← Magyarország

Mfv.10255/2012/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felperes felett munkáltatói jogkört gyakorló rektor

  1. VI. 5-én fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben, kijelölte a fegyelmi tanács tagjait, egyidejűleg a Fegyelmi Tanács Elnöki jogkörét egy munkatársára ruházta át.
  2. VII.15-én a rektor a fegyelmi tanács egyik tagjának akadályoztatására tekintettel az új tag kijelöléséről döntött anélkül, hogy a Fegyelmi Tanács Elnöki jogkörét visszavette. Ez az eljárás olyan súlyú eljárási szabálysértést jelent, amely önmagában megalapozza a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését. Mfv.II.10.255/2012/5.szám A Kúria a dr. Hock Ernő ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Salamon Ferenc ügyvéd képviselt Semmelweis Egyetem alperes ellen fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 10.M.3817/
  3. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 55.Mf.630.360/2011/
  4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Bíróság 55.Mf.630.360/2011/
  5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 50.000,- Ft (Ötvenezer forint) és 13.500,- Ft (Tizenháromezerötszáz forint) áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes
  6. július 1-jétől ügyvivő szakértőként,
  7. július 1-jétől pedig 5 éves határozott időtartamra szóló megbízással gazdasági igazgatóként állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperes ... Karán.
  8. február
  9. és május
  10. között az alperesnél a gazdálkodás ellenőrzésére került sor, amelynek megállapításai alapján az alperes rektora
  11. június 5-én a felperessel szemben fegyelmi eljárás megindításáról döntött. Ezen a napon kijelölte a Fegyelmi Tanács tagjait és ezzel egyidejűleg a fegyelmi tanács elnöki tisztségét B.E.re ruházta át. A rektor
  12. június 5-én kelt levelében tájékoztatta a felperest a fegyelmi eljárás megindításáról. A Fegyelmi Tanács tagjainak személyében az eljárás során változás következett be, az új tagot
  13. július 15-én a rektor jelölte ki. A Fegyelmi Tanács a
  14. augusztus 7-én kelt határozatában elbocsátás fegyelmi büntetést szabott ki. A felperes a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése, felmentési időre járó átlagkereset, továbbá átalány-kártérítés megfizetése iránt indított keresetet a munkaügyi bíróságon. Előadta, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló
  15. évi XXXIII. törvény (Kjt.)
  16. §

(2)bekezdése alapján magasabb vezetőnek minősült, ezért a Kjt. 46. §
(1)bekezdése szerint a fegyelmi eljárás megindítását csak a magasabb vezetői megbízás megadására jogosult személy, az egyetem gazdasági-műszaki főigazgatója rendelhette volna el, ezért ügyében nem az arra jogosult személy járt el. Kifogásolta, hogy bár a rektor átruházta a fegyelmi jogkör gyakorlását, ennek ellenére
  1. július 15-én nem B.E., hanem a rektor jelölte ki a Fegyelmi Tanács újabb tagját, ezért az nem volt szabályszerűen megalakítva. A fegyelmi határozat meghozatalában csak az elnök és a tanács egyik tagja vett részt, mert B.H.I. távol volt. Sérelmezte, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatására nyitva álló 15 napos határidőt a vizsgálóbiztos saját hatáskörében hosszabbította meg, holott erre nem volt lehetősége, továbbá hogy a fegyelmi tárgyalásról nem készült hangfelvétel. Álláspontja szerint a rektor a rendelkezésre álló dokumentumokból kitűnően
  2. május 6-án már tudomást szerzett a fegyelmi vétségről, a felperessel szemben az eljárást azonban csak
  3. június 8-án, a Kjt.-ben szabályozott határidőn túl indította meg. Emellett tartalmában is vitatta a fegyelmi határozatot. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 10.M.3817/2009/
  4. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes
  5. augusztus 7-én jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát elbocsátás fegyelmi büntetéssel. Kötelezte az alperest 18 havi átlagkeresetének megfelelő 11.068.128,Ft és 614.896,Ft felmentési időre járó illetmény, valamint perköltség megfizetésére. Az elsőfokú ítélet megállapította, hogy a felperes nem minősült az egyetem gazdasági vezetőjének, ezért vele szemben a munkáltatói jogkör gyakorlására a fegyelmi eljárás megindításakor a rektor volt jogosult, figyelemmel a Kjt.
  6. §
(1)bekezdésére, a
  1. évi CXXXIX. törvény
  2. §
(1)bekezdés e) pontjára, illetőleg 115. §
(2)bekezdés g) pontjára, továbbá az alperes Szervezeti és Működési Szabályzatára is. A fegyelmi eljárás során a 15 napos vizsgálati határidőt nem a fegyelmi jogkör gyakorlója, hanem a vizsgálóbiztos hosszabbította meg, azonban ez önmagában nem tette jogellenessé az eljárást. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a Kjt. rendelkezése nem írja elő a fegyelmi eljárásról hangfelvétel, illetőleg szó szerinti jegyzőkönyv készítését, továbbá tényként rögzítette azt is, hogy a felperes állításával ellentétben a fegyelmi határozat meghozatalakor a Fegyelmi Tanács tagjai teljes létszámban jelen voltak. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a fegyelmi eljárás megindítása nem a törvényben meghatározott határidőn belül történt, mivel az alapul szolgáló vizsgálati jelentést a rektor
  1. május 6-án vette át. A Fegyelmi Tanács megalakítása sem volt szabályszerű, mivel a tanács új tagját nem B.E. jelölte ki, hanem a rektor, aki a Fegyelmi Tanács elnöki jogkörét korábban B.E.re ruházta át. A fegyelmi tárgyaláson a tanács tagjain, a vizsgálóbiztoson és a jegyzőkönyvvezetőn kívül tanácskozási joggal részt vett egy ügyvéd is, amely sértette a Kjt. rendelkezéseit. Az eljárási szabálysértésekre figyelemmel az elsőfokú bíróság úgy döntött, hogy a felperesi jogviszony megszüntetése jogellenes volt, ezért a fegyelmi határozat tartalmát érdemben nem vizsgálta. Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezést terjesztett elő, a felperes az átalány-kártérítés 36 havi átlagkeresetnek megfelelő összegben történő megállapítása, az alperes pedig a kereset elutasítása iránt. A Fővárosi Bíróság az 55.Mf.630.360/2011/
  2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya
  3. augusztus 11-én szűnt meg. A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság által megállapított tényállást kiegészítette és megállapította, hogy a
  4. február 6tól
  5. május 6-ig tartó ellenőrzésről készült összefoglaló jelentés elkészítésének határideje május 6-a volt. A
  6. május 6án kelt jelentéstervezet kiegészítést is tartalmaz, amely a rektor, a felperesi kar dékánja és a Pénzügyi Igazgatóság részére javaslatokat rögzít. Ezen kiegészítés
  7. május 11-én kelt. A rektor a kiegészítéssel együtt kapta kézhez az ellenőrzési jelentéstervezetet, az Ellenőrzési Igazgatóság
  8. május 13-án kelt kísérőlevelével együtt. A rektor ezen kísérőlevélen az átvétel tényét kézjegyével igazolta. A rektor
  9. június 5-én levélben értesítette B.E. igazgatót arról a tényről, hogy a felperessel szemben lefolytatandó fegyelmi eljárásban a Fegyelmi Tanács tagjaivá B.H.I. és dr. M.L. igazgatókat kijelölte, egyidejűleg tájékoztatta arról, hogy a Fegyelmi Tanács elnöki tisztségére vonatkozó jogosultságát rá ruházza át. A levélben a rektor azt is rögzítette, hogy dr. G.A.L. ügyvéd a fegyelmi eljárásban közreműködőként tanácskozási joggal vesz részt azzal, hogy részvétele nem vonatkozhat az érdemi döntés meghozatalára. Az alperes dr. Cs.T. ügyvéd részére
  10. június 30án adott megbízást arra, hogy a felperes ellen indított fegyelmi eljárásban tanácsadó szakértőként a tanács munkáját segítve közreműködjék. Az alperesi intézményben a munkáltatói jogkör gyakorlásának szabályai a felperes tekintetében megváltoztak.
  11. június 30-ig a rektor,
  12. július 1-jétől a szenátus SZMSZ-ben is megjelent döntése szerint az alperes gazdasági főigazgatója volt a munkáltatói jogkör gyakorlója. A munkáltatói jogkör gyakorlásának rendjéről az alperes a felperest
  13. június 26-án írásban tájékoztatta. A fentiek alapján kiegészített tényállásra alapítottan a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolását módosította. Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, mely szerint a felperes nem volt vezető állású, illetőleg magasabb vezető állású közalkalmazott, ezért vele szemben a munkáltatói jogkört a rektor gyakorolta. A szubjektív határidő betartása körében a munkaügyi bíróságtól eltérően úgy értékelte, hogy a munkáltató
  14. május 13-án szerzett tudomást a fegyelmi eljárás alapját képező jelentésről, ezért a fegyelmi eljárás
  15. június 5-ei megindításával a Kjt-ben szabályozott szubjektív határidőt betartotta. A felperessel szemben
  16. június 20-ig a munkáltatói jogkört a rektor gyakorolta, ezért jogosult volt a fegyelmi eljárás megindításáról dönteni, a Fegyelmi Tanács tagjait kijelölni és ezzel egyidejűleg a Fegyelmi Tanács elnöki jogkörét átruházni. Mivel a Fegyelmi Tanács tagjait a jogkör átruházásával egyidejűleg jelölte ki, ezért a tanács elnökének jogkörét nem vonhatta el. A Fegyelmi Tanács tehát első alkalommal szabályosan került megalakításra. A rektor
  17. július 15-én kelt levelével Ú.I. igazgatót a Fegyelmi Tanács új tagjaként jelölte ki. Mivel a Kjt.
  18. §
(2)bekezdés b) pontja értelmében a Fegyelmi Tanács tagjait a Fegyelmi Tanács elnöke jelöli ki, az elnöki jogkör átruházását követően az új tag kijelölésére már csak B.E. lett volna jogosult. A felperes felett pedig a munkáltatói jogkört július 1-jétől egyébként sem a rektor, hanem a gazdasági főigazgató gyakorolta. A Fegyelmi Tanács tagjaiban bekövetkezett változtatás tehát jogsértő módon történt. A másodfokú bíróság ezt meghaladóan megalapozatlannak találta a felperes egyéb eljárási hibákra történő hivatkozását, jogi álláspontja szerint a Fegyelmi Tanács tagjainak szabálytalan kijelölése olyan súlyú eljárási szabálysértés volt, amely önmagában megalapozza a fegyelmi határozat jogellenességét. A másodfokú bíróság az alperesi marasztalás tekintetében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság mérlegelése elfogadható volt. Nem látott lehetőséget a kártérítési átalány összegszerűségének módosítására, figyelemmel arra, hogy az alperes terhére az elsőfokú bírósággal szemben csak egy eljárási szabálysértést tartott megállapíthatónak. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per új tárgyalására és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a Kjt. 49. §
(2)bekezdése értelmében a Fegyelmi Tanács elnöke a fegyelmi eljárás megindítója, tehát a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 29. §
(1)-
(2)és
(4)bekezdése szerint, továbbá a Semmelweis Egyetem Szervezeti és Működési Szabályzatának 15. §
(7)bekezdése értelmében a munkáltatói jogkör gyakorlására egyébként jogosult rektor volt. Ezen jogkörét a rektor jogosult volt a Kjt. 49. §
(2)bekezdés a) pontja szerint átruházni, amely
  1. június 5-én történt meg, ekkor a rektor kijelölte a Fegyelmi Tanács elnökét és tagjait. Nem osztotta a bíróságok ítéleteinek azon megállapítását, mely szerint
  2. július 15-én a rektornak nem volt jogosultsága a Fegyelmi Tanács új tagjának kijelölésére. Álláspontja szerint a Kjt. átruházott hatáskörrel rendelkező személyként határozza meg a Fegyelmi Tanács elnökét, miután a munkáltatói jog gyakorlására és ezen belül a fegyelmi eljárás megindítására az idézett felsőoktatási törvény és az alperes Szervezeti és Működési Szabályzata értelmében is a rektor jogosult. Mindezek alapján a Fegyelmi Tanács elnökének hatásköre nem eredeti, hanem származékos, átruházáson alapuló hatáskör, ezért nincs olyan törvényi tilalom, hogy a jogkör eredeti gyakorlója, a rektor az átruházott hatáskört visszavéve a Fegyelmi Tanács tagjának akadályoztatása esetén ne jelölhetné ki a fegyelmi jogkör eredeti gyakorlójaként a Fegyelmi Tanács új tagját. Álláspontja szerint a jogkör átruházása nem jelenti azt, hogy az átruházott jogkörrel az átruházó a továbbiakban nem élhet. Mindezek alapján az alperes szerint a Fegyelmi Tanács a jogerős ítélet indokolásával szemben szabályszerűen volt megalapítva, az új tagnak a rektor által történt kijelölésével a felperest semmilyen joghátrány nem érte, ebből az okból a fegyelmi határozat nem tekinthető jogsértőnek. Érvelése szerint a fegyelmi eljárás során két lényeges szempontnak kell érvényesülnie, biztosítani kell egyrészt a fegyelmi eljárás alá vont közalkalmazott jogainak gyakorlását, másrészt a tisztességes, befolyásmentes vizsgálatot és döntést. Ez a két szempont nem sérült, amikor a Fegyelmi Tanács új tagját a rektor jelölte ki. A fegyelmi eljárás során a Fegyelmi Tanács egyik tagjának váratlan akadályoztatása időpontjában a Fegyelmi Tanács elnöke szabadságon volt. Ebben a helyzetben a munkáltató törvényes képviselője, a fegyelmi eljárás megindítására, lefolytatására eredeti jogosultsággal rendelkező rektor jogosan jelölte ki a Fegyelmi Tanács új tagját. Nem osztotta a jogerős ítélet azon megállapítását, hogy a felperes felett a munkáltatói jogkört
  3. július 1-jétől már nem a rektor, hanem a gazdasági főigazgató gyakorolta, ez okból sem volt szabályos a rektor
  4. július 15-ei intézkedése. Álláspontja szerint a fegyelmi jogkör gyakorlására jogosultság kérdését a fegyelmi eljárás megindításának időpontjában kell vizsgálni, így a
  5. június 5-ei időpont alapján. Az alperes Szervezeti és Működési Szabályzatának
  6. §
(7)bekezdésében foglalt speciális rendelkezés folytán egyébként sem volt jogi értelemben akadálya annak, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlásával általános hatáskörrel felruházott rektor jelölje ki a Fegyelmi Tanács új tagját. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását, valamint az alperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. A felülvizsgálati eljárás tárgyát az alperes rektorának
  1. július 15-én kelt intézkedése jogszerűségének vizsgálata képezte, amelyben a rektor a Fegyelmi Tanács elnöki jogosultságának
  2. június 5-ei delegálását követően a Fegyelmi Tanács új tagjának kijelöléséről döntött. A Kjt. perbeli időben hatályos
  3. §
(2)bekezdése szerint a fegyelmi tanács elnöke a fegyelmi eljárás megindítója, aki ezt a jogkörét a munkáltatónak az eljárás alá vont
  1. a)magasabb vezetői, illetve vezetői munkakört vagy beosztást betöltő közalkalmazott esetén magasabb, vagy azzal azonos szintű vezetői munkakört vagy beosztást
  2. b)az
  3. a)pontba nem tartozó közalkalmazott esetén magasabb vezető vagy vezető munkakört illetve beosztást betöltő közalkalmazottra ruházhatja át. A Fegyelmi Tanács tagjait a Fegyelmi Tanács elnöke a munkáltatónak a 47. §
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelő közalkalmazottai közül jelöli ki. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló rektor a fegyelmi tanács elnöki jogkörének átruházását követően jogszerűen tehetett intézkedést a fegyelmi tanács új tagjának kijelölésére, miután az új elnök jogköre származékos volt. E körben a jogerős ítélet megállapítása helytálló és az intézkedés jogszerűségének megítélésekor figyelembe kell venni azt is, hogy
  1. június 5-én a fegyelmi tanács elnöki jogkörének delegálása írásban a felperes részére is közlésre került, ezért az átmeneti, a fegyelmi jogkör elnöki tisztét „visszavevő" intézkedésre is csak a korábbi alakiság betartásával kerülhetett volna sor. A rektor azonban sem a fegyelmi tanács általa kijelölt elnökét, sem a felperest nem tájékoztatta. Nem bizonyított az a felülvizsgálati kérelemben említett körülmény sem, hogy a rektor fenti intézkedésére B.E. szabadsága miatt került sor. A fegyelmi tanács elnöke a
  2. július 9-én megtartott tárgyaláson meghallgatásra került és e körben úgy nyilatkozott, hogy a kiesett tag pótlására ő tett javaslatot a rektornak, arra pedig pontosan nem emlékezett, hogy ő maga írta alá az új tag kijelölésére vonatkozó iratot, vagy sem. (
  3. sorszámú jegyzőkönyv
  4. oldal, első bekezdés) Az alperes állítását cáfolja továbbá a felperes keresetéhez 1/F/
  5. alatt csatolt B.E. levele, amelyben ugyancsak
  6. július 15-ei dátummal arról tájékoztatja a felperest, hogy dr. M.L. távolléte miatt dr. T.T. rektor a fegyelmi eljárás megindítója Ú.I.t jelölte ki a fegyelmi tanács tagjává. Mivel a rektor intézkedésére és B.E. tájékoztatására ugyanazon a napon került sor, ezért a jogkör elvonásának indokára vonatkozó alperesi állítás nem nyert igazolást. Alaptalan továbbá az alperesnek a Szervezeti és Működési Szabályzat
  7. §
(7)bekezdésére történt hivatkozása is. Ennek rendelkezése szerint a rektor munkáltatói jogkört gyakorol, a munkáltatói jogkört átruházhatja az egyetem tisztségviselőire és szervezeti egységek vezetőire, ha az átruházást jogszabály lehetővé teszi. A rektor bármely fegyelmi, vagy kártérítési ügyben a munkáltatói jogkör gyakorlását saját hatáskörébe vonhatja, továbbá a költségvetési tervtől indokolatlanul elmaradó teljesítés, vagy a költségvetési keret indokolatlan túllépése esetén visszavonhatja bármely szervezeti egység vezetőjének vezetői megbízását. A fenti rendelkezés olyan esetekre ad iránymutatást, amikor a beosztott közalkalmazott feletti munkáltatói jogkör gyakorlását a rektor eredendően, a jogszabály által biztosított körben átruházza, majd azt egy adott fegyelmi vagy kártérítési eljárásban saját hatáskörébe vonja. Az adott esetben azonban a felperes felett a munkáltatói jogkört a rektor gyakorolta, az ebből eredő fegyelmi tanácsi jogkörét átruházta, ezért nem annak „saját hatáskörbe vonásáról", hanem „visszavételéről" volt szó, amelyre a fenti szabályozás nem alkalmazható. Mindezek alapján a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a Fegyelmi Tanács új tagjának szabálytalan kijelölése olyan súlyú eljárási szabálysértést jelentett, amely önmagában megalapozta a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését és a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésének jogellenességét. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pernyertes felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján az alperes köteles. A felülvizsgálati eljárás illetékét az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdés és a
  1. §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
  2. március
  3. dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, dr. Tálné dr. Molnár Erika se.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.