Gf.40638/2012/6 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.638/2012/

1. A Fővárosi Ítélőtábla dr. Petruska Emil ügyvéd által képviselt felperesnek által képviselt I.rendű alperes neve I. rendű és II.rendű alperes neve II. rendű alperesek ellen váltón alapuló tartozás megfizetése iránt indított perében a ... Környéki Törvényszék
2. október
3. napján kelt 1.G.40.112/2011/
4. számú ítélete ellen az alperesek által benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezéssel támadott rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az alpereseket, hogy 3 napon belül - egyetemlegesen - fizessenek meg a felperesnek 25.000,- (Huszonötezer) Ft + áfa másodfokú ügyvédi munkadíjat. Az I. rendű alperes személyes költségmentességére tekintettel a 44.000,(Negyvennégyezer) Ft másodfokú eljárási illetéket az állam viseli. Kötelezi a II. rendű alperest, hogy az illetékfeljegyzési jogára tekintettel fizessen meg az államnak - az adóhatóság külön felhívására - 44.000,- (Negyvennégyezer) Ft másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperesek tulajdonát képezte a ..., Almáskert u. ... hrsz. alatti ingatlan, amelyen eredetileg egy 56 m2 lakhatásra alkalmas épületrész volt és amelyet 6.000.000,- Ft jelzáloghitel terhelt. Mivel az alperesek a jelzáloghitelt nem tudták tovább fizetni, ezért úgy döntöttek, hogy az ingatlant értékesítik. Az alperesek hirdetése alapján H. I.né és élettársa felkereste a felperest, hogy az ingatlan megvásárlásában, illetőleg az ahhoz szükséges hitel intézésében nyújtson segítséget. Az ingatlan megtekintésekor derült ki, hogy nem rendelkezik használatbavételi engedéllyel, ezért a vásárláshoz szükséges hitelt sem fogják a vevők megkapni. Ennek áthidalására a felek szóbeli megállapodást kötöttek, amelyben H. I.né és az élettársa - az adásvételi szerződés megkötése előtt - vállalta az alperesek tulajdonában lévő ingatlan felújításának kivitelezését, a felújítás finanszírozását pedig a felperes vállalta. Az alperesek hozzájárultak ahhoz, hogy a felperes finanszírozásával - a vételár kifizetése az ingatlan birtokba adása előtt megkezdődjön az ingatlan felújítása H. I.né és az élettársa által.
5. február 14-én ingatlan adásvételi szerződés jött létre az alperesek mint eladók, továbbá H. I.né mint vevő között a fenti ingatlanra. Az ingatlan vételárát 22.000.000,- Ft-ban határozták meg. A szerződés 2.
6. pontjában rögzítésre került, hogy a vevő a szerződés aláírása napján az eladók részére tulajdoni arányaiknak megfelelő bontásban és összegben 1.000.000,- Ft saját erős vételár részletet készpénzben átadott. A szerződés aláírásának a napján a felperes 600.000,- Ft-ot adott át a szerződést kötő felek számára a felújításra, amelyből az I. rendű alperes 300.000,- Ft-ot megtartott az ... Bank felé fennálló hitel törlesztése végett, a fennmaradó 300.000,- Ft-ot a vevő a felújításra fordította.
7. február 19-én a peres felek, továbbá H. I.né ismételten megjelentek a szerződést ellenjegyző ügyvédnél és az adásvételi szerződést módosították. Ezen a napon az alperesek számára az ingatlan felújítására 500.000,- Ft átadására került sor a felperes részéről. Az ekkor aláírt megállapodásban rögzítették többek között, hogy a szerződéskötéskor a felperes kölcsön adott a vevő részére 600.000,- Ft-ot, ezen a napon további 500.000,- Ft átadására került sor az építési, befejezési munkálatok teljesítésére. Az eladók az összesen 1.100.000,- Ft felperes részére való visszafizetésének biztosítékául - arra az esetre, ha az adásvételi szerződés meghiúsul, a szerződés aláírásának napján - kiállítottak egy saját váltót az alperesek mint váltó egyenes adósok aláírásával. Ez a váltó csak a szerződés meghiúsulásakor és akkor mutatható be fizetés végett, ha az eladók felszólítás ellenére sem fizették volna meg az 1.100.000,- Ft-ot a felperes részére. Az adásvételi szerződés teljesülése esetén a vevő és a felperes egymás között rendezik ezen összeg visszafizetését. Mindezek alapján az I. és a II. rendű alperesek ugyanezen a napon saját váltót állítottak ki, és azt személyesen aláírták.
8. március 20-án dr. J. I. közjegyzővel a felperes megjelent az alperesek lakásán abból a célból, hogy a váltóóvásról felvett jegyzőkönyvi tanúsítvány I. számú mellékleteként csatolt váltó eredeti példányát fizetés végett bemutassa a váltókötelezettek részére. Az ingatlanban azonban senki nem tartózkodott. A közjegyző az I. rendű alperest mobiltelefonon érte utol, aki a közjegyző számára kijelentette, hogy a tartozást elismeri, de az összeg ellenében megállapodott munkák elvégzése csak részben történt meg.
9. május 19-én ismételten sor került az adásvételi szerződés módosítására, amely ügyvéd által már nem került ellenjegyzésre.
10. július 30-án a felperes az I. rendű alperesnek 250.000,- Ft-ot,
11. augusztus 26-án 200.000,- Ft-ot,
12. szeptember 15-én 150.000,- Ft-ot és
13. szeptember 22-én 200.000,- Ft-ot vételár előlegként átadott azzal, hogy ezen összegek a vételárba beszámításra kerülnek.
14. október 7-én az alperesek mint eladók és H. I. vevő között újabb adásvételi szerződés jött létre a perbeli ingatlanra, a vételárat 22.000.000,- Ft-ban határozták meg. A 2.
15. pontban az 1.100.000,- Ft-ot saját erős vételárrészletként jelölték meg, amely készpénzben ezen a napon került az eladók részére átadásra. A felek között ugyanezen a napon aláírásra került egy ingatlan adásvételi szerződés kiegészítés, amiben az ingatlan 22.000.000,- Ft vételárával kapcsolatban a felek azt rögzítették, hogy ez az ingatlannak a vevők által eszközlésre kerülő további beruházások után előálló reális értéke lesz a szerződés teljesülése után. A felek az előző bekezdésben foglaltak alapján az eladóknak járó vételárat 18.400.000,- Ft-ban határozták meg, ennyi a végső vételár, amely összesen megilleti az eladókat, ide nem értve az ingatlanterhek rendezéseit. Az előbbi csökkentett vételárra figyelemmel az eladók ezen a napon maradéktalanul visszafizették a vevő részére a vevő által a szerződés szerint saját erős vételárrészletként eladónak kifizetett 1.100.000,- Ft-ot, azaz az eladók ezzel az 1.100.000,- Ft-tal akkor sem tartoznak a vevő felé, ha az adásvételi szerződés bármely okból meghiúsult volna utóbb és a vevő ezen összeggel kapcsolatban az eladókkal szemben semmilyen jogcímen igényt nem támaszthat. A felek rögzítették, hogy az előbbi pénzfizetések esetén az eladók által kiállított váltó okafogyottá válik, azt vissza kell adni az eladók részére a váltójogosult által. A felek hozzájárultak ahhoz, hogy az ellenjegyző ügyvéd a fenti átutalások után azokat a ... Bank által átutalt összegből levonva a megmaradó összeget a váltóeladók javára történt visszaadását követően a váltójogosult javára utalja át, mellyel eladókra ki nem terjedő hatállyal a vevő és váltójogosult külön fognak elszámolni. Amennyiben az adásvételi szerződés meghiúsulna, úgy az eladók és a váltójogosult vállalják, hogy egymással együttműködnek annak érdekében, hogy az adásvétel tárgyát képező ingatlan mielőbb más vevő javára értékesítésre kerüljön. A felek
16. október 30-án az adásvételi szerződést módosították a hitelező ... Bank előírásaira figyelemmel. A felek közötti adásvételi szerződés azonban meghiúsult, a felek nem számoltak el egymással.
17. március 29-én az alperesek a felújított ingatlant 16.000.000,- Ft vételárért adták el. A felperes az elsőfokú bíróságra
18. március 17-én benyújtott keresetében az alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni 1.100.000,- Ft váltón alapuló tartozás, annak
19. február 19-től 6 % kamat és 3 ‰-es váltódíj megfizetésére, továbbá perköltségben történő marasztalásukat. Keresetének jogalapjaként az 1/
20. (I.25.) IM rendelet (Vár.)
21. §-át jelölte meg. Az alperesek az ellenkérelmükben a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a felek között nem jött létre kölcsönszerződés, mivel a felperessel nem kötöttek szerződést, pénzt a felperestől nem kaptak, azt minden esetben a vevő adta. A váltó aláírását megelőzően a vevő vett át pénzt, 300.000,- Ft kivételével, a felperestől. A váltó aláírását követően négy alkalommal, összesen 800.000,- Ft-ot kaptak vételár előlegként a vevőtől. Álláspontjuk szerint a felperes megtévesztette tőket, a váltót azért íratta alá velük, hogy a szerződésben a foglaló összegéhez hozzájusson. Hangsúlyozták, hogy a felperes a
22. október 7-én kelt szerződésben az 1.100.000,- Ft-ról lemondott. Azt elismerték, hogy az ingatlan felújítási munkáit a vevő végezte, ezt a felperes finanszírozta. A ... Környéki Törvényszék a
23. október
24. napján kelt 1.G.40.112/2011/
25. számú ítéletében kötelezte az I. és II. rendű alperest, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 3 nap alatt 1.100.000,- Ft tőkét és annak
26. március
27. napjától a kifizetés napjáig járó évi 6 %-os kamatát, továbbá 1.100.000,- Ft tőke után számított 3 ‰-es váltódíjat. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az I. és a II. rendű alperest, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 3 nap alatt 72.120,- Ft perköltséget. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy az adóhatóság külön felhívására fizessen meg 66.000,- Ft eljárási illetéket az állam javára. Határozata indokolásában rögzítette, hogy az alperesek a Vár.
28. § és
29. §-ában szabályozott megtekintésre szóló saját váltót állítottak ki. Az alperesek a csatolt okirattal szemben alaki kifogást nem terjesztettek elő, az azon lévő aláírásukat a magukénak ismerték el, ezért az elsőfokú bíróság az okirat valódiságát megállapította. Az alperesek a Vár.
30. §-a alapján kifogást terjesztettek elő egyrészt a kölcsönszerződés hiányára, másrészt a felperes megtévesztésére hivatkoztak, ezért az elsőfokú bíróság ezen kifogásokat vizsgálta. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az alperesek nyilatkozata abban a körben egyértelmű volt, hogy a perbeli ingatlan eladásához szükséges volt annak felújítása, amelyet az alperesek saját erőből készpénz hiányában nem tudtak finanszírozni, amit a felperes, O. G. és H. I.né tanúvallomásában megerősített. Egyértelmű volt az alperesek nyilatkozata abban a körben is, hogy a vevővel abban állapodtak meg, hogy a perbeli ingatlant az adásvétel foganatba menetele előtt, a vételár kifizetését megelőzően a vevő felújítja. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint dr. D. L. tanúvallomása is alátámasztotta azt a tényt, hogy a felek és az ingatlan vevője közötti megállapodás arra vonatkozott, hogy a perbeli ingatlant a vevők felújítják ahhoz, hogy hitelképessé tegyék az ingatlant és ehhez az összeget a felperes biztosította. Ezen megállapodás létrejöttét alátámasztotta O. G. tanúvallomása is. Az alpereseknek tudomása volt arról, amit dr. D. L. és H. I.né tanúvallomása is megerősített, hogy a felújításhoz szükséges összeget a felperes fogja biztosítani. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesek, a felperes, valamint az ingatlan vevője között egy atipikus megállapodás jött létre, amely szerint a perbeli ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés tekintetében a vételár kifizetésének teljesítése előtt a vevők az ingatlant felújítják, amelyhez az alperes nem kíván pénzeszközt biztosítani. Ezt a pénzt a felperes adja a felújításra. H. I.né és O. G. tanúk vallomásából - amit az alperesek sem vitattak - az elsőfokú bíróság megállapította, hogy elkészültek azok a munkák, amelyekre tekintettel a perbeli ingatlan megkapta a használatbavételi engedélyt. A felperes által biztosított összeg ezért ténylegesen az alperesek ingatlanába beépítésre került, azaz az alperesek ezzel gazdagodtak. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek között volt alapjogviszony, ezért az alperes ezen kifogása nem alapos. Ezt követően az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a váltó kiállítására a felperesi megtévesztés alapján került-e sor. Ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a váltó aláírását megelőzően az alpereseket dr. D. L. ügyvéd a váltó intézményéről felvilágosította. Ezt dr. D. L. , valamint H. I.né tanúvallomásából állapította meg. Ebből következően az alperesek a váltó intézményével, jelentőségével, jogkövetkezményével tisztában voltak. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy a váltó aláírásával egyidejűleg az alperesek a vevővel adásvételi szerződés módosítást is aláírtak, amelyben szintén rögzítésre került, hogy a perbeli 1.100.000,- Ft biztosítékául váltót írnak alá. Mindezekre, továbbá a II. rendű alperes azon nyilatkozatára tekintettel, hogy tisztában volt a váltó jellegével és jelentőségével, az alperesek megtévesztésének hiányára következtetett. A megtévesztéssel kapcsolatban az alperesek semmilyen bizonyítékra nem hivatkoztak az elsőfokú bíróság felhívása ellenére sem. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság nem tudta megállapítani, hogy az alpereseket megtévesztették a váltó aláírásakor, ezért az alperesek ezen kifogását is alaptalannak találta. A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesek által kiállított saját váltó érvényes, az alpereseket az általuk kiállított váltó alapján a Vár.
31. §