Pfv.21970/2012/4 – Kúria

(1),

1. IV. Tv.
2. §

(2)Pfv.IV.21.970/2012/4.szám A Kúria a dr. Szabó István ügyvéd által képviselt felperesnek a .. jogtanácsos által képviselt alperes ellen biztosítási összeg megfizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 24.P.26.372/

1. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.965/2011/
2. számú jogerős ítéletével befejezett perében az alperes által
3. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 474.000 (négyszázhetvennégyezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes köteles - külön felhívásra - az államnak megtéríteni. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 4.741.000 forintot és annak
4. december
5. napjától a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, valamint rendelkezett a perköltség és az eljárási illetékek viseléséről. A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes tulajdonában álló .. helyrajzi számú ingatlanon található nádfedeles hodály szándékos gyújtogatás következtében
6. május 2-án teljesen leégett. A benne tárolt mezőgazdasági gépek és eszközök, valamint fűrészáru, illetve műtrágya megsemmisültek. Az okozott kár 12.241.600 forint volt. A bíróság a
7. március 26-án jogerőre emelkedett ítéletével az elkövetőket társtettesként elkövetett rongálás bűntettében bűnösnek találta. A felperes az alperesnél rendelkezett tűzkárra is kiterjedő vállalkozói vagyonbiztosítással. A felperes a kárát
8. május 4-én jelentette be az alperesnek. A kárfelvételt követően az alperes több alkalommal felhívta a felperest számlák és az előző évi leltár becsatolására, majd
9. december 11-én arról értesítette, hogy a becsatolt leltárfelvételi ív értéke a kárigénnyel nincs összhangban, ezért a biztosítottság ellenőrzéséhez a telephely teljes készletértéke szükséges. Olyan számlát vagy egyéb dokumentumot kért, amely igazolja az eszközök tulajdonjogát, értékét, valamint azt, hogy az a vállalkozás aktív része volt. A felperes válaszában közölte, hogy a tíz éves, illetve annál idősebb eszközök, gépek vonatkozásában számlák, illetve dokumentumok megőrzése nem várható el tőle. A tűzkár óta a helyszín változatlan, ezért a megégett tárgyak, illetve üzem volumenének felmérése érdekében független kárszakértő bevonását kérte az alperestől. A kárrendezés során szakértő igénybevételére nem került sor. Az alperes végül épületkárra 1.855.000 forintot teljesített. A felperes módosított keresetében a biztosítási szerződés teljesítése címén a tűzben megsemmisült ingóságai 4.741.600 forint értékének, valamint
10. május 2-ától járó törvényes kamatának megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Védekezése szerint a felperes nem igazolta, hogy a megsemmisült vagyontárgyak a tulajdonát képezték, így az ingókár okirattal való bizonyításának hiányában a teljesítéssel késedelembe nem esett. A jogerős ítélet indokolása szerint a felek között a Ptk.
11. §

(1)bekezdésében és

1. §-ában meghatározott vagyonbiztosítási szerződés jött létre és a biztosítási esemény nem vitásan bekövetkezett. Az alperes védekezésére tekintettel a perben azt kellett vizsgálni, hogy a felperes eleget tett-e a Ptk.
2. §

(1)bekezdésében előírt, az alperes teljesítéséhez szükséges adatszolgáltatási kötelezettségének, illetve ennek hiányában alkalmazható-e a Ptk. 544. §

(2)bekezdésének az alperes mentesülését eredményező szabálya. Az alperes a felperes által csatolt, ingókárra vonatkozó leltárfelvételi ívet nem fogadta el, számlák, értéklista és az előző évi leltár csatolását tartotta szükségesnek. A biztosító a biztosítási szabályzatban meghatározhatja azoknak az adatoknak a körét, amelyek a szolgáltatása teljesítéséhez szükségesek és előírhatja azok igazolásának célszerű módját is. Nem szűkítheti le azonban indokolatlanul a bizonyítékok azon körét, amelyekkel az adatokat hajlandó elfogadni. A Ptk. 567. §

(1)bekezdésében foglaltakra is figyelemmel, nem kötelezheti a biztosítottat arra, hogy a teljesítéshez szükséges felvilágosításokat kizárólag egy meghatározott módon és eszközzel adja. A felperes nem volt tehát elzárva attól, hogy a tulajdonjogát tanúkkal, a kára mibenlétét és összegét szakértői véleménnyel bizonyítsa. A Pp. 3. §

(5)bekezdésében foglaltakra is figyelemmel, a perben kihallgatott tanúk vallomása kellően igazolta, hogy a tűzben milyen vagyontárgyak károsodtak és azok a felperes tulajdonát képezték. A bíróság által kirendelt becsüs eseti szakértő véleménye pedig alátámasztotta a tűzben megsemmisült ingóságok értékét. A perben beszerzett bizonyítékok tehát alkalmasak voltak a felperes ingókárának az alátámasztására. Azt pedig az alperes nem igazolta, hogy a szolgáltatása teljesítéséhez szükséges valamely lényeges körülmény a felperes magatartása következtében kideríthetetlenné vált volna. Ezért az alperes mentesülését eredményező, a Ptk. 544. §

(2)bekezdésében megkívánt együttes feltételek nem teljesültek. A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása érdekében. Felülvizsgálati álláspontja szerint tévesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a biztosítási szabályzatban azon dokumentumok meghatározása, amelyeknek csatolása esetén a biztosított kétséget kizáró módon eleget tesz a bizonyítási kötelezettségének, a szerződő fél bizonyítási lehetőségeit indokolatlanul szűkíti. Miután a szabályzat a biztosítási szerződés részét képezi, amelyet a felperes is elfogadott, a jogerős ítélet a szerződő felek Ptk. 200. §

(1)bekezdésében rögzített szerződési szabadságát sértette meg azzal, hogy a szerződés részét képező és a szerződés teljesítésének feltételeit tartalmazó szabályzat egyes rendelkezéseit jogellenesnek minősítette és a felperes szerződésszegő magatartása ellenére, a biztosítási szerződés szerinti helytállásra kötelezte. A biztosítási szabályzatnak a kár összegszerűségét igazoló dokumentumokra vonatkozó rendelkezése alapján a felperes már a biztosítási szerződés megkötésének időpontjában tisztában volt azzal, hogy a biztosított vagyontárgyak értékét és tulajdonjogát igazoló bizonylatok megőrzési kötelezettsége terheli. A felperes nem bizonyította azt sem, hogy a károsult vagyontárgyak kora az általa állított tíz évet meghaladta és az ilyen korú ingóságok esetén a tulajdonjogának bizonyítása szükségtelen. Tekintettel arra, hogy a vitatott vagyontárgyak tulajdonjogát igazoló dokumentumokat a felperes többszöri felhívás és szerződéses kötelezettsége ellenére sem bocsátotta rendelkezésre, a káresemény lényeges körülményei nem voltak kideríthetők, ezért a biztosító helytállási kötelezettsége a Ptk. 544. §

(1)és

(2)bekezdéseinek rendelkezése alapján nem áll fenn. Az ingóságok tulajdonjogának tanúkkal, a kár összegszerűségének szakértővel való igazolása a bizonyításra nem volt alkalmas. A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan. A Ptk. 544. §

(1)bekezdése alapján a biztosítási esemény bekövetkezését a szabályzatban megállapított idő alatt be kell jelenteni, a szükséges felvilágosításokat meg kell adni, és lehetővé kell tenni a bejelentés és a felvilágosítások tartalmának ellenőrzését. A

(2)bekezdés szerint a biztosító kötelezettsége nem áll be, amennyiben a biztosított az előző bekezdésben előírt kötelezettségeket nem teljesíti, és emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenné válnak. A fenti rendelkezések értelmében a biztosító akkor mentesül a biztosítási összeg fizetésének kötelezettsége alól, ha a biztosított részéről a szükséges felvilágosítás adásának, illetőleg a bejelentés és a felvilágosítások tartalmi ellenőrizhetőségének lehetővé tétele hiányában a biztosítási eseménnyel összefüggő lényeges körülmények kideríthetetlenné válnak. Téves az alperesnek az a felülvizsgálati álláspontja, hogy a jogerős ítélet a szerződési szabadság elvét is sérve, tévesen kötelezte helytállásra a biztosítási szerződés alapján. A perbeli esetben az alperes a biztosítási összeg teljesítésének feltételeként a káresemény következtében megsemmisült, illetve megrongálódott ingóságok tulajdonjogának és értékének igazolásához szükséges dokumentumok csatolását kérte a felperestől. Az alperes által hivatkozott biztosítási szabályzat VI.5. pontja a kárbejelentési kötelezettség körében a biztosított részére a kár összegszerűségét igazoló különféle dokumentumok rendelkezésre bocsátásnak kötelezettségét írja elő. Az alperes csak abban az esetben mentesülne a biztosítási díjfizetési kötelezettség alól, ha a szerződés részét képező biztosítási szabályzat egyértelműen és kötelező érvénnyel írná elő, hogy a biztosított a kárát (a biztosított vagyontárgyak tulajdonjogát és értékét) csak a biztosító által igényelt okiratokkal igazolhatja. Ilyen kógens egyébként a Ptk. 567. §

(1)bekezdésének a biztosított hátrányára történő eltérés tilalmába is ütköző - rendelkezést azonban a biztosítási szabályzat nem tartalmaz. Ezért, amint azt a jogerős ítélet is helytállóan megállapította, a felperes nem volt elzárva attól, hogy az ingóságok tulajdonjogát és értékét egyéb módon igazolja, különösen arra tekintettel, hogy biztosítási szabályzat VI.

1. pontja a kár összegszerűségének megállapítása érdekében független szakértő igénybe vételét is lehetővé teszi. Nem voltak tehát a biztosítási eseménnyel összefüggő lényeges körülmények amiatt kideríthetetlenek, mert a felperes az alperes által megjelölt okiratokat nem tudta rendelkezésre bocsátani. A jogerős ítélet a biztosítási esemény lényeges körülményeinek felderítése körében a perben kihallgatott tanúk vallomását és a büntetőeljárás során beszerzett szakértői véleményt a Pp.
2. §

(1)és

(3)bekezdései szerint mérlegelte, amelynek eredményeként a káreseménnyel érintett ingóságok tulajdonjogát és értékét igazoltnak fogadta el. A bizonyítékok mérlegelése akkor törvénysértő, akkor ad alapot a felülmérlegelésre, ha a bíróság a bizonyítékokból okszerűen nem következő, logikailag ellentmondásos következtetésre jut, vagy iratellenes megállapítást tesz (BH 2002/29., BH 1993/768., BH 1999/44.). Miután a jogerős ítélet mérlegelése helyes és okszerű volt, a bizonyítékok felülmérlegelésére és eltérő tényállás megállapítására a felülvizsgálati eljárásban nem volt lehetőség. Mindezekre tekintettel jogszabálysértés nélkül marasztalta a jogerős ítélet a felek között fennálló vagyonbiztosítási szerződés alapján a biztosítási összeg megfizetésére köteles alperest. A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta és a pervesztes alperest a Pp. 78. §

(1)bekezdése szerint kötelezte a felperes ügyvédi képviseletével felmerült és a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)és

(5)bekezdései alapján megállapított felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján a pervesztes alperes köteles az államnak megtéríteni. Budapest,

1. április
2. Dr. Baka András sk. a tanács elnöke, Dr. Kovács Zsuzsanna sk. előadó bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin sk. bíró A kiadmány hiteléül: Vné tisztviselő