbiekben jellemzett körülményeit és az
24. sz. sértett magatartását ebben a szituációban úgy kell értékelni, ahogyan az eset alkalmával a vádlott átélte. Azzal, hogy az
25. sz. sértett ekkor vele szemben támadást nem intézett, sem szóval, sem tettel nem fenyegette, maga a vádlott is tisztában volt, mert ugyanezt vallotta. Az csak feltételezés - amire a védő hivatkozott - hogy a történtek miatt nem békítőleg mehetett utána, ha bevárta volna, megtámadta volna, és ő is áldozat lenne. Az viszont kétségtelen, hogy a vádlott, az eseménysor alatt történtek miatt indulati feszültségben volt, melyet csak fokozott, hogy az
26. sz. sértett utána ment miközben ő megbotlott és térdre esett. Mindez a vádlottban nyilvánvalóan félelemérzettel és riadalommal járt, ami olyan nagyfokú indulatot váltott ki, mely a józan megfontolást kizárttá tette és ennek hatása alatt, amikor az
27. sz. sértett a közelébe ért a vascsővel, halálos eredményt kiváltó módon megütötte. Indulatának fokát igazolja, amit ő maga is vallott, hogy az ütés előtt minden elsötétült előtte. Ebből is az következik, hogy az
28. sz. sértett közeledése tudatában nem jogtalan támadásként jelent meg. Az objektív körülmények alapján is az állapítható meg, hogy a jogos védelmi helyzet nem éledt fel újra. A kifejtettekre figyelemmel, az ítélőtábla álláspontja szerint is, a vádlott az
29. sz. sértett sérelmére elkövetett élet elleni cselekménye erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének minősül. Ezért az elsőfokú bíróság minősítése helyes, az ítélőtábla egyetértett az erre vonatkozó indokolásával is. Mindezekből következően, a jogos védelem megállapítására és az e miatti felmentésre irányuló fellebbezések eredményre nem vezethettek. Bf.III.37/2013/
30. Az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a további bűncselekményeket is. A lőfegyverrel, illetve lőszerrel visszaélés bűntette rendbeliségét illetően az ítélőtábla a védő álláspontját nem osztotta. Kétségtelen, hogy ezzel kapcsolatban különböző nézetek vannak, melyek közül van olyan is, mely szerint folytatólagosan elkövetettként minősülhet e bűncselekmény, ha a tartásra vonatkozó jogellenes állapot megszűnése után, rövid időn belül ismét jogellenes állapot jön létre. A halmazati szabályok értelmében viszont, ha az elkövető végleg felhagy a folytatás szándékával, majd - más indítékok alapján újra elhatározza a korábbihoz hasonló részcselekmények elkövetését - a korábbi és az újabb részcselekmények nem tartoznak a folytatólagosság egységébe, ilyenkor anyagi halmazatot kell megállapítani. Az ítélőtábla a jelen esetben az utóbbi álláspontot osztotta, hiszen a vádlott a lőfegyvert, illetve a lőszereket a [
31. sz. sértett neve] tanyából nem egységes akarat-elhatározással hozta el. Először
32. augusztusában a lőfegyvert azért, hogy vagánynak tűnjön, de utána az
33. sz. sértettnek vissza is adta, majd
34. október
35. napján a lőfegyvert és a lőszereket lényegében mint a többi dolgot eltulajdonította. Ilyen körülmények mellett, helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a cselekményeket kettő rendbeliként minősítette. A 6 rb. készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségével kapcsolatban az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy nem képezte vád tárgyát és e bűncselekmények egyébként sem valósultak meg. Az iratokból megállapítható, hogy még az alapeljárásban történt vádkiegészítés és módosítás során az ügyész az
36. sz. sértett 1 db és a
37. sz. sértett 5 db [bank megnevezése] által kibocsátott bankkártyájának az eltulajdonítását is vád tárgyává tette. A minősítéssel kapcsolatban az indítványa az volt, hogy mindez a vádiratban írt bűncselekmények jogi minősítését nem érinti. Az elkövetéskor hatályos jogszabály alapján - melyet a vádlott esetében alkalmazni kell - ezen cselekmények a Btk. 313/C. §

(7)bekezdés a) pontjába ütköző készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének minősülnek. E bűncselekmény törvényi büntetési tétele 1 évig terjedő szabadságvesztés, a vádlott terhére megállapított további bűncselekmények közül, a legsúlyosabbaknak a büntetési tétele 2-8 évig terjedő szabadságvesztés. Ilyen körülmények mellett az ítélőtábla álláspontja szerint a 6 rb. készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége bűncselekményeknek a felelősségre vonása szempontjából nincs jelentősége, ezért e bűncselekmények miatti eljárást megszüntette. Az ügyész által indítványozott hatályon kívül helyezés felől, mivel az elsőfokú bíróság a cselekmények minősítésével érdemben nem foglalkozott, nem rendelkezett. A bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság lényegében teljes körűen figyelembe vette és értékelte, amit az ítélőtábla kiegészít annyiban, hogy a vádlott bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomása az enyhítő körülmény. Ilyen körülmények mellett a vádlottal szemben, az elsőfokú bíróság által kiszabott 5 év 4 hónap börtönt arányosnak találta. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy a vádlott, habár az ő hibájára is visszavezethetően, nehezen élte meg, hogy először életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekménnyel vádolták és vele szemben ilyen büntetés is került kiszabásra és ez a vád csaknem a megismételt eljárás végéig fennállt. Az ítélőtábla ezért a kiszabott büntetésnek sem a súlyosítását, sem az enyhítését nem találta indokoltnak. A bűnügyi költséggel kapcsolatban osztotta az ügyész álláspontját, hiszen a szakvélemények egy részének beszerzésére csupán a vádlottat érintő cselekményekkel kapcsolatban (lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntette, lopás bűntette és vétsége) került sor. Ezért úgy rendelkezett, hogy a költségjegyzék 2., 6. tétel alatti fegyverszakértői díjat és a 17., 43. tétel alatti tárgyszakértői díjat mint bűnügyi költséget, a vádlottnak kell teljes mértékben megfizetnie. Így, az első fokú eljárásban felmerült és a vádlottat terhelő bűnügyi költség összege helyesen: 1.949.683.- forint, míg az állam terhén maradóé 2.932.989.- forint. A vádlott bűnössége még a vádmódosítás folytán is kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekményekben került megállapításra, ezért az ítélőtábla - a védő indítványának megfelelően - a bűnügyi költség egy részének megfizetése alóli mentesítését [Be. 338. §.

(4)bekezdés] nem találta indokoltnak. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része nem a vonatkozó BKv

2. pontjának megfelelően tartalmazza a közokiratok eltulajdonításával kapcsolatos bűncselekmények megnevezését, ezért megállapította, hogy helyesen: 8 rb. visszaélés okirattal vétsége. Az első fokú ítélet rendelkező része tévesen tartalmazza az (
3. sz. név) örökösének címét, ezért az ítélőtábla a részére kiadott tárgyakat helyesen: [ország megnevezése, irányítószám, település, utca, házszám] szám alá rendelte kiadni. A kifejtettekből következően, az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező részben írtak szerint a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Bf.III.37/2013/

1. A fellebbezési eljárás során a kirendelt védő díjával 9.000.- forint bűnügyi költség merült fel, mely mivel hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásról van szó, a Be.
2. §

(5)bekezdése alapján az állam terhén marad. Szeged,

1. március
2. Dr. Hegedűs István s. k. Dr. Nikula Valéria s. k. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr. Halász Edina s. k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.37/2013/
3. számú ítélete és a Kecskeméti Törvényszék 8.B.298/2011/
4. számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. március
6. Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke