← Magyarország

Pf.20542/2012/5 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.542/2012/

  1. szám A ... Ítélőtábla a dr. Szabó Flóra ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Rákosy Lajos Ügyvédi Iroda által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és I.rendű alperes neve (ugyanottani lakos) II. rendű alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a ... Törvényszék
  2. június
  3. napján kelt, 15.P.20.220/2009/
  4. számú ítélete ellen a felperes által
  5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja akként, hogy a felperesnek a P, 00000 helyrajzi számú, természetben a P, M utca
  6. szám alatt található ingatlanon szerzeményi közös vagyon jogcímén megszerzett tulajdoni hányadát az ingatlan egészhez viszonyított 1657/10000 részére emeli fel. A ... Körzeti Földhivatalt annak érdekében rendeli megkeresni, hogy a felperes (született: ...,
  7. augusztus 4., anyja neve: S.M., lakóhelye: ..., J 3.) javára szerzeményi közös vagyon jogcímén jegyezzen be 1657/10000 arányú tulajdoni hányadot, míg néhai M.J. (született: 1955., anyja neve: K.J.) bejegyzett 1/1 arányú tulajdoni hányadát 8343/10000 tulajdoni hányadra módosítja. A keresetet ezt meghaladóan tekinti elutasítottnak. A felperest a Magyar Állam javára terhelő elsőfokú illeték összegét 350.400 (háromszázötvenezer-négyszáz) forintra leszállítja. Az I-II. rendű alperest a Magyar Állam javára egyetemlegesen terhelő elsőfokú illeték összegét 153.600 (egyszázötvenháromezer-hatszáz) forintra felemeli. A felperest az I-II. rendű alperesek, mint egyetemleges jogosultak javára terhelő elsőfokú perköltség összegét 165.540 (egyszázhatvanötezer-ötszáznegyven) forint előlegezett szakértői díjra és 164.000 (egyszázhatvannégyezer) forint + ÁFA ügyvédi munkadíjra emeli fel. Kötelezi az I-II. rendű alperest egyetemlegesen, hogy fizessenek meg a Magyar Állam javára - az illetékes adóhatóság felhívására - 41.800 (negyvenegyezernyolcszáz) forint feljegyzett másodfokú eljárási illetéket. Kötelezi az I-II. rendű alperest egyetemlegesen, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 nap alatt 13.060 (tizenháromezer-hatvan) forint + ÁFA másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes és néhai M.J. élettársak voltak 1984-től
  8. január 6-ig, M.J. haláláig. 24 éven keresztül fennállt élettársi kapcsolatuk ideje alatt mindvégig M.J. kizárólagos tulajdonát képező, ..., 00000 helyrajzi számú, természetben a ..., M utca
  9. szám alatt található, „lakóház, udvar, gazdasági épület" megnevezésű ingatlanban éltek. Az ingatlanon
  10. évtől kezdődően folyamatosan felújításokat végeztek közösen, így fürdőszobában csempéztek, bojlert vásároltak, ereszcsatornát cseréltek. 1988-ban parkettáztak, 1989-1990-ben a verandát újították, gerendákat cseréltek, két új ablakot, két új ajtót építettek be. 1990-91-ig tüzelőtárolót alakítottak ki, melyet később garázsként használtak. 1994-ben a tetőt újították fel, lécezést, héjazatot cseréltek. 1993-1994-ben a lakóépület keleti oldalát szigetelték. 1996-1998-ban járólapoztak, és a mennyezetet gipszkartonozták. 1999-ben az utcai kaput cserélték, és riasztót építettek ki.
  11. és
  12. évek között a vízvezetéket részben cserélték, a központi fűtést átalakították, villamoshálózatot cseréltek. 2001-ben elektromos garázsajtót és videó-megfigyelőrendszert telepítettek. Az elvégzett munkák műszaki bekerülési költsége a befejezéskor 1.484.332 forint volt. Az ingatlan forgalmi értéke 1984-ben 715.000 forint, míg az élettársi kapcsolat megszakadásakor 12.500.000 forint volt. Az együttélés alatt közösen létrehozott értéknövekedés 3.100.000 forintot tett ki a teljes ingatlan forgalmi értékén belül
  13. januárban. Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy a felperes összes bruttó jövedelme
  14. és
  15. január között 44.612.561 forint volt, amelyet a felbontott házasságából született gyermeke tartása fejében 20 % mértékű gyermektartásdíj fizetési kötelezettség terhelt. Néhai M.J. összes bruttó jövedelme
  16. és
  17. január között 25.397.187 forint volt. Rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a háztartási munkát M.J. végezte. Mindezeket összevetve arra a következtetésre jutott, hogy az élettársak együttélés alatti szerzési aránya fele-fele volt. Néhai M.J. édesapja
  18. évtől tumoros megbetegedésben szenvedett, ezt követően az élettársak M.J. idős szüleit rendszeresen segítették. Anyagi segítségre ugyan a szülők nem szorultak rá, azonban a háztartási munkában, mosásban, takarításban, bevásárlásban, gyógyszer- és élelmiszerbeszerzésben nyújtottak segítséget. Néhai M.J. halálát követően a felperes ingatlanra vonatkozó tulajdoni igényét az I. rendű alperes - néhai M.J. testvére - és a II. rendű alperes - néhai M.J. édesanyja nem ismerték el. Néhai M.J. halálát követően nem sokkal,
  19. év áprilisában édesapja, id. M.J. is elhunyt. Így néhai M.J. hagyatéka tárgyában folyó hagyatéki eljárásban törvényes örökösként az I. és II. rendű alperes szerepel. A felperes keresetében azt kérte megállapítani, hogy szerzeményi közös vagyon jogcímén megszerezte a perbeli ..., 00000 helyrajzi számú ingatlan egészhez viszonyított 4/10 tulajdoni hányadát. Az élettársak közötti szerzési arányt 80-20 %-ra tette saját maga javára. Kérte továbbá az I-II. rendű alperest egyetemlegesen 2.000.000 forint megfizetésére kötelezni, elsődlegesen hagyatéki hitelezői igény, másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás jogcímén, néhai M.J. szüleinek ápolásával, gondozásával összefüggésben. Az I. és II. rendű alperes elsődlegesen mindkét kereseti kérelem elutasítását kérte. Az élettársi kapcsolat fennálltát nem vitatták, azonban arra hivatkoztak, hogy az ingatlan beruházásait néhai M.J. saját megtakarításaiból, különvagyonából finanszírozta. Másodlagosan a műszaki bekerülési költség fele összegének megtérítésére voltak hajlandóak, mivel a szerzési arányt fele-fele arányúnak állították. A 2.000.000 forintos hagyatéki hitelezői igény, illetve jogalap nélküli gazdagodás megfizetése iránti kereseti kérelmet jogalap hiányában elutasítani kérték. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes szerzeményi közös vagyon címén megszerezte a ..., 00000 helyrajzi számú ingatlan egészhez viszonyított 12/100 tulajdoni hányadát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az I-II. rendű alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 261.155 forint perköltséget. Ezt meghaladóan úgy rendelkezett, hogy a felek a költségeiket maguk viselik. Kötelezte a felperest 352.800 forint feljegyzett részilleték, míg az I. és II. rendű alperest egyetemlegesen 151.200 forint feljegyzett részilleték megfizetésére a Magyar Állam javára. A tulajdonjog-változás ingatlannyilvántartási bejegyzése végett megkeresni rendelte a ... Körzeti Földhivatalt. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását kérte oly módon, hogy a megállapított 12/100 tulajdoni hányadot 1658/10000 tulajdoni hányadra kérte felemelni. Arra hivatkozott, hogy a szerzési arány a per adatai alapján nem fele - fele a felperes és néhai M.J. élettárs között, hanem a felperes javára 66,85 %, néhai M.J. javára pedig 33,15 %. Számításai szerint ugyanis az elsőfokú bíróság a jövedelemigazolásokból nem vette figyelembe az
  20. évben a ... Ingatlankezelő Vállalatnál szerzett 530.000 forint bruttó jövedelmét. Nem vette figyelembe továbbá a
  21. október 7-től
  22. december 31-ig keresett bruttó munkabérét, 1.082.729 forintot. Nem számolta el emellett a
  23. január
  24. és január
  25. közötti időszakra eső 66.400 forintos jövedelmét. Kérte továbbá figyelembe venni a balatoni nyaraló bérbeadásából származó 1.765.000 forint saját vagyoni jövedelmét, valamint azt a 4.000.000 forint összegű kölcsönt, amelyet R.K. magánszemély nyújtott az életközösség idején, és amelyet a felperes a különvagyoni (saját vagyoni) ingatlana értékesítésekor fizetett vissza. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság a gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét
  26. július helyett
  27. július hónapig vette számításba, helytelenül. Mindemellett sérelmezte, hogy néhai M.J. jövedelméhez az étkezési jegyet hozzászámolta az elsőfokú bíróság, míg a felperes jövedelméhez nem. Állította továbbá, hogy a gépjármű-használattal összefüggő költségtérítést kapott munkáltatójától. Emellett hivatkozott arra is, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári befizetést nem lehet figyelembe venni a jövedelmeknél, mert az nem folyt be a háztartásukba. Vitatta, hogy a háztartási munkákat kizárólag néhai M.J. végezte volna, ezzel szemben állította, hogy saját háztartásukban és néhai M.J. szüleinek háztartásában is ő maga is segédkezett a háztartási munkákban és a szőlő művelésében. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperesek első- és másodfokú perköltségben marasztalását kérte. Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítéletet helybenhagyni kérték. Fenntartották azon álláspontjukat, hogy a felperes és néhai M.J. ugyan 24 éven keresztül élettársakként együtt éltek, azonban keresményüket külön - külön kezelték, külön bankszámlájuk, külön megtakarításuk volt, és a közös kiadásokhoz egyenlő mértékben járultak hozzá. A R-féle kölcsönről nem tudtak, nekik azt néhai M.J. nem említette. Ezzel szemben felhívták a figyelmet az építkezés ideje alatt felvett OTP kölcsönökre, amelyekben hitelfelvevőként a felperes és néhai M.J. külön - külön szerepel. Előadták, hogy a felperes által állított nagy összegű, több milliós vagyoni hozzájárulásra nem kerülhetett sor, hiszen a teljes felújítás műszaki bekerülési költsége alig érte el a másfél millió forintot. Állították, hogy az élettársak közös háztartásában a háztartási munkát kizárólag M.J. végezte. Arra is hivatkoztak, hogy a felperesnek több különvagyoni (saját vagyoni) ingósága volt, így személygépkocsi és balatoni nyaraló, amelyek nyilvánvalóan kiadással, költségráfordítással jártak. Utaltak arra is, hogy a felperes az ingatlan felújításával összefüggésben túlzó tényállításokat tett, és túlzott igényeket támasztott, a szakértői vélemények csupán mintegy másfél millió forintos bekerülési költséget kalkuláltak. Hivatkoztak K.G. igazságügyi műszaki szakértő szakvéleményének feloldhatatlan ellentmondásaira, továbbá arra, hogy felújításokat nem szakemberek, hanem kaláka munkában ismerősök végezték szakszerűtlenül. A fellebbezés túlnyomórészt alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást nagyobb részt helyesen állapította meg, abból azonban részben téves következtetést vont le. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, illetőleg következtetéseket az alábbiakkal pontosítja, és egészíti ki: A felperes bruttó munkabére az élettársi kapcsolat időtartama alatt az elsőfokú ítélet megállapításától eltérően, helyesen 46.244.108 forint volt. Az elsőfokú bíróság által beszerzett jövedelemigazolások, így a ... Zrt. által kiállított részletes bérkarton (a keresetlevélhez csatolt melléklet), plusz a Dél-dunántúli Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság igazolása (
  28. szám alatti irat), valamint a ... Zrt. utóbb nyújtott adatszolgáltatása (
  29. sorszámú irat) több ponton eltért egymástól, konkrétan az 1994.,
  30. és
  31. évi adatok voltak eltérőek. A másodfokú bíróság azonban nagyobb bizonyító erőt tulajdonított a keresetlevélhez csatolt részletes bérkartonnak, mert ez volt a korabeli tényleges kifizetések konkrét alapdokumentuma. Ennek alapján az
  32. évre 2.256.114 forintot, míg a
  33. évre 4.514.619 forintot vett figyelembe az ellentmondó adatokból. Az 1994-es évre elfogadta a másodfokú bíróság a felperes hivatkozását, miszerint a figyelembe vett 592.500 forint mellett további 530.000 forint bruttó munkabérre tett szert az adott évben a ... Vállalat alkalmazásában (
  34. szám alatti igazolás). A bíróság ugyanis a ... Törvényszék Cégbíróságának másodfokú eljárásban beszerzett adatai alapján megállapította, hogy a ... Vállalat és a ... Kft. ebben az évben párhuzamosan működő, két különböző társaság volt. A ... Kft. jogutódja a ... ... Rt. lett, akinek a jogutódja a ... Zrt. Így a két különböző cég által kiállított igazolás nem ellentmondó adat, hanem azt jelenti, hogy
  35. évben párhuzamosan két helyről szerzett jövedelmet a felperes. A felperes
  36. évtől étkezési jegyet is kapott munkáltatójától, az élettársi kapcsolat ideje alatt összesen 255.200 forint értékben. A felperes emellett
  37. évtől gépkocsi- költségtérítésben is részesült munkáltatójától, összesen 1.038.080 forint összegben, 2002-től
  38. évig bezárólag. Így a felperes munkával elért, figyelembe vehető összjövedelme 1984-től
  39. január 6-ig 47.537.388 forint. Munkabérből származó jövedelme mellett a felperes az élettársi kapcsolat ideje alatt a balatoni nyaraló bérbeadásából is jövedelemre tett szert 1.765.000 forint összegben. Azt a tényt, hogy a balatoni nyaraló bevétele a felperesé volt, megerősítette V.Cs. tanú (
  40. számú jegyzőkönyv
  41. oldal), V.J. tanú (
  42. számú jegyzőkönyv
  43. oldal), dr. B.E. szomszéd tanú (
  44. számú jegyzőkönyv
  45. oldal) és dr. Cs.P. tanú (
  46. számú jegyzőkönyv
  47. oldal). A balatoni nyaraló bevételeinek összegét az alperesek nem vitatták, sőt a
  48. sorszám alatt csatolt saját kimutatásaikhoz, számításaikhoz is felhasználták. Mindezek alapján a másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az élettársi kapcsolat ideje alatt a felperes 1.765.000 forint bevételhez jutott a balatoni nyaraló bérbeadásából. A felperes által állított, R.K. magánszemélytől felvett 4.000.000 forint kölcsönnel összefüggésben a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes és néhai M.J. élettárs az 1980-as évek közepétől
  49. évig mindösszesen 4.000.000 forintot kértek kölcsönt közösen R.K.tól több részletben. Az összeget részben az ingatlan felújítására költötték, részben bútorokat vásároltak belőle, részben családi betegséggel kapcsolatos kiadásokra fordították. A kölcsönt egy összegben fizették vissza 2004-ben a felperes saját vagyonát (különvagyonát) képező, ..., ... utca
  50. szám alatti lakásingatlana vételárából. A lakást
  51. november
  52. napján adta el a felperes gyermekének, dr. Cs.P. vevőnek 7.000.000 forint vételárért. A 7.000.000 forintból 4.000.000 forintot a közös adósság kiegyenlítésére fordított, a fennmaradó összegből VW Golf típusú személygépkocsit vásárolt (keresetlevélhez csatolt adásvételi szerződés, V.Cs. tanú vallomása
  53. számú jegyzőkönyv
  54. oldal, V.J. tanúvallomása
  55. számú jegyzőkönyv
  56. oldal, dr. Cs.P. tanúvallomása
  57. számú jegyzőkönyv
  58. oldal, R.K. tanúvallomása
  59. számú jegyzőkönyv
  60. oldal). Így a felperes az élettársi kapcsolat időszaka alatt további 4.000.000 forint saját bevételt (különvagyont) utalt a közös vagyonba. A felperes oldalán figyelembe vehető összjövedelem tehát az élettársi kapcsolat teljes időtartamára 47.537.388 forint munkabér és gépkocsitérítés + étkezési jegy + 1.765.000 forint balatoni nyaralóból származó bevétel + 4.000.000 forint ingatlan eladásából származó bevétel, mely összeget csökkentette a felperest
  61. júliusig terhelő, 2.122.634 forint gyermektartásdíj, így 51.179.754 forint jön ki a felperes oldalán. Ezzel szemben néhai M.J. összes igazolt jövedelme 1988-tól
  62. január 6-ig - az étkezési jegyek figyelembevételével - 25.397.157 forint. Így az élettársak jövedelmének aránya az egészhez viszonyítva, a felperes javára 66,83%, míg néhai M.J. javára 33,17%. A Ptk.578/G.§-ának

(1)bekezdése értelmében az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít. A fenti arányt azonban a jelen esetben a háztartásban végzett munka nem módosítja. Nem értett egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet azon ténymegállapításával, hogy néhai M.J. végezte az élettársak háztartásában a munkát. Ugyan az elsőfokú bíróság részletes bizonyítást nem folytatott le a háztartási munka végzésére vonatkozóan, azonban dr. B.E. tanúvallomásában úgy nyilatkozott, hogy néhai M.J. a felperessel együtt „bevállalta a szülői háztartás fenntartását is", ők együtt takarítottak a felperessel, vásároltak, főztek, mostak, gondozták az idős szülőket (
  1. számú jegyzőkönyv
  2. oldal). A II. rendű alperes személyes nyilatkozatában pedig azt adta elő, hogy „a felperes is segített a lakás tisztán tartásában, ez idő után volt olyan alkalom, hogy porszívózott" (
  3. számú jegyzőkönyv
  4. oldal). Ugyanitt elismerte azt is, hogy a felperes füvet nyírni, tőkét metszeni, kerítést javítani többször segített. A szülőknek az élettársak által a fizikai munkában közösen nyújtott segítséget erősítette meg továbbá Ny.L. és D.N. tanú a
  5. számú jegyzőkönyvben. Mindezen bizonyítékokat összevetve és együttesen értékelve a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a háztartási munkából nem csak néhai M.J., hanem a felperes is kivette a részét. Ha ugyanis hajlandó volt arra, hogy más, azaz a szülők háztartásában házimunkát végezzen, segédkezzen, úgy alappal feltételezhető, hogy a saját háztartásában is ellátta ugyanezt a tevékenységet. Ezért a másodfokú bíróság a háztartásban végzett munka arányát az élettársak között fele - fele arányban állapította meg. A háztartási munka arányával tehát nem korrigálható az élettársak szerzési aránya. Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy az állandó bírói gyakorlat szerint az élettársak között a szerzési arány a teljes élettársi együttélés idejére csak egységesen állapítható meg, ezért a bíróság egy - egy vagyontárgy megszerzésében való közreműködés mértékét külön nem vizsgálhatja. Azaz az alperesek hivatkozásával ellentétben nem azt kellett vizsgálnia a bíróságnak, hogy a perbeli ingatlan felújítására ki, milyen összeget fordított, hanem a teljes élettársi kapcsolat idejére egységesen kellett meghatároznia az élettársak közötti szerzési arányt, amely azután főszabályként minden vagyontárgyra egységes. Ugyan a felperes nem a teljes szerzeményi közös vagyont kérte feltárni és megosztani, csak egy ingatlant hozott perbe, erre azonban lehetősége volt az EBH 2010.
  6. számú eseti döntés iránymutatása szerint. A szerzési arányt pedig a teljes élettársi együttélés időszakára vonatkozó jövedelmek és egyéb tevékenységek (háztartásban végzett munka) összevetése alapján kell megállapítani (BH 1996.258., BH 2003.277., BH 1994.252.). A szerzési arány tehát a fent kifejtettek szerint 66,83 % a felperes, míg 33,17 % néhai M.J. javára. Az elsőfokú bíróság részletes szakértői bizonyítás eredményeképpen helyesen állapította meg, hogy az ingatlan forgalmi értéke az életközösség megszakadásakor 12.500.000 forint volt, melyből az élettársak által közösen létrehozott vagyonszaporulat értéke 3.100.000 forint. E ténymegállapításokat a fellebbezésben, illetve fellebbezési ellenkérelemben a felek sem vitatták már. A 3.100.000 forint értéknövekmény 66,83 %-a, azaz a felperes által megszerzett rész, 2.071.730 forintot tesz ki. Ennek az ingatlan teljes 12.500.000 forintos forgalmi értékéhez viszonyított aránya 16,57 %. Azaz a felperes az ingatlanon szerzeményi közös vagyon jogcímén az egészhez viszonyítva 1657/10000 részt szerzett meg. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta a Pp.253.§-ának
(2)bekezdése szerint, és a felperes által az ingatlanon megszerzett tulajdoni hányad mértékét 1657/10000 részre emelte fel; míg néhai M.J. bejegyzett tulajdoni hányadát, amely a hagyatéki eljárás tárgyát képezi, ennek arányában csökkentette. Az alperesek fellebbezési ellenkérelmével összefüggésben utal arra a másodfokú bíróság, hogy az a tény, hogy a felperes és néhai M.J. külön megtakarítással rendelkezett, nem változtat a közös szerzés tényén és arányán. A külön bankszámla sem zárta ki a közös gazdálkodást. Az alperesek által hivatkozott, külön néven 1987-ben és 1989-ben felvett OTP kölcsönök szintén nem zárták ki a közös gazdálkodást, és nem mondanak ellent a felperes igazolt bevételeinek sem. Az élettársak baráti társaságához tartozó tanúk pedig azt erősítették meg, hogy a felperes a közösbe utalta jövedelmét. A felperes jövedelme nélkül néhai M.J. a felújításokat elvégezni nem tudta volna (
  1. számú jegyzőkönyv
  2. oldal V.J. tanú,
  3. oldal Sz.Zs.. tanú,
  4. oldal dr. B.E. tanú). Az alperesek viszont csak utaltak rá, de sem összegében nem határozták meg, sem bizonyítékokkal nem támasztották alá, hogy a felperesnek a különvagyoni (saját vagyoni) balatoni nyaralójával, illetve személygépkocsijával kapcsolatban milyen kiadása, ráfordítása merült fel. A R.K. tanú által nyújtott kölcsönt a tanú vallomása alapján
  5. év karácsonya körül fizették vissza az élettársak. Ezt megelőzően adásvételi szerződéssel bizonyítottan
  6. november közepén került a felperes saját vagyoni (különvagyoni) ingatlana értékesítésre, tehát rendelkezésére állt az állított 4.000.000 forint. Tévesen hivatkoztak továbbá az alperesek arra, hogy a felújítási munkák 1998-ban már befejeződtek, így a későbbi kölcsön e körben figyelembe nem vehető. Az elsőfokú bíróság tényállásában megállapította, hogy 2001-ben még elektromos garázskapu beépítése történt. A fent írtak szerint pedig egyébként is a teljes életközösség idején szerzett jövedelmet és más tevékenységet kell értékelni, nem csak az adott vagyontárgyra fordított jövedelmeket. Az ingatlan felújításának alacsonyabb kiviteli minőségét a perben kirendelt szakértők - E.J., S.Cs., B.S., H.F., H.Cs. - értékelték. A munkák minősége az értéknövekmény meghatározásában bírt jelentőséggel, a felperes fent kiszámolt szerzési arányában nem. A felperes tulajdonjogának megállapításakor az sem volt figyelembe vehető körülmény, hogy
  7. év utáni időszakra az alpereseknek nem állt rendelkezésére néhai M.J.tól származó feljegyzés, illetőleg számlák, hiszen az elsőfokú bíróság a felújítással létrehozott vagyonszaporulat értékét a perben kirendelt 5 igazságügyi szakértő véleményére alapítottan határozta meg. A 6., K.G. szakértő véleményét nem vette figyelembe, az alperesek kifogásait elfogadva. A felperes fellebbezése közel teljes egészében alapos, az eredeti kereseti kérelem azonban 2.000.000 forint hagyatéki hitelezői igény + 6.400.000 forint értékű (4/10 tulajdoni hányad) ingatlan megszerzésére irányult. A 2.000.000 forintos igényét elutasította a bíróság, e körben teljes egészében pervesztes lett a felperes. A 120.000 forint feljegyzett illetéket az elsőfokú eljárásból ezért ő köteles viselni. A tulajdonjoggal összefüggésben feljegyzett 384.000 forint illeték pervesztességével arányos 60 %-át, 230.400 forintot köteles viselni. Azaz a teljes elsőfokú eljárásból 350.400 forint illetéket visel a felperes a Pp.81.§-ának
(1)bekezdése és az Itv.74.§ának
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kmr.13.§-ának
(2)bekezdése értelmében. Az elsőfokú eljárásban 911.151 forint szakértői díj merült fel, melyből a felperes 381.151 forintot előlegezett, így további 165.540 forint szakértői díjat köteles megfizetni az I-II. rendű alperesnek, mint egyetemleges jogosultaknak pervesztességével arányosan. A tulajdonjoggal összefüggésben az I-II. rendű alperes az eredeti keresethez képest 60 %-ban lett pernyertes, ezért 153.605 forint feljegyzett illetéket kötelesek a Magyar Államnak fizetni egyetemlegesen. Az elsőfokú eljárásban felmerült igényekből a 2.000.000 forintra a felperes pervesztes lett, az ehhez kapcsolódó 5 %-os munkadíjat, 100.000 forint + ÁFÁ-t ő köteles fizetni az alpereseknek. A 6.400.000 forintos tulajdoni igényből pernyertesség - pervesztesség arányához igazodóan, a különbözeti perérték alapján számított 5 %-os ügyvédi munkadíj 64.000 forint + ÁFA, amelyet a felperes köteles fizetni az alpereseknek a Pp.81.§-ának
(1)bekezdése és a 32/2003 (VIII.22.) IM rendelet 3.§-ának
(2)bekezdés a) pontja alapján. Az illetékfeljegyzési jog folytán feljegyzett másodfokú eljárási illetéket a pervesztes alperesek viselik egyetemlegesen 41.800 forint összegben a Pp.78.§-ának
(1)bekezdése és az Itv.74.§-ának
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kmr.13.§-ának
(2)bekezdése alapján, figyelemmel az Itv.46.§-ának
(1)bekezdésére. A másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjat szintén az alperesek fizetik egyetemlegesen - a 522.350 forint fellebbezési perérték 2,5 %-át - 13.060 forint + ÁFA összegben a Pp.78.§-ának
(1)bekezdése, valamint a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§-ának
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése szerint. P é c s ,
  1. április
  2. dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke, dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.