← Magyarország

Mfv.10324/2012/3 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A határozott időre létesített munkaviszony a határozott idő letelte előtt külön jognyilatkozat nélkül, automatikusan megszűnik a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén. A megszűnés e jogcímét nem érinti, ha a jogutód nélküli megszűnésről szóló tájékoztatásban a munkáltató tévesen a munkaviszony megszűnéséről nyilatkozott.

  1. XXII. Tv.
  2. § b) Mfv.II.10.324/2012/3.szám A Kúria a dr. Horváth Ákos Milán ügyvéd által képviselt felperesnek - a ... felszámoló (Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetkezete által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt a Szombathelyi Munkaügyi Bíróság előtt 8.M.233/
  3. szám alatt megindított és másodfokon a Szombathelyi Törvényszék 8.Mf.20.910/2011/
  4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Szombathelyi Törvényszék 8.Mf.20.910/2011/
  5. számú ítéletét abban a részében, amelyben a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érintette, nem érinti. A jogerős ítéletnek a felperest illetékfizetésre kötelező rendelkezését hatályon kívül helyei és a felperest 169.320,- Ft (Százhatvankilencezer-háromszázhúsz forint) elsőfokú és 169.320,Ft (Százhatvankilencezer-háromszázhúsz forint) másodfokú eljárási illeték megfizetése alól mentesíti. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Az első-, másodfokú és a felülvizsgálati lejárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s Az alperes
  6. március 28-án függetlenített elnökké választotta a felperest, s ez alapján határozott időre,
  7. március 29-éig tartó határozott időre szóló munkaszerződést kötöttek elnöki munkakör ellátására. A felperes személyi alapbére havi 281.880,- Ft volt. A munkaszerződésben rögzítették azt is, hogy a felperes évente
  8. havi bér megfizetésére válik jogosulttá. E kötelezettségének az alperes
  9. év után nem tett eleget. Az alperes közgyűlése
  10. március 3-án akként határozott, hogy az alperes jogutód nélkül
  11. március 31-ével szűnjön meg. A közgyűlésen megválasztották a felszámolókat. Az alperes
  12. március 31-én tartott közgyűlésén 5/2011.(03.31.) számú határozatával kimondta az alperes e nappal történő jogutód nélküli megszűnését, illetve 8/2011.(03.31.) számú határozatában úgy döntött, hogy a felperes
  13. március 31-én kelt és
  14. március
  15. napjáig érvényes határozott idejű munkaviszonyát a alperes jogutód nélküli megszűnését kimondó közgyűlési határozata alapján
  16. március 31-i hatállyal megszünteti. A közgyűlés 9/2011.(03.31.) számú határozatával a tisztségviselőit, köztük az elnök felperest is választott megbízatása alól az alperes jogutód nélküli megszűnésére hivatkozással
  17. március 31-ével felmentette. A határozatok alapján az alperes a Vas Megyei Bírósághoz, mint a társadalmi szervezetek nyilvántartását vezető bírósághoz törlés iránti kérelmet terjesztett elő. A felperes az intézkedést sérelmezve keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságon, melyben elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, az abban megjelölt indok nem volt valós, hiszen az alperes
  18. március 31-ével nem szűnt meg jogutód nélkül, mert e nappal nem következett be a nyilvántartásból való törlése. Másodlagosan az Mt.
  19. §

(2)bekezdése alapján egy évi átlagkeresete megfizetésére kérte kötelezni a munkáltatót. Ezen túl
  1. évre járó
  2. havi bére megfizetésére is igényt tartott. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy nem szüntette meg a felperes munkaviszonyát, hanem a jogutód nélküli megszűnésére tekintettel állapította meg a jogviszony megszűnését. A megszűnés kimondását követően a munkáltató nem működött tovább, a felperesnek nem volt munkavégzési kötelezettsége. A Szombathelyi Munkaügyi Bíróság 8.M.233/2011/
  3. számú ítéletével kötelezte az alperest 3.664.440,- Ft és 57.500,- Ft perköltség megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú eljárási illeték megfizetéséről akként rendelkezett, hogy abból 89.500,- Ft-ot a felperesnek, míg 130.400,- Ft-ot az alperesnek kell viselnie. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperes munkaviszonya nem az alperes jogutód nélküli megszűnésére tekintettel került felszámolásra, mivel az alperes az ítélet meghozataláig nem szűnt meg, a társadalmi szervezetek nyilvántartásából történő törlésre nem került sor. Az alperes intézkedése az Mt.
  4. §
(2)bekezdése szerinti jognyilatkozatnak tekintendő, ez alapján kötelezte az alperest a felperes egy évi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére. Helyt adott a bíróság a felperes 13. havi bér megfizetésére irányuló igényének is. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Szombathelyi Törvényszék 8.Mf.20.910/2011/2. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, fellebbezett részében megváltoztatta, s az alperest terhelő marasztalási összeget 858.455,- Ft-ra, az elsőfokú perköltség összegét 42.000,Ft-ra szállította le. Ugyancsak leszállította az alperest terhelő illeték összegét, s mellőzte az alperes elsőfokú illeték megfizetésére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy a felperes 1975 óta állt a ..., majd annak jogutódja alkalmazásában elnökként határozott idejű munkaszerződéssel. Az így kiegészített tényállás alapján azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a felperes munkaviszonya megszűnésével kapcsolatban nem megfelelő jogi következtetéseket vont le. Álláspontja szerint az Mt. 86. §-a
  1. b)pontjára tekintettel amennyiben a munkáltató, mint társadalmi szervezet jogutód nélkül megszűnik, úgy megszűnik a munkaviszony is. Ezt rögzítette és nyilvánította ki az alperes közgyűlése 8/2011. számú közgyűlési határozatában és erről a tényről tájékoztatták a felperest is. Nem a felperes munkaviszonyának megszüntetésére került tehát sor, a munkaviszony megszűnésének módját a közgyűlési határozat téves szóhasználata nem befolyásolta. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az 1989. évi II. törvény 20. §-a szerint a társadalmi szervezet megszűnik feloszlással, más társadalmi szervezettel való egyesüléssel, feloszlatással, illetőleg megszűnésének megállapításával. Az erről való döntés és a bíróság által a nyilvántartásból való törlés két külön jogi aktusnak minősül. Erre tekintettel a társadalmi szervezet a nyilvántartásból való törléssel szűnik meg joghatályosan, de a közgyűlés feloszlását kimondó határozatának időpontjára visszaható hatállyal. A bíróság általi törlés tehát konstitutív, de visszamenőleges hatályú. A felperes jogviszonya erre figyelemmel az Mt. 86. §
  2. b)pontja alapján külön jognyilatkozat nélkül megszűnt, s számára az Mt. 86/B. §-a alapján a felmentési időre járó munkabért kell megfizetni. A felperest e címen így 45 napra járó 576.565,- Ft illette meg a 13. havi bér megfizetése mellett. Mivel a felperes a jogviszony megszűnésekor nyugdíjasnak minősült, számára nem járt végkielégítés. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és hozzon az elsőfokú ítéletnek megfelelő új határozatot, figyelemmel arra, hogy a Szombathelyi Törvényszék megsértette az Mt. 88. §
(1)és
(2)bekezdéseit, valamint a Pp. 206. §
(1)bekezdésében foglaltakat. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítéletében foglaltakkal ellentétben a közgyűlés szándéka határozott, egyértelmű és kifejezett volt a tekintetben, hogy a munkaviszonya a közlés időpontja alapján azonnali hatállyal szűnjön meg. Jogviszonya megszüntetéséről a 8/
  1. számú közgyűlési határozat rendelkezett, s bár ugyanezen a napon de később, a 10/
  2. számú határozattal kapott felhatalmazást a kijelölt felszámoló a törlési eljárás megindítására, így megállapítható, hogy a törlési eljárás a munkaviszony megszüntetéséig meg sem indult. Mivel az alperes szándéka az azonnali hatályú megszüntetésre irányult, így a felperest az Mt.
  3. §
(2)bekezdése alapján megilleti 1 évi átlagkeresete, s az Mt. 88/A. §-a nem alkalmazható. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság mellőzte annak vizsgálatát, hogy a felperes munkaviszonya határozott idejűnek volt-e tekinthető, figyelemmel arra, hogy az 1975 óta fennállt. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes a felülvizsgálati kérelmében anyagi jogszabálysértésként az Mt. 88. §
(1)és
(2)bekezdésében foglaltak megsértésre hivatkozott, valamint a jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat nem a Pp. 206. §
(1)bekezdése szerint mérlegelte, így téves következtetések alapján hozta meg ítéletét. A Pp. 270. §
(2)bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát az ügy érdemét érintő jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A Pp. 275. §
(1)bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján dönt, a felülvizsgálati eljárásban azonban a bizonyítékok felülmérlegelésének, továbbá bizonyítás felvételének nincs helye. Ezért a bíróság azt vizsgálta, hogy milyen bizonyítékok álltak a másodfokú bíróság rendelkezésére, s azokat okszerűen mérlegelte-e. A Munka Törvénykönyve különbséget tesz a munkaviszony megszűnése és megszüntetése között. A megszűnés nem a felek jognyilatkozatán alapul, annak oka mindig valamely objektív körülmény, amely bekövetkezése esetén a munkaviszony automatikusan megszűnik. A megszűnési ok tehát olyan szerződést megszüntető jogi tény, amely a felek akaratán kívül esik, attól független. Az alperes közgyűlése 5/2011.(03.31.) számú határozatával
  1. március 31-ével kimondta az alperes jogutód nélküli megszűnését. Szintén e napon kelt határozatával felmentette a tisztségviselőit az alperes jogutód nélküli megszűnésére hivatkozással a választott tisztség ellátása alól, s rendelkezett az iránt, hogy a kijelölt felszámoló a törlés iránti eljárást megindítsa. A 8/2011.(03.31.) számú határozat is utalt arra, hogy a felperes jogviszonya megszűnésének indoka a alperes jogutód nélküli megszűnését kimondó 5/2011.(03.31.) számú közgyűlési határozat, az ezzel ellentétes megszüntetésre irányuló szándék vonatkozásában adat nem merült fel. Ennek megfelelően helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes jogviszonya a felek erre irányuló akaratnyilatkozata nélkül a meghatározott objektív körülmények beálltával a munkáltató megszűnésével egy időben automatikusan megszűnt, a közgyűlési határozat téves szóhasználata a megszűnés módját nem befolyásolta. Mindezek alapján helytállóan rendelkezett a másodfokú bíróság arról is, hogy a felperest az Mt. 86/A. §-a szerint a felmentési időre járó munkabére illette meg. Minthogy a felperes munkaviszonya az Mt.
  2. § b) pontja alapján megszűnt, tévesen hivatkozott a felperes annak Mt.
  3. § e) pontja szerinti megszüntetésére és az Mt.
  4. §
(1)és
(2)bekezdésében foglaltak alkalmazásának lehetőségére. A felperes kereseti kérelme nem irányult annak megállapítására, hogy jogviszonya ténylegesen határozatlan időtartamban állt fenn az alperesnél, a felülvizsgálati kérelemnek erre vonatkozó érvelését ezért a Kúria érdemben nem vizsgálta. Mivel a másodfokú bíróság az ítélete alapjául szolgáló tényállást jogszerűen állapította meg, s nem tett a per adataiból okszerűen nem következő megállapítást és nem jutott a bizonyítási eljárás lefolytatására vonatkozó előírások megsértésével megalapozatlan ténybeli következtetésre, így nem megalapozott a felülvizsgálati kérelemnek a Pp. 206. §
(1)bekezdésének megsértésére való hivatkozása. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság ítélete nem volt jogszabálysértő, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban pernyertes alperesnek bizonyított költsége nem merült fel, ezért a Kúria e körben a határozathozatalt a Pp. 78. §
(2)bekezdése alapján mellőzte, míg az első-, másodfokú, valamint felülvizsgálati eljárási illetéket - a felperest megillető munkavállalói költségkedvezményre tekintettel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
  1. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
  2. április
  3. dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.