íéPécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.028/2013/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Kékes Ferenc jogtanácsosáltal képviselt felperes neve címe felperesnek - a személyesen eljáró I.rendű alperes neve (címe) I. rendű és a dr. Kende Péterügyvéd (fél címe.) által képviselt II.rendű alperes neve (címe) II. rendű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Pécsi Törvényszék
- november
- napján kelt 14.P.20.059/2012/
- számú ítélete ellen a II. rendű alperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja, és a II. rendű alperest terhelő marasztalás összegét 6.250.367 (hatmillió-kettőszázötvenezer-háromszázhatvanhét) forintra, míg a perköltség összegét 24.300 (huszonnégyezer-háromszáz) forintra leszállítja. Ezt meghaladóan a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasítja. A II. rendű alperes I. rendű alperessel egyetemleges kötelezését a fenti összegekre korlátozza. Kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 30.000 (harmincezer) forint másodfokú perköltséget. A másodfokú eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. és II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen a felperesnek 7.705.043 forintot, valamint 30.000 forint perköltséget. Kötelezte továbbá őket, hogy a Magyar Állam javára, az illetékes adóhatóság felhívására fizessenek meg egyetemlegesen 462.300 forint le nem rótt eljárási illetéket. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az É Bt-nek
- január 31-től törléséig az I. rendű alperes a beltagja, míg
- január
- és
- október
- között a II. rendű alperes is beltagja, ezt követően kültagja volt. A Bt. üzletvezetésre jogosult tagjai (vezető tisztségviselői) mindvégig az önálló képviseleti joggal rendelkező alperesek voltak. A Bt.
- március 31-től kezdődően hamis igazolásokkal megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatása után járó normatív állami támogatást vett igénybe. A Bt. felszámolását a B Bíróság 5.Fpk.02-07000458/
- számú,
- február 6-án jogerőre emelkedett végzésével rendelte el. A felszámolás elrendelésére azért került sor, mert
- évben a Bt. nem fizetett munkabért az alkalmazottaknak. A II. rendű alperes által aláírt egyszerűsített éves beszámoló és a tevékenységet záró mérleg szerint a Bt-nek
- február 12-i fordulónappal 8.899.913 forint készpénze volt. A pénztárból azonban 8.888.000 forint hiányzott, és nem is került elő. A felperes jogelődje, a D Központ 7.705.043 forint visszatérítendő támogatás kifizetését engedélyezte a Munkaerőpiaci Alap Bérgarancia Alap részéből a felszámolás alatt álló cég részére, a felszámoló kérelmére, annak érdekében, hogy 25 munkavállaló javára a
- évben ki nem fizetett munkabéreket ki tudja fizetni. A Bérgarancia Alap terhére kifizetett támogatást a felperes jogelődje hitelezői igényként jelentette be a felszámolási eljárásban. A B Bíróság 5.Fpk.02-07000458/
- számú,
- augusztus 25-én jogerőre emelkedett végzésével a Bt. felszámolását egyszerűsített módon befejezte, és a céget megszüntette. A zárómérlegben szereplő, alperesekkel szemben fennálló követelésből 6.250.367 forint követelésrészt a felperesi jogelőd hitelezőnek részbeni kielégítésként adott át, egyúttal megállapította, hogy a bejelentett további igénye fedezet hiányában nem elégíthető ki. Az alpereseket a P Bíróság 21.B.657/2010/
- számú,
- szeptember 5-én jogerőre emelkedett ítéletével bűnösnek mondta ki 3 rendbeli társtettesként folytatólagosan elkövetett jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettében, valamint folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértésének bűntettében. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét teljesítve a gazdasági társaságokról szóló
- évi IV. törvény 30.§-ának
(2)bekezdése, a Ptk.339.§-ának
(1)bekezdése, a Cstv.31.§-ának
(1)bekezdése, a Ptk.331.§-a folytán alkalmazandó Ptk.329.§-ának
(1)bekezdése és Ptk.355.§-ának
(1)és
(4)bekezdése alapján kötelezte az I. és II. rendű alperest egyetemlegesen 6.250.367 forint kár megfizetésére, amelyet vezető tisztségviselőként a társaságnak okoztak. A 7.705.043 forintból fennmaradó 1.454.676 forint viselésére az I. rendű alperest a Gt.68.§-ának
(1)és
(2)bekezdése, valamint a Gt.108.§-ának
(1)bekezdése alapján marasztalta, mint mögöttes felelős beltagot. Ugyanezen különbözeti összegre a II. rendű alperest a Gt.50.§-ának
(1)és
(3)bekezdése alapján marasztalta az I. r. alperessel egyetemlegesen, mint a korlátolt felelősséggel a hitelezők rovására visszaélő tagot. Az ítélet az I. rendű alperesre
- december
- napján jogerőre emelkedett, és végrehajthatóvá vált. Az elsőfokú ítélet ellen a II. rendű alperes nyújtott be fellebbezést, melyben az ítélet megváltoztatását, és a II. rendű alperessel szemben a kereset teljes elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem volt figyelemmel a Cstv.-nek a felszámolás elrendelésekor hatályban volt 33/A. és 63.§-ára. Mivel a felperes a felszámolás ideje alatt nem indított megállapítási pert a II. alperes felelősségének megállapítására, a felszámolási eljárás befejezése után marasztalási per megindításának a II. rendű alperessel szemben nem volt helye. Állította továbbá, hogy a Gt. 50.§-ában írt magatartást a II. rendű alperes, mint tag nem valósította meg, így a társaság tartozásáért felelőssé nem tehető. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés kisebb részben alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból túlnyomó részt helyes következtetést vont le. A másodfokú bíróság a jogi indokolást az alábbiakkal pontosítja, illetőleg módosítja: A felperes 7.705.043 forint összértékű követelése két különböző felelősségi alakzaton alapuló tételből tevődik össze: 6.250.367 forint a vezető tisztségviselők által a társaságnak okozott kár és további 1.454.767 forint kár, amit a korlátolt felelősséggel visszaélő tag a hitelezőknek okozott. A P Bíróság 21.B.657/2010/
- számú ítéletével megállapította, hogy az alperesek
- április, május és június hónapokban, majd
- január, március, április hónapokra igényeltek jogosulatlanul normatív állami támogatást. A támogatást felvették, de azt annak céljától eltérő, ismeretlen célra használták fel. Így nem tudtak munkabért fizetni a dolgozóknak. Az I. rendű alperes mindvégig, a II. rendű alperes azonban csak rövid ideig,
- október 11-ig volt beltag.
- október 11-i hatállyal változásként került bejegyzésre a cégnyilvántartásba, hogy a II. rendű alperes üzletvezetésre jogosult tag (vezető tisztségviselő), képviseleti módja önálló, ettől az időponttól kültagként szerepelt. A gazdasági társaságokról szóló
- évi IV. törvény (új Gt.) 30.§-ának
(2)bekezdése valóban úgy rendelkezik, hogy a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetéséért az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal - és ha e törvény kivételt nem tesz -, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A vezető tisztségviselők a polgári jog általános szabályai szerint felelnek a gazdasági társasággal szemben a jogszabályok, a társasági szerződés, illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik felróható megszegésével a társaságnak okozott károkért. Ugyanezen jogszabályhely
(4)bekezdése értelmében együttes képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselők, illetve testületi ügyvezetés esetén a vezető tisztségviselő gazdasági társasággal szembeni kártérítési felelőssége a Ptk. közös károkozásra vonatkozó szabályai szerint egyetemleges. A 2006. évi IV. törvény azonban 2006. július 1-jén lépett hatályba, a 2005. évi magatartásra tehát nyilvánvalóan nem alkalmazható. Az új Gt. 336.§-ának
(2)bekezdése előírja, hogy a törvény hatályba lépése előtt a cégjegyzékbe már bejegyzett, valamint az
(1)bekezdés alá tartozó azon gazdasági társaságok, amelyeknek a társasági szerződése e törvény eltérést nem engedő rendelkezésébe ütközik, a társasági szerződésüket legkésőbb 2008. július 1-ig kötelesek e törvény rendelkezéseihez igazítva módosítani és eddig az időpontig azt a cégbírósághoz benyújtani. Ugyanezen jogszabályhely
(4)bekezdése azt rögzíti, hogy amennyiben a társasági szerződés módosítására nincs szükség, a gazdasági társaság e törvény rendelkezéséhez történő igazodását a cégbíróság felé bejelentéssel teljesíti. Bejelentés vagy a társasági szerződés módosítása hiányában a törvény hatályba lépése előtt a cégjegyzékbe már bejegyzett gazdasági társaságoknak e törvényt
- július 1-től kell alkalmazniuk. A cégmásolat azon adatából, hogy a II. rendű alperes
- október 11-től az E Bt. üzletvezetésre jogosult kültagja lett, egyértelmű, hogy a cég ebben az időpontban vetette alá magát az új Gt. rendelkezéseinek. A régi Gt. - az
- évi CXLIV. törvény - ugyanis ezt a kategóriát nem ismerte. A régi Gt. is tartalmazott azonban a vezető tisztségviselő felelősségére vonatkozó rendelkezést. A 29.§-ának
(1)bekezdése szerint a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható fokozott gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A jogszabályok a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály), illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik vétkes megszegésével a gazdasági társaságnak okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felelnek a társasággal szemben. A
(2)bekezdés alapján az együttes cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselők kárért való felelőssége egyetemleges. Mind a régi, mind az új Gt. a vezető tisztségviselők kártérítési felelősségét rögzíti tehát a társaságnak okozott károkért. A II. rendű alperes nem vitásan vezető tisztségviselő volt
- január 31-től a felszámolás kezdetéig,
- február 13-ig. Az is kétségtelen, hogy vezető tisztségviselőként nem az általában elvárható gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján járt el. E körben nem hivatkozhat a II. rendű alperes arra, hogy a két vezető tisztségviselő egymás közötti szóbeli megállapodása szerint a pénzügyeket az I. rendű alperes intézte, a II. rendű alperes pedig csak a munkaszervezéssel foglalkozott. A P Bíróság ugyanis 21.B.657/2010/
- számú jogerős ítéletében bűnösnek mondta ki a II. rendű alperest is 3 rendbeli társtettesként folytatólagosan elkövetett jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettében, valamint folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértésének bűntettében. Ezért őt 1 év 6 hónap börtönre és 100.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés büntetés Hozzáteszi a másodfokú bíróság, hogy jogerős büntető bírósági ítélet hiányában is megállapítható lenne a II. rendű alperes kárfelelőssége, mivel a tevékenységet lezáró mérleget ő írta alá, azonban az ott feltüntetett összeggel elszámolni nem tudott. A BDT2011.
- szám alatt közzétett eseti döntés kimondja, hogy a felszámolás alá került gazdasági társaság ügyvezetője köteles elszámolni a felszámolás alá került cég vagyonával. A tevékenységet lezáró mérleg aláírásával, annak tartalmáért felelősséget vállal, elismeri az abban foglaltak valódiságát. A másodfokú bíróság a II. r. alperes fellebbezésében írtakkal összefüggésben az alábbiakat emeli ki: A csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló
- évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) felszámolás kezdetekor hatályos 33/A.§-ának
(1)bekezdése szerint a hitelező vagy a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a társasági vagyon a keresetben meghatározott mértékben csökkent. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. Ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges. A II. rendű alperes védekezését és fellebbezését arra alapította, hogy ilyen megállapítási keresetet a felperes nem indított, így a Cstv. felszámoláskor hatályos 63.§-ának
(3)bekezdésében írt marasztalási keresetet sem indíthatott volna. A II. rendű alperes álláspontja azonban téves. A felperes ugyanis a keresetének 6.250.367 forintig terjedő része tekintetében nem hitelezői követelést érvényesített, hanem a társaság követelését, ő ugyanis a társaság jogutódja a Ptk. 331.§-a folytán alkalmazandó 329.§-ának
(1)bekezdésében írtak szerint engedményezéssel. A B Bíróság 5.Fpk.02-07-000458/
- számú,
- szeptember 25-én jogerőre emelkedett végzésével az É Bt. felszámolását egyszerűsített módon befejezte, és megszüntette az adós céget. Egyúttal a zárlómérlegben szereplő I. és II. rendű alperessel szembeni 8.900.000 forint követelésből átadott a felperes jogelődjének, a Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ hitelezőnek 6.250.367 forint követelésrészt az „A" kategóriájú követelése részbeni kielégítéseként. Erre az összegre tehát a felperes az É Bt. jogutódja engedményezéssel. A Cstv. 33/A.§-a a hitelező, illetve a felszámoló keresetindítási lehetőségét tartalmazza, a Cstv. 63.§ának
(3)bekezdése pedig csak a hitelezői igényérvényesítésre vonatkozik. A társaság a vezető tisztségviselőjével szemben marasztalásra irányuló igényt előzetes ítéleti megállapítás hiányában érvényesíthet, következésképpen a társaság jogutódja is. A fent kifejtettek szerint a II. rendű alperes, mint vezető tisztségviselő nem az általában elvárható gondossággal járt el, ezért a társaságnak okozott 6.250.367 forint kárt a Ptk.339.§-ának
(1)bekezdése és 355.§-ának
(1)és
(4)bekezdése alapján köteles megfizetni. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a II. rendű alperest a Gt.50.§-a alapján az 1.454.676 forint különbözet megfizetésére is kötelezte. A fent írtak szerint jogszabályváltozás miatt mind az új, mind a régi Gt. rendelkezéseit figyelembe kell venni. Az új Gt.50.§-ának hitelező védelemről szóló
(1)bekezdése valóban úgy rendelkezik, hogy a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátolt felelősségére az a tag, aki ezzel visszaélt. A korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság azon tagjai, akik korlátolt felelősségükkel, illetve a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért. A
(2)bekezdés értelmében a tagok
(1)bekezdés szerinti felelőssége különösen akkor állapítható meg, ha a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve az általában elvárható gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni, továbbá a 13.§
(4)bekezdése szerinti esetben. A
(3)bekezdés rögzíti, hogy az előbbi szabályokat megfelelően alkalmazni kell a betéti társaság kültagjára is. A régi Gt.56.§-ának
(3)-
(4)bekezdése hasonló szövegezéssel lényegében azonos rendelkezést tartalmaz. A tag korlátozott felelősségét áttörő szabályt azonban csak kivételes jogintézményként lehet alkalmazni, szigorúan abban az esetben, ha a tag a korlátozott tagi felelősségével visszaélt. E vonatkozásban a másodfokú bíróság osztotta a II. rendű alperes álláspontját, miszerint a II. rendű alperes nem valósított meg ilyen magatartást. A rendelkezésre álló tetemes mennyiségű okiratokban a másodfokú bíróság nem talált arra utaló adatot, hogy a II. rendű alperes tagként visszaélt volna korlátolt felelősségével a hitelezők rovására. Tény, hogy a társaság a normatív állami támogatásokat lehívta, ennek ellenére a munkavállalók munkabérének kifizetése elmaradt. E magatartásért azonban kizárólag vezető tisztségviselőként, üzletvezetésre feljogosított tagként tehető felelőssé a II. rendű alperes, aki akkor tanúsított volna kellő gondosságot, ha figyelemmel kísérte volna a társaság pénzügyi helyzetét, a bérkifizetéseket, illetve annak elmaradása okát. A vezető tisztségviselő felelőssége pedig nem vegyíthető össze a tagi felelősséggel. A felperes az elsőfokú bíróság felhívása ellenére nem bizonyította azt, hogy a II. rendű alperes milyen módon élt vissza korlátolt felelősségével tagként. A Pp.164.§-ának
(1)bekezdése alapján a bizonyítási kötelezettség a felperest terhelte, így a bizonyítatlanság következményeit is köteles viselni. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta, 1.454.676 forint vonatkozásában a keresetet elutasította, ezért a II. rendű alperest terhelő marasztalás összegét 6.250.367 forintra leszállította a Pp.253.§-ának
(2)bekezdése alapján. A II. rendű alperes egyetemleges kötelezését a fenti összegre korlátozta a Ptk.344.§-ára tekintettel. A megváltoztatott ítéleti rendelkezésre figyelemmel a felperes a II. rendű alperessel szemben 81 %-ban lett pernyertes. Ezért a másodfokú bíróság a II. rendű alperest terhelő elsőfokú jogtanácsosi munkadíj összegét 24.300 forintra leszállította a Pp.81.§-ának
(1)bekezdése alapján. A másodfokú bíróság a II. rendű alperest 30.000 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte részbeni pervesztességére figyelemmel a Pp.81.§-ának
(1)bekezdés és a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§-ának
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése alapján. A II. rendű alperes teljes személyes költségmentességben részesült, ezért a fellebbezési illetéket az állam viseli a Kmr.13.§-ának
(1)bekezdése és 14.§-a szerint. P é c s,
- március
- . Döme Attila s.k. a tanács elnöke, dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró