A határozat elvi tartalma: A jogerős ítéletben megállapított fizetési kötelezettség késedelmes teljesítése - többlettényállás bizonyításának hiányában - nem tekinthető károkozó magatartásnak, ezért a munkáltatót csak késedelmi kamat fizetési kötelezettség terheli. Mfv.II.10.335/2012/3.szám A Kúria a dr. Szendrei Andrea ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. ... jogtanácsos által képviselt Országos Mentőszolgálat alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Veszprémi Munkaügyi Bíróságnál 2.M.550/
- szám alatt megindított és másodfokon a Győri Törvényszék 2.Mf.20.867/2011/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Győri Törvényszék 2.Mf.20.867/2011/
- számú ítéletét a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében hatályában fenntartja. Ezt meghaladóan nem érinti. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.21.206/2005/
- számú ítéletével jogerőre emelkedett Veszprémi Munkaügyi Bíróság 2.M.552/2004/
- számú ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyát elbocsátás fegyelmi büntetéssel megszüntető alperesi intézkedés jogellenes, ezért a felperes jogviszonya
- december 1-jén szűnt meg. A felperes a Veszprémi Munkaügyi Bíróságnál 2.M.122/
- szám alatt folyamatban lévő perben vagyoni és nemvagyoni kárt,
- évre járó szabadságmegváltás,
- havi illetmény, 40.000,- Ft egyszeri keresetkiegészítés, az étkezési jegy ellenértéke és felmentési időre járó átlagkereset-különbözet iránt terjesztett elő igényt. Az alperes viszontkeresetében 7.797.817,- Ft megfizetésére kérte kötelezni a felperest. A viszontkereset jogalapját az képezte, hogy a korábbi jogerős ítéletben a felperes javára megítélt 6.970.656,Ft megfizetését az alperes határidőben nem teljesítette, részére 6.759.365,- Ft-ot utalt át késedelmesen. Eközben a felperes inkasszóval az alperes számlájáról 7.797.817,- Ft-ot emelt le. A Veszprémi Munkaügyi Bíróság a 2.M.122/2006/
- számú ítéletével az alperest keresetkiegészítés és kamatai, étkezési jegy ellenértéke megfizetésére kötelezte, a felperesnek a szabadságmegváltás ellenértéke, a
- havi juttatás, a felmentési időre járó átlagkereset-különbözet iránti keresetét elutasította. A viszontkereset folytán a felperest 6.943.527,- Ft megfizetésére kötelezte az alperes részére, ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította. A felperes fellebbezése alapján eljárt Veszprém Megyei Bíróság a 3.Mf.20.871/2007/
- számú ítéletével a nem vagyoni kártérítés iránti felperesi keresetet elutasító és a viszontkeresetnek helyt adó elsőfokú rendelkezéseket helybenhagyta. Határozott továbbá a felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képező egyéb igényekről is. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság az Mfv.I.10.242/2008/
- számú ítéletével a Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.20.871/2007/
- számú ítéletének azt a rendelkezését, amellyel a nem vagyoni kártérítés iránti követelés tekintetében az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta, hatályában fenntartotta. Megállapította, hogy az alperes viszontkeresete a jogalap tekintetében alapos. A követelés összege tárgyában a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során a Zala Megyei Bíróság a 4.Mf.21.155/2009/
- számú ítéletével az elsőfokú ítéletnek a viszontkeresetre vonatkozó rendelkezését részben megváltoztatta és a felperes marasztalását 6.055.636,- Ft-ra továbbá kamataira leszállította. Az alperes viszontkeresetét ezt meghaladóan elutasította. A Legfelsőbb Bíróság ítéletével nem érintett Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.20.871/2007/
- számú ítéletének azon rendelkezése alapján, amely a Veszprémi Munkaügyi Bíróság 2.M.122/2006/
- számú ítéletének a felperes vagyoni kárigénye vonatkozásában elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, a Veszprémi Munkaügyi Bíróság a tárgyalás felfüggesztésének megszűnését követően 2.M.550/
- szám alatt folytatott eljárást. A felperes ezen jelen eljárásban keresetében 2.500.000,- Ft forgalmi érték különbözet és kamatai, 3.220.500,- Ft lakbérköltség és kamatai, 746.261,- Ft behajtási költség és végrehajtási költség, továbbá 3.027.818,- Ft vagyoni előny megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az alperes jogellenes intézkedése következtében a felperes
- október 1jétől
- december 1-jéig nem részesült illetményben,amelynek következtében a közalkalmazotti jogviszonya fennállása alatt, az ingatlana megvásárlásához felvett 3.060.000,- Ft-os lakásvásárlási hitelt, majd 2004-ben lakása felújításához felvett hitelt nem tudta törleszteni. A felperes és házastársa közös tulajdonában álló ... szám alatti lakás tulajdoni lapjára ezért
- július 27-én végrehajtási jog bejegyzésére került sor. A felperes annak érdekében, hogy lakását ne árverés útján, a végrehajtási eljárás keretében értékesítsék, ingatlanközvetítő segítségével azt
- november 11-én 7.500.000,- Ft-ért eladta. A lakás forgalmi értéke az értékesítéskor 8.500.000,- Ft volt. Az ingatlan eladását követően a felperes és házastársa lakhatásukat albérletben oldották meg. A bérleti díj összege általában az adott lakás becsült forgalmi értékének 1/20-1/25-öd része, amely 2005-ben 35.415,- Ft, 2006-ban 37.000,- Ft, 2007-ben 40.000,- Ft, 2008-ban 42.000,- Ft, 2009-ben 44.000,- Ft és 2010-ben 46.000,- Ft-ban került megállapításra. A lakóingatlan végrehajtása miatt a felperesnek a végrehajtó felé fizetési kötelezettsége keletkezett, továbbá 60.000,Ft költözködési költsége is felmerült. A megélhetési költsége enyhítésére a felperes ... hitelt is igénybe vett 100.000,- Ft összegben, amelynek költsége 67.310,- Ft volt. A Veszprémi Munkaügyi Bíróság a 2.M.550/2010/
- számú ítéletével kötelezte az alperest 500.000,- Ft forgalmi érték különbözetből eredő kártérítés, 1.271.500,- Ft lakbérköltség, 300.937,- Ft végrehajtási költség és 159.655,- Ft kártérítés és ezen összegek kamatainak megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában kifejtette, miszerint az alperes károkozó magatartása megvalósult avval, hogy a felperesnek
- december 1-jéig illetményt nem fizetett és a rendszeres jövedelem elvesztése okán a felperes számára olyan körülményeket teremtett, amelynek során lakáshitelét felmondták, az ingatlan vonatkozásában végrehajtási eljárás indult, amelynek lezárása előtt a felperes lakását a forgalmi érték alatt értékesítette. A peres eljárás során beszerzett ingatlanforgalmi szakértő véleménye alapján azt állapította meg, hogy a lakóingatlan eladáskori tényleges forgalmi értéke 8,5 millió Ft volt, amelyhez képest a felperes értékesítése alapján csak 7,5 millió Ft folyt be. A felperes kára ezért 1.000.000,- Ft volt, amelynek - a tulajdoni hányad arányában - 50 %-át, azaz 500.000,- Ft-ot és ezen összeg kamatait ítélte meg a felperes részére. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperesnek kára származott abból is, hogy a lakása értékesítését követően bérelt lakásba kellett költöznie. A bíróság a megfelelő bérleti díj megállapításánál ugyancsak az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő véleményét vette alapul, az abban foglalt, a lakás forgalmi értékéhez viszonyított és inflációval növelt bérleti díjak összegét elfogadta azzal, hogy az összegekbe a bérbeadó által kötelezően fizetendő adó is benne foglaltatik. A bíróság a felperes által okiratokkal bizonyított, a végrehajtónak ténylegesen kifizetett költséget kárként állapította meg azzal, hogy a díjjegyzék önmagában a kifizetés megtörténtét nem bizonyítja. Ezen tétel tekintetében figyelemmel volt arra is, hogy a kötelezettség a felperest és a házastársát is terhelte. A felperes ingatlanhirdetés és ingatlanközvetítői költség címén előterjesztett igényét a bíróság a becsatolt okiratok alapján helytállónak és indokolt költségnek tekintette. Ugyancsak kárként ítélte meg a felperes által követelt ... hitelkamat költségét is, amely hitelfelvétel azért áll okozati összefüggésben az alperes jogellenes intézkedésével, mert a felperes emiatt nem részesült a perbeli időszakban jövedelemben, megélhetési gondjai enyhítésére pedig indokoltan vett fel 100.000,- Ft hitelt. A 60.000,- Ft-os költözködési költség felmerülését a felperes számlával igazolta és ezen összeg 1/2-ed részét szintén megítélte a felperes részére. A munkaügyi bíróság a felperes elmaradt vagyoni előnyként előterjesztett 3.027.818,- Ft megfizetésére irányuló kereseti kérelmét elutasította. Megállapította, hogy a Zala Megyei Bíróság ítéletével 6.055.636,- Ft megfizetésére kötelezte a felperest és az ítéletben foglaltak szerint a visszakövetelés jogalapja nem lehet sem az Mt.
- §-ában szabályozott tévesen kifizetett munkabér, sem az Mt.
- § szerint fennálló kártérítési felelősség, csupán a Ptk.
- §
(1)bekezdés alapján kifizetett jogalap nélküli gazdagodás. A felperes még a beszedési megbízás teljesítése előtt hozzájutott az alperesi átutalás folytán követelése túlnyomó részéhez, ezért a Zala Megyei Bíróság jogerős ítéletében is szereplő összeg kármegosztás címén történő további csökkentésére lehetőség nem volt. Az a körülmény, hogy az alperes a jogerős ítéletben megállapított teljesítési határidő alatt nem fizette meg a felperesnek a jogellenesség jogkövetkezményeit, nem minősül elvárható magatartást elmulasztó károkozó magatartásnak. Az, hogy az alperes nem
- január
- napján utalta a jogellenesség jogkövetkezményeit, nem tekinthető olyan magatartásnak, amely alapján a felperes jogosult lenne a visszafizetésre kötelező marasztalási összeg csökkentésére. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem indokolta és nem bizonyította kármegosztásra alapuló igényét, ezért a bíróság ezen kereseti kérelmet teljes egészében elutasította. A peres felek fellebbezése alapján eljárt Győri Törvényszék a 2.Mf.20.867/2011/
- számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a forgalmi érték különbözetből eredő kártérítés összegét 1.000.000,- Ft-ra és kamataira, a lakbérköltség címén fizetendő összeget 2.543.000,- Ft-ra és ennek kamataira, a végrehajtási költség címén fizetendő összeget 601.874,- Ft-ra és ezen összeg kamataira, a kártérítés jogcímén fizetendő összeget 319.310,- Ft-ra és ezen összeg kamataira felemelte. Ezt meghaladóan a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság az
- évi XXII. törvény (Mt.)
- §
(1)bekezdése, továbbá a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 34. §
(7)bekezdése alapján megállapította, hogy az alperes jogellenes munkáltatói intézkedése megalapozta a felperes kártérítési igényét. A perben a felperest terhelte a bizonyítás abban a tekintetben, hogy az alperes jogellenes munkáltatói intézkedéséből kára származott, annak összegét, valamint az okozati összefüggést neki kellett igazolnia. A másodfokú bíróság osztotta a munkaügyi bíróság ítéletében a lakás eladása, a lakás bérlése körében kifejtett jogi álláspontot. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő szakvéleményét. A felperes által beszerzett magánszakértői vélemény nem tette aggályossá a kirendelt szakértő véleményét, az igazságügyi szakértő megidézését pedig a felperes nem kérte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban a munkaügyi bíróság tévedett, amikor a kár összege tekintetében figyelmen kívül hagyta a felperes és házastársa között létrejött engedményezési szerződést. A felperes a perben
- január 19-én becsatolta az engedményezési nyilatkozatot, amelyben házastársa mint engedményező teljes mértékben felperesre, mint engedményezettre ruházta a
- november 23-án fennálló valamennyi követelését és azok költségeit. Mivel a felperes házastársa a kártérítési igényét szintén érvényesíthette volna, ezért az engedményezési nyilatkozatra tekintettel az alperesnek a felperes felé a teljes kártérítési összeget kell megfizetnie. A másodfokú bíróság érvelése szerint a végrehajtási költség tekintetében helyes jogi álláspontra helyezkedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperes helytállási kötelezettségét állapította meg. Az összegszerűség tekintetében kifejtett jogi álláspontot is osztotta a törvényszék, csak az igazolt, ténylegesen felmerült végrehajtási költségek megtérítésének volt helye, ezért az engedményezési nyilatkozattal kapcsolatos álláspontja miatt emelte fel az alperesi marasztalás összegét. Megalapozatlannak fogadta el a felperes követelését az ingatlanhirdetés költsége, a ... hitel kamatköltsége és a költözködési költségek körében. Egyetértett azzal, hogy az engedményezési nyilatkozatra tekintettel az elsőfokú bíróság által megállapított összeget fel kellett emelni. A felperes elmaradt vagyoni előnyre alapított kártérítési igényét a másodfokú bíróság álláspontja szerint a munkaügyi bíróság helytállóan utasította el. E körben a munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában foglaltakat annyiban egészítette ki, hogy a Zala Megyei Bíróság előtt folyamatban volt eljárásban a felperes ugyanazon követelést kármegosztásra hivatkozással érvényesítette, ezen hivatkozása nem fogott helyt. Helytálló ezért a munkaügyi bíróság azon megállapítása, hogy a felperes keresete e tekintetben alaptalan volt, az alperes jogalap nélkül nem gazdagodott, alkalmazottai esetleges mulasztása ilyen eredménnyel nem járt. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletet helybenhagyó rendelkezései hatályon kívül helyezését, továbbá az alperes perköltségének a marasztalási összegekkel arányos megemelését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp.
- §
(1)bekezdését, 206. §
(1)bekezdését, 212. §
(1)bekezdését, 221. §
(1)bekezdését és 229. §
(1)bekezdését is. A felperes elsődlegesen indítványozta a forgalmi érték különbözetből eredő kártérítés jogcímén meghatározott 1 millió Ft 2,5 millió Ft-ra történő felemelését. E körben azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet iratellenesen rögzítette azt, hogy az igazságügyi szakértő megidézését nem kérte. Állítása szerint
- november 2án érkezett beadványa
- oldalán kiemelt szövegszerkesztéssel mindkét igazságügyi szakértő idézését indítványozta és kérelmét részletesen meg is indokolta. Ezen túl a
- április 15-én érkezett felperesi beadvány
- oldalán indítványozta N.A. igazságügyi szakértő tanúkénti meghallgatását és új szakértő kirendelését a szakvélemények közti ellentétek feloldása végett. A fentiek alapján a felperes szerint a jogerős ítélet sérti a Pp.
- §
(1)bekezdésében írt, a tényállás megállapítására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. A felperes a másodfokú ítélet azon megállapítását is sérelmezte, hogy a magánszakértői vélemény nem tette aggályossá az igazságügyi szakértő véleményét. Mivel a jogerős ítélet indokolásából nem derült ki ennek indoka, ezért a felperes hivatkozása szerint az sérti a Pp. 221. §
(1)bekezdésében írtakat. Álláspontja szerint N.A. szakértő véleménye azért volt megalapozott, mert a helyszínen megtekintette a perbeli lakást, a szakma szabályainak megfelelően értékelte a teljes lakásfelújítás tényét, megfelelően értékelte a lakás teljes közművel ellátottságát, a lakás kedvező délnyugati fekvését, valamint per-, teher- és igénymentes értékét vette figyelembe, forgalmi értékét az üres, beköltözhető állapotban határozta meg 187.000,- Ft/nm-es áron. A szakértő a végrehajtási jog bejegyzésének időpontjára vetítve, azaz
- júliusi állapotot vett alapul azzal, hogy
- II. félévében nem volt forgalmi érték ingadozás. Mindezek alapján nem értett egyet az elsőfokú ítélet azon megállapításával, mely szerint N.A. által adott véleményben az összehasonlító adatok nem voltak azonosíthatóak. A felperes a felülvizsgálati kérelmében részletesen kifejtette, hogy N.A. szakértői véleményével szemben B.L.É. szakértői véleménye miért nem fogadható el csupán azon az alapon, hogy őt a bíróság rendelte ki. Állította, hogy B.L.É. szakértői véleménye nem tisztázta, hogy a forrásadót miért és milyen szakmai alapon építette be abba a számításba, amelynek alapján a lakbért kiszámította. A szakértő ezért szerinte hibásan kalkulált, mert ahhoz, hogy a lakás ára az általa megadott idő - 20-25 év - alatt megtérüljön, a lakbérbe számolt összegbe nem lehetett beleérteni a forrásadót, amelyet a bérbeadónak az állam javára kell befizetnie. A helyes lakbér összege ezért álláspontja szerint
- évben 35.415,- Ft helyett 47.100,- Ft,
- évben 37.000,- Ft helyett 49.210,- Ft,
- évben 40.000,- Ft helyett 53.200,- Ft,
- évben 42.000,- Ft helyett 55.860,- Ft,
- évben 44.000,- Ft helyett 58.520,- Ft,
- évben 46.000,- Ft helyett 61.180,- Ft,
- évben pedig kéthavi lakbér 86.000,- Ft. A felperes a 3.027.818,- Ft kártérítés megfizetése körében előadta, hogy a Zala Megyei Bíróság 4.Mf.21.155/2009/
- számú ítélete nem utasította el a kármegosztásra alapított keresetét, csupán a Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.242/2008/
- számú ítéletének megfelelően a viszontkereset összegszerűségét határozta meg. A kármegosztás kérdésében az eljárt bíróságoknak kellett volna dönteniük, mivel a felperes szerint ez elmaradt, a jogerős ítélet sérti a Pp.
- §
(1)bekezdésében írtakat. A felperes kifejtett véleménye szerint az alperes késedelmes magatartása kárt okozott, mert ez hozott létre olyan jogi helyzetet, amelyben az azonnali beszedési megbízást kénytelen volt benyújtani. A korábbi jogerős Veszprém Megyei Bírósági ítélet által megszabott teljesítési határidő
- január 21-én lejárt, az inkasszót február 2-án nyújtotta be, az alperes átutalása pedig február 21-én történt meg. Érvelése szerint ezért megállapítható, hogy az alperes az azonnali beszedési megbízás benyújtásának napja után 19 nappal később utalta át a jogos követelés egy részét. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az eljárt bíróságok az ügy érdemére kiható lényeges eljárási jogszabálysértést nem követtek el. A jogerős ítélet által levont jogkövetkeztetés helytálló és jogszerű. A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet iratellenesen rögzítette azt a megállapítást, mely szerint nem kérte az igazságügyi szakértő megidézését. Az iratokból megállapíthatóan a felperes valóban a
- november 2-án kelt beadványában indítványozta a szakértő megidézését, azonban a munkaügyi bíróság ezt követően a szakértő megidézése helyett a szakértői vélemény kiegészítését rendelte el a korábban benyújtott magánszakértői véleményre tekintettel. Ezt követően a felperes nem a kirendelt igazságügyi szakértő, hanem a magánszakértő megidézését, valamint új igazságügyi szakértő kirendelését indítványozta a
- április 13-án kelt
- számú beadványában. Az ezt követően megtartott utolsó tárgyaláson a
- sorszámú jegyzőkönyvben változatlanul fenntartotta keresetét a 2,5 millió Ft-os értékkülönbözetre, de a bíróság a tárgyalás berekesztését megelőző felhívására úgy nyilatkozott, hogy további észrevételt nem kíván tenni. A Pp.
- §
(1)bekezdésének második mondata azt rögzíti, hogyha a bíróság szükségesnek tartja, a szakértőt megidézheti. Emellett azonban lehetősége van a szakértői vélemény kiegészítésének elrendelésére is, ahogyan a munkaügyi bíróság erről helytállóan döntött. Miután az alap- és kiegészítő szakértői véleményben foglaltak meggyőzőek és tényekkel alátámasztottan megalapozottak voltak, nem volt szükség a Pp. 182. §
(3)bekezdésének alkalmazására, azaz másik igazságügyi szakértő kirendelésére. Annyiban ugyan helytálló a felperes hivatkozása, hogy a jogerős ítélet az indokolási kötelezettségének nem teljes mértékben tett eleget, azonban ez nem jelent olyan súlyú eljárási szabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. Az eljáró bíróságok a kirendelt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő alap- és kiegészítő szakértői véleményét jogszabálysértés nélkül tekintették megalapozottnak és fogadták el annak megállapításait. A kiegészítő szakértői véleményben dr. B.L.É. szakértő nyilatkozott arról, hogy a magánszakértői véleményben foglalt 10 milliós forgalmi érték megállapítás azért nem tekinthető megalapozottnak, mert abban összehasonlító forgalmi adatokként különböző korú, építési módú és elhelyezkedésű lakásokat tüntetett fel a szakértő. Az igazságügyi szakértő azonban kizárólag a perbeli ingatlannal azonos helyen lévő, vagyis a honvédségi lakótelepen elhelyezkedő, egyidejűleg azonos építési móddal és azonos időpontban készült lakások forgalmi értékéhez viszonyított. Nyilatkozott arról is, hogy amennyiben az alapszakvéleményben feltüntetett felvonó hiányát nem tekinti értékcsökkentő tényezőnek, a lakás forgalmi értékét abban az esetben is a korábbiakkal azonosan 8,5 millió Ft-ban tudja meghatározni. A kiegészítő szakvélemény részletesen indokolta, hogy az általa számlával igazolt és számla nélkül is figyelembe vett felújítás költségét 2.023.341,- Ft-ban találta igazoltnak, amely a forgalmi érték 12 %a volt. Ezt az értéket N.A. magánszakértői véleménye csupán + 5%- ként vette figyelembe. A vevő saját esztétikai ízlése miatt általában valamilyen átalakítást végez, ebből következően a lakás felújítására költött teljes érték nem térül meg a forgalmi értékben. Utalt a szakértő arra is, hogy az általa feltüntetett 8,5 millió Ft-os érték lényegesen nem tért el a magánszakértői véleményben meghatározott értéktől sem, mert abban a 10 millió Ftos ingatlanforgalmi értéket a vevő és eladó alkujának eredményeként ± 10 %-kal határozta meg. Mindebből következően a munkaügyi bíróság helytállóan foglalt állást akkor, amikor az alap- és kiegészítő igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői véleményben foglalt forgalmi értéknek 8,5 millió Ft-ot fogadott el. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a bérleti díj összegét arra tekintettel vitatta, hogy az ellentétben áll a szakértői vélemény azon megállapításával, mely szerint általában egy adott ingatlan bérléskori forgalmi értékének 1/20-ad, 1/25-öd részét teszi ki, mert ebben az esetben a megállapított bérleti díjba a bérbeadó által fizetendő adó is beszámítandó, a forgalmi értékhez viszonyítottan 20-25 év alatti megtérülés ellentmondás jelent. A kereseti kérelem megítélésénél elsődlegesen abból kell kiindulni, hogy a munkáltatónak a jogellenes jogviszony megszüntetésére tekintettel a felperes részére a ténylegesen felmerült kárát kell megtérítenie. Ezért nem lehetett eltekinteni attól, hogy a perben a
- sorszámú jegyzőkönyv mellékleteként 7/F/
- alatt becsatolásra kerültek azok a bérleti szerződések, amelyek
- október 1-jétől kezdődően ténylegesen rögzítették a felperes és házastársa által bérelt ingatlanok bérleti díját. Ezekből egyértelműen megállapítható volt, hogy
- október 1-jétől 40.000,- Ft + rezsi,
- január 24-től 50.000,- Ft + rezsi,
- október 3ától 40.000,- Ft + rezsi,
- szeptember 15-től 60.000,- Ft + rezsi, majd
- november 24-től 45.000,- Ft + rezsi összegeket fizettek ki a bérbeadó részére. Ezen összegek lényegében a munkaügyi bíróság ítéletében foglalt és megállapított kalkulált bérleti díjakat tartalmazzák és valamennyi bérleti szerződésből megállapítható volt, hogy abban a szerződést kötő felek egyösszegű bérleti díjban, továbbá a költségek megfizetésében állapodtak meg. Egyik szerződés sem tartalmazta azt, hogy a felperesnek és házastársának a kialkudott bérleti díjon felül további 25 %-os mértékű a bérbeadót terhelő adófizetési kötelezettsége is lett volna. Ebből pedig egyértelműen következik, hogy a kialkudott bérleti díjban benne szerepelt a bérbeadó által az állam részére fizetendő adó összege is, vagyis az eljáró bíróságok helytállóan utasították el a felperes erre irányuló kereseti kérelmét. A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott az alperes károkozó magatartásából eredő további 3.027.818,- Ft kármegosztás alapján fennálló fizetési kötelezettségére is. Az iratokból egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes részére a jogellenesség jogkövetkezményeként megítélt összeget az alperesnek
- január 31-ig kellett teljesítenie. Erre azonban csak
- február 21-én került sor. Időközben azonban a felperes inkasszóval érvényesítette követelését az alperessel szemben a
- február 2-án benyújtott kérelmében, így a felperes részére az összeg két alkalommal került kifizetésre. Mindezek alapján a Zala Megyei Bíróság jogerősen 6.055.633,- Ft visszafizetésére kötelezte a felperest az alperes viszontkeresete alapján. E körben a munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes késedelmes teljesítése nem vonhatja maga után a kárösszeg meghatározott százalékának érvényesítését a kötelezettel szemben, csupán a Ptk.
- §-ában szabályozott kamatfizetési kötelezettséget lehetett megállapítani. A Legfelsőbb Bíróság jogalapot meghatározó ítéletét követően eljárt Zala Megyei Bíróság a 4.Mf.21.155/2009/
- számú ítéletében döntött az alperes viszontkeresete alapján fennálló felperesi fizetési kötelezettségről. A felperes jelen eljárásban az alperes részére a fentiek szerint megítélt összeg 50 %-ára a Ptk.
- §
(1)bekezdése, 355 §
(4)bekezdése,
- §-a megsértésére hivatkozott. A felperes tévesen értékelte az alperes jogerős ítéletben megállapított fizetési kötelezettségének késedelmes teljesítését károkozó magatartásnak. Az alperes károkozása, illetőleg kártérítési felelősségének jogalapja nem az ítéletben megállapított fizetési kötelezettségének késedelme, hanem a jogellenes munkáltatói intézkedés volt. Ezért helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy az alperes fizetési kötelezettségének késedelme mindösszesen a Ptk.
- §ában szabályozott kamatfizetési kötelezettséget von maga után, egyéb jogkövetkezménye, többlettényállás bizonyításának hiányában nincs. A felperes ugyanis olyan tényállítást a perben nem tett, hogy a
- január 31-ei fizetési határidőhöz képest február 21-én teljesített pénzfizetés következtében 3 hét alatt az alperes teljesítésének hiányában kárt szenvedett. A perbeli ingatlant nem ebben az időszakban volt kénytelen értékesíteni, a végrehajtási eljárás is korábban indult a felperessel szemben, ezért a felperes keresete alaptalan volt. Nem volt megállapítható továbbá a Ptk.
- §-ában szabályozott jogalap nélküli gazdagodás sem, hiszen az alperes a megítélt összeget utóbb teljesítette, illetőleg a felperes inkasszója alapján kétszeresen fizette meg, ezért jogalap nélküli gazdagodása nem volt megállapítható. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban bizonyított költsége nem merült fel, ezért a Kúria a határozathozatalt e körben a Pp. 78. §
(2)bekezdése alapján mellőzte. A per tárgyi költségmentességére tekintettel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés f) pontja alapján a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Budapest,
- március
- dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő