A határozat elvi tartalma: A szolgálati viszony megszűnésekor kifizetendő felmentési időre járó átlagkereset összegébe nem számítható be az utolsó négy naptári negyedévben betegség okán kifizetett távolléti díj. Az átlagkereset és a távolléti díj nem azonos összeg, nem helyettesítheti egymást, utóbbi nem váltja ki az átlagkeresetet. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.140/2012/5.szám A Kúria a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete által megbízott Bónis Ügyvédi Iroda ,ügyintéző dr. Bónis Ferenc ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság (jogelőd: Fővárosi Tűzoltóparancsnokság alperes ellen felmentési időre járó átlagkereset különbözet megfizetése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 1.M.3887/
- szám alatt indított és a Fővárosi Bíróság
- november 10-én kelt 59.Mf.636.675/2010/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Bíróság 59.Mf.636.675/2010/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárásban felmerült illetéket a magyar állam viseli. I n d o k o l á s A felperes
- május 16-tól
- október 31-ig állt szolgálati viszonyban az alperesnél. Egészségi állapota miatt szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították, majd
- november
- napjával a jogviszonya felmentés folytán megszűnt. A felperes a felmentési időre járó átlagkeresete összegét sérelmezve nyújtott be kérelmet, azonban azt, mint szolgálati panaszt elutasították azzal, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
- évi XLIII. törvény (Hszt.)
- §
(1)bekezdése szerint került megállapításra az átlagkeresete és ennek megfelelően történt a felmentési időre járó átlagkereset kiszámítása és kifizetése. A határozatot a felperes keresettel támadta meg a munkaügyi bíróságon és annak megváltoztatását kérte. Keresetében a felmentési időre járó átlagilletmény különbözet megfizetésére - amelynek összegét 427.174 forintban határozta meg - kérte az alperest kötelezni azzal, hogy a szükséges számítások elvégzését követően a nyugellátása összegét is módosítsák ennek megfelelően. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 1.M.3887/2009/11. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek felmentési időre járó átlagkereset címén 427.174 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában a munkaügyi bíróság idézte a Hszt. 57. §-ában és 108. §
(1)-
(3)bekezdéseiben írtakat. Megállapította, hogy a vita a felek között abban alakult ki, hogy miként kell értelmezni az utolsó négy naptári negyedév fogalmát, azaz az irányadó időszakot a felmentési idő megkezdését megelőző utolsó négy zárt naptári negyedév alapján kell-e meghatározni, amikor a felperes nagyrészt betegállományban volt, vagy pedig a betegállomány előtti négy zárt naptári negyedév az irányadó, amikor a felperes tényleges szolgálatot teljesített, munkát végzett. A Hszt. csupán az utolsó négy naptári negyedévet határozza meg az irányadó időszakként, ám nem tartalmaz közelebbi iránymutatást arra, hogy azt a munkában töltött időszakra vagy a felmentést közvetlenül megelőző időre kell-e érteni. A BH 1995.
- számú eseti döntésében a Legfelsőbb Bíróság a még
- májusában hatályos Munka Törvénykönyvbeni rendelkezéseket értelmezve, arra az álláspontra jutott, hogy az átlagkereset meghatározása során az utolsó négy naptári negyedévnek azokat az időszakokat kell tekinteni, amelyekben a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt a munkavégzése alapján utoljára munkabérben részesült. A Legfelsőbb Bíróság a jogszabály értelmezésénél abból indult ki, hogy az Mt. a kifizetett munkabérek átlagolásáról rendelkezett, míg amennyiben - pl. betegállomány miatt - kifizetett munkabér nincs, csak táppénz, azokat a negyedéveket kell figyelembe venni, amikor a munkavállaló munkavégzése alapján utoljára munkabérben részesült. Bár a fenti értelmezés munkaviszonyra vonatkozott, - a munkaügyi bíróság megítélése szerint - a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára is analóg ezt kell alkalmazni. A felperes a betegségére tekintettel a betegszabadsága idejére a Hszt.
- §-a szerint távolléti díjban részesült. Az átlagkereset számítás különbözik a távolléti díj számítástól, így nem lehet elfogadni azt, hogy az olyan időszakra, amelyre a törvény átlagkereset kifizetését rendeli, a távolléti díj alacsonyabb összegével számoljon a munkáltató. Összegszerűség tekintetében is indokolta számszaki levezetéssel a munkaügyi bíróság a döntését. Egyebekben a munkaügyi bíróság a keresetet a nyugdíjszámításra irányuló kérelem tekintetében elutasította azzal, hogy ez egy más, új eljárás tárgyát képezheti. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság 59.Mf.636.675/2010/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta és az alperesi marasztalás összegét 188.002 forintra leszállította. Kimondta, hogy az alperes ezen összeg után az előírt teljesítési határidőn felül
- július
- napjától a kifizetés napjáig járó évi, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamat megfizetésére is köteles. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság kiegészítette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és rögzítette, hogy a felperes felmentési ideje
- április
- napjától október 31-ig tartott, az alperes erre az időszakra 381.611 forint átlagkeresettel számolva fizette meg a felmentési időre járó átlagkeresetet. A felperes
- évben 262 munkanapból 52 napot töltött egészségügyi szabadságon,
- január 1-től március 31-ig folyamatosan egészségügyi szabadságon volt, erre az időszakra 100 %-os mértékű távolléti díjat kapott. A felmentési időre járó átlagkereset esedékességekor érvényes alapilletményének és illetménykiegészítésének összege 315.771 forint volt.
- évben a felperes 278.292 forint rendszeres pótlékban és összesen 840.338 forint nem rendszeres jövedelemben (nem rendszeres éjszakai, délutáni és fizetett ünnepnapi pótlék, továbbá 569.169 forint nem rendszeres juttatásban) részesült. A fellebbezési eljárásban a felperes a keresetét 318.941 forintra leszállította azzal, hogy az egy hónapra eső átlagkereset különbözet 45.563 forint. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen indult ki a jogvita eldöntésekor a Hszt.
- §-ából, helyesen értelmezte az ott meghatározott irányadó időszak fogalmát is. Egyetértett azzal, hogy az utolsó négy naptári negyedévbe nem tartózhatott bele az a negyedév, amely alatt a hivatásos állomány tagja betegsége miatt a szolgálat ellátására képtelen volt. Az átlagkeresettel díjazott időszakban ugyanis az állomány tagjának jövedelmét az általa munkában töltött időben megszerzett jövedelemhez kívánta a jogalkotó közelíteni, ezt szolgálják az átlagkereset meghatározásánál irányadó rendelkezések. Ezzel szemben a távolléti díj célja a jelenlegi szabályozás alapján ettől eltérő, különböző. Erre tekintettel nem vehető figyelembe az átlagkereset számítása esetén az a negyedév, amelyre a felperes csupán távolléti díjban részesült. A távolléti díj összegéből ugyanis éppen azok a bérelemek maradnak ki, amelyek a tényleges szolgálatteljesítéshez kötődnek. Erre tekintettel a Hszt.
- §-ában rögzített, az irányadó időszakra vonatkozó meghatározásnak helyes értelmezése az, ha a munkáltató azokat a zárt naptári negyedéveket veszi figyelembe, amelyek során a tényleges szolgálatteljesítéshez kötődő nem rendszeres illetménypótlékok kifizetésére is sor került és figyelmen kívül maradnak azon időszakok, amelyre az egészségügyi szabadságra tekintettel távolléti díjat fizetett a munkáltató. Nem az a döntő ugyanis, hogy fizettek-e az adott időszakban illetménypótlékot az állomány tagjának, hanem az, hogy szolgálatteljesítése alapján részesült-e kifizetett illetménypótlékban. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság azt a számítási módot fogadta el, amely a
- évi négy zárt negyedévet tartalmazó adatokból indult ki és ennek megfelelően számolta át az elsőfokú bíróság által megállapított összeget a rendelkező rész szerint és ennek megfelelően hozta meg döntését, a Pp.
- §
(2)és
(3)bekezdése alapján. A másodfokú bíróság ítélete ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel törvénysértésre hivatkozva és annak a Pp. 275. §
(4)bekezdése szerinti hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmében az alperes utalt a Hszt. 3. §
(1)bekezdésében megfogalmazott különleges közszolgálati jogviszonyra, az abból eredő eltérésekre az átlagos foglalkoztatásra vonatkozó szabályoktól. Hivatkozott a Hszt.
- §-ában meghatározott egészségügyi szabadságra és a Hszt.
- §-ában rögzített azon rendelkezésre, hogy a távolléti díj ellenében a hivatásos állomány tagja részére az alapilletmény, az illetménykiegészítés, valamint a rendszeres illetménypótlékok együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga jár. Mindezen szabályból következik, hogy az egészségügyi szabadság idejére a hivatásos állományú tag gyakorlatilag az illetménnyel majdnem teljesen megegyező összegű távolléti díjat, ún. teljes táppénzt kap. Az egészségügyi szabadság idejére a felperes a távolléti díj 100 %-át megkapta, nem táppénzt kapott és nem volt kieső ideje sem. Az egészségügyi szabadság ideje alatt a felperes a beosztását betöltötte és a Hszt.
- §-a alapján illetménypótlékban is részesült. Az egészségügyi szabadság ideje szolgálati viszonyban töltött időnek minősült. Utalt a Hszt.
- §
(1)bekezdésében írtakra és arra, hogy a felperes a felmentési időre járó átlagkeresete esetén azért vették számításba a vitatott
- január 1-jétől március
- közötti negyedévet, mert erre az időszakra történt tényleges kifizetés a munkáltató részéről és az esedékesség időpontja, azaz a felmentési idő kezdete, vagyis
- április
- napja előtti utolsó négy naptári negyedévben kifizetett irányadó juttatás átlagát vették alapul. Alperesi álláspont szerint a másodfokú bíróság az ítéletében nem értelmezte, illetve nem vette figyelembe az „utolsó" szó jelentését, ami nem enged választási lehetőséget a negyedévek között a szolgálat ellátása vagy el nem látása függvényében. Az „utolsó négy naptári negyedévben" szövegrész nem tartalmaz olyat, hogy a munkáltatónak azokat a naptári negyedéveket kell figyelembe venni, amelyek során a tényleges szolgálatteljesítéshez kötődő nem rendszeres illetménypótlékok kifizetésére is sor került. Ebből következően nem értelmezhető úgy a hivatkozott szövegrész, hogy a felperes javára előnyösebb negyedéveket kell számításba venni az előnytelenebb negyedéveket pedig ki kell hagyni. Egyebekben a másodfokú bíróság által számítás alapjául figyelembe vett összegeket nem vitatta. Összességében alperesi álláspont szerint az első- és a másodfokú bíróság kiterjesztően értelmezte a Hszt. rendelkezéseit annak ellenére, hogy a Hszt.
- §-a egyértelmű, mérlegelést nem engedő kógens szabályokat rögzít, ezért a másodfokú ítélet a Hszt.
- §
(1)bekezdését sérti. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályban tartását kérte lényegében annak helyes indokaira utalással, kiemelve azt, hogy a távolléti díj nem azonos az átlagkeresettel. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet - a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján - tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során figyelemmel volt az abban felhívott jogszabálysértésre és a felülvizsgálati kérelem kereteire, mert a Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Kúria mindenben osztotta a másodfokú bíróság által kifejtett jogi álláspontot, az összegszerűséget pedig maga az alperes sem vitatta. A jogkérdés elbírálása során a Hszt. 63. §
(5)bekezdését, 108. §
(1)-
(3)bekezdéseit és a Hszt.
- §-ában írt rendelkezéseket kellett értelmezni akként, hogy azok összhangban álljanak egymással, egymásból következően a törvény egészével, annak szellemével. A Hszt.
- §
(5)bekezdése rendelkezik arról, hogy a felmentési időre átlagkereset jár. A Hszt. 108. §
(1)bekezdése határozza meg az átlagkereset fogalmát, míg a Hszt.
- §-a rendelkezik arról, hogy a betegszabadság idejére távolléti díj jár. Nem vitás, hogy a távolléti díj a betegszabadságon lévő szolgálati viszonyban álló személynek jár 100 %-os mértékben, azonban annak összege nem azonos az átlagkeresettel, attól a jelen perben is eltérő, kevesebb összegű. Kétségtelen, hogy a Hszt. személyi hatálya alá tartozók betegség idejére az általánoshoz képest kedvezőbb elbírálásban részesülnek, ez azonban nem jelenti azt, hogy a felmentési idő esetére meghatározott átlagkereset kiváltható lenne a távolléti díjjal. A kettő sem fogalmilag, sem rendeltetését illetően nem azonos és nem helyettesíthető egymással. A Hszt.
- §
(1)bekezdése kétségtelenül akként rendelkezik, hogy a havi átlagkereset összegének meghatározásánál az esedékesség időpontjában érvényes alapilletmény és illetménykiegészítés, valamint az utolsó négy naptári negyedévben kifizetett illetménypótlék, jutalom és a
- január 1-jét megelőzően hatályos szabályok szerinti külön juttatás együttes összegének egyhavi átlagát kell alapul venni. A másodfokú bíróság nem terjeszkedett túl a négy naptári negyedéven, hanem a Hszt.
- §
(3)bekezdésének alkalmazásával számította ki az átlagkeresethez számítandó szolgálatteljesítés ideje alatt kifizetésre került juttatások összegét. Helyesen jutott arra a következtetésre a másodfokú bíróság, hogy a négy negyedév átlagkereset számítása során, mivel a felperes egy időszakban betegségére tekintettel tényleges szolgálatot nem teljesített, és távolléti díjban részesült, ezért ez a távolléti díjjal dotált időszak nem számítható be az átlagkeresetbe. Helyesen jutott arra a következtetésre is a másodfokú bíróság, hogy nem az a döntő, hogy fizettek-e az adott időszakban illetménypótlékot a felperes számára és azt beszámították-e az átlagkeresetbe, hanem az, hogy a szolgálatteljesítése alapján kifizetett illetménypótlékban részesült-e a felperes és azt milyen módon számítják be az átlagkeresetébe. Mindezekre figyelemmel a Kúria a másodfokú bíróság döntését a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperesnek felülvizsgálati eljárási költséget megfizetni. A felülvizsgálati eljárásban felmerült illetéket a magyar állam viseli, mert a többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján az alperes személyes illetékmentességet élvez. Budapest,
- március
- Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő