Pfv.21747/2011/4 – Kúria

(3)és

(4)bekezdésére, valamint a Ptk. 355. §-ának

(1)bekezdésére, a májkímélő diéta többletköltségeire alapította. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a Pp. 164. §

(1)bekezdése alapján, a felperesnek kellett bizonyítania, hogy számára a májkímélő diéta többletköltséggel jár, melynek azonban nem tudott eleget tenni. Utalt a perben beszerzett igazságügyi szakértői véleményre és a szakkonzulensként véleményt nyilvánító dietetikusra, melynek alapján megállapította, hogy a felperesnek zsírban, fűszerben és szénhidrátban szegény, teljes értékű fehérjében pedig gazdag étrendet kell összeállítani, amely azonban többletköltséggel nem jár. Álláspontja szerint a tudomány jelen állása szerint nem létezik olyan étrend, illetve étrendkiegészítő, amely a májat megvédené. A májkímélő diéta olyan étrendi előírásokat tartalmaz, melyek megegyeznek az egészséges táplálkozás ajánlásaival, amelyhez képest ez okból többletköltséggel nem jár. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 855.000 forint lejárt járadékot és ennek

1. január
2. napjától járó késedelmi kamatát, valamint
3. június
4. napjától havonta előre 15.000 forint havi járadékot. Megállapította, hogy a bíróságnak - az elmúlt évtizedben lefolytatott perek százaiból - hivatalos tudomása van arról, hogy a Hepatitis C vírus fertőzöttség miatt májkímélő diétát kell tartania, amely többletköltséget okoz. Rámutatott, hogy a felperesnek éppen a súlyosabb következmény, a májat megtámadó konkrét betegség kialakulása érdekében kell rendszeres többletköltséggel járó diétát tartania. A dietetikus szakvéleményével szemben a felperes kezelőorvosának tanúvallomása is alátámasztotta, hogy a májkímélő diéta jelentős havi többletköltséggel jár. A bírói gyakorlat alapján szerzett tények alapján mérlegelésével havi 15.000 forintban határozta meg a járadék összegét, és
5. augusztus
6. napjától kötelezte ennek megfizetésére az alperest annak késedelmi kamatával együtt. A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet azért törvénysértő, mert a másodfokú bíróság olyan köztudomású tényekre hivatkozott a döntése meghozatala során, amelyekről nem derült ki, hogy melyik perben, milyen szakvélemény alapján kerültek megfogalmazásra. Sérelmezte, hogy ezzel a másodfokú bíróság elzárta az alperest az ellenbizonyítás lehetőségétől. Hivatkozott a BH 2007.
7. számú jogesetre, amely szerint az ügy érdemi elbírálására lényegesen kiható eljárási szabálysértés, ha a bíróság a korábbi perben hivatalos tudomására jutott tényeket a nélkül fogadja el valónak, hogy arra a hivatalos tudomás forrását megjelölve a felek figyelmét erre felhívná. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Pp.
8. §-ának

(1)bekezdésében írt, a bizonyítékok okszerű mérlegelésére vonatkozó szabályokat; okszerűtlen a jogerős ítélet, mert a másodfokú bíróság nem adta annak indokát, hogy a szakértői véleményt miért rekesztette ki a bizonyítékok sorából, emiatt a jogerős ítélet iratellenes is, és logikailag ellentmondásos a másodfokú bíróság ítélete, mert a felperes a májkímélő diéta többletköltségét nem tudta bizonyítani, de a bizonyítatlanság jogkövetkezményeit a másodfokú bíróság az alperes terhére értékelte. A felperes felülvizsgálati hatályban tartását kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag a bíróság hivatalos tudomásának a perbe történő jogszabályt sértő bevezetésében jelölte meg [Pp. 270. §

(2)bekezdés]. Ezért a jogerős ítélet ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §

(2)bekezdés]. A perben nem vitás tényállás szerint a felperes 1973-ban, vakbélműtét során, Hepatitis C vírussal fertőződött, amellyel kapcsolatban az alperes kártalanítási kötelezettsége fennáll. A felperes ezt követően előállt egészségi állapotára az jellemző, hogy vírushordozó lett, akinek mája mérsékelten károsodott, anyagcsere funkciói számottevően nem romlottak, de szervezetéből a vírus kiirtása nem lehetséges és egész életében fennáll a lehetősége annak, hogy a vírus aktivizálódik. A felperes keresetében az ebből származó többletköltségei megtérítése iránt támasztott igényt az alperessel szemben, az alperes azonban ezek szükségességét vitatta. A Pp. 164. §

(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy a bíróság valamilyen tényt valónak fogadjon el. A Pp. 3. §

(3)bekezdése pedig kimondja, hogy ennek esetleges sikertelenségét a perben a bizonyítás terhét viselő fél hátrányára kell figyelembe venni. Ezért a perben az összegszerűségre is kiterjedően a felperesnek kellett bizonyítania, hogy a fent megjelölt egészségkárosodásával oki összefüggésben álló kára keletkezett. A perben a felek között a felperes egészségkárosodásával összefüggő diéta indokoltságának a kérdésében bontakozott ki a jogvita, ezért helyesen járt el az első- és másodfokú bíróság, amikor ezt orvosszakmai kérdésnek tekintette, amelynek megválaszolására igazságügyi orvosszakértői véleményt szerzett be. A kirendelt igazságügyi szakértő megállapította, a felperes kezelőorvosának tanúvallomása pedig alátámasztotta, hogy a felperes számára a májkímélő diéta indokolt, a felperes tünetmentessége pedig nem jelent gyógyulást a Hepatitis C vírusfertőzésből, mert az alkalmazott kezelések után is előfordulhat a lappangó vírusok aktivizálódása és a kórfolyamat újbóli elindulása. Ezen kifejezetten orvos-szakmai kérdésben az igazságügyi szakértői vélemény és a kezelőorvos vallomása egymással teljes összhangban állt, ezért helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a jogerős ítéletet megalapozó tényként ezt elfogadta. A felek között vitás volt azonban az is, hogy az orvosszakértő által szükségesnek tartott májkímélő diéta a felperes számára milyen többletköltséggel jár. A Kúria álláspontja szerint ez nem orvosszakértői, hanem közgazdasági szakkérdés. Ezért az orvosszakértői vélemény erre vonatkozó megállapításai - megfelelő szakmai kompetencia hiányában nem minősülnek szakértői véleménnyel alátámasztott ténynek. Emiatt nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor azt a jogerős ítéletben figyelmen kívül hagyta. Elvileg annak sem volt eljárásjogi akadálya, hogy a kérdést a másodfokú bíróság köztudomású, vagy a hivatalos tudomása alapján általa ismert tények alapján bírálja el. Ugyanakkor megalapozottan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében az alperes arra, hogy jogszabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor a hivatalos tudomását megalapozó - más hasonló perek alapján rendelkezésére álló - adatokat és tényeket anélkül használta fel és fogadta el, hogy ezeket a felekkel ismertette volna és forrásukat a tárgyaláson a felek számára megjelölte volna. Az ebből származó jogkövetkezmények meghatározása során a Kúria abból indult ki, hogy a Hepatitis C vírussal történt fertőződésből eredő vitákkal összefüggő jogalkalmazási kérdésekkel kapcsolatban, a Bírósági határozatokban számtalan iránymutató döntés került közzétételre (BH 2005.250., BH 2008.117., BH 2009.10.). Ezek közül a BH 2009.10. számú jogeset részletesen foglalkozik a májkímélő diéta szükségességével és költségkihatásával, valamint járadék következményével is. A Kúria álláspontja szerint mindezek a közzététel folytán mindkét peres fél számára ismertnek tekintendők. Emiatt a Kúria a másodfokú bíróságnak a hivatalos tudomás perbe történő bevezetésével összefüggő jogszabálysértését az adott esetben nem értékelte olyan súlyúnak, amely szükségessé tette volna a másodfokú eljárás megismétlését. Ehelyett a Pp. 163. §

(3)bekezdésére figyelemmel köztudomásúnak fogadta el azokat a tényeket, miszerint a májkímélő diéta alapját képező diétás táplálkozás olyan élelmiszer alapanyagokból - többek közt zsírszegény, főleg baromfi húsokból, zsírszegény tejtermékekből, valamint zöldség-gyümölcsökből - tevődik össze, amelyek az átlagos magyar élelmiszer alapanyagokhoz képest magasabb árfekvésűek. Ezért az erre alapított járadékigény összegét a másodfokú bíróság a Pp. 206. §

(1)bekezdésében biztosított mérlegelési jogkörében eljárva, helyesen állapította meg. A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott része a felülvizsgálati kérelem érdemére kiható módon nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. §-ának

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 270. §-ának

(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, míg a felülvizsgálati illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának

(1)bekezdése és

1. §-a alapján az állam viseli. Budapest, 2012.október
2. Dr. Molnár Ambrus s.k. a tanács elnöke, Dr. Almásy Mária s.k. előadó bíró, Dr. Udvary Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő HM