Pécsi Ítélőtábla Gf.V.30.496/2012/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Berényi Tamás ügyvéd által képviselt felperes (címe) felperesnek - a dr. Bányainé dr. Molnár Judit ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen társasági határozatok felülvizsgálata iránt indított perében a Zalaegerszegi Törvényszék
- szeptember
- napján kelt 4.G.40.092/2012/
- számú részítélete ellen a felperes által
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő részítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 31.750 (harmincegyezer-hétszázötven) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. A részítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes tagjai - köztük a felperes -
- május
- napján taggyűlést tartottak, amelyen a taggyűlés öt határozatot hozott. A 3/
- számú határozattal a taggyűlés elfogadta az alperes
- évi mérlegét azzal, hogy az összes eszköz értéke 319.415.000 forint, az adózott mérleg szerinti eredmény pedig 886.000 forint. A felperes a határozat ellen szavazott. A 4/
- számú határozattal a taggyűlés úgy döntött, hogy „az adózott eredményből" 19.500.000 forintot osztalékként a törzsbetétek arányában kifizetni rendel a tagok részére. A felperes a határozat ellen szavazott. Az 5/
- számú határozattal a taggyűlés az ügyvezetőt arra utasította, hogy az alperes által a felperes tagnak folyósított tagi kölcsön visszafizetése iránt a társaság követelését „peres, peren kívüli vagy a törvény egyéb útján érvényesítse". A szavazásban a felperes érintettsége miatt nem vett részt. A 6/
- számú határozattal az ügyvezetőt a taggyűlés arra utasította, hogy az alperes I-val szemben vételárelőleg jogcímén fennálló követelését „peres, peren kívüli vagy a törvény egyéb útján érvényesítse". A felperes a határozat ellen szavazott. A 7/
- számú határozattal a taggyűlés úgy döntött, hogy a felperes társasággal szembeni jelentős összegű tartozásainak a társaság bankszámláján történő jóváírásáig a felperes részére osztalék nem fizethető. Az előterjesztő R. I. tag a javaslatot azzal indokolta, hogy a felperesnek nagy összegű tartozása áll fenn az alperessel szemben, ezért a felperes részére fizetendő osztalék összegét indokolt lenne kompenzálni (összevetni) a felperes által felvett és vissza nem fizetett kölcsöntőke kamataival, illetve magával a tőkével. A felperes a határozat ellen szavazott. A felperes a
- június
- napján előterjesztett keresetében e taggyűlési határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. A 3/
- számú taggyűlési határozat álláspontja szerint a számvitelről szóló
- évi C. törvény 39.§
(3)bekezdésébe és 114.§-ába ütközik, mert a mérlegben - a források között a rövid lejáratú kötelezettségek sorában szerepel a taggyűlésen elfogadott 19.807.000 forint osztalék, az osztalékról ugyanakkor a taggyűlés jogellenesen döntött, ezért a mérleget elfogadó határozat is jogsértő. Hivatkozott arra is, hogy a mérlegnek tartalmaznia kellett volna a felperesnek az alperessel szemben fennálló 207.191 euró összegű követelését a társasági kötelezettségek között, ennek hiánya szintén törvénysértő. A 4/2012. számú határozat álláspontja szerint a számviteli törvény 39.§
(2)bekezdésébe és 114.§-ába ütközik, mert a határozat szerint az osztalékot az adózott eredményből kell kifizetni, az azonban a megállapított osztalékra nem nyújtott fedezetet, csak az eredménytartalékból való kiegészítéssel. Állította, hogy a határozat a Gt.131.§
(3)bekezdését is sértette, mert az osztalék kifizetése a társaság fizetőképességét veszélyeztette. Az 5/2012. számú határozat Ptk.235.§
(1)bekezdésébe ütközésére hivatkozott, állítva, hogy a felperes az alperessel nem kötött kölcsönszerződést, illetve a
- február 19-ei kölcsönszerződés és a
- december 18-án kelt módosító nyilatkozat érvénytelen, az ügyvezető igényérvényesítésre való felhatalmazása így érvénytelen jogügyleten alapul. A 6/
- számú határozat a felperes álláspontja szerint a Ptk.479.§
(2)bekezdését sértette, mert a határozatban foglalt osztrák cég a felperes cége, amely a megbízást teljesítette, így az alperesnek követelése nem lehet. A 7/2012. számú határozat a felperes álláspontja szerint a Gt.90.§
(1)bekezdését, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 39.§
(3)bekezdését, 114.§-át, valamint a Ptk.296.§-át, 297.§-át, 523.§-át és a Gt.132.§-át sértette, ugyanis a társaság többi tagja e határozattal olyan megállapodást kötött, amely a felperest technikailag kizárta az osztalékból. Állította, hogy a beszámított társasági követelés nem áll fenn, mert az érvénytelen szerződésen alapul és az osztalék az adózott eredményből a korábban előadottak alapján nem is volt kifizethető. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott részítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 63.500 forint perköltséget. Döntését azzal indokolta, hogy a 3/2012. számú határozat nem ütközik a számviteli törvény 39.§
(3)bekezdésébe, ugyanis a saját tőke lekötött tartalékkal csökkentett összege 189.586.000 forint volt, amely a 19.500.000 forint osztalék kifizetése után is jóval meghaladta az alperesi társaság 40.000.000 forint összegű jegyzett tőkéjét. Nem ütközött a számviteli törvény 114.§-ába sem, mert az elfogadott 886.000 forint mérleg szerinti eredményből és az eredménytartalék 168.200.000 forintos összegéből a tagok számára nyilvánvalónak kellett lennie, hogy az osztalékot az eredménytartalék kiegészítésével fizetik ki. Utalt arra is, hogy a mérleget elfogadó taggyűlési határozatot nem teszi jogellenessé az, ha valamelyik tag a mérleg egyik tételét (adott esetben a rövid lejáratú kötelezettségek közé tartozó osztalékot) részben vagy egészben helytelenül tartalmazza. Ebben az esetben a tag nem magát a mérleget, hanem az adott tétel mögött álló gazdasági eseményeket vitathatja. A 4/2012. számú határozat tekintetében is azt állapította meg, hogy az sem ütközött a számviteli törvény 39.§
(3)bekezdésébe és 114.§-ába, ugyanis egyértelműen megállapítható volt, hogy az osztalékfizetés nem kizárólag az adózott eredményből, hanem annak az eredménytartalékkal kiegészített összegéből történik, amire a számviteli törvény lehetőséget ad, a határozat megszövegezésének pontatlansága pedig a határozat jogszerűségét nem érinti. Az 5/2012. és 6/2012. számú határozatokkal kapcsolatban kifejtette, hogy azok nem ütköznek a Ptk.235.§
(1)bekezdésébe, illetőleg a Ptk.479.§
(2)bekezdésébe, az ügyvezető igényérvényesítésre utasítása ugyanis annyit jelent, hogy az ügyvezetőnek meg kell kísérelnie a társaság követelésének érvényesítését, nem jelenti azonban azt, hogy ez a követelés egyúttal megalapozott vagy a kötelezett által elismert lenne. Az e követelések megalapozottságáról az ügyvezető által indítandó eljárásokban kell dönteni. A 7/2012. számú határozattal kapcsolatban azt állapította meg, hogy a taggyűlési határozat nem megállapodás, hanem a társaság legfőbb szervének a döntése, így arra a Gt.90.§
(1)bekezdése nem alkalmazható, illetve a határozat a felperest az osztalékból nem zárta ki, figyelemmel a 4/
- számú határozat tartalmára is. Megállapította, hogy a határozattal a társaság a felperes osztalékigényével szemben beszámítást gyakorolt. Amennyiben a beszámítást a felperes nem tartja jogszerűnek, úgy a ki nem fizetett osztalék iránti követelését a társasággal szemben külön eljárásban jogosult érvényesíteni. Kifejtette, hogy a határozat jogszerűségi felülvizsgálata nem terjed ki arra, hogy az osztalékról való döntéskor a társaság fizetőképes volt-e vagy az osztalék veszélyeztette-e a fizetőképességét. Az ügyvezető erre vonatkozó írásbeli nyilatkozatának helytállósága a társasági határozat felülvizsgálata útján nem sérelmezhető, az külön kártérítési felelősséget keletkeztet. A részítélet ellen, annak megváltoztatása és a kereset teljesítése, valamint az alperes első- és másodfokú perköltségben való marasztalása iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. A 3/
- számú határozattal kapcsolatban továbbra is arra hivatkozott, hogy nem valós adatokat tartalmazó mérleget fogadott el a taggyűlés, hiszen az alperes az eredménykimutatás
- oldal
- sorában 19.807.000 forint rövidlejáratú kötelezettséget - mint a kifizetni szándékozott osztalék forrását - tüntet fel, a tárgyévi adózott eredmény (
- oldal
- sorában) 886.000 forint volt, ugyanakkor az eredménytartalék (
- oldal
- sor) csak 4.281.000 forinttal csökkent. A tárgyévi adózott eredménynek - 886.000 forint - az eredménytartalékból 4.281.000 forinttal való kiegészítése nem elégéses a 19.807.000 forint előírt osztalék kifizetéséhez. A 4/
- számú határozattal kapcsolatban előadta, hogy a határozat egyértelműen azt tartalmazza, hogy a taggyűlés az adózott eredményből 19.500.000 forint osztalékot rendel kifizetni a tagok részére törzsbetéteik arányában. Az adózott eredmény azonban csak 886.000 forint volt, amely nem nyújt fedezetet 19.500.000 forint osztalék kifizetésére. Az 5/
- és 6/
- számú határozattal kapcsolatban kifejtette, hogy a követelések érvényesen nem állnak fenn a felperessel szemben, így a valótlan követelések érvényesítésére vonatkozó határozatok jogellenesek. A 7/
- számú határozattal kapcsolatban előadta, hogy ez a határozat nem tartalmaz rendelkezést a beszámításról, csupán az egyik tagot zárja ki az osztalékból való részesedésből. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú részítélet helybenhagyását, valamint a felperes perköltségben marasztalását kérte. A fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállást helyesen állapította meg és abból helyes jogi következtetések levonásával hozta meg érdemi döntését is. A 3/
- számú taggyűlési határozattal kapcsolatban alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy az alperes
- december
- napjára készített egyszerűsített éves beszámolója a kifizetni szándékozott osztalékot 19.807.000 forint rövidlejáratú kötelezettségként tartalmazta. A
- évben a 4/
- számú határozattal kifizetni rendelt 19.500.000 forint osztalékról a
- május
- napján megtartott taggyűlésen hozott határozatot az alperes, így az a
- december
- napjára készített egyszerűsített éves beszámolójában nem szerepelhetett. A
- évi egyszerűsített éves beszámoló
- sorában szereplő 19.807.000 forint rövidlejáratú kötelezettség nem az azt követő évben kifizetni rendelt osztalékot takarja (összegében is eltérő a
- évben kifizetni rendelt osztalék összegétől). Az üzleti év adózott eredményét azaz a 2011-ben elért 886.000 forintot jóváhagyott osztalékrészesedés az eredménykimutatás szerint nem csökkentette, a 4/
- számú határozattal megállapított 19.500.000 forint osztalékot majd a
- december
- napjára készítendő eredménykimutatás fogja tartalmazni, téves tehát a felperesnek az a fellebbezési hivatkozása, hogy a mérleg azért lenne jogszabálysértő, mert a 4/
- számú határozattal jogszabálysértően megállapított osztalékot tartalmazza. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban a körben is, hogy a 4/
- számú határozat nem tekinthető jogszabálysértőnek annak ellenére, hogy szóhasználatában pontatlanul az adózott eredményből rendeli kifizetni az osztalékot, hiszen a tagok előtt nyilvánvaló volt, hogy az adózott eredmény a 19.500.000 forint megállapított osztalékot nem fedezi, azt az eredménytartalékból kell kiegészíteni, erre a Gt.131.§-a, illetőleg a számviteli törvény 114.§-a lehetőséget adott. Az 5/
- és 6/
- és 7/
- számú taggyűlési határozatok hatályon kívül helyezése iránti kereset elutasításának elsőfokú ítéletben írt indokaival a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett. A határozatok nem tekinthetők jogszabálysértőnek abból az okból, hogy a határozat alapján az alperes nevében érvényesíteni kívánt követeléseket a felperes vitatja. A követelések fennállása és összegük megállapítása nem a jelen per keretében vizsgálandó kérdések. A 7/
- számú határozattal kapcsolatban egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban a körben, hogy a határozat tartalma szerint nem a felperesnek az osztalékból való kizárását, hanem az alperes részéről a felperessel szemben fennálló követelésnek a felperesnek a 4/
- számú határozat alapján járó osztalékba való beszámítását rögzíti. A beszámításra a Ptk. 296.§
(1)bekezdése lehetőséget ad, a beszámított követelés fennállásának és összegének megállapítása pedig nem a jelen perben eldönthető kérdés. A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§
(3)bekezdése alapján helybenhagyta. A sikertelenül fellebbező felperes perköltséget nem igényelhet és a Pp.78.§
(1)bekezdése alapján viselni tartozik a fellebbezésére lerótt eljárási illetéket, és az alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltség összegét, amelynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)és
(5)bekezdése, valamint 4/A.§-a alapján állapította meg. A fellebbezést a másodfokú bíróság a Pp.256/A.§
(3)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
- április
- Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, Dr. Kutasi Tünde s.k. bíró