Mfv.II.10.150/2009/2.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljárt felperesnek a dr. Győrfi Attila ügyvéd által képviselt alperes ellen munkabér és egyéb anyagi juttatás iránt a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróságnál 2.M.173/
- szám alatt megindított és másodfokon a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.20.912/2008/
- számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.20.912/2008/
- számú ítéletét abban a részében, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra 48.000 (Negyvennyolcezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s A felperes
- augusztus 1-jétől szállító-kezelő munkakörben állt munkaviszonyban az alperessel. A munkaszerződése szerint napi 8 óra, heti 40 óra munkaidő mellett 60.000 forint személyi alapbérben részesült. A munkaviszonyt a felek
- január 10-én közös megegyezéssel megszüntették. A felperes keresetében elmaradt visszamenőleg évi 26 nap szabadság kérte kötelezni az alperest. munkabér és megváltásának három évre megfizetésére A Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 2.M.173/2007/
- számú ítéletével kötelezte az alperest 808.716 forint és annak
- január 7-től járó kamata megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság a szabadságmegváltás tekintetében az alperes elismerése alapján megállapította, hogy a szabadság kiadásáról írásbeli engedély nem készült a munkáltatónál, és a perben az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperes részére a szabadságot kiadta. Ezért napi 4090 forint figyelembevételével három évre 319.020 forint szabadságmegváltásban marasztalta az alperest. Az elsőfokú bíróság a perben csatolt szállítási napló és a meghallgatott tanúk vallomása alapján alaposnak találta a felperesnek a rendkívüli munkavégzés ellenértéke iránt előterjesztett kereseti kérelmét is, és e körben a perben kirendelt igazságügyi könyvszakértő véleménye alapján 489.695 forint és annak kamata megfizetésére kötelezte az alperest. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.20.912/2008/
- számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán arra utalt, hogy amennyiben a felperes a szállítási naplót nem írta alá egy adott napon, abból nem következik, hogy szabadságon volt, ha a jelenléti ív a hivatkozott napra munkavégzést tartalmaz. Alaptalannak tartotta az alperes fellebbezési érvelését abban a vonatkozásban is, hogy a túlmunka összegének megállapításakor a 2004.,
- év tekintetében a minimálbért kellett volna figyelembe venni, mivel a felek a munkaszerződésben ennél magasabb összegben állapodtak meg. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatását" és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet indokolása a szabadságmegváltás tekintetében ellentmondásos, mert amennyiben a jelenléti ív nem igazol semmit, úgy teljesen közömbös, hogy azon a felperes mely napon szerepel munkavégzőként, és mely napon távollévőként. A fellebbezésre utalva kifejtette, hogy az ott részletezett számítás szerint csak 27 nap ki nem adott szabadsága „áll fenn" a felperesnek, amelyet ő bizonyítékokkal is alátámasztott. A felperes a minimálbérnél magasabb összegű, a túlmunkadíj tizenketted részét is magában foglaló havi munkabérben részesült, ezért az elmaradt járandóságai számításánál csak a minimálbért lehetett volna figyelembe venni. Nem vitatta a szakértő által megállapított túlmunka mértékét, de számítása szerint annak ellentételezéseként a felperest a szakértő által megállapítottnál kisebb összeg illette volna meg. Álláspontja szerint az általuk számított és a szakértő által számított túlmunka különbözetébe a felperes 27 nap ki nem vett szabadsága kiegyenlítést nyert. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati eljárás önálló jogorvoslati jellegére tekintettel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben előadott jogi érvelés alapján vizsgálható, és nincs mód a korábbi beadványokra (pl. fellebbezésre) hivatkozás figyelembevételének [Pp. 270. §
(1)bekezdés, BH 1995.99.]. Az Mt. 140/A. §
(1)bekezdése szerint a munkáltató köteles nyilvántartani a munkavállalók
- a)rendes és rendkívüli munkaidejével, ügyeletével, készenlétével,
- b)szabadságának kiadásával,
- c)egyéb munkaidő-kedvezményével kapcsolatos adatokat. Ebből következően a perben az alperesnek kellett hitelt érdemlően bizonyítania, hogy a jogszabálynak megfelelő mértékben a felperes részére a szabadságot kiadta, a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott szállítási napló adataiból, pontosabban annak más általi aláírásából azonban nem lehetett következtetést levonni a felperes aznapi engedélyezett távollétére. A jogerős ítélet nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy az alperes által vezetett jelenléti ív semmit nem igazol, az alperesnek a felülvizsgálati kérelemben előadott ezen hivatkozása téves. Az eljárt bíróságok a jelenléti ívek és a szállítási napló adatainak egybevetése alapján a rendkívüli munkavégzés mértéke szempontjából tekintették irányadónak a szállítási naplóban szereplő munkakezdési és munka befejezési időpontokat, ezért a másodfokú bíróság a szabadság kivétele tekintetében megalapozottan hagyta figyelmen kívül a szállítási naplóban nem szereplő, de a jelenléti ív szerint munkával töltött napok szabadságként történő elismerését. Okszerűen értékelte e körben, hogy a nem vitatott adatok szerint a szárító idényjelleggel üzemelt, továbbá a szakértői vélemény megállapítása szerint a jelenléti ív a bérszámfejtéssel összhangban volt, tehát a munkabér fizetés is ez alapján történt. A szabadság kiadásával kapcsolatos nyilvántartás szabályos vezetése az alperes kötelezettsége volt, ennek hiányában - a jogalap tekintetében megalapozottan állapították meg az eljárt bíróságok a munkáltató szabadságmegváltás megfizetésére vonatkozó kötelezettségét. A felülvizsgálati kérelem - a rendkívüli munkavégzés mértékét nem vitatva alaptalanul sérelmezte a túlmunkadíj és a szabadságmegváltás összegszerűségét is. A Pp. 275. §
(1)bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a rendelkezésére álló periratok alapján dönt, a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye. Az eljárt bíróságok a felmerült bizonyítékokat összességükben értékelték és meggyőződésük szerint bírálták el, ennek indokát adták, ezért a felülvizsgálati eljárás során a jogerős ítélettel megállapított tényállás - eljárási jogszabálysértés hiányában - irányadó. Az összegszerűséggel kapcsolatban az alperes perbeli előadása ellentmondásos, mivel egyrészt a felülvizsgálati kérelemben 12 hónapra elosztott túlmunkadíjat is magában foglaló havi munkabérre hivatkozott, másrészt a perbeli időszakra saját számítása szerinti összegben elismerte a túlmunkadíj iránti követelést. A peres iratok szerint a felek nem állapodtak meg a rendkívüli munkavégzésért járó átalányban. Az alperes képviselője csupán állította, hogy a fix összegű havi munkabér a túlmunkavégzés ellenértékét is jelentette, de erről a felperessel való megállapodást az alperes sem állított (2.M.173/2007/
- számú jegyzőkönyv
- oldal). A becsatolt elszámolások, iratok egyösszegű munkabért tartalmaznak, bérpótlék nem szerepel bennük. Helytálló ezért a rendkívüli munkavégzés és a szabadságmegváltás címén történt marasztalás a minimálbérnél magasabb, a perben becsatolt iratok alapulvételével számított összegben. Az előbbit alátámasztja az alperes képviselőjének a havi munkabért illetően a
- szeptember 18-i tárgyaláson tett nyilatkozata is („A felperes munkaszerződését be tudjuk csatolni. Fix munkabérrel volt megállapodva. 70.000 Ft volt, aztán 90.000 Ft, most 131.000 Ft-nál tartunk." - 2.M.173/2007/
- számú jegyzőkönyv
- oldal). A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet abban a részében, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, hatályában fenntartotta. A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet ügyben még irányadó 3. §
(3)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás illetékét az alperes viseli. Budapest,
- április
- Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró, Dr. Földényi Gyuláné s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő