← Magyarország

Pfv.21248/2012/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A közraktár felelősséggel tartozik, ha kevesebb mennyiségű árut ad ki a jogosultnak, az ebből eredő követelés engedményezhető. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VII.21.248/2012/

  1. szám A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a dr. Harsányi István ügyvéd által képviselt Z.T. Korlátolt Felelősségű Társaság felperesnek a dr. Pintér Zoltán ügyvéd által képviselt C. Zártkörűen Működő Részvénytársaság alperes ellen közraktári szerződésből eredő követelés megfizetése iránt a Zala Megyei Bíróságon 4.G.40.068/2010 számon indított perében - melybe a dr. Simon Gábor ügyvéd által képviselt dr. J.L. I. rendű és K.M.O. II. rendű beavatkozók az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkoztak - a Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.480/2011/
  2. számú ítélete ellen a felperes által
  3. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult felülvizsgálati eljárásban tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság
  4. sorszámú ítéletét megváltoztatva kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 15 napon belül 39.468.480 (harminckilencmillió-négyszázhatvannyolcezer-négyszáznyolcvan) Ftot, valamint ennek a
  5. szeptember 6-tól számított, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt összegű késedelmi kamatát. Kötelezi a Kúria a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 720.000 (hétszázhúszezer) Ft feljegyzett kereseti, 720.000 (hétszázhúszezer)Ft feljegyzett fellebbezési, és 2.800.000 (kettőmillió-nyolcszázezer)Ft feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket. Kötelezi a Kúria az alperest, hogy fizessen meg az államnak ugyancsak külön felhívásra 180.000 (száznyolcvanezer) Ft feljegyzett kereseti, 180.000 (száznyolcvanezer) Ft feljegyzett fellebbezési és 700.000 (hétszázezer) Ft feljegyzett felülvizsgálati illetéket. Kötelezi a Kúria a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 1.200.000 (egymillió-kétszázezer) Ft elsőfokú, 300.000 (háromszázezer) Ft másodfokú, és 300.000 (háromszázezer) Ft felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a beavatkozóknak, mint egyetemleges jogosultaknak 228.600 (kettőszázhuszonnyolcezer-hatszáz) Ft elsőfokú, 114.300 (száztizennégyezer-háromszáz) Ft másodfokú, és 114.300 (száztizennégyezer-háromszáz) Ft felülvizsgálati perköltséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A B.T. Kft. bányászati jogosultsággal rendelkezett a Z. II-Tőzeg védnevű bányatelken.
  6. július 11-én és július 21-én a B.T. Kft. mint letevő az alperessel művi közraktároztatásra irányuló szerződést kötött, mely alapján 56.250 m3 tőzeget vett az alperes közraktárba. Az alperes az áruról a közraktári jegyeket kiállította. Előzetes egyeztetést követően a B.T. Kft. és az O. Kft. (későbbi nevén: T.N. Kft.)
  7. július 12-én és július 24-én kötötte meg azt a két adásvételi szerződést, amellyel a B.T. Kft. összesen 56.250 m3 tőzeget értékesített a vevő részére. A vételárat 45 M Ft+ÁFA összegben határozták meg, melyet a vevő részére az O. Bank Nyrt. hitelként folyósított és a biztosítéki célú közraktározást a hitelintézet kötötte ki azzal, hogy a közraktári jegyeket a letevő eladónak át kell ruháznia a vevő részére. Az adásvételi szerződésben a felek úgy rendelkeztek, hogy a vételár kifizetésének a feltétele a közraktári jegyek üres forgatmánnyal történő átadása, s az adásvételi szerződések a közraktári jegyek kibocsátásával lépnek hatályba. Megállapodtak abban is, hogy bizományi szerződést fognak kötni, melyben a tőzeg eladója mint bizományos a vevő javára szóló értékesítést fog végezni.
  8. július 4-én a felperes megszerezte a B.T. Kft-től a bányászati jogosultságot.
  9. július 6-án a közraktározás időtartama eltelt, ezért a B.T. Kft.
  10. július 25-én a közraktározott árura vonatkozóan az alperessel új közraktári szerződést kötött. E szerződéssel a letevő 50.000 m3 tőzeget adott közraktárba, melyről az alperes kibocsátotta a közraktári jegyeket. A közraktári szerződés megkötéséhez szükséges zárolási jegyzőkönyvet a felek
  11. július 13-án állították ki, a jegyzőkönyv
  12. számú mellékletében rajzzal ábrázolták az áru méretét. Annak össztérfogatát 31.432,6 m3-ben határozták meg, s 1,6 mértékű lazulási tényezőt figyelembe véve a kiadható mennyiséget 50.292 m3-ben állapították meg. A közraktározás időtartama
  13. július 10-én eltelt.
  14. július 11-én a közraktári jegyeket az alperes bevonta, az árut az O. Kft. javára felszabadította. Az átadás-átvételi jegyzőkönyvben az O. Kft. képviselője kijelentette, hogy az 50.000 m3 tőzeget átveszi, az áruban mennyiségi és minőségi eltérést nem tapasztalt, és a jegyzőkönyv aláírása után az alperessel szemben semminemű követeléssel nem lép fel. Még a közraktári szerződés tartama alatt az O. Kft.
  15. július 7én magát az 50.000 m3 tőzeget eladta a M. Kft-nek, amely
  16. július 18-án a tőzeget adásvételi szerződés útján továbbértékesítette a felperes részére. A M. Kft. és a T.N. Kft. (korábban O. Kft.) a
  17. augusztus 6-án kelt megállapodásukban rögzítették, miszerint a M. Kft. hites bányamérővel felmérést végeztetett és így derült ki, hogy ténylegesen csak 8.887 m3 tőzeget szerzett a T.N. Kft-től. Ennek az volt az oka, hogy a korábbi bányavállalkozó nem termelte ki a földből a hiányzó mennyiséget, és a földben levő tőzeg a Magyar Állam tulajdonát képezi. A T.N. Kft. a M. Kft-re engedményezte az alperessel szembeni követelését, ami elsődlegesen 41.113 m3 tőzeg kiadására, másodlagosan 53.058.991 Ft kártérítés megfizetésére irányult. A T.N. Kft. ugyanezen a napon,
  18. augusztus 6-án az alperesnek bejelentette a követelését elsődlegesen 41.113 m3 tőzeg kiadására, másodlagosan 53.058.
  19. Ft megfizetésére kártérítés címén a Ktv. 29.§

(1)bekezdése alapján. Arra hivatkozott, hogy a közraktár által a közraktározási jogviszony befejezésekor kiadott tőzeg mennyisége nem érte el a közraktárjegyeken szereplő 50.000 m3-t, s emiatt a T.N. Kft, illetve annak vevője nem szerezte meg a földben levő tőzeg tulajdonjogát. Közölte, hogy „a közraktári jegyek hitelességében bízva a B.T. Kft. részére 56.250 m3 tőzeg ellenértékét, ÁFÁ-val megnövelt értéken 53.058.991 Ft-ot fizetett meg.” Közölte egyúttal, hogy a M. Kft. részére engedményezte a követelését.(7/F/2) A M. Kft.
  1. december 29-én engedményezési szerződésben a felperesre engedményezte a T.N. Kft-től szerzett alperessel szembeni követelését azért, mert az 50.000 m3 tőzeg helyett csak 8.887 m3 tőzeget tudott a felperesre átruházni, s emiatt a felperest a vételár, a termelésbe és értékesítésbe befektetett összeg tekintetében, és elmaradt haszon címén kár érte.
  2. január 19-én a felperes, mint a bányatelek bányavállalkozója bejelentette, hogy megkezdi az általa vásárolt 50.000 m3 tőzeg földfelszín alatt található részének elszállítását. A Pécsi Bányakapitányság
  3. február 17-én kelt 551/2/
  4. számú határozatával megállapította, hogy a bányatelken kiképzett 6 db árok között elhelyezkedő 5 db pillér (a földfelszín alatt található tőzegtest) természetes előfordulási helyéről nincs leválasztva, lefejtése nem történt meg, az a Magyar Állam tulajdonában áll, s a szükséges engedélyek beszerzéséig eltiltotta a felperest a tőzeg kitermelésétől.
  5. június 15-én a Nagykanizsai Városi Bíróság eltiltotta a felperest azoknak az ingatlanoknak a használatától, amelyeken a tőzegbánya fekszik. Megállapította, hogy a B.T. Kft.
  6. július 4-én ugyan átruházta a felperesre a bányászati jogosultságot, azonban a felperes nem állapodott meg az ingatlanok tulajdonosaival, és ennek ellenére tőzegszállítást végzett az ingatlanokról, ezért a tulajdonos - a II.r. alperesi beavatkozó alappal kért birtokvédelmet a jegyzőtől. Mindkét alperesi beavatkozó a tőzegbánya tulajdonostársa, az I.r. beavatkozó a B.T. Kft. megbízásából
  7. június 6-án szakértői véleményt készített a közraktározáshoz, míg a II.r. beavatkozó a B.T. Kft. ügyvezetőjének a lánya. * A felperes
  8. április 16-án nyújtotta be kereseti kérelmét. A kereset többszöri változtatása miatt az elsőfokú bíróság az alábbiak szerint foglalta össze a felperes utolsó nyilatkozata alapján a keresetet: A felperes kártérítésként 195.200.000 Ft és ennek késedelmi kamatát igényelte. Ebből 39.468.480 Ft-ot érvényesített engedményesként, míg a fennmaradó kártérítést saját jogán károsultként igényelte. Károkozó magatartásként azt jelölte meg, hogy az alperes nem valós közraktári jegyeket állított ki, mert olyan árut közraktározott, amelyből 41.113 m3 nem volt forgalomképes. A T.N. Kft-nek az alperessel szembeni követelését a felperes engedményezéssel szerezte meg. Az ezt meghaladó kárösszeget károsultként követelte, ami valójában pótlási értéke az át nem vett tőzegnek. A felperes hivatkozott a BH1999.
  9. számú eseti döntésében foglaltakra, amely szerint a ki nem adható tőzeg értékének megfizetésére köteles az alperes. Ok-okozati összefüggésként azt jelölte meg, hogy ha a közraktári törvény megsértésével a közraktári jegyet az alperes nem állítja ki, abban az esetben közraktározás hiányában az O. ... Kft. a tőzeget nem vette volna meg, hiszen a közraktári jegyek kiállítása az adásvétel feltétele volt. Az alperes kérte a kereset elutasítását. Nem vitatta azt, hogy a közraktározott tőzegből a depókban csak 24.357,44 m3 tőzeg volt kitermelve (
  10. számú beadvány
  11. oldal
  12. bekezdés) ezért az 50.000 m3 közraktározott tőzegből 25.642,56 m3 nem volt kitermelve, de azt vitatta, hogy az O. ... Kft-t bármilyen kár érte volna. Az O. ... Kft. ugyanis az adásvételi szerződés alapján a M. Kft-től megkapta a vételárat. Fontosnak tartotta, hogy a tőzeg nem a közraktári jegyek forgatása révén, hanem az adásvételi szerződéssel szállt át az O. ... Kft-re, ezért az esetleges kárának oka nem a közraktári jegyek kibocsátása, hanem az volt, hogy a B.T. Kft. részben kitermeletlen, forgalomképtelen tőzeget értékesített a számára. Az O. ... Kft.
  13. július 11-én nyilatkozatot tett arról, hogy az alperessel szemben nem lép fel követeléssel, s nem róható fel az alperesnek, hogy az O. ... Kft. nem járt el kellő gondossággal az átadás-átvétel során. A felperes közvetlen kára tekintetében utalt arra, hogy a felperes annak jogalapját nem jelölte meg. A felperesnek a M. Kft-vel kötött szerződése időpontjában már nem állt fenn a közraktári szerződés, ezért az adásvétel a közraktározástól teljesen független. Ráadásul a felperesnek lehetősége volt a tőzeg megtekintésére, azt, mint a bányászati jog jogosultjának ismernie is kellett. Nincs semmilyen összefüggés aközött, hogy az alperes részben forgalomképtelen tőzeget vett közraktárra és aközött, hogy az áru kiadása után a tőzeget a felperes adásvételi szerződéssel megszerezte. A jogalap hiánya miatt kérte a kereset elutasítását, vitatta az összegszerűséget és kifogásolta a bíróság által kirendelt szakértő megállapításait is. Az alperesi beavatkozók az alperessel egyezően kérték a kereset elutasítását. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest a perköltség megfizetésére. A felperes által engedményesként érvényesített követeléssel kapcsolatban megállapította, hogy a
  14. július 25-én kötött közraktári szerződést kellett vizsgálnia, s állást kellett foglalnia, hogy a közraktárba vett tőzeg mekkora része volt kitermeletlen, forgalomképtelen, és ezért mely részében semmis a szerződés. Az alperes 25.642,56 m3 tekintetében elismerő nyilatkozatot tett, s a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a kitermeletlen rész ezt meghaladta. A közraktározásról szóló
  15. évi XLVIII. törvény (Ktv.) 15.§
(3)bekezdését értelmezve megállapította, hogy jóllehet a közraktári jegy jóhiszemű megszerzőjével szemben nem lehet hivatkozni a közraktári jegy semmisségre, azonban a felperes nem tekinthető a közraktári jegy megszerzőjének, mert ő nem a közraktári jegy birtokosa, hanem a birtokos kötelmi jogi engedményese, akinek jogállása nem esik egybe a közraktári jegy birtokosáéval. A semmisség folytán a tőzeg forgalomképtelen részére vonatkozóan a közraktári szerződésre alapítottan engedményesként kártérítési igénnyel nem léphet fel. Az alperes védekezhetett azzal, hogy az O. ... Kft-t nem érte kár, mert a tőzeg eladásából a piaci vételárban részesült. A bíróság kérdésére a felperes nem volt hajlandó nyilatkozni, hogy mennyi volt az O. ... Kft. által kapott vételár. A Pp. 206.§
(2)bekezdésére hivatkozással a felperes terhére értékelve a bizonyítatlanság tényét azt állapította meg, hogy az O. ... Kft-t nem érhette kár. Álláspontja szerint a követelés összegét sem támasztotta alá a felperes. A felperes károsultként érvényesített követelése tekintetében megállapította, hogy hiányzik az ok-okozati összefüggés, mert a felperes nem azért vásárolta meg a tőzeget, mert az korábban közraktárban volt. A felperesnek nem azért kell máshonnan pótolnia ezt a mennyiséget, mert az alperes azt korábban forgalomképes áruként vette közraktárba, hanem azért, mert a bányatelek használatától a bíróság jogerősen eltiltotta, s eltiltotta a bányakapitányság is, mert részben az érvényes üzemi engedéllyel nem rendelkezik, részben pedig a földtulajdonosok a használathoz szükséges engedélyt nem adták meg. A kár összege is tisztázatlan maradt, a szakértői véleményt aggályosnak találta, s megállapította a felperes önhibáját is. A felperesnek ugyanis tudnia kellett bányavállalkozóként a tőzeg megvásárlásakor, hogy a tőzeg egy részének forgalomképessége kétséges, tehát neki felróható módon járt el, ami a saját jogán érvényesített kártérítésre irányuló követelés megalapozottságát kizárja. A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, s kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 500.000 Ft, a beavatkozóknak személyenként 75.000 Ft fellebbezési perköltséget, és az állami adóhatóság külön felhívására 900.000 Ft illetéket. Rögzítette, a felperes a fellebbezésében és a fellebbezési tárgyaláson egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy csak az O. ... Kft. jogutódjaként, engedményesként érvényesíti a követelést, ezért a károsultként érvényesített igényre vonatkozó elsőfokú ítéleti indokolást mellőzte. Álláspontja szerint a helyesen megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság helyes jogi következtetésre jutott. Miután az O. ... Kft. engedményeseként érvényesítette a felperes a kártérítési igényt, ezért azt kellett volna bizonyítania, hogy az O. ... Kft-t az alperes magatartása következtében kár érte. Ezt azonban nem bizonyította. Utalva a Ptk.355.§
(4)bekezdésére kifejtette, hogy nem állapítható meg a T.N. Kft. vagyonának alperes magatartása következtében történt csökkenése. A M. Kft. a T.N. Kft. részére a szerződésben kikötött vételárat megfizette. A T.N. Kft. kártérítést senkinek nem fizetett, a bíróság kártérítés megfizetésére nem kötelezte, vételárat a vevőnek nem fizetett vissza. Miután a kár bekövetkezését a felperes nem bizonyította, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte a felperest a perköltség megfizetésére. A felperes élt felülvizsgálati kérelemmel a jogerős ítélet ellen, és - tartalmában - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte oly módon, hogy az kötelezze az alperest 195.200.000 Ft és ennek 2006. június 20tól járó kamatai megfizetésére. Kérte a Pp.80.§
(6)bekezdése alapján az alperest marasztalni az eljárás költségeiben, mert indokolatlanul nem tett eleget a Pp.121/A.§
(1)bekezdésében foglaltaknak. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp.215.§-át, 80.§
(6)bekezdését, 121/A.§-ában foglaltakat. Az O. ... Kft. kárával kapcsolatban kifejtette, hogy az engedményezési szerződés szerint az engedményest ugyanolyan jogok illetik meg, mint amelyek az O. ... Kft-t illették meg a közraktározás tekintetében. Az engedményezési szerződés szerint elsődlegesen a tőzeg kiadását jogosult kérni az engedményes az alperestől (10. pont). A közraktári jegyek alapján minden tulajdonjogot szerző fél biztonságban érezhette magát mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében, mert a Ktv. szerint a közraktár garantálja az áru minőségét és teljes mennyiségét. A jogerős ítélet szerint a T.N. Kft. nem érvényesített kárt egyetlen féllel szemben sem, ami megfelel a valóságnak, azonban álláspontja szerint - a bíróságnak vizsgálnia kellett volna a T.N. Kft. vagyonában bekövetkezett vagyonvesztés tényét, mert a vagyonban léteznie kellett volna a készletnek. Ha azonban a tőzeg kitermelésére nem került sor, ezt a mérlegben nem lehetett feltüntetni. „Így a jogelőd engedményes T.N. Kft. vagyonában a vagyonvesztés ténye kétséget kizáróan megállapítható.” Álláspontja szerint téves az a jogerős ítéleti megállapítás, hogy azért, mert a T.N. Kft. a vételárat átvette, kártérítési igényt a jelen peres eljárásban nem érvényesíthetett volna. Kártérítési követelése a vevőnek (felperes) áll fenn a T.N. Kft. felé abban az esetben, ha a hiányzó mennyiséget - 41.113 m3 tőzeget - mint az adásvétel tárgyát nem tudja a felperes részére kiadni. A jogerős ítélet nem vette figyelembe azt a tényt, hogy ha az engedményezésre nem kerül sor, a T.N. Kft. terjesztett volna elő keresetet az alperessel szemben. Kiemelte, hogy a felperes nem kártérítési igényt, hanem tőzeg kiadására irányuló igényt érvényesített az alperessel szemben. Csak azért változtatta meg a kereseti kérelmet, mert az alperes részben úgy nyilatkozott, hogy a tőzeg nem lett kitermelve, és így annak kiadását nem tudja teljesíteni. Nem kétséges, hogy a T.N. Kft, mint a közraktári jegyek birtokosa jogosult az alperestől a közraktárra vett mennyiség kiadását követelni, illetve amennyiben azt az alperes nem tudja teljesíteni, úgy annak az ellenértékét kártérítés jogcímén érvényesíteni. Álláspontja szerint a felperest ugyanaz a jog illette meg a tőzeg kiadása és a kártérítés tekintetében, mint jogelődjét, a T.N. Kftt. Állította, hogy a perköltség tekintetében nem vette figyelembe a jogerős ítélet a Pp.80.§
(6)bekezdését. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes eljárási költségekben való marasztalását. Álláspontja szerint a felperes a felülvizsgálati kérelem szerint elsősorban a perköltség megállapításával nem ért egyet, illetve a bizonyítékok értékelésével, mérlegelésével. Megismételve az eljárás során előadott védekezését egyebek mellett kiemelte, hogy a Ptk. szerinti engedményezés nem azonos a közraktári jegyek Ktv. 26.§-a szerinti átruházásával, mert csak ez hozza létre a közraktári jogviszonyt a közraktár és a jegybirtokos között közraktári felelősséggel. A T.N. Kft-nek a vagyona az alperes magatartása következtében nem csökkent. A felperes nem bizonyította a kár bekövetkezését a T.N. Kft. tekintetében, ezért kártérítésnek sincs helye. Utalt arra, hogy még a M. Kft. képviseletében folyamatosan egyeztetett a felperes jogi képviselőjével és elutasították az igényt. A felperes képviseletében előterjesztett igényt is elutasította az alperes. Az alperesi beavatkozók is kérték a felülvizsgálati kérelem elutasítását, mert az csak a perköltségre vonatkozó részt támadja, másodlagosan kérték a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. * A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján. Elsőként azt vizsgálta meg, hogy fennálltak-e a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasításának feltételei. Nem vitásan a felperes csak a perköltség tekintetében hivatkozott konkrét jogszabályra, amikor a jogerős ítélet jogszabálysértését állította, azonban a jogerős ítéletet tartalmában is támadta, s ebből megállapítható volt, hogy milyen tartalmú határozat meghozatalát és milyen okból kívánja (Pp.272.§
(2)bekezdés). A Kúria álláspontja szerint ezért a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasításának nem volt helye. Másodlagosan a felülvizsgálati kérelem tartalmának megállapítása körében a Kúriának vizsgálnia kellett, hogy a másodfokú eljárásban pontosan milyen nyilatkozatot tett a felperes a saját igényével kapcsolatban. A felülvizsgálati kérelemben ugyanis továbbra is 195.200.000 Ft és ennek kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, jóllehet a kérelem indokolásában nem fejtette ki, hogy a jogerős ítéletnek a saját igényét elutasító rendelkezése miért jogszabálysértő. A Kúria e körben megállapította, a másodfokú eljárásban a tanács elnökének kérdésére a felperes előadta, hogy kártérítési keresete teljes egészében a T.N. Kft-t ért kár engedményeskénti érvényesítésére vonatkozik. Azt a kártérítési igényt kívánja az alperessel szemben engedményesként érvényesíteni, amely kárt a T.N. Kft. szenvedett el. Nincs ezen túl egyéb, saját jogon érvényesített kártérítési igénye. A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem is csak a felperesnek az engedményesként megszerzett igényével kapcsolatos. Az ügy érdemére nézve a Kúria megállapította, hogy a B.T. Kft. közraktári jegyei áru- és zálogjegy részeinek átvételével az O. ... Kft. tehermentes tulajdont szerzett az értékpapírban megjelölt áru fölött. Még a közraktározási jogviszony tartama alatt az O. ... Kft. értékesítette a közraktárban elhelyezett árut a M. Kft. részére, majd tőle vásárolta meg a felperes a tőzeget. Az O. ... Kft. tehát nem közraktároztatott árut értékesített, hanem tőzeget, mert nem az értékpapírt forgatta - vagy adta - át a M. Kft. részére, hanem az árura vonatkozóan kötöttek adásvételi szerződést. Ennél fogva sem a M. Kft, sem pedig a felperes nem kerültek a közraktárral a közraktári szerződés alapján jogviszonyba. A fentiekből következően a Kúriának azt kellett megvizsgálnia, helytállóan állapította-e meg a jogerős ítélet azt, hogy a T.N. Kft-nek nincs olyan kára, amelyet az alperessel szemben érvényesíthetett volna, ezért az engedményes sem érvényesíthet igényt a közraktárral szemben. A Kúria nem ért egyet a jogerős ítéletben kifejtett állásponttal. A közraktári jegy árujegy részének a birtokosa jogosult kérni az áru kiadását, mégpedig abban a mennyiségben, amennyit a közraktári jegy feltüntet. Jóllehet az O. ... Kft. a közraktári jegyek bevonásakor úgy nyilatkozott, hogy hiánytalanul átvette a tőzeget az alperestől, azonban ez valójában nem történt meg. A bányatelken, ahol a művi tároltatást végezték, megtalálható volt a tőzeg részben kitermelt, részben kitermeletlen állapotában -, azonban annak csak a kitermelt része tartozott a B.T. Kft., illetve a közraktári jegy átadása után az O. ... Kft. tulajdonába, mert a másik, kitermeletlen rész a Magyar Állam tulajdonát képezte. Erre vonatkozóan tehát a letevő tévesen tájékoztatta az alperest azt állítva, hogy a közraktároztatott áru az ő tulajdonát képezi, a közraktári jegyen feltüntetésre került mennyiségben. Nem vitásan az alperes nem győződött meg a közraktári szerződés megkötésekor, hogy a közraktároztatott áru ténylegesen létezik-e. Elfogadta ebben a körben a letevő által hozott szakértői véleményt, és azt a tényt hogy az 50.000 m3-ből 25.642,56 m3 tőzeg nem került kitermelésre, maga az alperes is elismerte. A Ktv. 1.§
(5)bekezdése szerint árunak minősül a törvény szempontjából a pénz és az értékpapír kivételével minden forgalomképes ingó dolog. A Ktv. 15. §
(3)bekezdése azt mondja ki, hogy a semmis közraktári szerződés alapján kiállított közraktári jegy nem értékpapír. A közraktári jegy vagy bármely részének jóhiszemű megszerzőjével szemben a semmisségre azonban nem lehet hivatkozni. A közraktárnak a jóhiszemű jegybirtokos által felmutatott közraktári jegyen szereplő kötelezettségnek eleget kell tenni. A T.N. Kft. jóhiszemű jegybirtokos volt, és a közraktári ügylet befejezését követően felmerült azt, a korábban már bejelentett igényét érvényesítette az alperessel szemben, ami+ abban az időpontban keletkezett és állt fenn, amikor a közraktár a teljes árumennyiséget a felperes jogelődjének nem adta ki. Az ugyanis tény, hogy a T.N. Kft. az általa igényelhető mennyiségből lényegesen kevesebb árut kapott az alperestől, ezért az ügylet lezárásának időpontjában a hiányzó mennyiséget követelhette volna. Az alperest helytállási kötelezettsége alól nem mentesíti az, hogy ugyancsak téves feltevésben a T.N. Kft. az árut eladta, és ezért ellenértéket kapott. A T.N. Kft. a közraktári jogviszony megszűnésekor keletkezett igényéből származó követelését átruházhatta, hiszen az ő engedményesei a hiányzó árura nézve igényüket bármikor érvényesíthették volna vele szemben. Ellenkező álláspont esetében a közraktár felelőssége nem lenne megállapítható, illetve csak abban az esetben, ha a T.N. Kft. engedményesei az engedményezés láncolatában vissza felé haladva követelnék a kifizetett vételárat, és az így helytállásra kötelezett T.N. Kft. lépne fel az alperessel szemben. Az engedményezés éppen ennek a folyamatnak a lerövidítését szolgálja, és az nem eredményezi az engedményező gazdagodását. Az engedményes a jogelődje követelését érvényesíti (Ptk.328.§), az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép (Ptk. 329.§
(1)bekezdés). A T.N. Kft, mint a közraktározási jogviszony alanya a közraktári jegy alapján igényt tarthatott az ott megjelölt tőzeg kiadására, illetve ha ez nem lehetséges, az ebből eredő kártérítési igénye megtérítésére. Művi tárolásnál a közraktárnak fokozott gondossággal kell eljárnia annak megállapíthatósága érdekében, hogy milyen vagyontárgyakat és hogyan raktároz. A Ktv. 23. §
(1)bekezdése szerint a közraktár nem köteles vizsgálni, hogy a letevő tulajdonosa-e az árunak, és nem felel azért, hogy a letevő azonos-e azzal a személlyel, akit a közraktári jegy letevőként megjelöl. Azt azonban köteles volt vizsgálni, hogy az áru létezik-e. Miután a tőzeg nem lett elválasztva a talajtól, a jegyen szereplő árumennyiség nem létezett, ezért a közraktári jegy kiállításával az alperes a közraktári jogviszony megszűnésének időpontjában, az áru csak egy részének kiadásával kárt okozott az azt jóhiszeműen megszerző O. ... Kft-nek (T.N. Kft), illetve az engedményeseinek, melyért a fent kifejtettek szerint felelősséggel tartozik. A kártérítés összege tekintetében - figyelemmel arra, hogy a közraktározási jogviszonyból ered a követelés - a Kúria álláspontja szerint a Ktv.16.§
(5)bekezdését kell figyelembe venni. Eszerint a közraktárnak és a letevőnek meg kell állapítania, hogy a közraktár által történő átvétel időpontjában az áru milyen értéket képvisel és azt a közraktári jegyre, valamint a letéti könyvbe is be kell jegyezni. Az áru így megállapított értéke az alapja a kártérítési igénynek. A T.N. Kft. a 2006-ban közraktároztatott tőzegre hivatkozva jelentette be a teljes, B.T. Kft. részére nyújtott kölcsönösszeget kárigényként (53.058.991 Ft). Ez nyilvánvalóan nem fogadható el a kártérítés mértékeként, figyelemmel arra, hogy az eljárásban csak az 50.000 m3 tőzeg közraktározásáról szóló 2007-es közraktári jeggyel kapcsolatos jogvita vizsgálható, s a ki nem adott tőzeg alapján kell megállapítani, hogy a felperes jogelődje által kárigényként bejelentett összeg mekkora hányada érvényesíthető az alperessel szemben. Miután a felperes a jogelődje igényét érvényesíti a közraktárral szemben, csak a jogelőd által bejelentett igény vehető figyelembe a számítás alapjául, annak a felperes általi felemelésére nincs mód. A becsatolt közraktári jegy letéti tőlapján az 5.000 m3 tőzeg értékét 8.000.000 Ft-ban állapították meg, ebből következően 1 m3 tőzeg ára 1.600 Ft. Az alperes által elismert, ki nem termelt mennyiséget, 25.642,56 m3-t alapul véve az át nem adott tőzeg értéke 41.028.096 Ft lett volna. A felperes azonban engedményesként csak 39.468.480 Ft-ot érvényesített, ezért a Kúria a Pp.215.§-a alapján ezen nem terjeszkedhetett túl. A Kúria a fent kifejtettek szerint a Pp. 275.§
(4)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva kötelezte az alperest 39.468.480 Ft 15 napon belül történő megfizetésére. A Kúria a késedelmi kamat kezdő időpontját a T.N. Kft. által az alperesnek írt fizetési felszólítást (2009. augusztus 6.) követő 30. nap elteltében jelölte meg (Ptk. 301/A.§
(3)bekezdés), a kamat mértékét a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt összegében határozta meg. (Ptk.301/A.§
(2)bekezdés). A felperes keresete, és felülvizsgálati kérelme részben az eredeti kereseti követeléshez képest 1/5 arányban volt megalapozott. Ezért a felperes a Pp. 270.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp.81.§
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperesnek és az alperesi beavatkozóknak a perrel és a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban azok pernyertessége arányában felmerült költségét. Ez alperesi és beavatkozói oldalon a jogi képviselettel felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.)IM. rendelet 3.§
(2)bekezdésének a)-c) pontja,
(5)bekezdése, és a 4/A.§
(1)bekezdése alapján állapította meg. A fizetendő illetéket a Kúria szintén a pernyertesség-pervesztesség 1/5 - 4/5 arányában osztotta meg a felek között az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42.§
(1)bekezdés a.) pontja, 46.§
(1)bekezdése és 50.§
(1)bekezdése szerint számítva ki, a kérelmek beadásának időpontjában hatályos szabályozás szerint. ,
  1. április
  2. . Bodor Mária sk. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.