A Fővárosi Ítélőtábla az Álmos és Széles Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Széles Szabolcs) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű felperesnek Wiszkidenszky és Tóth Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Tóth Péter ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék
- március
- napján meghozott 10.P.26.522/2008/
- számú ítélete ellen az alperes
- sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő í t é l e t e t : A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az egyetemlegesen jogosult I. és II. rendű felpereseknek 100.000 (százezer) forint + áfa másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s A felperesek keresetükben a jogelődjük és az alperes által
- április 2-án megkötött adásvételi szerződés érvénytelenségére történő hivatkozással kérték, hogy az elsőfokú bíróság rendelje el a ... helyrajzi számú ingatlanra az alperes tulajdonjogának, valamint a jogelődjük használati jogának törlését, és az eredeti állapotot helyreállítva rendelkezzen jogelődjük tulajdonjogának visszajegyzése iránt. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy a szerződés semmisségi okkal nem érintett, míg a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között nem áll fenn feltűnő értékkülönbség. Az elsőfokú bíróság ítéletével elrendelte a ... helyrajzi szám alatt felvett, természetben a .... szám alatti ingatlan tekintetében az eredeti állapot helyreállítását, néhai B. I. tulajdonjogának 1/1 arányban az ingatlannyilvántartásba való visszajegyzését, és ezzel egyidejűleg az alperes tulajdonjogának és néhai B. I. javára bejegyzett holtig tartó használati jog törlését. Az alperest a fentiek tűrésére kötelezte. Egyetemlegesen kötelezte a felpereseket, hogy ezzel egyidejűleg fizessenek meg 2.750.000 forint tőkét és annak
- április 11-től a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát. Megállapította, hogy a felperesek kötelesek elöl járni a teljesítéssel. Rendelkezett arról, hogy megkeresi a Körzeti Földhivatalt, hogy a vételár visszafizetésének igazolása után a fentiek szerint a ... helyrajzi szám alatt felvett, természetben a .... szám alatti ingatlan tekintetében az alperes javára bejegyzett tulajdonjogot és néhai B. I. javára bejegyzett holtig tartó használati jogot az ingatlan-nyilvántartásból törölje és eredeti állapot helyreállítása jogcímén néhai B. I. tulajdonjogát jegyezze vissza. Kötelezte az alperest, hogy a felpereseknek 15 napon belül fizessen meg 868.135 forint perköltséget. Rendelkezett a
- számú végzésének hatályon kívül helyezéséről azzal, hogy megkeresi a földhivatalt a perindítás tényének törlése végett. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperesek jogelődje és az alperes között
- április 2-án megkötött adásvételi szerződésben a per tárgyát képező ingatlan 2.750.000 forint összegű vételára és az ingatlan értéke között feltűnően nagy volt az értékkülönbség. A perben beszerzett igazságügyi magánszakértői vélemény alapján a korlátozott használati jog figyelembevételével az ingatlan értékeként 7.136.000 forintot állapított meg. Ebből kiindulva arra a meggyőződésre jutott, hogy mindehhez képest a 2.750.000 forintos vételár és az ingatlan forgalmi értéke között a feltűnő értékkülönbözet fennáll. Döntését a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdésével, 206. §
(1)bekezdésével, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(1)és
(2)bekezdésével, valamint a PK
- számú állásfoglalásával indokolta, míg a felpereseknek a szerződés semmisségére alapított kérelmét nem találta megalapozottnak, mert a kihallgatott tanúk vallomásainak együttes értékelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a szerződéskötés időpontjában a Ptk.
- §-ában foglalt jogszabályi feltételek nem valósultak meg. Megállapította, hogy az ingatlant nem használja senki, a felperesek pedig a vételár visszafizetésére megfelelő anyagi fedezettel rendelkeznek, ezért a Ptk.
- §
(1)-
(2)bekezdését alkalmazva elrendelte az eredeti állapot helyreállítását. Az ítélettel szemben benyújtott fellebbezésében az alperes az ítélet megváltoztatását és a felperesek keresetének elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított 7.136.000 forint forgalmi érték lényegesen nem tér el az alperes által megbízott szakértő által meghatározott 8.600.000 forinttól. A perben kirendelt igazságügyi szakértő a
- február 22-ei tárgyaláson a használati jog értékét 1.784.000 forintban jelölte meg, és korrigálta a lakottság és a holtig tartó használati jog kétszeres értékelését, ezért az ingatlant használati joggal terhelten 7.136.000 forint forgalmi értékkel határozta meg. A piaci forgalomban a lakott ingatlan forgalmi értéke ezzel szemben durva számítással az üres, beköltözhető ingatlan forgalmi értékének 30-50%-át teszi ki. Hangsúlyozta, hogy a használat egyben lakottságot is jelent, és nem helytálló a szakértőnek az a következtetése, hogy a holtig tartó használati jog szűkebb körű, mint a lakottság. A használat jogánál csak a haszonélvezeti jog jelent erősebb jogosítványt. A szakértő a
- február 22-i tárgyaláson azt állította, hogy a lakottság többet jelent, mint a használat, amellyel az alperes nem értett egyet. Egy bérleti szerződés alapján lakott ingatlant könnyebb beköltözhető állapotúvá változtatni, mint egy használati joggal terheltet. A lakottság átlagosan 50%-os értékkülönbözetet teremt, így a 8.920.000 forintból kiindulva 4.460.000 forintot. Ha a lakott ingatlan értékét ebben az összegben fogadjuk el valónak, akkor a feltűnően nagy értékkülönbség nem állapítható meg. Egy lakott ingatlan forgalmi értékét nem az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény alapján kell meghatározni, mert az durva számítással az üres, beköltözhető ingatlan forgalmi értékének 40-60%-át teszi ki. Utalt arra is, hogy az ingatlan adásvételét követően 5.000.000 forintot fizetett meg az ingatlannal kapcsolatban (pld. közös költség, távhő, felújítás). A felperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai folytán történő helybenhagyására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletének nem volt a Pp.
- §
(4)bekezdése szerint jogerőre emelkedett rendelkezése, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet egészében bírálta felül. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a kereset eldöntéséhez szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg, és az irányadó jogszabályok megfelelő alkalmazásával helytálló érdemi döntést hozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásával maradéktalanul egyetértett, ezért a Pp. 254. §
(3)bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján az elsőfokú bíróság ítéletének indokaira történő utalással az alperes fellebbezésére tekintettel csupán az alábbiakat emeli ki. Az alperes sem vitatta, hogy az ingatlan forgalmi értéke a szerződéskötés időpontjában megfelelt a kirendelt igazságügyi szakértő által megjelölt 8.920.000 forint értéknek, amely több mint háromszorosa a kikötött vételárnak. Az ingatlan értékét befolyásoló körülményeket, így a lakottságnak és ezzel együtt a Ptk.
- §-ában foglaltaktól részben eltérő szempontok szerint biztosított használati jognak a forgalmi értékre gyakorolt hatásait minden esetben az adott ügy valamennyi körülményét figyelembe véve lehet csak megítélni. Egy adott ingatlan forgalmi értékét nem a lakottság alapján kiszámítható elméleti érték összege, hanem a használat tényleges tartalma, ezáltal a későbbi beköltözhetőség előre látható feltételei határozzák meg. Az elsőfokú bíróság ezért a Pp.
- §
(1)bekezdésében foglalt jogkörében eljárva a felek által szolgáltatott valamennyi bizonyítékot - így az adásvétel körülményeit is - a kiegészített aggálytalan szakértői véleménnyel együttesen értékelve okszerűen jutott arra a meggyőződésre, hogy a felperesek megtámadási nyilatkozata eredményes volt, mert a per tárgyát képező szerződésben a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnően nagy értékkülönbözet állt fenn. A kifejtett indokok alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében - a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján utalva annak helyes indokaira - helybenhagyta. Az alperes fellebbezése eredménytelen volt, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdésének megfelelőn marasztalta a felperesek ügyvédi munkadíjban felmerült másodfokú perköltsége megfizetésére, melynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)-
(6)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban kifejtett tevékenységgel arányosan állapította meg. Budapest,
- május
- . Hőbl Katalin s.k. a tanács elnöke Dr. Bleier Judit s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Madarász Anna s.k. bíró