DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.IV.20.024/2013/
- A Debreceni Ítélőtábla a Szabó & Juhász Ügyvédi Iroda (CÍME, eljáró ügyvéd: Dr. Szabó Miklós) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek -, a Dr. Gergely Kláraügyvéd (CÍME) által képviselt I.rendű alperes neve (felperes címe) I.r. és a II.rendű alperes neve (II.R. ALPERES CÍME) II.r. alperesekkel szemben tulajdonjog megállapítása és bejegyzése iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék
- november
- napján meghozott, 16.P.20.221/2012/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszámon és az I.r. alperes részéről
- és
- sorszámon benyújtott fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban -tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezéseit pedig részben és akként változtatja meg, hogy mellőzi a felperesnek a mérsékelt kereseti illeték megfizetésére kötelező rendelkezését, míg az I.r. alperes által fizetendő mérsékelt kereseti illeték összegét 90 000 (Kilencvenezer) Ft-ra felemeli, kötelezi továbbá, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 63 500 (Hatvanháromezer-ötszáz) Ft elsőfokú perköltséget. Az ítélőtábla kötelezi az I.r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 12 700 (Tizenkettőezer-hétszáz) Ft másodfokú perköltséget, továbbá a felperes az államnak külön felhívásra - az abban foglalt időben és módon 25 400 (Huszonötezer-négyszáz) Ft, míg az I.r. alperes 64 300 (Hatvannégyezerháromszáz) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és az I.r. alperes
- március
- napján kötöttek házasságot. Házasságukat a . . . Városi Bíróság a ÜGYSZÁM számú ítéletével
- december 17-én felbontotta, azonban a bontóperben a házastársi közös vagyon megosztására nem került sor. A felperes és az I.r. alperes 1998-ban vásárolták meg a karcagi H R S Z , a valóságban C Í M alatti ingatlant, amely a felek döntése alapján 1/1 tulajdoni arányban az I.r. alperes nevére került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. Az ingatlant a II.r. alperes javára, a ÜGYSZÁM 2 sz. határozattal bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjog terheli 25 000 000 Ft erejéig. A felperes és az I. r. alperes az ingatlanban KERESKEDELMI EGYSÉG NEVE-t működtetett, szándékuk pedig az I.r. alperes 1/1 arányú tulajdonszerzésével az volt, hogy a működő vállalkozás vonatkozásában a vállalkozás adófizetési kötelezettségét csökkentsék, illetve elkerüljék akként, hogy az I.r. alperes az ingatlant bérbe adja a felperes részére. A felperes a keresetében kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy a C Í M alatti ingatlan 1/2 arányú tulajdonjogát megszerezte (a II.r. alperes jelzálogjogával terhelten) figyelemmel arra, hogy ez az ingatlan a házastársi közös vagyon része volt. Az ingatlan értékét 30 000 000 Ft-ban, ennek alapján az 1/2 tulajdoni hányadát 15 000 000 Ft-ban határozta meg. Az I.r. alperes a felperes követelését az első tárgyaláson elismerte, azonban állította, hogy a perre okot nem adott, ezért perköltsége megállapítását kérte. A felperes elismerte, hogy az I.r. alperes nem vitatta a perbeli ingatlan közös tulajdoni jellegét, de állította, hogy jelen eljárást megelőzően mindezt okirattal nem volt hajlandó rendezni. Ennek igazolására csatolta az I. r. alperes képviselője részére elküldött -
- december
- napján és a
- január
- napján keltezett - leveleit, amelyekben kezdeményezte a perbeli ingatlanban fennálló tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését. Az elsőfokú bíróság beszerezte a jelen pert megelőzően indult, a . . . Városi Bíróság előtt folyamatban lévő ÜGYSZÁM
- számú per iratainak másolatát, mely pert a felperes indította az I.r. alperes ellen 206 192 Ft összegű áru vásárlásából eredő tőke és járulékai megfizetése iránt. A perben az I.r. alperes előbb beszámítással, utóbb viszontkeresettel élt, arra hivatkozással, hogy a felperes nem fizette meg részére - a közöttük létrejött bérleti szerződés alapján - a C Í M alatti ingatlan bérleti díját. Az elsőfokú bíróság a
- sorszámú ítéletével megállapította, hogy a felperes megszerezte a karcagi H R S Z , a valóságban C Í M alatti ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát házastársi vagyonközösségi szerzés jogcímén azzal, hogy az ingatlant továbbra is terheli a II.r. alperes javára a ÜGYSZÁM 2 sz. határozattal bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjog. Az elsőfokú bíróság ennek tűrésére kötelezte az I.r. és II.r. alpereseket. Az elsőfokú bíróság a peres eljárás illetékét 90 000 Ft-ra mérsékelte és kötelezte a felperest és az I.r. alperest annak egyenlő arányban történő megfizetésére. Ezt meghaladóan akként rendelkezett, hogy a felek maguk viselik a perrel felmerült költségeiket. Ez ellen az ítélet ellen a felperes és az I.r. alperes is fellebbezéssel élt. A felperes a fellebbezésében kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének perköltségre vonatkozó rendelkezését változtassa meg akként, hogy kötelezze az I.r. alperest a teljes eljárási illeték, valamint számára - a jogi képviselője számlaszámára - 300 000 Ft + áfa összegű ügyvédi munkadíj megfizetésére, az elsőfokú eljárás során már csatolt, a közte és a jogi képviselője között létrejött megbízási szerződésben foglaltakra tekintettel. Sérelmezte, hogy bár az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I.r. alperes a perre okot adott, mégsem őt kötelezte a mérsékelt kereseti illeték megfizetésére, a számára pedig perköltséget nem állapított meg. Az I.r. alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, a felperest 650 000 Ft perköltség és a teljes, mérsékelt kereseti illeték megfizetésére kötelezését kérte. Továbbra is vitatta, hogy a perre okot adott, álláspontja szerint közös döntésük volt az is, hogy költségcsökkentés miatt csupán az ő nevére jegyezték be az ingatlan tulajdonjogát. A felperes és az I.r. alperes a fellebbezési ellenkérelmeikben részletezték fellebbezési érveiket és ellenérveiket. Az ítélőtábla a felperes és az I.r. alperes fellebbezését „A polgári perrendtartásról" szóló többször módosított
- évi III. törvény (Pp.) 256/A. §-a
(1)bekezdésének b) pontja, valamint
(2)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felperes fellebbezése részben alapos, az I.r. alperes fellebbezése alaptalan. A Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni; ez alól annyiban van helye kivételnek, amennyiben a
- §-ok eltérően rendelkeznek, vagy a törvény egyéb kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója. A Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján, ha az alperes a perre okot nem adott, és a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, az alperes költségében a felperest kell elmarasztalni. A Pp. 80.§-ának
(1)bekezdéséhez fűződő ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy alapvetően két feltételhez köti az egyébként pervesztes alperes perköltség alóli mentesülését, mely feltételeknek együttesen kell fennállniuk. Egyrészt bizonyítani kell, hogy az alperes a perre okot nem adott és az alperesnek az első tárgyaláson azonnal el kell ismernie a felperes követelését. Az alperes akkor nem ad okot a perre, ha egyrészt semmi olyat nem tesz, mely alapján a perindítás szükségessé válik, másrészt pedig mindent megtesz a per elkerülése végett, önmagában a követelés elismerése ennek megállapításához nem elegendő. (BH.2005.27.) Ehhez természetesen az szükséges, hogy a felperes is mindent megtegyen a per elhárítása érdekében, azaz a perindítás előtt az ellenérdekű felet írásban szólítsa fel a teljesítésre, mégpedig lehetőleg oly módon, hogy a követelése alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat hozza a másik fél tudomására (BH.
- 427.). A következetesen alkalmazandó bírósági gyakorlat szerint, ha az alperes az írásbeli felszólításra egyáltalán nem reagál, vagy a követelés jogalapját vagy összegszerűségét a per előtt vitatta, hiába ismeri el a felperes követelését az első tárgyaláson, a perköltség megfizetése alól nem mentesülhet. Az adott esetben az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az I.r. alperes okot adott a perre. A felperes ugyanis csatolta azon leveleket, amelyekben az I.r. alperesnél kezdeményezte a per tárgyát képező ingatlan tulajdonjogának rendezését. Ezen kívül, a jelen pert megelőzően, a . . . Városi Bíróság előtt, a felperes által az I.r. alperes elleni ÜGYSZÁM
- számú perben az I.r. alperes
- november
- napján benyújtott viszontkeresetének indokaként azt adta elő, hogy a C Í M alatti ingatlan a felperes birtokában, azonban az ő tulajdonában áll és figyelemmel a közöttük lévő bérleti szerződésre, a felperes kereseti igényével szemben, a felperes bérleti díjból eredő lejárt tartozását kérte beszámítani. Az I.r. alperes azon nyilatkozatát, hogy ő a C Í M alatti ingatlan kizárólagos tulajdonosa, a . . . Városi Bíróság előtt
- január
- napján tett nyilatkozatában, valamint a . . . Városi Bírósághoz benyújtott
- március
- napján keltezett beadványában is kifejezetten megerősítette. Mindezek alapján megállapítható, hogy az I.r. alperes ezen perbeli magatartása, valamint a felperesnek a perbeli ingatlan tulajdonjogának rendezésére tett sikertelen kísérletei okot szolgáltattak a felperesnek arra, hogy jelen pert megindítsa. Az elsőfokú bíróság azonban azon helytálló megállapításából, hogy az I.r. alperes okot adott a perre, helytelen következtetésre jutott. Jóllehet „A PK.
- számú állásfoglalás meghaladottá nyilvánításáról és a közös tulajdon megszüntetésének egyes kérdéseiről" szóló 1/
- (V.19.) PK. vélemény VIII. g) pontja alapján a közös tulajdon megszüntetése iránti perekben a perköltség viselésének általános szabálya az, hogy a készkiadások megosztása mellett mindegyik fél viseli a saját költségét. Azonban az elsőfokú bíróság indokolásával szemben ez a szabály az adott esetben nem alkalmazható, mivel a jelen per tárgya csupán a tulajdonjog bejegyzése iránti igény elbírálása volt, a felperes a közös tulajdon megszüntetését nem kérte. Tekintettel azonban arra, hogy az I.r. alperes a fentiekben hivatkozott magatartásával okot adott a perre, ezért a követelés elismerése ellenére a Pp.80.§-ának
(1)bekezdése sem alkalmazható, így a Pp. 78.§-ának
(1)bekezdése alapján az I.r. alperes köteles a felperes költségeinek a megfizetésére. Az ítélőtábla a felperesnek fizetendő, az ügyvédi képviseletével összefüggésben felmerült elsőfokú perköltség összegét „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 2.§-ának
(2)bekezdése alapján mérsékelt összegben állapította meg, a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel arányban, figyelemmel arra a tényre is, hogy az I.r. alperes a felperes követelését az első tárgyaláson azonnal elismerte. Az ítélőtábla az így megállapított 50 000 Ft ügyvédi munkadíjra a Rendelet 4/A.§-a
(1)bekezdése alapján felszámította az ügyvédi tevékenység ellenértékét terhelő általános forgalmi adó összegét is. (Itt jegyzi meg az ítélőtábla, hogy a perköltség a felet és nem a jogi képviselőjét illeti, a teljesítés módjának meghatározása pedig a jelen eljárás keretét meghaladó kérdés.) Az ítélőtábla a Pp. 78.§-ának
(1)bekezdése és „Az illetékekről" szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74.§-ának
(3)bekezdésében foglalt utaló szabálya szerint irányadó „A költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban" tárgyú 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§-ának
(2), valamint 15.§-ának
(1)és
(3)bekezdései alapján kötelezte az I.r. alperest a teljes mérsékelt kereseti illeték megfizetésére is. Mindezeknek megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253.§-ának
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta. A felperes fellebbezése részben eredményre vezetett, az I.r. alperes fellebbezése eredménytelen volt, ezért az ítélőtábla a Pp. 81.§-ának
(1)bekezdése alapján a pernyertesség-pervesztesség arányában kötelezte az I.r. alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének a megfizetésére, melynek összegét a Rendelet 3.§-a
(1)bekezdése,
(2)bekezdésének a) pontja,
(5)és
(6)bekezdései alapján állapította meg, figyelemmel arra a tényre is, hogy a fellebbezések elbírálására tárgyaláson kívül került sor és azok mindössze a perköltség viselésére vonatkoztak. Az ítélőtábla az így megállapított ügyvédi munkadíjra a Rendelet 4/A.§-ának
(1)bekezdése alapján felszámította az ügyvédi tevékenység ellenértékét terhelő általános forgalmi adó összegét is. A II.r. alperesnek a másodfokú eljárásban költsége nem merült fel, ezért annak tárgyában az ítélőtáblának nem kellett határoznia. Az ítélőtábla a részleges pernyertesség arányában kötelezte a felperest és az I.r. alperest az illetékfeljegyzési joguk folytán feljegyzett másodfokú, az Itv. 46.§-ának
(1)bekezdése alapján megállapított mértékű fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy bár a felek fellebbezése csupán a perköltségre vonatkozó rendelkezések ellen irányult, a másodfokú eljárás tárgyi súlyához képest jelentős összegű fellebbezési eljárási illeték megfizetését a felek (különösen az I.r. alperes) túlzott perköltségigénye eredményezte. Debrecen, 2013. május 2. Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit sk. a tanács elnöke, Szilágyiné Dr. Karsai Andrea sk. előadó bíró, Dr. Szűcs Lajos sk. bíró A kiadmány hiteléül: -kiadó-